Orvosi Hetilap, 1906. március (50. évfolyam, 9-12. szám)

1906-03-04 / 9. szám

Ötvenedik évfolyam. 9. szám. Budapest, 1906. márczius 4-ORVOSI HETILAP. Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatták: Antal Géza és Hőgyes Endre. KIADJÁK ÉS SZERKESZTIK: LENHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR ÉS SZÉKELY ÁGOSTON EGYET. MAGÁNTANÁR, FŐSZERKESZTŐ. ____________ SZERKESZTŐ. C­F­T Mellékletei : SZEMÉSZET Grósz Emil szerkesztésében 4 szám. GYNAEKOLOGIA Tóth István és Temesváry Rezső­ szerkesztésében 4 szám. ELME- ÉS IDEGKÓRTAN Babarczi Schwartzer Ottó és Moravcsik Ernő Emil szerkesztésében 3—4 szám. — Egyéb tudományos mellékletek. T­ARTALOM: EREDETI KÖZLEMÉNYEK. K­anitz Henrik : Közlemény a kolozsvári tudomány­egyetem bőr- és bujakórtani klinikájáról. (Igazgató : Marschalkó Tamás dr. egyetemi tanár.) Adatok a pity­riasis rubra (Hebra) ismeretéhez. 339. lap. Jesch Ármin : Közlemény a budapesti Stefánia-gyermekkórházból. (Igazgató : Bókay János dr., egyetemi ny. rk. tanár.) Észleletek Röntgen­ fénynyel kezelt leukaemiáknál. 341. lap. Jendrassik Ernő: A hallucinálás és a téves képzet keletkezéséről. 343. lap. arcza. Günther József: Egészségügyi szolgálat az óczeánon. 345. lapö­sszefoglaló szemle : Picker Rezső: Újabb vívmányok a hastyphus kortanában és epidemiológiájában. 346. lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. W. Bechterew: Die Bedeutung der Suggestion im sozialen Leben. — Fr. Erhardt: Ketzerische Betrachtungen eines Arztes. — Lapszemle. Belorvosion. James Barr: Az arteriosclerosis kezelése. — Mc Connel: Tüdővész. — Gyógyszertan. Styptogan. — Salit. — Benzosalin. — Fischer és Mering: Sajodin. — Gyermekgyógyászat, hazard: Haematemesis és melaena. — Trump : Az egészséges és a beteg csecsemő vérnyomása. — Lesné : Stro­phulus és eczema kezelése íróval. — I. Busfield : Icterus neonatorum mint csa­ládi betegség. — Idegkórtan. Stinzing: A bénulások kezeléséről. — Sebészet. Schanz: Appendikostomia. — Graser: Megjegyzések a heveny perityphlitis therapiájához. — Húgyszervi betegségek. Malherbe: Húgycső-tágítás haemophí­­liás egyéneknél. — Venereás bántalmak. M. Müller : A prostituáltak egészség­­ügyi ellenőrzésének értékéről. — Kisebb közlemények az orvosgyakorlatra. Bar­­dach: Az arsenferratose. — Bourilhet: A veronai. — Nucleinsav. — Ascites. — Metnitz : A rothion. — K­osenberg: A cocain-adrenalin-oldat használhatósá­gáról a fogászatban. — Magyar orvosi irodalom. Budapesti orvosi újság. — Magyar orvosi archivum. — Klinikai füzetek. — Orvosok lapja. — Gyógyá­szat. 347—351. lap. egyes hirek. Rovás. — Rihmer Béla dr. — Kinevezés. — A liptói orvosi kör. — „Tájékoztató a Budapest székes fővárosban letelepülő orvosok számára.“ — Megjelent. — Elhunyt. — A budapesti egyetemi II. számú női klinikája. — A budapesti szent Erzsébet-apáczarend női kórháza. — Az olasz orvosok száma. — A német sebésztársaság congressusa . — Kisebb hirek külföldről. — A főváros egészsége 351—352. 1. — Hirdetések. — Pályázatok. T­udományos társulatok és egyesületek. Budapesti kir. Orvosegyesület. 353.­­ — Közkórházi orvostársulat. 353. 1. — Budapesti Orvosi Kör sorozatos elő­adásai. 354. 1.—­Erdélyi Muzeum-Egylet orvos-természettudományi szakosztálya. 354. 1. — Debreczeni orvos-gyógyszerészegylet. 355. 1. — Szegedi Orvosegye­sület. 355. 1. — Szemelvények külföldi tudományos társulatok üléseiből. 355. 1. M­ellékletek. Elme- és idegkórtan. 