Orvosi Hetilap, 1906. július (50. évfolyam, 26-30. szám)
1906-07-01 / 26. szám
Ötvenedik évfolyam. 26. szám. Budapest, 1906. július 1. ORVOSI HETILAP. Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatták: Antal Géza és Hőgyes Endre. KIADJÁK ÉS SZERKESZTIK: LENHOSSÉK MIHÁLY egyet, tanár és SZÉKELY ÁGOSTON egyet, magántanár, FŐSZERKESZTŐ. ______________ SZERKESZTŐ. Mellékletei : SZEMÉSZET Grósz Emil szerkesztésében 4 szám. GYNAEKOLOGIA Tóth István és Temesváry Rezső szerkesztésében 4 szám. ELME- ÉS IDEGKÓRTAN Babarczi Schwartzer Ottó és Moravcsik Ernő Emil szerkesztésében 3—4 szám. — Egyéb tudományos mellékletek. TARTALOM: EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Korányi Frigyes: A gerinczoszlop kopogtatási hangjáról ép és kórtani viszonyok közt. 656. lap. Borszéky Károly: Közlemény a budapesti k. m. tudomány-egyetem 2. számú sebészeti klinikumáról. (Igazgató : Réczey Imre tanár, udvari tanácsos.) Klinikai tapasztalatok az újabb helybeli érzéstelenítő szerekkel. 662. lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Sarbó Arthur: A beszéd, összes vonatkozásaiban, különös tekintettel a gyermekkorra. — Lapszemle. Általános kór- és gyógytan. Oh. Langdon Gibson: A fehérvérsejtszámlálásról. — Belorvostan. Lüthge: A systolés szívzörejekről és a pulmonalis 2. hangjának ékeltsége. —Neubauer: Az alkoholnak az acetontestek képződését gátló behatása — Brauer : Mesterséges pneumothorax a tüdőgümőkór gyógyítására. — Alexander és Schlesinger : A Sahli-féle desmoid-reactio hasznavehetősége. — Sebészet. Cannon és F. Murphy : A gyomor és belek mozgása sebészi körülmények közt. — Kraushoff: Chronikus empyemák műtéte. — Gyermekorvoslás. Szana Sándor : A menedékhelyekben elhelyezett csecsemők. — L. Meyer: A pepsin-sósav stomachikus értéke. — Idegkórtan. Hartenberg: Mikor ne adjunk bromot a neurastheniásoknak ? — Näcke : A nyakizomgörcs egy alakja. — F. Soca : A mankóbénulásról. — Willms:A hysteriás contractura seborvosi kezelése. — Raymond Egger : Tapintásaphasia. — Venereás bántalmak. P. Richter: A bubók kezelése. — Coutrelepont és Growen : A spirochaeta pallida tertiaer syphilises nyilvánulásokban. -- Ulbrich: Sanitas. — Húgyszervi betegségek. Passler: Anuria érdekes esete.— W. Blum : Priapismus leukaemicus érdekes esete. — W. Thomson: Adat a prostata-műtétek javalataihoz. — Kisebb közlemények az orvosgyakorlatra. Sofer: Vérszegénység gyógyítása. — Balin: A sulfonal megbízható hypnotikus hatása — Todd White: Gyakran ismétlődő orrvérzés esetei. 663—667. lap. Vegyes hírek. Lakásváltozások. — Meghaltak. — Ragályos betegségek statistikája a fővárosban. — Kisebb hírek külföldről. — Védőoltás a tuberculosis ellen. — Petefészek-átültetés. — Iowa állam orvosegylete. — A pestis Indiában. — Kártérítési persyphilis-fertőzés miatt. — A mongolismusról. — Pályázatok. — Hirdetések. 668. lap. Tudományos társulatok és egyesületek. Közkórházi orvostársulat. 669. 1. — A Budapesti kir. Orvosegyesület sebészeti szakosztálya. 669. 1. — Erdélyi Muzeum-Egylet orvos-természettudományi szakosztálya. 670. 1. — Szemelvények külföldi tudományos társulatok üléseiből. 670. 1. Mellékletek. Szemészet 3—4. szám. Szerkeszti: Grósz Emil dr., egyetemi tanár. — F. Hoffmann-La Roche & Cie czég Sulfosol és Farbwerke vorm. Meister Lucius & Brüning czég Pyramidon prospektusa. