Orvosi Hetilap, 1906. június (50. évfolyam, 22-25. szám)
1906-06-03 / 22. szám
Ötvenedik évfolyam. 22. szám. Budapest, 1306. junius 3. ORVOSI HETILAP. Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatták: Antal Géza és Hőgyes Endre. KIADJÁK ÉS SZERKESZTIK: LENHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR ÉS SZÉKELY ÁGOSTON EGYET. MAGÁNTANÁR, FŐSZERKESZTŐ. _____________ SZERKESZTŐ. Mellékletei: SZEMÉSZET Grósz Emil szerkesztésében 4 szám. GYNAEKOLOGIA Tóth István és Temesváry Rezső szerkesztésében 4 szám. ELME- ÉS IDEGKÓRTAN Babarczi Schwartzer Ottó és Moravcsik Ernő Emil szerkesztésében 3—4 szám. — Egyéb tudományos mellékletek. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Kétly Károly: A villamosság az orvosgyakorlatban. 587. lap. Navratil Dezső : Közlemény a kir. m. tudomány-egyetem I. számú sebészeti klinikájáról. (Igazgató: Dollinger Gyula dr. ny. r. tanár.) A bárzsingvarratokra tett pajzsmirigy szeletek megképző hatásáról. 589. lap. Pólya Jenő Sándor: Az epekövek kórtanának mai állása és az epekőbetegség sebészi kezelésének javalatai. 591. lap. Morelli Gusztáv: Szobahőmérséken látható páratartalom a kilégzett levegőben. 594. lap. Tárcza. A XII. szünidei orvosi cursus megnyitása. 595. lap. — Günther József :• Egészségügyi szolgálat az óczeánon. 595. lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Hans Driesch: Der Vitalismus als Geschichte und als Lehre. — Max Verworn: Naturwissenschaft und Weltanschauung. — Grawitz und Grüneberg: Die Zellen des menschlichen Blutes im ultravioletten Lichte. — Lapszemle. Belorvostan. Eichhorst: A köptetésről. — Spengler : Az öröklőtt lues a tüdővész kezelésében. — Mathes: A bélerek infarctusa. — Általános kór- és gyógytan. Jagic: Vérkészítmények fixálása acetonnal. — Orth: A tuberculosis kórtana. — Sebészet. Kreuzer: A kerek gyomorfekély és következményes megbetegedései sebészeti gyógykezelésével elért eredmények. — Kappeler : Az appendicitis sebészeti kezelésével elért eredmények.— Hoffmann: Az érrendszerben létrejövő elváltozások a féregnyujtványgyuladásban. — Sprengel: Az appendicitis-műtét javalatai. — Hagenbach: Az appendicitis műtevésének javalatai. — Idegkórtan. Brissaud és Montier: Akaratlagos vállbénulások és a munkásbalesettörvény. — Eulenburg: A Basedow-kór gyógyítása. — Gyógyszertan. Wörner: Ovogal. — Venereás bántalmak. Metschnikoff: A syphilis prophylaxisáról. — Risso és Cipollina: A syphilis serumtherapiája. — Kisebb közlemények az orvosgyakorlatra. Kölbel: Califig. — Topp : A Riedel-féle yohimbin. — Nigoul: Stypticin. — Hamm: Gégegümőkór. — Colley: Paronychia. — Richarz: Peru-balzsam okozta mérgezés. 597—601. lap. Vegyes hírek. Kinevezés. — Új törvényszéki orvosok. — Fürdő orvosok. — Új kórházak Szegeden. — Megjelent. — Meghaltak. — Fürdők forgalma — Kisebb hírek külföldről. — Adamkiewicz tanár pere. — Miben halnak meg az orvosok leginkább? — Az ólomfehér gyártásának betiltása Francziaországban. — A csiga mint élelmiszer. — Az elcsavarható fejű ember. — Pályázatok. — Hirdetések. 