Orvosi Hetilap, 1903. június (47. évfolyam, 23-26. szám)

1903-06-07 / 23. szám

364 ORVOSI HETILAP 1903. 23. sz. kezelés r megkisértése, sokszoros punctio után úgyszólván in ultimis­t­len végezve, igen szépeknek, sőt fényeseknek mondhat­juk a Talma által proponált operatio eredményeit. A legnagyobb anyagot felölelő Bunge-féle összeállítás szerint, mely 90 esetet foglal magában, a statistikailag felhasználható 79 eset közül 32 gyógyulás, 15 javulás éretett el, 32 eset halállal végződött vagy a műtétnek haszna nem volt. Egyéb statistikák, melyek kisebb számú esetről számolnak be (Welp,1 Franke2 *), szintén igen kielégítő és biztató eredményeket mutatnak fel. Különösen megfontolandók azon tények, a­melyeket Bunge, Franke közölnek, hogy tudniillik cirrhosissal kapcsolatos súlyos gyomorbélvérzések is elmúltak a Talma-Ше.műtét után, úgy hogy ezek egy újabb indicatioját képezhetik a műtéti beavatkozásnak májcirrhosis eseteiben. A műtét gyógyító hatásának módjára nézve az irodalomban közölt több bonczlelet (Morisson, Lens, Harris­) nyújtanak fel­világosításokat. 8 héttel, egészen 2 évvel a műtét után autopsiára került esetek mutatták, hogy a cseplesz és hasfal között erős adhaesiók tág vérerekkel képződnek s a hashártya előtt kitágult visszerekből álló nagy edényhálózat foglal helyet. Különben klinire is észlelve jön a felületes hasfali vénák kitágulása a műtéttel direct kapcsolatban (már nyolcz nap múlva látta Bucost). A műtétnek az ascitesre és a gyomorbéltractus vérzéseire gyakorolt gyógyító hatásával tagadhatatlanul bizonyos veszedelmek állanak szemben. Első­sorban számba jön az, hogy gyenge, az alkoholismus s a hosszú sínylődés által igen lefokozott resisten­­tiájú egyénekkel állunk szemben, a­kik minden műtéti beavat­kozást nehezebben viselnek el s ennek rovására kell írnunk a beavatkozás egyszerű és kicsiny voltához képest a relativ jelen­tékeny mortalitást. Másodsorban, mint arra már Talma is figyel­meztetett, a műtét folytán keletkező cseplesz-adhaesio a vastagbél passage-zavarára, a májnak a vérkeringésből való kiiktatása pedig az által, hogy a vena portae vére direct a vena cavák rendszerébe jut, a májkiesés tüneteire, olyan súlyos zavarokra vezethet, a­minőket az Eck-féle sipoly által sikerült experimentálisan előidézni, midőn tudniillik a vena portae és vena cava inferior közt direct össze­köttetést létesítettek. Végül különösen a cseplesz extraperitonealis helyezésénél a hasfali herniák létrejötte is számba jő, mint a műtét káros következménye. Mindezen állapotokat a Talma-műtét után tényleg ész­lelték. Frankel tavaly közölt egy esetet, a­hol Talma-műtét után az ascites eltűnt, de 4 hónappal a műtevést követőleg pylorus­­stenosis tünetei jelentkeztek. Gastroenterostomia. Exitus. A sectio­­nál kitűnt, hogy a feszesen odavarrt cseplesz megtörte a vastag­belet s a tágult odavezető szár összenyomván a duodenumot, óriási gyomor-dilatatiora vezetett. Ezen complicatio azonban azt hiszszük, ha a cseplesz nem lesz igen feszesen odavarrva, elkerülhető, ép úgy gondos varrás mellett a hasfali herniák száma is apasztható. A máj kiesés tünetei (deliriumok) Bunge szerint szénhydrátokkal való táplál­kozásnál elmúlnak. A műtét a vena portae keringési zavarainak következményei ellen irányulván, a typikus Laonnec-féle alkoholcirrhosison kívül, mely ellen első­sorban ajánlva és megkísértve jön, más kórálla­potoknál is számba jő. Ilyen indicatio első­sorban a vena portae szűkülete, throm­­bosisa, összenyomatása környező lábfolyamatok vagy daganatok által, továbbá a cirrhosis egyéb fajai, melyek circulatiós zavarok következtében keletkeztek (cardialis, pericardialis cirrhosis), melyek­­­nél szintén láttak, pl. Frankel 6, jelentékeny javulást, sőt az ascites teljes 1 Bericht der Kehr-Roden’scken Privatklinik in Halberstadt, 1902. 2 The surgical treatment of ascites due to cirrhosis of the liver (Med. News 1902.) 8 Cit. Mac Arthur: the Morrisons operation for the etáblishment of collateral circulation in cirrhosis. Chicago surg. soc. 1902. május, 4 Maiattia del Banti Risultam. otten. coll, operationi di Talma Nuova Riv. clin. 1901. 