Orvosi Hetilap, 1906. március (50. évfolyam, 9-12. szám)

1906-03-04 / 9. szám

342 ORVOSI HETILAP áttekintéséből, hogy még ezen most jelzett eredményt sem érhet­jük el minden leukaemiánál. Hogy mely körülmények játszanak azonban szerepet, hogy egyik esetben a normális viszonyokat megközelítő állapotot vagyunk képesek egy időre létrehozni, a másikban pedig alig, vagy egyáltalában nem tudunk eredményt elérni, sőt egy harmadikban látszólag talán a lefolyást siettetjük, mindez ideig ismeretesen előttünk. Megoldása e kérdésnek s ennek kapcsán esetleg az egyes leukaemia alakoknál a kezelés indicatiojának pontosabb felállíthatása csakis akkor lesz remélhető, ha ismerni fogjuk a Röntgen-fénynek a fehérvérű betegekre gya­korolt hatásmódját. Azt gondolhattuk, hogy az állatkísérletezés megadja a kér­désre a választ. De — miként azt Arnethi is kifejti — az állat­­kísérletek eredményeit az emberre a maguk teljességében nem alkalmazhatjuk. Míg ugyanis ott a Röntgen-fény hatását normális állatokra vizsgáljuk, addig itt megváltozott boncztanú és működésű szervezetre gyakorolt befolyásról van szó, így érthető, hogy a vér elváltozásai a fehérvérűeknél Röntgen-sugár behatása után máskép nyilvánulnak, mint állatnál. Csupán azt emelem ki, hogy míg Heinek­en, valamint Helber és Linser3 állatainál első­sorban a lymphocyták pusztultak el, addig leukaemiásoknál első­sorban a neutrophil granulatiojú elemek megkereskedése észlelhető, s míg Aubertin és Beaufard­ alább leírandó kísérleteiben myelocytosis a besugároztatás egyik következménye, embernél ezzel szemben épen a myelocyták eltűnését a keringő vérből találjuk. Ehhez járul, hogy az állatkísérletek eredménye sem egy­öntetű, így ismeretes, hogy Heineke vizsgálatai szerint a fő el­változások a vérképző szervekben zajlanak le, s szerinte „a Röntgen sugarak electiv hatást fejtenek ki a lymphoid-szövetre“. Ezzel ellentétben Helber és Linser szerint a Röntgen-fény első­sorban a vérben keringő fehérvérsejteket roncsolja el, majd további vizs­gálataik alapján­ a hatást a Röntgen-fény befolyása alatt képződő leukotoxinokkal magyarázzák, úgy ők, mint Heineke, valamint Baerman és Linser­, továbbá Milchner és Mossez megegyeznek abban, hogy a legnagyobb rez­istentiát a Röntgen-fé­nynyel szemben a vörösvérsejtek tanúsítanak. Ezzel ellenkező eredményre vezettek Aubertin és Beaujard kísérletei. A naponta besugároztatot álla­toknál eleinte polynucleáris leukocytosis állott be, a­mely ki­fejezett myelocytosisba ment át. Majd megkevesbedett a vörös­vérsejtek száma és rajtuk kifejezett elváltozások voltak észlel­hetők : a myelocytosissal egyidejűleg magvas vörösvérsejtek jelent­keztek nagy számban. Egy idő múlva a myelocytosishoz leuko­penia csatlakozott. A besugároztatok csontvelő sárgás-zsírosan volt elfajulva s granulált sejt nem volt benne található; a mye­loid szövet maradéka fokozott tevékenységben volt s a lép is myeloid volt átalakulva. Nem csodálkozhatunk ezek után, ha a különböző szerzők nézetei a Röntgen-fénynek leukaemiásokra gyakorolt hatására vonatkozólag eltérők. Miként látjuk, eltekintve az ismeretlenkor hatánynak némelyek által hangoztatott bántalmazásától, a kér­dés súlypontja az, hogy a Röntgen-fény csupán a fehérvérsejte­ket roncsolja-e el, vagy pedig nem támadja-e meg e mellett a vérképző szerveket is s e miatt csökken a fehérvérsejtek terme­lése. A húgysavkiválasztás mennyiségének megváltozása a Rönt­gen-kezelés alatt e kérdéseket nem fejti meg, azon feltevésből indultak ugyanis ki, ha csupán fokozott szétesés forog fenn, akkor ennek megfelelőleg fokozott húgysavkiválasztás lesz a következ­mény. Ámde míg Krauser eseteiben igen r­egnövekedett a húgy­savkiválasztás a fehérvérsejtszám megkeveskedésével egyidejűleg, addig Königern hét chronikus myeloid leukaemiájánál a kezelés 1 Arneth : Zum Verstiindniss der Wirkung der R.-Strahlen bei d. Leukämie. Berl. kl. Woch. 1905. 38. sz. 2 Heineke: Münch, med. Woch. 1903. 48. sz. 1904. 18. sz. és Mitteil, aus d. Grenzgeb. d. Med. u. Chir. 1904. Bd. XIV. p. 21. 3 Helber u. Linser-. Experim. Unters, etc. Münch, m. W. 1905. p. 689. 4 Aubertin et Beaujard: Arch. gén. de médec. 1904. VII. 26 és 1905. III. 7. Soc. de Biolog. 1905. I. 28 és 1905. II. 4. 5 Helber u. Linser: Verhandl. d. Kongresses f. innere Medizin. Wiesbaden. 1905. p. 143. 8 Baerman u. Linser: Miinch. med. Woch. 1904. 231 sz. 7 Milchner u. Mosse: Berl. kl. Woch. 1904. 