Orvosi Hetilap, 1906. november (50. évfolyam, 44-47. szám)

1906-11-04 / 44. szám

1906. 44. sz. ORVOSI HETILAP meleg borogatások, izzasztások és lázellenes szerek alkalmaztattak. Ismeretes azon tény is, hogy egy ízben alkalmazott próbabeszúrás és próbaöblítés is teljes eredményt biztosított, ezt is a Highmar - üregben felhalmozott váladék teljes kiürülésével lehet kapcsolatba hozni. Hogy ez lehetséges nemcsak szúrt nyiláson át, hanem a természetes nyiláson keresztül is, az ma már vita tárgyát nem képezheti és az általunk ismertetett különböző nyílásai a Highmar-üregnek ezt meg is magyarázzák. De a tapasztalat azt mutatta, hogy egyszerűen a természetes nyiláson át végzett öblí­tések is teljes eredménynyel jártak úgy heveny, mint idült esetek­ben, mert a nyílási területbe és a nyílásba helyezett canule mellett az öblítő vízsugarat követő genykiü­rü­lésnek tere marad, így észleltek egyszeri és egynéhányszori öblítéssel teljes eredményt heveny és idült emplemáknál. Annál könnyebb és biztosabb lehet ezen eredmény, ha a váladék kiürülését a jelzett alakviszonyok, egy, két, három és négy járulékos nyílás vagy nagyon tág rendes nyílás elősegítik. A­mi a spontán gyógyulást illeti, ezen alkalommal a váladék kiürülését biztosító b­rrt nyílásokra kívántuk a figyelmet irányí­tani. Természetes, hogy másoknak és saját maguknak tapasztalatai, melyek a Highmar üregnek a természetes nyíláson át kiöblítésé­vel eredményt mutathatnak fel, ezen ismertetett alakviszonyoknak szintén lényeges részt juttathatnak. A Highmar-üreg emplemáinak heveny eseteiben a meleg gőzök, meleg borogatások, lázellenes szerek, antinervinák, izzasztók, a középső orrjáratnak cocain és adrenalinnal való ecsetelés mellett a természetes nyíláson át végzett kiöblítése többnyire eredményt biztosítanak. Az idült genye­­dések eseteiben tapasztalataink alapján mondhatjuk, hogy sok esetben sikerül a Highmar üreget a természetes nyíláson át kiöblí­teni, másoknak tapasztalata is megerősíti ezt a tényt. A kiöblítés­sel sűrű genytömegek, egész genyhólyagok ürülhetnek ki. Általá­ban a kiöblítés után a betegek megkönnyebbülve érzik magukat, a fájdalmak enyhülnek, a kellemetlen szag csökken, majd elmarad, a genyfolyás is megszűnik. Igaz ugyan, hogy ez az eljárás az ön­kezelésre alig alkalmas. Az orvos által végzendő endonasális kiöb­lítés azonban nagyon becses conservativ eljárás, mely olyan esetek­ben is eredményt biztosíthat, midőn heves subjectív jelenségek, erős neuralgiák vannak jelen. A heveny esetekben legtöbbször czélhoz vezet, az idült esetekben, ha néha hosszabb időt igényel is, kedvező eredményeket biztosíthat. Könyvünkben megírtam mind­azon okokat, melyek a megfelelő endonasális vagy gyökeres sebészi beavatkozásokat szükségessé teszik. Ezen megállapított javalatok mellett a Highmar-üregnek endonasális kiöblítésében értékes gyógy­­eljárással rendelkezünk, mely a megfelelő esetekben kíméletes módon teljes eredményt tud biztosítani. Ezen eredményt elősegíthetik a fentebb ismertetett alakviszonyok, melyek a váladékképződés szabad lefolyá­sát lehetővé teszik és az öblítésnél a váladék kiürülését megkönnyítik. Közlemény a szt. István-kórház VII. orvosi osztá­lyáról. (Főorvos: Hochhalt Károly dr., egyetemi magántanár.) Adat a kóros tejczukorvizelés ismeretéhez: alimentáris lactosuria gyomorbántalmakban. Irta: Halász Aladár dr. Az alimentáris laevulosuriára vonatkozó kísérleteim­ köz­ben több alkalommal tapasztaltam, hogy míg rendes viszonyok között kísérleti egyéneimnél 150 gm. tejczukornak éhgyomorra való bevétele után 1­2 nem jelentkezett lactosuria, egyes esetekben, melyek 1 Alimentáris laevulosuria májbajokban. Orvosi Hetilap, 1905. 39—40. sz. .* 2 A szervezet tejezukorkihasználó képességét a szerzők jóval kisebbnek tartják, mint a mekkora az a valóságban. Eltekintve attól, hogy minden czukor kihasználása bizonyos mértékig egyéni, vizsgálataim, melyeket évekkel ezelőtt Klug tanár intézetében állatokon végeztem s később nagyobb emberanyagon az osztályon volt módomban kiegészít­hetni, a mellett szólnak, hogy a szervezet ezukortolerantiája rendkívül nagy és épszervezető egyénnél 150 gm.-nyi ezukor, legyen az bár dextrose, laktose, saccharose avagy lae,vulose,­ csak módfelett ritkán és kivételesen vált ki czukorvizelést. Egyes állatfajoknál pedig hihetetle­nül magas a czukorassimilatio határa, így pl. alig nyolcz kgm.