Orvosi Hetilap, 1904. november (48. évfolyam, 45-48. szám)
1904-11-06 / 45. szám
Negyvennyolczadik évfolyam, 45. szám, Budapest, 1908 november 6. ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE, Kiadja és a magyar egyetemek tanárainak, a fő- és székvárosi közkórházak és egyéb gyógyintézetek fő- és rendelő orvosainak, továbbá köz- és magángyakorlat terén működő kartársaknak közreműködésével szerkeszti: HŐGYES ENDRE egyet, tanár. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. Társak a rovatok szerkesztésében. Bókay Árpád, Bársony János, Dollinger Gyula, Grósz Emil, Genersich Antal, Jendrassik Ernő, Kétly Károly, Klug Nándor, Korányi Sándor, Lenhossék Mihály, Liebermann Leó, Moravcsik Ernő, Portik Ottó, Réczey Imre, Tangl Ferencz, Tauffer Vilmos, Thanhoffer Lajos egyetemi tanárok. SEGÉDSZERKESZTŐ: SZÉKELY ÁGOSTON EGYETEM. TANÁR. TARTALOM: — Minden ioff fenntartatik. — EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Sugár Márton : Adatok a Meniére-féle betegség tanához és kezeléséhez galvánárammal. 649. lap. Gyergyai Árpád: Közlemény a kolozsvári egyetem kórbehoztani intézetéből. (Igazgató : Buday Kálmán dr.) A rostonyás tüdőgyuladás histogenesiséről. 652. 1. Detre László és Sellei József: Közlemény a Jenner-Pasteur-intézet laboratóriumából. A sublimat véroldó hatása. 653. lap. Madzsar József: A budapesti kir. m. tud.-egyetem fogászati klinikájának évi kimutatása az 1903.4. tanévről. 656. lap. Tárcza. Kőrösy Kornél: A VIII. nemzetközi physiologiai congressus Bruxellesben. 656. lap. Irodalomszemle. Összefoglaló szemle. Marikovszky György: Bakteriotherapeutikus kísérletek rosszindulatú daganatokkal szemben. 657. lap. — Könyvismertetés. A. Nyström : Das Geschlechtsleben und seine Gesetze. (Ráskai.) 658. lap. — Lapszemle. Bőrkórtan. W. Petersen : Az oltási carcinoma. (Guszman.) — Fabry: A pemphigus foliaceus Guszmán.) — Kisebb közleményeit az orvosgyakorlatra. Borkman : Collargol. — Knapp és Suter: Styracol. — Aronson: Methylatropinum bromatum. — Folyóiratok átnézete. 658—659. lap. Figyelmeztetés a magyar orvosi könyvkiadó-társulat t. tagjai számára. 659. lap. Hetiszemle és vegyesek. A főváros egészsége — Uj tiszti orvosok. — A honvédorvosi tisztikar szaporítása. — Korányi Frigyes. — A háború és az orvosok. — Hőgyes tanár Pasteur-intézete. — Szt. Lukács-fürdő. — A budapesti poliklinika. — Megjelent: 660. lap. — Pályázatok. — Hirdetések. Tudományos társulatok és egyesületek. Budapesti kir. orvosegyesület. — Debreczeni orvos-gyógyszerész egylet. — Erdélyi Muzeum-Egylet orvos-természetadományi szakosztálya. — Közkórházi Orvostársulat. Mellékletek. Orr-, gége- és fülgyógyászat. 4. szám. Szerkesztik: Navratil Imre, Ónodi Adolf, Krepuska Géza és ifj. Klug Nándor. — Deutsch Ernő: Az ingyentej-intézménynyel kapcsolatban működő rendelőintézet jelentése működésének első két évéről. