Orvosi Hetilap, 1903. október (47. évfolyam, 40-43. szám)
1903-10-04 / 40. szám
630 ORVOSI HETILAP 1903. 40. sz. hogy nem sorolja a sporozoák említett rendjeit két külön alosztályba. Visszatérve a haemosporidiák rendjéhez: különböző állati vérparasitákon kivül — mint a milyen a pirosoma bigeminum texaslázban szenvedő marháknál ; halteridium galamboknál, varjuknál , proteosoma verébnél stb. — ide sorolandók az emberi malaria különböző parasitái is. Ezek morphologiai alapon ismét két nagyobb csoportba oszthatók : 1. nagy parasitákra; i. t. 1. a febris tertiana parasitája: Haemamoeba vivax ; 2. a febris quartana parasitája : Haemamoeba malariae seu Laverani; és II. kis parasitákra; i. t. a febris tropica s. aestivoautumnalis parasitája : Haemamoeba malariae praecox s. Plasmodium praecox s. Laverania malariae (utóbbi elnevezést, felfedezőjének tiszteletére, Grassi és Feletti javasolták). Az összes malaria-parasitáknak kettős fejlődési menetük van : A) egy ivartalan, az emberi vérben : ú. n. endogen vagy asexualis fejlődési menet; és B) egy ivaros, a culicidákban (szunyogfélék), illetve ezeknek anopheles nevű genusában : ú. n. exogen vagy sexualis fejlődési menet. Miután pedig a malária-parasiták ivaros szaporodása a szúnyogban megy végbe, tulajdonképeni gazdájuk a szúnyog; ellenben az ember, kinek vérében a parasiták szaporodása ivartalan úton történik, csak mint egy ideiglenes gazda (Zwischenwirth) szerepét játszsza. Czélomat,mint említem,a parasiták emez endogen vagy asexuális fejlődési menetének megismertetése képezi. Mielőtt azonban erre áttérek, a vizsgálatokhoz szükségelt vérpraeparátumok készítési módjáról, ennek technikájáról szólok behatóbban, éspedig azért, mivel malária-parasiták keresésénél jó készítményekre van szükségünk, ha sikerrel óhajtunk dolgozni. ffi * * Vérvételre legalkalmasabb valamelyik ujjkörömpercz jól megtisztított háti oldala. Az ujjcsúcson nagyon fájdalmas olykor a beszúrás, míg a fülczimpába ejtett beszúrásnál még holmi masszálás után is néha csak nagy nehezen nyerünk elegendő vért. Az első 3—4 kiszivárgó vércseppet letöröljük , majd az ezután következőket fogjuk fel zsírtalanított és gondosan megtisztított fedlemezeken oly módon, hogy egy-egy vércseppet csipeszbe fogott fedlemez élével felfogva, azt egy másik, ugyancsak csipeszbe fogott fedlemez lapján elhúzással óvatosan szétterítjük. Az így nyert készítményeket levegőn szárítva legczélszerűbben alkohol-aether aa-ban fixáljuk. E czélból a megszáradt fedlemezt Cornet-csipeszbe fogjuk, alkohol-aetheria keverékéből reácseppentünk, ezen keveréket spiritusz- vagy Hansen-lángon meggyujtjuk s óvatos lengő mozgással oltjuk el. Mihelyt a láng elaludt, a készítmény fixált; a megpörkölést némi gyakorlattal bizton elkerüljük. Most a festéshez értünk. A számos festési eljárás közül, saját tapasztalataim után is, kettővel érjük be legjobban, melyek közül az egyik igen könnyen eszközölhető, a másik valamivel bonyolultabb , amaz az egyszerű methylenkék-festés, emez pedig a Romanowsky-féle festés. A többi festési eljárás, mint p. o. eosin-methylenkék, eosin-haematoxylin festések, szépségüket illetőleg középúton állnak az egyszerű methylenkék-festés és a Romanowsky-festés között, de diagnostikai értéküket tekintve semmivel sem jobbak az egyszerű methylenkék-festésnél, mivel a parasita magját bizton meg nem festik. Utóbbit eddigelé csakis a Romanowsky-festéssel sikerült világosan feltüntetni. A) Az egyszerű methylenkék-festést illetőleg, ehhez legajánlatosabb az egyszerű 0'3°/o-os alkalikus methylenkék-oldat. Ez következőleg készül. 100 kcm, vízben 0'2 gm. natrium carbonicumot (szódát) oldunk ; az oldatot melegítjük s abba, midőn az forr, 0'3 gm. methylenkéket (med. pur. sec. Höchst) öntünk ; ezután festékoldatunkat lehűtjük, majd filtráljuk és az most használatra kész. Az így készített methylenkék-oldat színe ibolyáskékes. Használatánál úgy járunk el, hogy óraüvegbe néhány kémet öntünk az oldatból; a fixált készítményeket 10—15 mp.