Orvosi Hetilap, 1905. július (49. évfolyam, 27-31. szám)

1905-07-02 / 27. szám

1905. 27. sz. ORVOSI HETILAP lett állatoknak nagy százalékát megvédeni. Mikor azután a leci­bin­­nel kezelt állatoknak bonczolásáh­oz fogtunk, olyan különös gór­­csövi leletek kerültek szemünk elé, a­melyeknek semmiféle analo­­gonjait az irodalomban eddig fellelni nem sikerült, és épen ezen képek értelmezésével kívánunk most foglalkozni. Sublimátkísérleteinket olykér végeztük, hogy az állat (tengeri­­malact) egyik oldalának bőre alá vittük be a sublimát előre meg­állapított halálos adagját, a másik oldal bőre alá pedig 1 cm3 10°/o-os lecithin-serum-emulsiót fecskendeztünk be. Ezen eraulsio górcső alatt részben igen kis kerek (staphylococcus nagyságú), halvány zsírfényű cseppecskéket mutat, részben pedig nagyobb myelin-alakokat, a­melyek néha szemünk láttára duzzadnak meg. A lecithinnel kezelt állatok az esetek túlnyomó többségében napok­kal, sőt hetekkel élik túl a kontroll-állatokat. Bonczoláskor a lecithin injectioja helyén sárgás fehér, elkenhető, vajszerű massát találtunk, a­mely megduzzadt, concentrikusan rétegzett lecithin­­alakokon kívül főkép leukocytákból állónak bizonyult. E leukocy­­ták testetlenül nézve zsúfolásig telve voltak lecithin gömbökkel; methylenkékkel festve kitűnt, hogy a sejtek 1. rendkívül meg­­nagyobb­odottak­, rendszerint kétszer akkorák, mint rendesen 2. hogy a megnagyobbodást meth­ylenkékre nem festő szemcséknek óriási mennyisége hozza létre, a minek folytán a protoplasma habos structurál vesz fel, 3. hogy a sejteknek intensiven festődő magvai szitaszerűen átlyiggatottak, kerek, festetten képletek által, a melyek a magnak megfelelő vájulataiban ülnek. Ez a lelet, a melyet a leukocytáknak legnagyobb száma mutat, rendkívül feltűnő volt, a­mennyiben úgy látszott, hogy esetünkben a lecithin resorp­­tioja nemcsak azon a módon történik, a­milyen úton a szövet­nedvekben oldhatlan egyéb corpuscularis képletek resorbeáltatnak, hanem egyéb módon megy végbe. Mecsnikoff óta tudjuk, hogy oldhatlan szemcsék, pl. carmin,­tus, egyes baktériumok, sejt­törmelék stb., leukoeyták által felvétetnek, s ezek phagoeyta működésükkel ezen szemcséket bekebelezve, gondoskodnak el­szállításukról. E phagoeytosisban azonban mindig csakis a proto­plasma szerepel, annak actív működése, amoeboid mozgása ered­ményezi a szemcsék bekebelezését, a­melyek megemésztődésükig vagy deponáltatásukig a protoplasmában maradnak, a­mikor is a mag a phagocytaris működésben nem vesz részt. Esetünkben a szemcséket — látszólag — nem csak a protoplasma, hanem részben a sejtmag is magába veszi. E feltűnő leletnek megértése czéljából direct kísérleteket végeztünk egyrészt annak megvizsgálására, vájjon a lecithin mily módon szívódik fel, másrészt milyen módon folyik le más emul­­sióknak, továbbá egyéb nehezen emészthető corpuscularis anya­goknak resorptioja. Kísérleti állatul a tengerimalaczot válasz­tották, a­melynek hasűri resorptioja ma már számtalan vizsgálat eredményekép teljesen ismert. Az egyik kísérletben 1904. november 18.-án lecithinnek, 4 napos laserumban való 10°/6-os emulsiójából 2 cm3-t fecsken­dezünk be 400 gramm súlyú malacz hasiírébe. A malacz az injectiót igen jól tűrte, csak hőmérséklete emelkedett fel 5 óra alatt 38'3° ról 39’3°-ra, hogy másnap normálisra süllyedjen le. A peritoneumból 5 óra, 24 óra, 48 óra és 4 nap múlva vettünk capillaris pipettából cseppet és vizsgáltuk. 5 óra múlva, a hasürben igen erős leukocytosis, poly- és mononuclearisok körülbelül egyforma számban. A lecithiinemulsio túlnyomólag szabadon fekszik, azonban egyes sejtek peripherikus részükön tartalmazzák a phagocytált lecithinszemcséket, sőt itt ott már egy-egy magban festetlenü­l viaszkos fényű, methylen­­kéket, fuchsint fel nem vevő kerek lecithinszemcse látható. 24 óra múlva, a szabad lecithintömegek myelin-alakúakra duzzadtak. Igen kifejezett és előhaladott phagocytosis- A phago­­cyták lecithinszemcsékkel telvek és sok sejt már repedésig telt. A mononuclearisok veszik fel főképen a lecith­int, a­mint hogy ezekről, Mecsnikoff „makrophagjairól“ ma már általánosan ismeretes, hogy ellentétben a baktériumemésztő polynuclearisokkal, a „mikro­­phagok“-kal, főkép a nagyobb sejtes és nem organizált, de assimilál­­ható tömegek resorpciójában szerepelnek. Két nap múlva, a polynuclearisok száma csekély, a mono­­nuclearisok phagocytosisa, valamint a lecithinszemcséknek a mag által való felvétele —­ a­mely folyamat megjelölésére a phagokaryosis nevet ajánljuk — rendkívül kifejezett, de már egyes üres sejteket is lehet látni, mint a peritoneum ad integrum restitutiojának kezdetét. 