29. sz. 8 Krause: Verhandlung, d. Kongresses f. innere Med. Wiesbaden. 1905. p. 135. 9 Königen: Münch, med. Woch. 1905. p. 2298. elején átmenetileg fokozódott a húgysavkiválasztás s a­mint a klinikai és haematologiai kép javult, csökkent az összes purin­­testek kiválasztása, majd pedig normális értéket ért el. Ez szerinte a magszétesés megkeveskedésének kifejezése és miután egyidejű­­­leg a sejtek száma is kevesebb lesz, fel kell venni, hogy a sejt­képződés is csökkent. A leukaemia tartós javulása ezért­­nem a szétesés fokozódásán alapulna, hanem a sejttermelés megakadályo­zott voltán. Végül Lossent esetében kezdettől fogva előrement emelkedés nélkül kevesbedett mindinkább a húgysavkiválasztás s ezért a javulást szerinte csakis a leszállított fehérvérsejtképződés magyarázza meg. Ezen leszállított fehérvérsejtképződés okának értelmezésénél Arneth2 szerint nem roncsolási folyamatról van szó, hanem aumn­­derverbrauch11 -ról, mely a besugároztatás tartamával és intensitá­­sával növekszik, míg végre a vérnek nagyfokú — ha nem is teljes — sanatioja áll be. Tehát ép az ellenkezőjét kell felvenni a keringő fehérvérsejtek, megsemmisítésének, vagy a hamatopoeticus szervek bántalmazásának. „Es ist eine Täuschung anzunehmen, — mondja — dass die Mgelocyten deswegen aus dem leukämischen Blute verschwinden weil sie den Röntgenstrahlen verfallen. Sie verschwin­den im Gegentheile wohl nur deswegen aus dem Blute, weil der Reiz aus der Peripherie, d. h. der Verbrauch an Neutrophilen, Eosinophilen, tie­ im Blute successive sinkt und somit für sie .... die Ursache wegfällt, aus dem Marke in die Blutbahn auszutreten.­ A vörös- és fehérvérsejtek ezen előrehaladó javulásával talán a hypothetikus kórokozó megtámadása is egybe van kötve. Láthatjuk, hogy a kérdés eldöntésére érvek úgy az egyik, mint a másik irányban rendelkezésre állnak, végleges bizonyítékunk azonban hiányzik. Igen fontosnak tartom azért az ily módon kezelt­­ betegekre vonatkozó észleletek ismertetését, s lehetőleg a betegség­­ teljes lefolyására és a beteg későbbi sorsára vonatkozó adatoknak közzétételét. Csakis így alkothatunk magunknak helyes véleményt a kezelés értékéről az egyes esetben, s az sem lehetetlen, hogy ez észleletek összehasonlítása után esetleg betekintést nyerünk a leukaemiások szervezetében a Röntgen-kezelés alatt végbemenő változások lényegébe. A Stefánia-gyermek­kórházban az elmúlt év folyamán három Röntgen fénynyel kezelt leukaemia-esetet volt alkalmunk ész­lelni : egy myeloid és két acut lymphoid leukaemiát. Észlelésük folyamán több érdekes adat merült fel, melyeket a következőkben foglalunk össze. 1. eset: A budapesti kir. orvosegyesü­let 1905. május 6.-án tartott ülésén bemutattam egy Röntgen fénynyel kezelt, myeloid leukaemiában szenvedő 13 éves fiúgyermeket­, kinél 826 pereznyi besugároztatás után a klinikai és haematológiai képben igen jelentékeny javulást értünk el. A lép tetemesen, körülbelül har­­­­madára visszafejlődött, a hasmenések megszűntek, a testsúly növeke­dett, az erőbeli állapot lényegesen javult. A kezelés előtt talált 1 2.870.000 vörös-, 230,000 fehérvérsejtszám, 40°ía haemoglobin­­tartalom helyett a bemutatás alkalmával 5 100,000 volt a vörös-, 14,000 a fehérvérsejtek száma és 90°­­ a haemoglobintartalom. Míg a kezelés előtt a szövettani képben 59% neutrophil polym­d­­­sejtet, 3°/o­lymphocytát, 5% eosinophil, 7% basophil sejtet, 26% neutrophil myelocytát s sok erythroblastot jegyezhettem fel, addig a bemutatás alkalmával ezzel szembe legutolsó leletként a követ­kezőt állíthattam : 72% neutr. polyn., 13°/o lymphocyta, 4% % eosinophil­, 8% basophil­ sejt, 3% neutr. myelocytas a magvas vörös­­vérsejteknek teljes eltűnése. Bár az átalakulás a vérképben igen­­ nagy volt, még mindig távol állott a normális typustól és kifejez­­t­­em­ akkor azon véleményemet, hogy tekintettel arra, hogy még mindig látható a szövettani képben a neutrophil sejtelemek r meg­növekedett száma, még mindig keringenek a vérben — bár igen megfogyatkozva — éretlen vesősejtek és nagyon számos a baso­phil szemcsézettségű sejtalak, gyógyulásról beszélnünk nem szabad. Bemutatásomat ezért csupán előzetes jelentésnek tekintettem s ígértem, hogy iparkodni fogok majd a beteg további sorsáról beszámolni. Ezt teszem röviden a következőkben : 1 Lossen: Verhandl. d. Kongress, f. inn. Med. Wiesbaden 1905.­­ pag. 175. 2 Arneth, 1. c. 3 Orvosi Hetilap, 1905. Gyermekgyógyászat. 3. sz. 1906. 9. sz.

Next