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Adatok a Meniére-féle betegség tanához és kezeléséhez galvánárammal. Irta: Sugár K. Márton dr. Budapesten. A morbus Meniére-i terén még mindig bábeli zűrzavar uralkodik, melyet egy a közelmúltban megjelent dolgozat Heermann Gustav kieli magántanár és idegorvos tollából sem csökkentett. Eleve meg kell jegyeznem, hogy a szakorvosnak ragaszkodnia kell az egyedüli helyes felfogáshoz, hogy a betegség valódi idiopathikus természetű és tiltakoznia kell a Meniére féle tünetek vagy a pseudo-Menière-betegség felvétele ellen a kórképbe. Hogy párhuzammal éljek, úgy járunk itt, mint a bőrgyógyászok a Raynaud-féle betegséggel. A Raynaud-féle tünetek egymásután való fellépése vagy esetleges coincidentiája távolról sem elegendő a Raynaud féle betegség kórisméjéhez. De nehogy a német költőfejedelem találó szavait alkalmazzák reánk: „Mit Worten lässt sich trefflich streiten, aus Worten in System bereiten“, előbb a valóban tarthatlan zűrzavart e téren illustrálni kivánom. Baginsky a Meniére betegség okát agybántalomban látja, mert szerinte a fennálló nagyothallás az ívjáratok sérülése ellen szól, hasonlóképen Steiner, ki szintén az agy- és agyburkok bántalmát veszi fel. Tarthatlan e hypothesis, mert a hártyás tömkelegben található góczok (izzadmény vagy vérzés) székhelye szerint (csiga vagy ívjáratok) majd hallási zavarok, majd szédülésrohamok léphetnek előtérbe. Heermann quantitatív különbségekről beszél, mert nem szükséges, hogy az első rohamoknál hallási zavarok álljanak fenn, melyek megvannak későbbi rohamoknál, hasonlóképen az apoplectiform, illetve nem apoplectiform fellépésben is quantitatív különbségeket lát, mert előfordulhatnak átmeneti alakok is. Az imént említett szerző körülbelül a következő szódús következtetésre jut. A Meniére-féle tünetcsoport egy ingernek külső kifejezése, vagy következménye egy olyan sérülésnek, mely a hallószervnek központi vagy környi idegelemeit valami helyen érte; az inger természetét és helyét legtöbbször direkte kipuhatolhatjuk, itt ott kóros leletekből deríthetjük ki; nemcsak az inger illetve sérülés nagyságától függnek a tünetek, hanem mindenekelőtt a megtámadott egyén testi és szellemi ellenálló képességétől, mely gyors, még pillanatnyi ingadozásoknak is lehet alávetve, míg a hallószerv functiobeli zavarai nem tartoznak szükségképen a megbetegedés kórképéhez. E következtetése részben tárgyunk elavult feldolgozására támaszkodik Frankl Hochwart bécsi magántanár és idegorvos által, ki a Menière-betegséget a következő négy esetre vezeti vissza: 1. Érintetlen fülnél: a) apoplectiform-alakban (tömkelegvérzés által), b) trauma után. 2. Heveny vagy idült fülbajnál. Ide számítja a tabesnél és agybántalmaknál (tumor, paralysis progressiva) észlelhető Meniére-jelenségeket. 3. Külső behatások folytán (cerumen stb.) 4 Pseudo-Meniére functionális neurosisoknál (hysteriánál, végre hemikraniánál, epilepsiánál). E beosztás nyilván hibás, mert Meniére tűntek, esetleg azok egyenkénti jelenléte még nem nevezhető Meniére-féle betegségnek. Hogy a hallászavarok terén mily nagy tévedés van, ezt a következőkben mustrálhatom. Gyakran csak látszólag érintetlen a hallás, mert amint ezt először Urbaitschitsch igen helyesen emelte ki, a Meniéreféle tünetek alatt vagy után fellépő süketség gyakran csak részleges, bizonyos hangokra, vagy egy hangskálára kiterjedő, miről most már a Bezold féle folytatólagos hangsorral való vizsgálat segítségével győződhetünk meg. Különös zavarokra vezetett az agybántalmak bevonása a kórképbe. Igaz, hogy nehéz ily esetekben a kórisme, még daganatok esetében is, mert ezek kifejezett gócztünetei sem nyújtanak biztos támpontot a tájékoztatásra. Nothnagel-nek köszönhetjük annak