-os kutyánál 180 grau­m dextrose bevétele után sem észleltem czukorvizelést. később az obductionál nagyobbrészt dilatatiohoz vezető gyomor­tumoroknak bizonyultak, a fenti adag, sőt ennél kevesebb (120 gra.) tejezukor bevétele után már lactosuria volt észlelhető, holott ugyanakkor 150 gm. dextrose elfogyasztása után czukormentes maradt betegeim vizelete. Régóta ismeretes ugyan, hogy a lactoset jóval nehezebben tudja a szervezet feldolgozni, mint a dextroset, mégis sajátosnak tűnt fel előttem, hogy miért épen gyomorbetegeimnél váltható ki legkönnyebben a tejc­ukorvizelés. De másfelől már Gerhardt észlelete is arra engedett következtetni, hogy a gyomorbélcsatorna megbetegedése alimentáris tejczukorvizelésre hajlamosít: a neve­zett szerző tapasztalatai szerint ugyanis gyomorbélhurutban szenvedő csecsemőkön könnyen jelentkezik szoptatási tejczukor­vizelés. Ez irányban való vizsgálódásra serkentett továbbá ama tény is, hogy az alimentáris lactosuriára vonatkozó ismereteink rendkívül hiányosak, s a szoptatást beszüntető nők s a tejjel táplált béllmrutos csecsemők lactosuriáján kivüll a tejc­ukornak a vizeletben megjelenésére hajlamosító egyéb kóros állapotot nem ismerünk. Kísérleti eljárásomat illetőleg a következőket óhajtom el­mondani : ép gyomorbéltractusú s szőlőczukorral szemben normá­lis szénhydrátkihasználó képességgel bíró egyéneknek a tej -­czukorral szemben való tolerantiáját 45 esetben tettem próbára s azt tapasztaltam, hogy 150 gm. lactosenak éhgyomorra való bevétele után nem jelentkezik alimentáris lactosuria. Kísérleti egyéneim közül 8 szenvedett faájzsugorodásban, 4 máj , illetve epehólyagrákban pusztult el, egynek-egynek zsír-, illetve moschat-mája volt, háromnál gümös hashártyagyuladás folyt le, kettőnek májechinococcusa volt, négy gümőkóros volt, egynél petefészekdaganatot, egy másiknál prostatarákot derített ki a bonczolás, egy szívbajos, egy Basedow-kóros, egy emphysemás volt, egyet petefészektömlő miatt operáltak, egy sokizületi csúzzal került az osztályra, egy marantikus és egy ideges volt, a többi pedig egészséges, illetve üdülő. A kísérleti egyének közül 24 később obductiora került, ez esetekben kisebb fokú, jobbatlan pangás okozta hurutos elváltozásoktól eltekintve ép volt a gyomor­­béltractus. Úgy az ép gyomrú, mint a gyomorbeteg (főképen gyomorrákos) egyéneknél a kísérlet előtt pontos vizeletvizsgálatot végeztem. A kérdéses egyén szénhydrattolerantiáját pedig minden esetben 150 gm. dextrose adagolása által igyekeztem megállapítani: ha a dextrose bevételét követő első 4 — 6 órában ezukormentes maradt a beteg vizelete, szervezetének szénhidrat-, helyesebben ezukorkihasználó képességét normálisnak vettem. Betegeim a czukrot jelenlétemben, éhgyomorra 3 dl. vízben oldval vették be, miután előzetesen hólyagjukat kiürítettem. A kísérleti egyé­­­nek vizeletét a czukor bevételét követő 4—6, egyes esetekben 8 órán át kétórai időközökben vizsgáltam. A czukor jelenlétének kimutatására egyfelől a Trommer- és Nylander-próbát,­ másfelől az erjesztő, illetve polarisatiós eljárást használtam. Csaknem minden esetben erjedésnek tettem ki a lactose­­tartalmú vizeletet is, hogy ennek negatív volta után feltétlen biztonsággal lactosenak tarthassam a kiválasztott czukorfajt. Mint­hogy rendszerint friss s egyébként is a polarisatiós meghatározáshoz ólomacetáttal színtelenített vizeletet használtam az erjesztőpróbához is, a tejezukor másodlagos, baktériumos elbomlásából származó hiba kizárható volt.­ A vizelet czukortartalmának mennyileges meghatározására, a­hogy azt már említettem volt, mint legmegbízhatóbb s a mellett legkevésbé körülményes eljárást a polarisatiót használtam. Eseteim 2 csoportba oszthatók ; az egyik csoport, melyről már fentebb megemlékeztem, ép gyomorral biró egyénekből áll, a 1 A tejezukor egyes esetekben tulajdonképen csak suspendálva volt, mert vízben alacsony hőmérsék mellett rosszul (6—7 rész) oldódik.­­ Az említett reduction próbák a tejc­ukortartalmú vizelettel sokkal nehezebben, csak hosszas forralás után sikerülnek, nem­ úgy, mint a dextrintartalmú húgygyal: megtörtént, hogy 1% (polarisaties controll!) lantosét tartalmazó vizelet alig redukált, 0 1—0 2% lactoso­­tartalom mellett pedig a Trommer-próba egyáltalán nem, a Nylander­­féle pedig csak hosszas forralás és állás után sikerüü­lt. 3 V. ö. Halász: „A Lohnstein féle ú. n. praccisiós erjesztő Saccharo­meter értékéről- Orvosi Hetilap, 190­3. 1007

Next