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. A gerinczoszlop kopogtatási hangjáról ép és kórtani viszonyok közt. Irta: Korányi Frigyes tanár. (Vége.) A gerinczoszlop kopogtatási hangjának azon megváltozását, mely tüdőbetegségek befolyása alatt jön létre, a tüdőlégdag erre vonatkozó hatásával kezdem. Amint előre lehetett gondolni, az emphysematikus betegeknél a kopogtatási hangzásnak olyan módon kell módosulni, hogy a tompulat, mely ép embernél a 7. nyakcsigolyától leterjed a 4—5. mellcsigolyáig, kevésbé mélyre terjed és rövidebb vonalat képez. Itt mutathatok be egy kis foltban emphysematikus beteget. A beteg gyakran szenvedett hörghurutban, a szívtompulat nem éri el a szegycsont bal szélét pontosan, s a kisfokú tüdőlégdagnak egyéb tünetei is jelezve vannak a mellkas elülső lapján. Azonban neurastheniás állapotok miatt jött a korodára, légzési vagy vérkeringési zavarai nincsenek. A 2. ábra mutatja azokat a határokat, amelyekre a mellgerinczoszlop tompult kopogtatási területe redukálva van. A tompulat a 7. nyakcsigolyától a 3. mellcsigolyáig terjed s e helyen is kevésbé kifejezett, mert már a 2. mellcsigolyán csak mérsékelten tompult. Most azonban lesz szerencsém bemutatni egy beteget, kinél a tüdőlégdag már nagyobb fokú és kinél ezzel összefüggő légzési és vérkeringési zavarok is vannak jelen. Ennél a tompa kopogtatási hang csak a 7. nyak- és első mellgerincztövisen található, míg a 2. tövisnyújtvány már teljes hangot ad (3. ábra). A tüdőlégdagos betegek jelentékeny számán végzett vizsgálataim alapján kimondhatom, hogy a tüdő felső részének emphysemáját a kopogtatási területnek ilynemű megváltozásából minden egyéb vizsgálat nélkül biztosan meg lehet határozni, és hogy azon tüdőlégdagoknál, melyek exspiratorius származásúak — köhögés, hangszerfúvás stb. — a 2. zónabeli gerincztompulat megkisebbedése a legelső felismerési jelek közé tartozik. Ezekkel szemben állanak olyan betegségek, melyekben a tompulati területek növekednek. Ide tartozó eseteket részint betegeken, részint, amennyiben az illető betegek már nem állanak rendelkezésemre, a reájuk vonatkozó ábrákon fogom bemutatni. Az első beteg gátordaganatban szenvedett. Ez a beteg fel lett véve 1905 szeptember 6.-án, 16 éves szijjártó-tanoncz, másfél év óta lába, később hasa és arcza is megpuffadt. Felvételkor duzzadt, cyanotikus arca, nyakon, mellkason tágult viszerek, a bordaívet meghaladó máj, a szegycsont markolata felett tompa kopogtatási hang, a szív kissé balfelé tolt, hátul az interscapularis tér felső harmadában valamivel rövidebb kopogtatási hang lettek nála megállapítva. A tompulat nem a 4. csigolyáig, mint rendesen, hanem kettővel alább, a 6. tövisnyújtványig terjedett. Egy másik idetartozó beteget a Markusovszky-előadások alkalmával mutattam be, mint egyikét azoknak, kik a Röntgenfény alkalmazása folytán jelentékenyen megjavultak. Felvétele alkalmával arczpuffadás, a mellkason viszértágulatok, nagyfokú légzési nekélyek, időnként vérfestenyzett köpet és elterjedt vizenyő csekély hasvízkórral voltak jelen. Ezzel összhangzólag azt mutatta, hogy az absolut tompulat a VII. nyaktövistől a VI. melltövisig ér. A Röntgen-kezelés utáni bemutatásnál a vízkórnak semmi nyoma, a légzés szabad, a beteg magát jól érzi. Az absolut gerincztompulat a VII. nyakcsigolyán található, ettől lefelé a typikus, aláfelé fokozatosan feltisztuló tompult hang. Ezen észlelet mutatja, hogy egyéb