Orvosi Hetilap, 1906. május (50. évfolyam, 18-21. szám)
1906-05-06 / 18. szám
506 ORVOSI HETILAP 1906. 18. sz. diagnosisát pedig csak kivételes esetekben állapíthatnék meg. Kétségtelen ugyanis, hogy az előbb jelzett tünetek egyedül a concretio pericardii cum corde kapcsán nem állanak elő, jelenlétük tehát arra nem is utalhat. Másrészt pericarditis externa felvételére sem jogosítanak fel minden körülmény között, mert jelenlétük, talán egyedül a süstolés behúzódás kivételével, más körfolyamatok következménye is lehet. Az eddigiek folyamán mint a kórjelzés megállapítását gátló mozzanatokat kiemeltük egyrészt a tünet nélküli lefolyást, másrészt gondolatmenetünknek az úgynevezett cardinális tünetekhez való kötöttségét. Mindez akadályok jelentőségét azonban túlszárnyalja egy másik körülmény, melynek kellő kidaraborítását vettük következő tárgyalásainkban czélba Van ugyanis a szívburokösszenövésnek egy sajátságos alakja, amely — bár régebb idő óta tárgya klinikai fejtegetéseknek — a köztudatba még nem ment át. Ezen alak fő jellemvonása az, hogy a pangásnak a cardiális zavaroknál megszokott képtől teljesen eltérő típusa van: az egész kórképet ugyanis izolált nagyfokú hasvízkór uralja. Már Bamberger1, Oppolzer2 említi, Liebermeister3 pedig részletesebben méltatja s kórboncztani alapon fejtegeti, hogy szívbántalmak némely esetében nagyfokú hasvízkór lehet a fötüet elenyészően csekély végtag oedemák mellett. E jelenség magyarázata Liebermeister szerint abban keresendő, hogy a hosszas pangás folyamán heparmoschatum atrophicum fejlődik ki, melynek az a következménye, hogy midőn a lefolyás alatt az általános vízkór teljesen eltűnik, a hastíri folyadékfelhalmozódás továbbra is megmarad. Ezen munkálatok azonban nem szolgáltatnak adatokat arra nézve, hogy a jelzett pangási viszonyokat szivburokösszenövés is okozhatja, sőt ez időből még arra nézve is hiányzanak feljegyzések, hogy mindez elváltozások szivburokösszenövés kíséretében jelentek volna meg. Csak az ezután következő casuistikus közlések terelték a figyelmet a szívburokra. Mindinkább szaporodott azon aránylag ritka esetek száma, melyeknek legkiemelkedőbb klinikai tünete az izolált ascites volt, de amelynek magyarázatára a bonczolás tanúsága szerint sem gümös hashártyalobot, sem májcirrhosist, sem billentyűbántalmat felvenni nem lehetett. Az esetek pathogenesisének értelmezésénél felette zavarólag hatott azon körülmény, hogy a hasvízkór mellett legtöbbször a savós hashártyáknak többé vagy kevésbé kiterjedt lobja volt jelen, leginkább synechia pericardii mellett, ritkábban a nélkül. A dolog természetében rejlik, hogy ezen esetek klinikai kórjelzése téves volt, így Weissl a Bamberger klinikájáról 1876-ban egy esetet közöl, melyben 14 éves leánynál, aki 2 év előtt typhust állott ki, minden a szívre utaló tünet nélkül izolált hasvízkór, máj és lépmegnagyobbodás, valamint enyhe sárgaság volt észlelhető. A bonczolat a hepatitis interstitialis klinikai kór jelzését nem igazolta Régi mell- és hashártyagyuladás nyomai mellett a szívburok lemezeinek teljes vaskos kérges összenövését ■ találták. Az izolált hasvízkór magyarázatául Weiss felveszi, hogy a typhus kapcsán szívburokláb, illetőleg összenövés és idült hashártyalob fejlődött. A hashártya vénáinak bántalmazottsága eredményezte, hogy a szívburokösszenövés okozta pangás folyamán legelőször ezek területén fejlődött folyadékfelhalmozódás, miáltal a test többi gyüjtőerei mintegy felszabadultak a nyomás alól s így vizenyő másutt ki nem fejlődött. Ugyancsak tévesen májcirrhosis felvételére vezettek Wagner,5 Neusser,6 Schröderz teljesen analog esetei. Mindinkább a szívburok felé tereli a figyelmet Rosenbach esete. Egy 10 éves fiúnál az izolált ascites s a nagy máj való- 1 Bamberger : Lehrb. d. Krankh. d. Herzens. 1857. 2 Oppolzer: Alig. Wien. med. Zeitung. 1861. 18. sz. 19. old. 3 Liebermeister: Beitr. z. path. Anat. u. Klinik d. Leberkrankh. 1864. 4 IVeiss: Über die Verwachsung des Herzens mit dem Herzbeutel. Wien med. Jahrbücher. 1876. 1. old. 6 Wagner: Zur Path, und path. Anatomie d. Leber. Deutsch. Arch. f. kiin. Med. XXXIV. 586. old. 6 Neusser: Cyanose. (Drasche’s Bibi. d. ges. med. Wissensch. I. Abth. S. 331.) 7 Schrötter: Erkrank, d. Herzbeutels. (Nothnagels Spec. Path, u. Ther.) 8 Rosenbach: Zur Lehre von d. Symptomatologie d. Pericarditis, etc. Deutsche m. Woch. 1882. 