Orvosi Hetilap, 1905. július (49. évfolyam, 27-31. szám)
1905-07-02 / 27. szám
1905. 27. sz. ORVOSI HETILAP lett állatoknak nagy százalékát megvédeni. Mikor azután a lecibinnel kezelt állatoknak bonczolásához fogtunk, olyan különös górcsövi leletek kerültek szemünk elé, amelyeknek semmiféle analogonjait az irodalomban eddig fellelni nem sikerült, és épen ezen képek értelmezésével kívánunk most foglalkozni. Sublimátkísérleteinket olykér végeztük, hogy az állat (tengerimalact) egyik oldalának bőre alá vittük be a sublimát előre megállapított halálos adagját, a másik oldal bőre alá pedig 1 cm3 10°/o-os lecithin-serum-emulsiót fecskendeztünk be. Ezen eraulsio górcső alatt részben igen kis kerek (staphylococcus nagyságú), halvány zsírfényű cseppecskéket mutat, részben pedig nagyobb myelin-alakokat, amelyek néha szemünk láttára duzzadnak meg. A lecithinnel kezelt állatok az esetek túlnyomó többségében napokkal, sőt hetekkel élik túl a kontroll-állatokat. Bonczoláskor a lecithin injectioja helyén sárgás fehér, elkenhető, vajszerű massát találtunk, amely megduzzadt, concentrikusan rétegzett lecithinalakokon kívül főkép leukocytákból állónak bizonyult. E leukocyták testetlenül nézve zsúfolásig telve voltak lecithin gömbökkel; methylenkékkel festve kitűnt, hogy a sejtek 1. rendkívül megnagyobbodottak, rendszerint kétszer akkorák, mint rendesen 2. hogy a megnagyobbodást methylenkékre nem festő szemcséknek óriási mennyisége hozza létre, a minek folytán a protoplasma habos structurál vesz fel, 3. hogy a sejteknek intensiven festődő magvai szitaszerűen átlyiggatottak, kerek, festetten képletek által, a melyek a magnak megfelelő vájulataiban ülnek. Ez a lelet, a melyet a leukocytáknak legnagyobb száma mutat, rendkívül feltűnő volt, amennyiben úgy látszott, hogy esetünkben a lecithin resorptioja nemcsak azon a módon történik, amilyen úton a szövetnedvekben oldhatlan egyéb corpuscularis képletek resorbeáltatnak, hanem egyéb módon megy végbe. Mecsnikoff óta tudjuk, hogy oldhatlan szemcsék, pl. carmin,tus, egyes baktériumok, sejttörmelék stb., leukoeyták által felvétetnek, s ezek phagoeyta működésükkel ezen szemcséket bekebelezve, gondoskodnak elszállításukról. E phagoeytosisban azonban mindig csakis a protoplasma szerepel, annak actív működése, amoeboid mozgása eredményezi a szemcsék bekebelezését, amelyek megemésztődésükig vagy deponáltatásukig a protoplasmában maradnak, amikor is a mag a phagocytaris működésben nem vesz részt. Esetünkben a szemcséket — látszólag — nem csak a protoplasma, hanem részben a sejtmag is magába veszi. E feltűnő leletnek megértése czéljából direct kísérleteket végeztünk egyrészt annak megvizsgálására, vájjon a lecithin mily módon szívódik fel, másrészt milyen módon folyik le más emulsióknak, továbbá egyéb nehezen emészthető corpuscularis anyagoknak resorptioja. Kísérleti állatul a tengerimalaczot választották, amelynek hasűri resorptioja ma már számtalan vizsgálat eredményekép teljesen ismert. Az egyik kísérletben 1904. november 18.-án lecithinnek, 4 napos laserumban való 10°/6-os emulsiójából 2 cm3-t fecskendezünk be 400 gramm súlyú malacz hasiírébe. A malacz az injectiót igen jól tűrte, csak hőmérséklete emelkedett fel 5 óra alatt 38'3° ról 39’3°-ra, hogy másnap normálisra süllyedjen le. A peritoneumból 5 óra, 24 óra, 48 óra és 4 nap múlva vettünk capillaris pipettából cseppet és vizsgáltuk. 5 óra múlva, a hasürben igen erős leukocytosis, poly- és mononuclearisok körülbelül egyforma számban. A lecithiinemulsio túlnyomólag szabadon fekszik, azonban egyes sejtek peripherikus részükön tartalmazzák a phagocytált lecithinszemcséket, sőt itt ott már egy-egy magban festetlenül viaszkos fényű, methylenkéket, fuchsint fel nem vevő kerek lecithinszemcse látható. 24 óra múlva, a szabad lecithintömegek myelin-alakúakra duzzadtak. Igen kifejezett és előhaladott phagocytosis- A phagocyták lecithinszemcsékkel telvek és sok sejt már repedésig telt. A mononuclearisok veszik fel főképen a lecithint, amint hogy ezekről, Mecsnikoff „makrophagjairól“ ma már általánosan ismeretes, hogy ellentétben a baktériumemésztő polynuclearisokkal, a „mikrophagok“-kal, főkép a nagyobb sejtes és nem organizált, de assimilálható tömegek resorpciójában szerepelnek. Két nap múlva, a polynuclearisok száma csekély, a mononuclearisok phagocytosisa, valamint a lecithinszemcséknek a mag által való felvétele — amely folyamat megjelölésére a phagokaryosis nevet ajánljuk — rendkívül kifejezett, de már egyes üres sejteket is lehet látni, mint a peritoneum ad integrum restitutiojának kezdetét. 