Orvosi Hetilap, 1905. október (49. évfolyam, 40-44. szám)

1905-10-01 / 40. szám

687 ORVOSI HETILAP 1905. 40. sz. hogy a rák fellépése több, egymástól független helyen történik. Petersen az 1901.4 congressuson több, a bőrre localizált ily car­­cinomát mutatott be s nekünk is volt alkalmunk több multiplex carcinomát észlelni. A multicentrikus fejlődés nem történik szük­ségképen egy időben, hanem pluritemporális­an s így megleshe­tik, hogy egy gócz kiirtása után, ettől függetlenül, nem recidiva­­kép a szó szoros értelmében véve, oly sejtekben jelentkezik rák­képződés, melyek a műtét idején vagy még teljesen épek, vagy már anaplasiásak voltak A késői recidiválcat Kahlden pluricentralis, pluritemporalis fejlődéssel magyarázza, König a nyugvó csíra elmélettel fejti meg a kérdést, Thiersch, Bruns, Tillmans egészen új elváltozást vesz­nek fel, Rindfleisch a formatív inger tovaterjedésében látja az okot. Jordán a német sebésztársaság heidelbergi XXXIII. con­­gressusán két késői recidiváról számol be, az egyik nyelvrák mű­téte után 19, a másik emlőrák műtéte után 15 évvel lépett fel. Mi is láttunk legutóbb egy 55 éves nőnél késői recidivát, kinél 13 év előtt Kovács tanár emlőrák miatt műtétet végzett, 4 év múlva recidivaműtét történt s jelenleg, 9 évvel a műtét után újbóli recidiva miatt kereste fel a klinikát. Bármint áll is a rák és a recidiva keletkezésének elmélete, praktikus szempontból a rákot fertőző betegségnek kell felfogni, mondja Léjars. Korai diagnosis alapján végzett radikális en bloc műtét, ez a jelszó a mai chirurgiában, ez a panacea ! Annak a megítélésére, hogy mit vagyunk képesek a rák sebészeti gyógykezelésével elérni, Dollinger tanár megbízásából mindazon betegeinknek, a­kiket a klinikán 1897. év szeptember 1 -től 1901. év szeptember hó 1.-ig operáltunk, kérdőíveket küld­tünk a következő kérdésekkel: 1. Hogyan érzi magát jelenleg? 2. Keletkezett-e az operált helyen újabb daganat vagy fekély s ha igen, mikor ? 3. Keletkezett-e az operatio óta teste valamely más részén daganat vagy fekély ? 4. Operálták-e azóta, hogy a klinikát elhagyta? Ha igen, hol és mikor ? A­mennyiben a beteg válasza nem volt kielégítő, újabb felvilágosításért fordultunk hozzá, vagy pedig, ha orvosát meg­nevezte, ennek felülvizsgálását kértük. A­mennyiben a levél „meghalt“ felírással érkezett vissza, a megfelelő anyakönyvi hivatalt kerestük meg a diagnosis és a halál idejének megjelölése végett. Számos anyakönyvvezető a beteg hozzátartozóihoz utasított s így a recidiva fellépési módját s idejét is sikerült megtudnunk. E beérkezett válaszokon, valamint a jelentkezéskor szemé­lyesen felvett státuson építettük fel e dolgozatot. Minthogy a kutatás és levelezés az 1904. évben szep­tember hóig folyton tartott, a­z évi recidivamentesség, a Volk­­mann értelmében vett definitív gyógyulás megítélésére mindazon esetek voltak értékesíthetők, melyeket 1897. szeptember 1.-től kezdve 1901. szeptember 1.-ig, vagyis 4 éven belül operáltunk. Ez idő alatt 226 esetben végeztünk radikális műtétet és 175-nek ismeretes további sorsa, vagyis az esetek 77'43°/o-ának. Ha Winter értelmében 5 évi recidivamentességet kutatunk, úgy csak az 1897. szeptember 1-től kezdve 1899. szeptember 1.-ig műtett esetek, vagyis 2 évi anyag volt értékesíthető. Ez idő alatt 109 radikális műtét történt; 80 esetben ismeretes a betegek további sorsa, vagyis az esetek 73'39°/o ában. Még azon kérdésre kell válaszolnunk, hogy minő alapon, minő kulcs szerint számítjuk a recidivamentesség arányszámát? Általában elfogadott álláspont az, hogy a recidivamentesség kérdésének megítélésénél leszámítandók : 1. A műtét következtében elhaltak, úgynevezett operatív mortalitás. 