4 nap múlva­­ még mindig találhatók egyes, nagy duzzadt lecithinszemcsékkel teli, egymagvú phagocyták, de a legtöbb sejt már üres. Phagokargosis nincs. Már e kísérletből láttuk, hogy a jelzett képek tényleg a lecithin resorptiojával vannak kapcsolatban. Annak eldöntésére, várjon a magnak leírt „babos szerkezete“ (Wabenstructur) nem a felvett lecithin valamelyes mérgező hatása által kiváltott degeneratív folya­mat eredménye-e, a vitális festésnek egyikünk (!).) által már évek óta alkalmazott módszerét használtuk. E vitalis festéssel eldönteni akartuk, vájjon a magnak lika­­csossá válása nem olyképen jön-e létre, a­hogy pl. phagocytált, de még élő baktériumok körül, nyilván az általuk kiválasztott méreg toxikus hatása következtében keletkeznek azok a kimaró­dások, gödrök, sőt vacuolás űrök, a­melyeket tengerimalaczoknak typhus vagy collibacillusok épen halálos adagaival történt fertőzése után az elhúzódó fertőzési folyamat végszakában, a fibri­­nes álhártyák közé rejtett leukocytákban lehet gyakorta találni. E kérdésre nézve már az egyszerű polychrom vagy Löffler-féle methylenkékkel festés is felvilágosítást nyújt, a­mennyiben az ép sejtmagvat tisztán kékre festi, a degenerált magvat ellenben ibolya­színűre. A mi készítményeinken a lecitl­int felvett sejtek magvai mindenütt kékre festődtek az ibolyaszínnek minden árnyalata nélkül és már ez okból is eleve valószínűtlennek vallották azt a feltevést, mely szerint a mag vacualisatioja degeneratív folyamat volna. E kérdést azonban teljes határozottsággal csakis a vitalis festés dönti el. Ismeretes, hogy a sejtmag a methylenkéket csakis halála után veszi fel diffuse, a sejt életében a mag festetten marad és csakis a sejtbe zárt inclusiók (phagocyták, baktériumok) és a protoplasma granulatiói veszik fel a festéket. E granulatiók semmiképen sem azonosak az Ehrlich-féle leukocytagranulatiók­­kal, hanem azoknál sokkal nagyobbak és a sejtnek fixálásakor festődőképességü­ket elveszítik. A vitalis festés lényege épen az, hogy az anilinfestéket olyan parányi concentratioban juttatjuk a megfestendő sejtekhez, hogy ezeknek vitalitása csorbát ne szen­vedjen. E követelménynek Detre eljárása szerint úgy tettünk eleget, hogy a vizsgálandó peritonealis exsudatum-cseppet fedő­­lemezre téve, annak peripheriájára gombostűfejnyi Löffler-kék­­cseppet adtunk hajszálfinom pipetta segélyével, úgy hogy a fes­ték a függő cseppnek csak igen kicsiny széli részletébe hatolt be. A fedőlemezt vájt tárgylemezre helyezve, thermostatba teszszü­k 2—3 órára, vagy szobáim mellett tartjuk 12—24 óráig. Górcső alatt az exsudatum képe meglepően tiszta: míg ott, a­hol a methylenkék érintkezett a cseppel, a leukocyták protoplasmája piszkos zöldeskék és a magvak sötét képe élesen ötlik szemünkbe, addig a távolabbi részekben, a­hová tudniillik a festék csak igen lassan, diffusio útján jutott, a teljesen színtelen leukoeytákban a magvaknak csak egészen homályos, alig látható contom­ja van­ meg, míg a granulatiók sötét feketéskék vagy ibolyáskék gömb­jei élesen válnak ki. Minél tovább hagyjuk a készítményt észle­lés alatt, annál többb leukoeyta veszti el leírt képét: a granulatiók eltűntével a protoplasma kezd festődni és egyidejűleg a mag is. Ha a lecithines malact peritonealis exsudatumát ily módon kezeljük, kiderül, hogy a sejtek képe teljesen normális; a poly­nuclearisok valamint a mononuclearisok granulatioi élénken festőd­nek, a mag, valamint a protoplasma festetten. A mag vacuolái (lecithin) nem festődnek. (Kontrollként egy más malacz h­asürébe 2 cm3 laserumban emulgeált friss élesztő 20 cgm.-ját fecskendez­tük be. Az élesztőszemcséket is főkép az egymagvúak falják fel, de phagokargosis tünete nélkül. A vitálisan festett 24 órás exsu­datum granulatioi a lecithines képektől nem különböztethetők meg ; a különbséget csakis a phagocytált élesztősejteknek zöldeskékre festődése adja meg.­ A vitalis festéssel eldöntöttük, hogy a vacuolás magvú sejtek nem betegek és ezzel a másik nézet lépett előtérbe, mely szerint a magnak egy eddig ismeretlen activ működésével állunk szemben. A mag felveszi a lecithinszemcséket, ez biztos. Csakis az volt még kétséges, vájjon a magnak tényleg spontán activ mozgási jelen­ségével van-e dolgunk, avagy a protoplasma-e az, a­mely a folytonosan felvett lecithinszemcséket végezetül saját magvának állo­mányába bepréseli ? E kérdést eldönteni igen nehéz. 480

Next