4 nap múlva még mindig találhatók egyes, nagy duzzadt lecithinszemcsékkel teli, egymagvú phagocyták, de a legtöbb sejt már üres. Phagokargosis nincs. Már e kísérletből láttuk, hogy a jelzett képek tényleg a lecithin resorptiojával vannak kapcsolatban. Annak eldöntésére, várjon a magnak leírt „babos szerkezete“ (Wabenstructur) nem a felvett lecithin valamelyes mérgező hatása által kiváltott degeneratív folyamat eredménye-e, a vitális festésnek egyikünk (!).) által már évek óta alkalmazott módszerét használtuk. E vitalis festéssel eldönteni akartuk, vájjon a magnak likacsossá válása nem olyképen jön-e létre, ahogy pl. phagocytált, de még élő baktériumok körül, nyilván az általuk kiválasztott méreg toxikus hatása következtében keletkeznek azok a kimaródások, gödrök, sőt vacuolás űrök, amelyeket tengerimalaczoknak typhus vagy collibacillusok épen halálos adagaival történt fertőzése után az elhúzódó fertőzési folyamat végszakában, a fibrines álhártyák közé rejtett leukocytákban lehet gyakorta találni. E kérdésre nézve már az egyszerű polychrom vagy Löffler-féle methylenkékkel festés is felvilágosítást nyújt, amennyiben az ép sejtmagvat tisztán kékre festi, a degenerált magvat ellenben ibolyaszínűre. A mi készítményeinken a lecitlint felvett sejtek magvai mindenütt kékre festődtek az ibolyaszínnek minden árnyalata nélkül és már ez okból is eleve valószínűtlennek vallották azt a feltevést, mely szerint a mag vacualisatioja degeneratív folyamat volna. E kérdést azonban teljes határozottsággal csakis a vitalis festés dönti el. Ismeretes, hogy a sejtmag a methylenkéket csakis halála után veszi fel diffuse, a sejt életében a mag festetten marad és csakis a sejtbe zárt inclusiók (phagocyták, baktériumok) és a protoplasma granulatiói veszik fel a festéket. E granulatiók semmiképen sem azonosak az Ehrlich-féle leukocytagranulatiókkal, hanem azoknál sokkal nagyobbak és a sejtnek fixálásakor festődőképességüket elveszítik. A vitalis festés lényege épen az, hogy az anilinfestéket olyan parányi concentratioban juttatjuk a megfestendő sejtekhez, hogy ezeknek vitalitása csorbát ne szenvedjen. E követelménynek Detre eljárása szerint úgy tettünk eleget, hogy a vizsgálandó peritonealis exsudatum-cseppet fedőlemezre téve, annak peripheriájára gombostűfejnyi Löffler-kékcseppet adtunk hajszálfinom pipetta segélyével, úgy hogy a festék a függő cseppnek csak igen kicsiny széli részletébe hatolt be. A fedőlemezt vájt tárgylemezre helyezve, thermostatba teszszük 2—3 órára, vagy szobáim mellett tartjuk 12—24 óráig. Górcső alatt az exsudatum képe meglepően tiszta: míg ott, ahol a methylenkék érintkezett a cseppel, a leukocyták protoplasmája piszkos zöldeskék és a magvak sötét képe élesen ötlik szemünkbe, addig a távolabbi részekben, ahová tudniillik a festék csak igen lassan, diffusio útján jutott, a teljesen színtelen leukoeytákban a magvaknak csak egészen homályos, alig látható contomja van meg, míg a granulatiók sötét feketéskék vagy ibolyáskék gömbjei élesen válnak ki. Minél tovább hagyjuk a készítményt észlelés alatt, annál többb leukoeyta veszti el leírt képét: a granulatiók eltűntével a protoplasma kezd festődni és egyidejűleg a mag is. Ha a lecithines malact peritonealis exsudatumát ily módon kezeljük, kiderül, hogy a sejtek képe teljesen normális; a polynuclearisok valamint a mononuclearisok granulatioi élénken festődnek, a mag, valamint a protoplasma festetten. A mag vacuolái (lecithin) nem festődnek. (Kontrollként egy más malacz hasürébe 2 cm3 laserumban emulgeált friss élesztő 20 cgm.-ját fecskendeztük be. Az élesztőszemcséket is főkép az egymagvúak falják fel, de phagokargosis tünete nélkül. A vitálisan festett 24 órás exsudatum granulatioi a lecithines képektől nem különböztethetők meg ; a különbséget csakis a phagocytált élesztősejteknek zöldeskékre festődése adja meg. A vitalis festéssel eldöntöttük, hogy a vacuolás magvú sejtek nem betegek és ezzel a másik nézet lépett előtérbe, mely szerint a magnak egy eddig ismeretlen activ működésével állunk szemben. A mag felveszi a lecithinszemcséket, ez biztos. Csakis az volt még kétséges, vájjon a magnak tényleg spontán activ mozgási jelenségével van-e dolgunk, avagy a protoplasma-e az, amely a folytonosan felvett lecithinszemcséket végezetül saját magvának állományába bepréseli ? E kérdést eldönteni igen nehéz. 480