602. lap. Tudományos társulatok és egyesületek. Közkórházi orvostársulat. Budapesti kir. Orvosegyesület orr- és gégegyógyászati szakosztálya. — Erdélyi Muzeum- Egylet orvos-természettudományi szakosztálya. — Szemelvények külföldi tudományos társulatok üléseiből. Mellékletek. E. Hoffmann-La Roche & Cie czég Thigendl, Farbwerke vorm. Meister Lucius & Brüning czég Isoform prospektusa. TARTALOM: EREDETI KÖZLEMÉNYEK. A villamosság az orvosgyakorlatban. A XII. szünidei orvosi cursus megnyitó előadása. Kétly Károly dr., egyet, nyilv. rendes tanártól. A villamosság mint hatalmas természeti tünet, villámlás és dörgés alakjában, egyidős földtekénkkel. A biblia tanúsága szerint Ádámot és Évát a tiltott gyümölcs élvezete után, égiháború közben, villámló kardú angyal űzte ki a paradicsomból. De azután évezredek zajlottak le a nélkül, hogy az embereknek egyéb ismeretük lett volna a villamosságról. Később a régi görögök gyermekszobáiban találkozunk a villamosság egy megnyilatkozásával, amidőn a borostyánkövön — elektron — dörzsölés útján olyan tulajdonságot fedeztek fel, hogy az a közeli könnyű testeket magához vonzotta, majd reájöttek, hogy ugyanily eljárás mellett más testek is hasonló tulajdonságot öltenek, melyet azután a borostyánkő után elektromosnak neveztek. De e játékszámba vehető észleleteken túl nem jutottak, és ismét évszázadok teltek el, míg végül a XVIII. században behatóbban kezdtek e hatalmas erővel foglalkozni. A villamos tünet magyarázására igen finom, inponderabilis anyagot, fluidumot tételeztek fel a testekben és ez okból az elektromos áram elnevezést használták, mely még ma is alkalmazásban van, noha ama felfogás tévességéről csakhamar meggyőződtek Manapság a villamosság, valamint az optikai és hőtünetek lényegét a testek és az aether legkisebb részeinek sajátszerű mozgási viszonyaiban keressük. A XVIII. század végén szerkesztett villamozógép, majd az érintkezési villamosság felfedezése és később a Fostrt-oszlop összeállítása után mindenképen igyekeztek e hatalmas természeti erőt gyógyítási czélokra felhasználni, de igen kevés eredménynyel, mivel a technikai nehézségekkel nem bírtak megküzdeni. Csak Faraday korszakalkotó felfedezése, az inductiós tünetekről, adta meg a lehetőséget orvosi czélokra alkalmas készülékek szerkesztésére , de a szorosan vett tudományos módszer Duchenne de Boulogne nevéhez fűződik, ki a múlt század negyvenes évei végén tette közzé „a villámáram localisatiojának módjairól“ szóló munkáját, és ezzel az elektrotherapia alapját vetette meg. Általa ismertük meg egyes izmok működését, a mozgató idegeknek izmaikhoz való viszonyát, idegsértések után az ideg és izom táplálkozási és ingerlékenységi elváltozásait stb. Utána csakhamar Веток az állandó áram alkalmazását juttatta érvényre a therapiában. A villámáram e két nemének segítségével nemcsak fontos élettani problémák oldottak meg, hanem az ideg- és izomrendszer kór- és gyógytana is tetemes gazdagodásban részesült. A villámáram élettani hatása oly feltűnően és sokféle irányban nyilvánul meg, hogy tanulmányozása úgy élettani, mint kórtani és diagnostikai ismereteink gyarapítására szolgált. A galvánáram az idegben, melyen áthalad, „elektrotonus“-t hoz létre, vagyis megváltoztatja annak ingerlékenységi és vezetőképességét. Az elektrotonus alatt beálló elváltozások oly állandók, hogy azokat szabályszerűségük folytán törvényes formába öntötték. E czélra a mozgató idegek ingerlése vétetett igénybe, amelyekhez tartozó izmok rángásai pontos jelzői lettek az idegben lefolyó változások пак. E téren legbehatóbban Pflüger dolgozott s nevére keresztelték el a „rángási törvényeket. Az állatok lemeztelenített idegeire és izmaira közvetlenül alkalmazott villámáram hatása alatt beálló rángási viszonyok az élő emberen is, az áram percután alkalmazása mellett, többé kevésbé hasonló módon mutatkoznak. A rángási