6 Verb, der deutschen Ges. für Chirurgie, 1902. Centralblatt für Chirurgie. elmúlását a műtét után. Végül Bunge szerint esetleg a perihepatitis fibrosa callosánál, a czukortortaszerű májnál (Zuckergussleber) is szóba jöhet eme műtevés. Contraindicativul tekintette már Talma a májműködés súlyos megzavarásának jeleit: icterustacholiát és hypocholiát, továbbá súlyos szív- és vesecomplicatiókat. Alimentaris glycosuria vagy laevulosuria Bunge szerint azonban nem képez ellenjavalatot. A­mi a műtét technikáját illeti, az első műtétek a cseplesz­­nek és az epehólyagnak a hassebhez való varrásában állottak ; azóta többször csak a csepleszt varrták a hasfali peritoneumhoz, többen a peritoneumhoz való odavarrás előtt a fali hashártya lemezt szivacscsal, gaze-zal, curettel, scalpellel megkaparják, scari­­ficálják. Narath egy esetben, a­hol az omentofixatio nem hozott teljes gyógyulást, a lépet varrta be a peritoneum tasakjába s ez után az egyén teljesen meggyógyult. Morisson az omentofixatiót a kis medencze suprapubikus drainage­ával kapcsolta össze. Az omentum fixatiója s a hasseb zárása után a symphysis felett végez egy bemetszést, melyen ü­vegdraint s ezen át gazecsíkot vezet be s a hasat több napon át drainezi; a secundaer infectio szempontjából mindenesetre igen veszedelmes eljárás, a melynek már áldozatai is voltak. Grisson az intraperitonealis omentofixatio helyett, hogy a cseplesz-hasfali összenövések erősségét növelje, a hasizmokat a peritoneumról 2 oldalt leválasztja s az így képezett praeperitonealis tasakba helyezi el az omentumot, itt néhány varrattal fixálja s azután a hasat a csepleszen át hatoló varratokkal zárja. Schiassii szintén Grisson eljárását követi, de kampó alakú bemetszést ejt, melynek haránt szára az epigastriumban, füg­gélyes szára jobboldalt fut. Ito és Orni kísérleteik alapján a has­­űr tamponádját ajánlják, a­mi által a beleknek egymással és a hasfallal való összenövését, mely szerintük a portális pangást a leghatékonyabban képes leküzdeni, elősegítik. Mi a műtétet 5 esetben hajtottuk végre, rendszerint a Grisson­­féle eljárást követve. Mivel a műtétek egy része sokkal újabban történt, semhogy eredményes voltuk felett joggal ítéletet mond­hatni lehetne, a régebben végezettekről pedig utólagos tudósítá­sokat szereznünk nem sikerült, ez alkalommal csak egy ese­tünket szándékozunk ismertetni, melynél a műtét valóban in­ultimis történt s a melynél az elért gyógyeredményt a publication való­ban érdemesnek tartjuk, fenntartva, hogy a többi esetről egy későbbi közlésben, midőn nagyobb anyag áll majd rendelkezésünkre, számoljunk be. Annyival inkább gondoljuk jogosultnak ezen egyet­len eset ismertetését, mivel hazai irodalmunkban tudtunkkal csak egyetlen, Stern Samus tanártól eredő dolgozat jelent meg, mely ezen a cirrhosis hepatisnál valóban joggal megkísértendő műtétet a magyar orvosi publikum tudomására hozza. Esetünk a következő : K. A. 29 éves, kereskedő Tisza-Sarudról. Tiest, alkoholism­ust tagad. 1896-ban gyomrában fájdalmat érzett és azt tapasztalta, hogy hasa megdagadt. 1899-ben nehéz légzése lépett fel, hasa folyton nőtt, 1901-ben alsó végtagjai erősen megdagadtak, nyak­­szirtje és háta is fel volt püffedve s a vizenyőtöl deszkaszerű volt, 8 hónapig járni, sőt kórházba jövetelkor felülni sem tudott. Ilyen állapot­ban vették fel lio Mialt tanár úr osztályára, honnan — miután diurotint, baccae juniperit, kalium aceticumot eredménytelenül szedett — hozzánk tétetett át. Ekkor nála az óriási oedemákon, colossalis szabad ascitesen kívül a has gyomorgödri részében egy különálló, mintegy töknagyságú fluctuáló daganatot találtunk, mely még azt a kérdést is keltette, ninc­s-e esetleg egy matechinococcus, mely a vena cavát nyomja, jelen? 1901. július 14-dikén Schleich anaesthesiával végeztünk műtétet a belgyógyá­szok erős ösztökélésére, akkor kitűnt, hogy az epigastriumban tapint­ható körülírt daganat egy a bursa orientalisban eltákolt folyadékgyülem , mintegy 16 liter teljesen tiszta savó ürült. A máj igen tömött, tete­mesen megnagyobbodott és sima felületű volt. A cseplesz a mindkét oldalt leválasztott peritonealis tasakba lett helyezve, pár varrattal ugyanott fixálva, felette a bőr csomós varratokkal elzárva. Műtét után a beteg hasa rohamosan megdagadt, újra nehéz lég­zése támadt, úgy hogy 14 nap múlva már hascsapolás vált szükségessé,­­ a­midőn 14 liter folyadék ürült. Ezen csapolás után a beszúrás helyé­­n■ ből még 11 napig folyton szivárgott a folyadék. 4 hét múlva újabb csapolást kellett eszközölni és ezután még 10—12 napi időközökben, összesen nyolszor megszúrcsapolták ; minden alkalommal 12—13 liter, hol világos-sárga, hol sötétebb, de sohasem­­ véres savat ürítvén ki. Az utolsó csapolás 1902. januárjában történt.­­ 1902. márczius 7-dikén távozott a kórházból, hasa ekkor is nagy volt még, azonban légzése, közérzete rendkivü­l megjavult, járni is tudott. 1 Semaine medicale, 1901. 1­2 A cirrhosis hepatis sebészi kezeléséről. Orvosi Hetilap 1900.

Next