1. szám. Szerkesztik: Babarczi Schwartzer Ottó udvari tanácsos és elme- és ideggyógyintézeti igazgató és Moravcsik Ernő Emil egyet, tanár. — Farbwerke vorm. Meister Lucius & Brüning „Anaesthesin“ czimü prospectusa. V EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény a kolozsvári tudomány-egyetem bőr- és bujakórtani klinikájáról. (Igazgató: Marschalkó Tamás dr. egyetemi tanár.) Adatok a pityriasis rubra (Hebra) ismeretéhez. Közli: Kanitz Henrik dr., klinikai tanársegéd. A pityriasis rubra névvel tulajdonképen már Hebra elött is találkozunk. Régebben ugyanis a szó etymológiai értelmének megfelelőleg (nírvoov­o­korpa) pityriasis rubra névvel illették mindazon folyamatokat, melyek a bőr diffus pírjával és házalásá­­val jártak. Tekintettel arra, hogy a generalizált pir és házalás syndromája a legkülönfélébb okok behatására és igen különféle betegségek folyamán léphet fel, bizonyos, hogy a régiek pityriasis rubrája alatt egymástól lényegileg teljesen eltérő körfolyamatok lappangtak. Ilyen az egész testfelületre kiterjedő „hámló bőrláb“-ot láthatunk mycosis fungoides, psoriasis vulgaris, pityriasis rubra pilaris, lichen ruber planus és acuminatus, eczema, pemphigus vulgaris és foliaceus folyamán, majd mint végső stádiumát, majd mint bevezető tünetét az illető folyamatoknak, vagy mint valamely gyógyszer külső vagy belső alkalmazásának következményét, vagy az eredetileg körülírt góczok összefolyása folytán, vagy minden kimutatható ok nélkül. Mindezen esetekben a pir és hámlás nem főtünetei a betegségnek, hanem csak esetleges képződmények, melyek mellett — ha nem is mindig velük egyidejűleg — meg­találjuk a köztakarón az illető folyamatnak jellemző börlaesióját. Hebra érdeme, hogy pityriasis rubrát ezen körfolyamatoktól mint önálló és egységes megbetegedést (ma már tudjuk, hogy nem az, de azért az elkülönítés feltétlenül indokolt) elkülönítette. A pityri­asis rubránál ugyanis, ellentétben az előbbi bőrbántalmakkal, a diffus pir és hámlás képezi a betegség fő jellemvonását, a kór­okozó behatásának egyedüli és elengedhetetlen tünetét. Ezeknek egyhangú képe jut észlelés alá a folyamat egész fennállása alatt, a­nélkül, hogy más bőrlaesiók támadnának. A Hebra által önállósított kórkép nemsokára a dermatosisok egy egész új csoportjának felállításához vezetett. Kitűnt ugyanis, hogy azon tünetcsoport, melynek alapján Hebra a pityriasis rubrát önállósította, nem képezi annak kizárólagos attribútumát, hanem a folyamatok egész csoportjánál előfordul, eltekintve természete­sen azon már említett esetektől, melyekben a pir és hámlás má­sodlagos tünet gyanánt fogandó fel. Angol, amerikai, de első­sorban franczia szerzők hívták fel a ügyeimet arra, hogy a diffus pírral és hámlással járó börbántalmaknak a pityriasis rubrán kí­vül még számos alakja létezik, melyek a bőrelváltozások fokát, a lefolyást, a kimenetelt illető különbségek ellenére is a pityriasis rubrával való rokonságnak kétségbevonhatatlan jellegeivel bírnak, a­mennyiben a diffus piron és hámláson kívül egyéb bőrelváltozás náluk sem keletkezik. Az egyes típusok elkülönítése igen ingadozó és épen azért megbízhatatlan klinikai tünetek alapján történt, a­mi az egyes kórképek között létező számtalan átmeneti alak mellett igen meg­nehezítette az esetek osztályozását és tág teret hagyott a sokszor nagyon eltérő egyéni felfogások érvényesülésének. Ehhez járult, hogy nem volt meg az internationális megegyezés sem e folya­matok lényegét, egymáshoz való viszonyát illetőleg. A német szerzők lényegtelenebb módosításoktól eltekintve mereven ragasz­kodnak a Hebra által adott leíráshoz és nem vesznek tudomást a franczia és angol dermatológusok által leírt és a pityriasis rubrával szoros viszonyba hozott kórképekről. A franczia iskola

Next