Orvosi Hetilap, 1906. október (50. évfolyam, 40-43. szám)

1906-10-07 / 40. szám

918 ORVOSI HETILAP módon el van látva. Az egyetem tulajdonát képező kellékek és műszerek 11.000 korona értéket képviselnek. * * * A következőkben vázolni óhajtom azon eljárási módokat, melyeket hosszú évek tapasztalataiból levonva, az osztályon a betegek kezelése és műtevése körül követtem. Heveny orr-, torok- és gégehurutok­ (ritkán fordulnak elő az osztályon) kezelésénél a fősúlyt arra fektetjük, hogy a beteg szervet nyugalomba helyezzük, minden ártalomtól és izgalomtól megkíméljük. Heveny orrhurutoknál por, füst, bármely módon fertőzött levegő, heveny torokhurutoknál izgató étel és ital, dohány­zás, sok beszéd kerülését javasoljuk, heveny gégehurutoknál mindezeket együtt iparkodunk a betegtől távoltartani. A­mi ezen betegségek gyógyszeres kezelését illeti, friss esetekben a leg­enyhébb beavatkozásokra szorítkozunk, a­milyenek inhalatiak langymeleg vízgőzzel, 1—2°/o os konyhasóoldattal, gargarismául aqua calcis, 2°/o-os bóroldat, emulsiós és mucilaginosus szerek, becseppentések a gégébe 5°/o-os menthold­atjal. Ezek mellett aspirin, pyramidon, codein, heroin. Midőn már a leghevesebb tünetek alábbhagytak, ecsetelések 1 —2°/6-os zinkglycerinnel. Ha a beteg a felsőbb légutak félheveny vagy idült hurutjával (a leggyakoribb esetek) kerül kezelésünk alá és mind­azon bántalmakat, melyek mint speciális kórokok ilyen idült hurutokat okoznak és fenntartanak (mint a­milyenek a kagyló­­hypertrophiák, empyemák, ozaena, idegen testek, polypok, egyéb daganatok, alkoholismus, nicotinismus stb.) kizárhatjuk, szóval, ha ezen idült hurutokat idiopathikusoknak kell felvennünk, öblíté­seket orrtölcsér segélyével 2°/o és bóroldattal, orr-, torok- és gége­­ecseteléseket zinc, sulfur., jod-jodkali glycerinnel, a gégébe behívá­sokat tanninnal, zinc, sulf.-mal, mindig kevés anaesthesinnel együtt alkalmazunk stb. "A félheveny és idült hangszalaghurutoknál a hangszalagok közvetlen érintését találtam a legczélravezetőbb gyógyeljárásnak. Zinc, sulf.-nak glycerines oldatába mártott vékony, és kathéterszeríven hajlított fémsodronyra erősített steril vattatamponnal a hangszala­gok közé hatolok. Idültebb alaknál jobbak­nak glycerines oldatát használom. Érzékenyebb betegnél előzetes cocain- vagy alupinbe­­cseppentést végzek. Említést teszek itt az általam először észlelt és közölt vérző hangszalaglábról (chorditis haemorrhagica), a­melyet 1869 ben láttam először az osztályon. (A hangszalagláb ezen vérzéssel járó alakját később mások is constatálták.) A hangszalagokat sűrű barna vérrög fedi, a hangszalagok csak renyhén mozognak, a hang tompa, sűrűbb rögképződés esetén teljesen hiányzik. A baj mindig heveny, csak néhány napos, és erős téli időben gyors meghűlés után jelentkezett; a beteg erősebb krákogással vagy köhögéssel sötétvéreset köp; érintésre rögtön leválik a rög, a hangszalagok duzzadt nyálkahártyája saturált vörös és vérző fel­színt mutat ; egy óra múlva a hangszalagokat ismét az előbbi sötétbarna rög lepi el. A fent említett — fonogénbe mártott — sodronyos tamponnak alkalmazásával gyorsan visszafejlődik a hangszalagoknak ezen vérzéses, lobos bántalma. A hangszalagoknak és a gégeizmoknak egy igen ritka bántalmát észleltem szintén először én, egy nőnél; a bántal­­mat fonalóczok (Trichinae) okozták. Mindkét hangszalag mérsé­kelten belövelt, szerfelett infiltrált, renyhén mozgott, diffus hörgőhurut mellett aránylag véve csekély kiköpés, a láz teljes hiánya, általános vérszegénység, nagyfokú lesoványodás , maranti­­kus tünetek közt a beteg kimúlt. A bonczolat trichinosist consta­­tált. A gégeizmokban (görcseileg) sűrű tömegekben trichinákat talált Dollinger akkori gyakornokom. A porczos orrsövény elülső részén gyakran előforduló és bő vérzéseket szolgáltató erostokat tömény trichloreczetsavval kezeljük, melyet úgy alkalmazunk, hogy előzetesen egy cocain­­tampont téve be az illető orrfélbe, trichloreczetsavba mártott szondával érintjük az erosiót, mire fehér pörk támad és a vérzés tartósan megszűnik. Tuberculosus, luposus fekélyek vagy granulatiók az orrban,­­ szájpadon, garatban, gégében előzetes cocainozás után 50— 100°/o-os tejsavval edzetnek. Bő szerep jut luetikus torok-garat­­fekélyek kezelésénél a pokolkő-pálczikának, nyelési nehézségek- I kel járó, főleg garacs gégeelváltozásoknál a 10%-os menthold­aj- I nak, melyhez rendesen cocaint és mellékvesekivonatot teszünk. * * * Mielőtt az osztályon szokásos operatív beavatkozásokra tér­nék át, előbb még az érzéstelenítés módjaival kívánok foglal­kozni. A cocain 20°/o-os oldatban még mindig a leghasználtabb szerünk, részint tampon alakjában, melyet az orrba bevíve és 10—15 perczig bennhagyva, rendesen elérjük az érzéstelenség kellő fokát, részint ecsetelések alakjában, melyeket műtét vagy vizsgálat czéljából 3 percznyi időközökben a garatban 3—4-szer, a gégében ugyanilyen időközökben 6—7-szer végzünk. Bármilyen kitűnőnek bizonyul is a cocain, tagadhatatlan, hogy több okból fennforog a szüksége annak, hogy pótszerével bírjunk. Nem is annyira mérgező voltánál fogva, a­mennyiben a legritkább ese­tekben látunk súlyosabb mérgezési tüneteket, sőt az enyhék is, minek a hányási inger, hányás, is csak elvétve fordulnak elő. Fontos mindenesetre, hogy a cocaintamponokat ne túlságos nedvesen helyezzük be és a beteget figyelmeztessük, hogy a cocainból lehetőleg semmit se nyeljen le. Inkább más okok késztetnek a a cocain pótlására bizonyos esetekben, így első­sorban azon tapasztalat, hogy vannak, bár ritkán, egyének, kiknél a cocain tel­jesen hatástalan ; hiába alkalmazunk a szokottnál sokkal nagyobb adagokat sokkal hosszabb ideig, a beteg érez, a­mi a műtét menetét nagyon megnehezíti, esetleg teljesen megakasztja. A másik ok a cocainnak azon, bizonyos esetekben igen kellemes, de más­­ esetekben igen alkalmatlan tulajdonsága, hogy a szöveteket zsugo­rítja és vérteleníti, mert így elastikus duzzanatok a cocain alkal­mazására időlegesen teljesen eltűnnek, hogy 1/з óra múlva ismét az eredeti nagyságban találjuk ott őket. Egy szóval, mindig jó a hasonló hatású szerek bősége. Ezért az újabban felmerült szerek közül többel, főkép az alupinnel tettünk kísérleteket. Más kísérletezők ajánlásai nyomán először 10°/o-os oldatokat használtunk, a­melyekbe mártott vat­tatamponokat tettünk be az orrba 5 percznyi időközökben. Némely esetben teljes anaesthesia, máskor csak hypaesthesia állott be, de mindenesetre legalább 3, sőt többnyire 4 tampont kellett egymás után betenni, a­mi sok időt vett igénybe. Ezen okból 15, majd 20°/o-os oldatokra tértünk át, a­midőn azon eredményre jutottunk, hogy az alypin az érzéstelenség beálltának időpontjára és fokára egyenértékű a 20% os cocainoldatokkal. Egy 20%-os alupin-tam­pont 10 perc­ig bennhagyva az orrban, kagylóresectiókat, polyp­­extractiókat, Highmor-üreg punctiókat stb. teljes érzéstelenség mellett végezhetünk, a szövetek eredeti térfogatukat megtartják, soha eddig kellemetlen mellékhatás nem észleltetett, daczára annak, hogy sokszor egy ülésben 0­ 50 gm. is elhasználtatott. Ugyancsak a torokban és a gégében is az ecsetelések egyértékűek a cocainecsetelésekkel. Persze a vérzés nagyobb, ámbár sohasem excessiv. A stovainnal is tettünk kísérleteket kisebb számban, és úgy látszik, ez is megfelel a várakozásnak. : :­: A­mi az egyes műtétek indicatioit illeti, alsó kagylót csak azon, de elég gyakran előforduló esetekben resekálunk, miben az primaer (vagyis nem más orrbaj következménye és melléktünete) és valóban légzési akadályt képez. Lebenyes hypertrophiák el­távolítására erős zongorahúrból képzett kacsát használok a Krause-féle szárban, az egész kagylóra egyenletesen kiterjedőket, a Beckmann- vagy Sch­ötz féle karcsú, erős ollóval vágom le. Galvanocausticával való égetéseket alsókagylóhypertrophiánál majd sohasem alkalmazunk, a­mennyiben tartós eredményeket ezen eljá­rástól alig láttam. Az esetleg visszamaradó kisebb hypertrophikus részleteket a Grünwald-féle conchotommal vágom le. Czélszerű­nek bizonyult kemény hypertrophikus kagylóknak eltávolítására a Ler­­moyer-féle rabot, melylyel a kagyló felesleges részét egy csapás­sal legyaluljuk. Szemölcsöket a vestibulumban, papillomákat Cooper-féle olló- 1906. 40. sz

Next