Orvosi Hetilap, 1905. október (49. évfolyam, 40-44. szám)

1905-10-01 / 40. szám

.J­egyvenkilenczedik évfolyam. 40. szám. Budapest, 1905. október 1. ORVOSI HETILAP. Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatták: Antal Géza és Hő­gyes Endre. KIADJÁK ÉS SZERKESZTIK : LENHOSSÉK MIHÁLY EGYET TANÁR ÉS SZÉKELY ÁGOSTON egyet, magántanár, FŐSZERKESZTŐ. _______________ SZERKESZTŐ. Mellékletei: SZEMÉSZET Grósz Emil szerkesztésében 4 szám. GYERMEKGYÓGYÁSZAT Bókay János szerkesztésében 4 szám. GYNAEKOLOGIA Tóth István és Temesváry Rezső­ szerkesztésében 4 szám. ORR-, GÉGE- ÉS FÜLGYÓGYÁSZAT Navratil Imre, Ónodi Adolf, Krepuska Géza és ifj. Ring Nándor szerkesztésében 4 szám. ELME- ÉS IDEGKÓRT­AN Babarczi Schwartzer Ottó és Moravcsik Ernő Emil szerkesztésében 3—4 szám. — Egyéb tudományos mellékletek. TARTALOM: EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Steiner Pál- Közlemény, a budapesti kir. magyar tudomány-egyetem I. számú sebészeti klinikájáról. (Igazgató : Dollinger Gyula dr. egyet. ny. r. tanár.) Adatok a rák statistikájához, különös tekintettel a rák sebészeti gyógykezelésé­vel az egyetemi I. számú sebészeti klinikán elért eredményekre. 686. lap. Okolicsányi-Kuthy Dezső: A börtöntuberculosis kérdése a VII. nemzetközi börtönügyi congressuson. 691 lap. Halász Aladár : Közlemény a szt. István-kórház VII. orvosi osztályáról. (Főorvos : Hochhalt Károly dr. egy. m. tanár.) 693. lap. Tárcza. Lenhossék Mihály: A termékenyítésről. 695. lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. E. Aufrecht: Pathologie und Therapie der Langenschwindsucht. 697. lap. — Lapszemle. Gyógyszertan. Impens : Alypin (F.) — Vahlen : Clavin. (F.) — Bertini: Almatonia. — Általános icór- és gyógytan. Cler és Ferrazzi: Typhusbacillus egészségesekben. (M­a r i k o v s­z k y.) — Dra­­gotti: A szervezetben lévő összes vérmennyiség csökkentése. (Marikovszky.) — Wederhale : A vizelet és az oxsudatum üledékének festésére szolgáló újabb eljárás. (Ország Oszkár.) — Belgyógyászat. Mendl: Vesegyuladások prognosisa. — Frey: A salicyl hatása a vesékre. — Monik­é: Tonsillitis acuta gyógyítása. — Idegbajod. Leubuscher és Bibrovicz : A neurasthenia elter­jedése a munkások közt. (K o 11 a r i­­­s Jenő.) — Sebészet. Veyrassat: Alszár fekélyek gyógyítása. — Kiszicalt: Abdominalis tályog esete. — Sauerbruch: A bárzsing mellkasi részének sebészete. (Steiner Pál.) — Lenc: Jóindulatú végbélstricturák gyógyítása. (Pólya.) — Sampson: Az ureterek alsó végében székelő kóros folyamatok. (Pólya.) — Kraske és Witzel: A végbélrák-műtétek­­nél a záróizom megkímélése. (Steiner Pál.) — Börhörtan. Mendes Da Costa: A Röntgen-sugarak káros következményei. (Guszma­n.) — Kisebb közlemények az orvosgyakorlatra. Laengner : Theocinum natrio-aceticum. — Köhler : Ulcus pylori, gastrectasia és nem szövődményes gastritis hyperacida orvoslása. — Magyar orvosi irodalom. 697—700. lap. Hetiszemle és vegyesek. Csapodi István. — Poór Ferencz. — Koller János. — Kinevezés. — Választás. — Jubileum. — Egyetemi alkalmazások. — Orvos­­tanhallgatók száma a budapesti egyetemen. — Követendő példa. — Elhunyt. — Kisebb hirek külföldről. — A gyakorlati év Németországban. — Cholera. — Nő mint az anatómia professora. — A kézszorítás ellen. — A máramaros­­vármegyei közkórház kimutatása. — A főváros egészsége. — Pályázatok. — Hirdetések. Tudományos társulatok és egyesületek. Az első nemzetközi physiotherapiai congressus. — Magyar orvosok és természetvizsgálók XXXIII. vándorgyűlése. