Orvosi Hetilap, 1903. augusztus (47. évfolyam, 31-35. szám)
1903-08-02 / 31. szám
Negyvenhetedik évfolyam, 31. szám. Budapest, 1903. augusztus 2. ORVOSI HETILAP. Kiadja és a magyar egyetemek tanárainak, a fő- és székvárosi közkórházak és egyéb gyógyintézetek fő- és rendelő orvosainak, továbbá köz- és magángyakorlat terén működő kartársaknak közreműködésével is szerkeszti: HŐGYES ENDRE egyet. tanár. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KORBAVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. Társak a rovatok szerkesztésében: Bókay Árpád, Dollinger Gyula, Grósz Emil, Genersich Antal, Jendrassik Ernő, Kétly Károly, Klug Nándor, Korányi Sándor, Lenhossék Mihály, Liebermann Leó, Moravcsik Ernő, Portik Ottó, Réczey Imre, Tauffer Vilmos, Thanhoffer Lajos egyetemi tanárok. SEGÉDSZERKESZTŐ: SZÉKELY ÁGOSTON EGYETEM. TANÁR. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Hevesi Imre: Közlemény a kolozsvári egyetem sebészeti klinikájáról. (Igazgató: Brandt József dr. min. tan.) Transplantatio tendinum. Ináthelyezés és ínképlés izomhüdéseknél és zsugoroknál. 490. lap. Ihrig Lajos : Sebkezelés biológiai alapon. 494. lap. Idősb és ifj. Scherer János: A bányászok vérszegénységéről és az ankylostomum duodenale előfordulásáról Stegerlak-Anina kőszénbányáiban. 496. lap. Tárcza. Szana Sándor : A tüdővész sanatoriumi gyógykezelése kérdésének megoldása Magyarországon. 497. lap. — Picker Rezső: Balneologiai kirándulás az erdélyi fürdőkbe Nagy-Szeben, Brassó és Kolozsvár megtekintésével. 497. lap. Közegészségügy. Az elhagyott gyermekek védelméről szóló szabályzatnak az orvosokat közvetlenül érdeklő részei. 499. lap. Irodalom-szemle. Összefoglaló szemle. Pólya Jenő Sándor: Az általános hevery hashártyalob sebészeti gyógykezeléséről. 500. lap. — Könyvismertetés, fentartatik. — A. Schwenk : Die Behandlung der chronischen Gonorrhoe in der Praxis. (Picker Rezső.) — Lapszemle. Veriereás bánfalviak. Magnus Möller: A „mercuriol-olaj“mint új higany-injectiós készítmény. (Guszman). — J. Mueller: Higanykúrák s néhány szájbántalom alkalmával követendő szájápolás (Guszman).— Kisebb közlemények az orvosgyakorlatra. Tannalbin. — Siedler: A Kiedel-féle „Kraftnahrung“. — Reinking: Alkoholcellit. — Folyóiratok átnézete. 502—503. 1. Hetiszemle és vegyesek. A főváros egészsége.- A tisztiorvosi vizsgára előkészítő tanfolyam Kolozsvárt. — Kinevezés. — Megválasztások. — Ünnepeltetés. — Győry Tibor. — Erdey Gyula. — Ritoók Zsigmond. — A kolozsvári vándorgyűlés. — Az Országos Orvos-Szövetség. — Az alföldi népsanatorium. — A belügyminister. — Fürdőink személyforgalma. — A Bródy Adél-kórház. — Megjelent. — Elhunyt. 503. lap. — Hirdetések. — Pályázatok. Tudományos társulatok és egyesületek. A budapesti kir. orvosegyesület elme- és idegkórtani szakosztálya. — Erdélyi Muzeum-Egylet orvos természettudományi szakosztálya. TARTALOM: — Minden jog EREDETI KÖZLEMÉNYEK Közlemény a kolozsvári egyetem sebészeti klinikájáról. (Igazgató: Brandt József dr. min. tan.) Transplantatio tendinum. Ináthelyezés és ínképlés izomhűdéseknél és zsugoroknál. Irta: Hevesi Imre dr. klinikai I. tanársegéd. Az újkori sebészet egyik nevezetes vívmánya, hogy olyan kórállapotokat