587. old. szinti oka gyanánt a bonczolás lappangva lefolyt obliteráló pericarditist tüntetett fel a máj savós burkának kiterjedt fibrosus lobja mellett. Rosenbach ezen és más esete kapcsán, valamint Weiss közlésének figyelembevételével hangsúlyozza, „lass der geschilderte Zusammenhang von isolirter Leber Schwellung mit Ascites und Obliteration des Pericards bei jugendlichen Individuen Beachtung in diagnostischer Beziehung verdient'. Tőle eltérőleg a máj felé irányítja tekintetünket Curschmanni egy esete kapcsán, hol az izolált hasvízkór mellett a bonczolás szívburokösszenövést, jobboldali adhaesiv pleuritist a perihepatitis chron. hyperplasticát derített fel. Curchmann ez esete alapján a „Zuckergussleber“ kórképét állítja fel s a perihepatitis chron. hyperplasticát tekinti az izolált portális pangás okának. Új mozzanatot hoz fel eseteinek magyarázatául Weinberg,a hipericarditis tuberculosa két esetében az izolált ascitest a mindkettőnél szövődményesen jelen volt jobboldali mellhártyalokra, illetőleg a vena cavának a mellhártyaizzadmány által okozott szöglettörésére s az ebből származó pangásra vezeti vissza. E tekintetben Rosenbach kísérleteire támaszkodik, a ki a jobb mellhártyaürnek fel nem szívódható folyadékkal való megtöltése által a v. cav. inf. szöglettörését idézte elő s e mellett az egész portális véráramnak duzzadásig megtelését észlelte. Hirschler, a Kussmaul klinikájáról 1886-ban közlött esetében, hol minden szívre utaló tünet nélkül synechia pericardii és izolált hasvízkór volt jelen jobboldali mellhártyaizzadmány és normális máj mellett, az izolált ascites magyarázatának körébe vonja úgy a szívburok összenövését, mint a jobboldali mellhártyaizzadmányt. A szívnek volt még annyi ereje, hogy a v. cava inf. területén végighajtsa a vért, azonban a v. portae áramában a két capillaris rendszer akadályával megküzdeni már nem volt képes. Hozzájárult ehhez, hogy a mélyen álló és a jobboldali mellhártyaizzadmány által mozgásában korlátolt rekesz a májbeli vérkeringésre rendes viszonyok között kifejtett elősegítő hatását nem gyakorolhatta. Ezeken kívül Hirschler még egy közvetlen mechanikai akadálynak is tulajdonít szerepet. Ha az alsó főgyűjtőérnek rövid intrapericardiális részlete a szivburokösszenövés folytán rögzítettik s egyidejűleg a tömeges mellhártyaizzadmány a rekeszt s a májat letolja, a májgyüjtőerek, melyek derékszögben ömlenek az alsó főgyüjtőérbe, megtörést szenvedhetnek s e körülmény a különben is kedvezőtlen vérkeringést bennük még inkább megnehezíti. A német dolgozatok következetesen figyelmen kívül hagyják Hayem és Tissier-nek, különösen pedig Hutinel-neke 1893- ból származó közlését. Hutinel öt saját esete és három régebbi (Hillier, Bystroff és d’Espine) eset kapcsán leírja a gyermekkori cirrhosisnak egy alakját A kórkép kiinduló pontja egy pericarditis tuberculosa, mely lappangva hozza létre a szívburokösszenövést. A klinikai képből kiemeli a szembeszökő hasvízkórt, a nagy májat, a szív helyi tüneteinek hiányát, a korai cyanosist, valamint a dyspnoét. A kórtünetek összességét tuberculosus infectioból és az obliteráló pericarditis okozta cirrhosis cardiacából magyarázza. Hutinel ezen munkájának köszönhető, hogy a franczia és olasz gyermekorvosok a synechia pericardii tuberculosa klinikája és pathologiája iránt fokozottabb érdeklődést kezdenek tanúsítani, annyira, hogy ezen kórkép azóta mint a Hutinel-féle „cirrhose cardio-tuberculouse” ismeretes a gyermekorvostani irodalomban. Ámde arra, hogy ezen kórkép ismerete szélesebb körben elterjedjen, mindezen eddig felsorolt közlemények nem voltak elegendők. Az általánosabb érdeklődés akkor kezd e bántalom felé irányulni, midőn 1886-ban Friedel Pickl a jelzett klinikai time- 1 Curschmann : Zur Ditfer.-Diagnostik der mit Ascites verbundenen I Erkr. d. Leber u. d. Peritoneums. Deutsch, m. Woch. 1884. 564. old. 2 Weinberg : Zwei Fälle von Pericarditis tbc. etc. Münch, med. j Woch. 1884. 8 Rosenbach: Experim. Untersuch, etc. Virchow’s Archiv. Bd. 105. 215. old. 4 Hirschler: Nagyfokú hasvízkór az alsó végtagok megfelelő vizenyője nélkül szivburokösszenövés esetében. Orvosi Hetilap 1886. 5. szám. 5 Hayem et Tissier: Revue de médecine. 1889. v. I. Hutinel: Cirrhoses cardiaques et tuberculeuses. Revue des mal. de l’enf. 1893. 12. sz. 7 Fr. Pick: Ueber chronische, unter dem Bilde der Lebercirrhose : verlaufende Pericarditis. Zeitschr. für klin. Medizin. 1896. 385. o.