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény a budapesti kir. magyar tudomány-egye­tem I. számú sebészeti klinikájáról. (Igazgató: Dollinger Gyula dr. egyetemi ny. r. tanár.) Adatok a rák statistikájához, különös tekintettel a rák sebészeti gyógykezelésével az egyetemi I. számú sebészeti klinikán elért eredményekre. Irta: Steiner Pál dr., műtőorvos. A­mióta a németországi „Comité für Krebsforschung“ meg­alakult, a tudományos világban országszerte megindult az áramlat a rákbetegség elterjedésének tanulmányozására. Egymásután jelen­nek meg a különböző országokban kimutatások, melyek a rák elterjedésének széles körét bizonyítják s ezek áttekintéséből azt a tapasztalatot véljük meríteni, hogy a rákos megbetegedések terjedőben vannak. Beigazoltnak ezt nem tekinthetjük, mert az újabb diagnostikai módszerekkel számos oly esetben kórismézzük a rákot, melyekben eddig a kóros elváltozást jóindulatú vagy más termé­szetű rosszindulatú újképletnek tartottuk. Minden irányzat a rák korai kórismézésére törekszik. Boas a nagyobb központokban rákdiagnostikai állomások felállítását sür­geti, hol az orvosi modern vizsgáló eszközökkel speciális orvosok foglalkozzanak a rák megállapításával. Mayo Dobson a nagy közönségnek a mozgalom körébe való bevonását sürgeti, White­­ford is a közönség felvilágosításában látja a rákos megbetegedések elleni küzdelem sikerét. Kocher is a rák elleni küzdelemre hívja fel az orvosvilágot az I. nemzetközi sebész-congressuson (1905. szeptember 18.) tartott megnyitó beszédében. Hazánkban Dollinger tanár, mint a „Kir. Orvosegyesület Rákbizottságai­nak elnöke indította meg a mozgalmat a ráksta­­tistikai adatok egybegyűjtésére, midőn a kérdést teljes eredetiség­ben vetette fel, a­mennyiben nemcsak a rákos betegek számát kutatja, hanem olyan adatokra is figyelemmel van, melyeket a külföld statistikáiban hiába keresünk. Egyfelől kutatja az át­vezető kapcsot az ember és az állat rákos megbetegedése közt, ez az aetiológia szempontjából fontos, másfelől pedig a megoperált rákos betegek további sorsát, a recidiva idejét igyekszik meg­állapítani, a­mi a sebészeti gyógykezelés értékének megállapítá­sánál döntő. Már Volkmann elveti a ráknál a noli me tangere álláspont­ját és 1875-ben behatóan foglalkozik a recidiva kérdésével. Billroth 1880-ban vizsgálat tárgyává teszi a recidivák fellépési idejét s megdönti a quanto magis palpatur, magis indignatur álláspontot. Volkmann is csak egy év után kezd remélni, hogy recidiva nem jelentkezik és 3 év után beszél „definitív gyógyulás“ ról. Winter az 1901. évi giesseni gynaekologiai congressuson 5 évet ajánl a végleges gyógyulás mértékéül, bár hangsúlyozandó, hogy 3 illetve 5 éven túl is lépnek fel recidivák, melyeket a késői recidivák (Spätrecidive) fogalma alá sorolunk. Minthogy a sebészeti gyógykezelés értékét a recidiva be­állása szerint ítéljük meg, szükségesnek tartjuk röviden a recidiva lényegével is foglalkozni. Mi úton is keletkezhetik a recidiva ? Létrejöhet: 1. a visszamaradt daganat részeiből. Ezen keletkezési mód a sebészet mai radikális irányzata mellett mind ritkább lesz s ha mégis jelentkezik, úgy a műtét után rövid időn belül lép fel ; 2. a nyirokrendszer rákos sejtjeiből. A rákos sejtek nem­csak a nyirokmirigyekben, hanem a nyirokutakban is székelnek ; 3. átoltás (Impfrecidive) útján, mikor is a műtétkor a környező ép szövetbe kerülő rákos sejtekből fejlődik a daganat. Ezen terjedési mód lehetőségét elismeri Borst is, Kaliidén is és Levesque összegyűjtötte az inoculatiós recidiva néhány esetét. E terjedési mód a ritkábbak közé tartozik és Thorn ezirányú kísérletei, melyeket inoperabilis carcinoma­­ esetében húszszor megpróbált, negatívak voltak, miért is csak az esetben fogadjuk el ezen terjedési módot, ha a nyirokúton való terjedés lehetősége ki van zárva. 4. Kahlden említi a rák multicentrikus fejlődését, t. i..

Next