is hozzáférhetőkké tett a gyógyítás számára, melyek a közelmúltban még reménytelenek voltak. Sok esetben idézik elő kiserőszak, mozgató idegüdés, lobos folyamatok a tagoknak olyan bénulását vagy elferdülését, mely azokat hasznavehetetlenekké teszi. Még szerencse volt, ha többé-kevésbé sikerült, de mindig nehézkes, költséges és romlékony orthopaediai készülékekkel az ilyen tagokat annyira megtámaszthatták, hogy pl. az alsó végtag járásra használható lett. Ha még aczélrugók, gummiszalagok segélyével egy-egy izomnak, mint pl. a m. quadriceps femorisnak, vagy az ujjak feszítő izmának működését némileg pótolni sikerült, az már igen nagy eredmény volt. Mióta azonban az ilyen bajokkal sebészek kezdtek foglalkozni, törekvésük lassanként odairányult, hogy valódi gyógyulást, a hiányos vagy elveszett működéseknek természetes és állandó kipótlását létesítsék. E törekvéseket siker koronázta. Ma azon helyzetben vagyunk, hogy betegeinket legtöbbször a sok alkalmatlanságot okozó gépek viselése alól felmenthetjük, sőt nem egyszer a rendes viszonyokkal egyenlő értékű állapotot termthetünk. Az erre szolgáló eljárások még most — jóllehet nem csekély számú, különösen orthopaediai esetekkel szívesen foglalkozó sebész tulajdonát képezik — távolról sem mentek át az orvosi köztudatba; ellenkezőleg azokról, főképen hazánkban, még jóformán a kartársak alig vettek tudomást. Nem tartom tehát feleslegesnek — irodalmi adatok és saját tapasztalataim alapján — ezen eljárásokat és eredményeiket összefoglalva ismertetni. Az eredményt ma műtétekkel érjük el, melyek közt első helyen áll az ínáthelyezés; hozzá sorakozik segítőül az ínképlés és ultimum refugium gyanánt marad néha az arthrodesis. Az ínáthelyezés czélja és lényege abban áll, hogy ha gyógyíthatatlan izomhüdés miatt, vagy egyéb okból valamely fontos munkára hivatott ín hatóképessége megsemmisült, épen maradt, kevésbbé fontos izmok inainak a tehetetlen ínnal való összenövesztése útján az ép izmok erejét ezen megbénult ínra átvigyük. A múlt század utolsó évtizedében jó ideig nagy zűrzavar uralkodott a tekintetben, hogy a műtét szerzésének joga kit illet. Ma általában Nikoladonit tartják feltalálójának, mihez különösen hozzájárultak az elhunytakoz a szaksajtóban közölt megemlékezések. Azonban a műtét első nyomait korábban megtaláljuk, ha történetére futó pillantást vetünk. Először is bizonyosra vehetjük, hogy össze nem tartozó incsonkokat traumánál végzett ínvarrás alkalmával régen is gyakran egyesítettek. Ez a véletlen műtéti hiba mintegy nem öntudatos transplantatio volt, mely azonban épen azon okból maradt felfedezetlen, mert a gyógyulás után az izmok továbbra is zavartalanul működtek. Éspedig, mint később látni fogjuk, azért, mert a beidegző készülék a hosszas gyógyulás alatt a változott viszonyokhoz alkalmazkodva, az íncserét nem vehették észre, hogy most egyik izom a másik munkáját végzi. Az a gondolat tehát, hogy körülírtüdésnél szomszédos izmok erejét vegyék igénybe, fel sem merülhetett ilyen véletlen összecserélés folytán, mivel épen a csere rejtve maradt. Technikailag a mai ú. n. leszálló áttöréshez teljesen hasonló módon láttak el incsonkokat Alissa 1770-ben és Champion egy-egy