-ig a festéken úsztatjuk, ezután pedig vízzel leöblítjük, megszárítjuk és elzárjuk. Makroskopice az emígy festett vérkészítmények színe halvány ibolyaszínű. Mikroskopice a piros vérsejtek színe sárgás, egészen kékes-zöld ; a parasiták teste feketés-kékes, a világosabb árnyalattól a legsötétebbig, a szerint amint rövidebb vagy hosszabb ideig festettünk , a fehér vérsejtek magja indigokék. Megjegyzendő, hogy idővel emez 0‘3°/C-os alkalikus methylenkék-oldat festési ereje nagyon fokozódik. 12 év múltán eredeti festőerejének majdnem háromszorosát éri el és ilyenkor használat előtt megfelelően higítandó. Továbbá a szárított és festendő vérkészítményeknek 4 hetesnél idősebbeknek nem szabad lenniök ; ennél idősebb vérkészítmények festésére l°/o és alkalikus methylenkék-oldat kell, ha egyáltalán eredményt akarunk elérni, bár a siker még ekkor is nagyon kétséges, miután szárított és eltett vérkészítmények kiszámíthatatlan módon változtatják festődési képességüket. Az említett methylenkék-oldat a komplikáltabb methylenkékfestéseket, valamint a Manson ajánlotta boraxmethylenkéket is (2°/o-os methylenkék-oldat -f- 5°/o borax) teljesen nélkülözhetővé teszi. A boraxmethylenkék ugyanazon képet adja, mint a fentebb említett egyszerű methylenkék oldat, csakhogy körülményesebb úton, mivel a boraxmethylenkékkel túlfestett készítményeket még differencziálni kell; eme differencziálásra vagy eczetsavas víz szolgál vagy a Kössel ajánlotta methylal, 2°/o-os hígításban. B) A methylenkék-festésnél jóval szebb képet ad a Romanowsky-féle festés. Ennek megértetése azonban valamivel nehezebb, valamint a festés maga sem tartozik a legegyszerűbbek közé. A Romanowsky-festés lényegét — melyet Nocht csak utólag, a festés publikálása után, ismert meg — az képezi, hogy alkalizált methylenkékből melegítéssel annak egy oxydatiós terményét, a methylpirost választjuk le, mely methylpiros azután — titrálás által meghatározandó, bizonyos megszabott töménységű methylenkék-eosin keverékben —a protozoon magjánál egyebet meg nem fest. Ennek folytán a Romanowsky-festéssel nyert görcsövi kép a következő: a vörös vérsejtek az eosintól rózsaszín, egész narancssárga színűek; a parasiták teste methylenkéktől égszín (kobalt) kék ; a parasitának magja pedig világítóan szép pirosszínű a methylpirostól; a fehérvérsejtek intensivebb methylenkék festődés folytán sötét-ibolyaszínűek; ugyanilyen, néha egészen feketés-piros árnyalatú a maláriások vérében nagyon gyakori vérlemezkék színe is; a polychromatikus vörös vérsejtek színe pirosas-ibolya. A Romanowsky-festéshez két törzsoldatra van szükségünk ; az egyik l°/o-os alkalikus methylenkék-oldat, a másik l°/o-os vizes eosin oldat. Az utóbbi készítése nagyon egyszerű; az előbbi, a methylenkék-oldat pedig emígy készül: 100 kcm. forralásig hevített vízben ОΣ gm. natrium carbonicumot (szódát) és l'O gm. methylenkéket (med. pur. sec. Höchst) oldunk. Az oldatot kihűlni hagyjuk és 24 óra múlva még 0-3 gm. szódát teszünk beléje olykép, hogy egy napi időtartam alatt az oldatot vagy 3—4-szer forralásig hevítjük és ezen 0-3 gm. szódát fraktionált úton adjuk hozzá. Eme többszöri hevítést elkerülendő, thermoszatba is helyezhetjük az oldatot és ott 50 — 60° C. mellett 48 óráig hagyjuk állni; a szóda hozzátétele itt is fraktionált úton czélszerűbb, mert emígy több methylpiros válik le a methylenkékből. Az emígy kezelt oldat ibolyaszínű, festésre bármikor használható. Csakhogy festésre való használata előtt közvetlenül ismét felhevítendő, a methylpiros leválasztása végett. Elkészülvén emígy mindkét törzsoldatunkkal: az l°/o-os methylenkék-oldattal és az l°/o-os vizes eosin-oldattal, ezeknek megfelelő hígítása és keverése képezi már most a közelebbi feladatot. A hígítást illetőleg, magas és alacsony töménységű methylenkék-oldatokat használhatunk a Romanowsky-festésnél. Az erősebb töménységű methylenkék-oldatok */4—V ю°/о methylenkéket tartalmaznak, azaz aqua destillatával 100 kcm.-re