2. Kik a műtét után valami más, nem rákos, úgynevezett intercurrens betegségben haltak el. 3. Kiknek sorsa ismeretlen. Mi ezen az alapon kiszámítottuk úgy 3, mint 5 évre a recidivamentességet, mikor is kissé optimistikusan járunk el, mert valószínű, hogy azoknak nagy része, kikről a legszorgosabb utánjárással sem bírtunk értesülést szerezni, recidiváltan elhalt. Másfelől az intercurrens betegség, mint a ráktól független kór, nem nyert bonczolat által beigazolást, a­mennyiben e betegek otthon haltak el. Továbbá azon kérdés eldöntésénél, hogy minő absolut eredményt érhetünk el sebészeti gyógykezeléssel, az ope­rativ mortalitást sem szabad figyelmen kívül hagynunk. Ezen indokok alapján Dollinger tanár utasítása szerint kiszámítottuk az eredményt oly módon is, hogy sem az operativ mortalitást, sem az intercurrens halált, sem az ismeretlen eseteket nem számítot­tuk le, hanem az utóbbiakat recidiva okozta halálnak vettük, így bár kedvezőtlenebb módon számítottunk, mégis mint az alábbi 11 fejezetből kiviláglik, a klinika eredményei jók és biz­tatók s igazolják Virchow ama mondását: „Ist der Krebs in seinem Beginn und ost sehr lange ein örtliches Leiden, so muss es auch möglich sein, ihn in dieser Zeit örtlich zu heilen!“ I. Az arcs rákos megbetegedése. Az arcz bőrének rákos megbetegedése a szervezet carcino­­mái közt elég gyakori, a­mennyiben Gurtt szerint az arca bőr­­hám rákja az összes rákos betegségeknek Yv-ét, Heimann szerint Vuk­ét képezi. Leggyakrabban az alsó ajk betegszik meg rákosan, ily eseteink nagyobb száma miatt ezt külön tárgyaljuk; utána, mint azt Bergmann statistikájában látjuk, leggyakoribb az orron ülő rák. Már kisebb arányban találjuk a pofa bőrének, a szem­héjak, a felső ajk és az áll megbetegedését. A bőrhámrákok külön­böző alakjait, mint a lap szerint terjedő ulcus rodens­t, a mélybe burjánzó és a felszínen papillarisan kiemelkedő rákot volt alkal­munk észlelni, bár ez alakokat élesen el nem határolhatjuk, a­mennyiben gyakran átmeneti formáit láttuk. Hámrákkal az arc­on és a fejbőrön összesen 33 beteg feküdt a klinikán: 22 férfi, 11 nő. Koruk 18—86 év közt inga­dozott. A 18 éves nőnél az orra hegyén 6 év óta fennálló daga­nat az orrszárnyat s a porczos orrsövényt elpusztította; a 26 éves férfinál a 3 év óta meglevő rák a bal orrszárnyat tette tönkre ; ebből látható, hogy az élet mily korai szakában találkozunk már rákkal. E mellett szól azon esetünk is, melyben a 35 éves férfinál 11 év előtt kezdődött az orron a rákos burjánzás s felvételkor már gyermektenyérnyi fekélylyel volt dolgunk. Eseteinkben : beteg jelentkezett. Tehát látjuk, hogy túlnyomóan az 50—60 év közt, még­pedig oly eloszlásban, hogy 50 — 55 év közt 7, 55—60 év közt 4 beteg került a korodára. A­mi a bántalom székhelyét illeti, 4-szer a szemhéjakról, 10-szer az orról, 14-szer a pofa és halánték bőréről, 4-szer a fülkagylóról s 1-szer a tarkóról indult ki a rák. A daganat nagysága kis göb és alma nagyság közt váltakozott; az esetek túlnyomó részében a daganat ki volt fekélyesedve; a fekélyek hol laposak voltak felhányt szélekkel, hol kráterszerüen bemélyed­­tek s némely esetben nem localizálódtak csak az arcz bőrére, hanem a határos képleteket is elpusztították. E fekélyek korona­nagyságtól egész tenyérmekkoraságig váltakoztak s voltak ese­teink, midőn még a sinus pyriformis csontos széleit, majd az orr­­üregen át a szájpadlást, sőt az orbitát is bevonta körébe a rákos pusztítás. A nagy kiterjedésű rákok mellett voltak eseteink, midőn a rák hosszas fennállása dac­ára, így egy esetben 14 év után, sem voltak mirigyek tapinthatók. Ez bizonyítja e rákféleségek relatív jóindulatúságát. Tudjuk, hogy felületes bőrhámrákok spon­tán hajlamosak a heges zsugorodásra, de ezt nem tekinthetjük végleges gyógyulásnak. Bergmann többször tapasztalta, hogy a heg szélein újabb apró fekélyek keletkeznek, melyek tova pusztí­tanak, továbbá hogy a hegben mikroskopb­e sem lehetett ráksej­tet kimutatni, s a nyakon ülő nyirokmirigyekben terjedt tova a rák. És ezért nem tekinthetjük sem a Röntgen-sugárral, sem a 20 éven alul .1 20—30 év közt .1 30—40 77 775 40 -50 77 774 50—60 77 77 11 60—70 77 774 70-80 77 776 80 éven felül Összesen . 1 33

Next