Orvosi Hetilap, 1907. június (51. évfolyam, 22-26. szám)
1907-06-02 / 22. szám
408 ORVOSI HETILAP 1907. 22. sz. roham beállta, melyet megszüntetni nem tudott. 1901-ben a rohamok mind súlyosabbá lettek, alattuk a szívdobogás fokozott mértékben volt meg, a nehézlégzés hasonlóképen, a szívtáji fájdalmak rendkívül kínzóvá lettek s a mi fő, a rohamok mind hosszabb ideig tartottak; egy roham 12 napig tartott. Ekkor a dolog kórházba vetette fel magát, ahol 2 évig feküdt ; rohamait injectiókkal meg tudták szüntetni, de beálltukat megakadályozni nem tudták. Az utolsó évben a rohamok újabb tünetekkel gazdagodtak. Minden roham alkalmával ugyanis a szívdobogás, majd nehézlégzés beállta után lázat kapott, melyet az utóbbi időben rázóhideg vezetett be, azonkívül igen heves csikaró jellegű fájdalmak jelentkeztek a hasában, melyeket hasmenés követett, e tünetek rendesen több napig tartottak s a roham vége felé és után mindkét felső és alsó végtagjainak distális részén fájdalmatlan hólyagok keletkeztek, melyek pár nap alatt pörkképződéssel gyógyultak. A korodára roham közben vettük fel. Előző napon egy barátjával sétált az utczán, s egyszerre déli 12 órakor teljes jólét közepette hirtelen elfogta a szívdobogás szokott érzése. Egy idő múlva ehhez nehézlégzés társult, e tünetek azonban oly kevéssé befolyásolták közérzését, hogy a sétáját délután 3 óráig folytatta, amikor is hazament, lefeküdt s borogatásokat rakott szívére, amelyek azonban a szívdobogást nem tudták megszüntetni. 1/22-kor éjjel hosszútartamú rázóhideg után 39 8-re ment fel a hőmérséket keveset szakgatottan aludt; reggelre heves feszülőfájdalmakra ébredt, melyek jobb bordaíve alatt székeltek, majd hasmenése jelentkezett. Reggel bejött a klinikára, miközben az úton újból kirázta a hideg. A klinikán rögtön ágyba került. Kérdéseinkre különben elmondja, hogy bár eleinte állandó félelemérzés gyötörte a rohamokkal szemben, az utóbbi időben azonban ez is elmúlt és psychice teljesen normálisnak érzi magát, csak arról tud beszámolni, hogy időnként álmából arra ébred, hogy egész testében összerázkódik, egyéb idegpanaszai nincsenek , rohammentes időben különben testi állapota teljesen jó. Felvétel 1904 június 24. Jól fejlett és táplált férfibeteg. Ép csont- és izomrendszer. A bőr a peripheriás részeknek megfelelőleg — főleg a füleken, orrczimpán és ajkakon — rivid,kékesen elszínesedett. Az alkarnak és kéznek, a lábszár distális részének és a lábnak bőre élénkvörös színeződést, mutat, s rajta gombostűfejnyi egész fillérnyi alapú, híg savóval telt hólyagok láthatók, melyek fájdalmatlanok. Erős dyspnoe, a légzések száma 84. Szívcsúcslökés az V. bordaközben a bimbóvonalban intensív lüktetés alakjában érezhető. A pulsus puha, alig érezhető, nem olvasható. A sphygmogrammon olvasott szám 264. A szívtompulat jobb felé kissé meghaladja a jobb szegyszélt. A szívhangok tiszták, embryocardiás typust mutatnak, zörej sehol sem hallható. A tüdőhatárok valamivel lejebb állanak. A tüdők felett diffus hurut. A máj a bordaívet majdnem tenyérnyire meghaladja, széle legömbölyített, felülete sima, tömött, nyomásra, de spontán is rendkívül érzékeny. A lép nem nagyobb. A vizelet világos borsárga, 1018 fs., savi, idegen alkotórészeket nem tartalmaz. A köpet rózsaszínű, erősen véresen festenyzett. A beteg hőmérséke 37'7°. Estére a hőmérsék 38'7°-ra megy fel, különben az állapota nem változik. Pulsus 238. Május 25.-én a reggeli visitnél pulsus 240, 9 órakor a roham hirtelen megszűnt. A pulsusszám 10 órakor 88, a közérzet megkönnyebbült, a dyspnoe csökkent. A szívcsúcslökés a bimbóvonalon belül tapintható, de jobb felé még meghaladja a jobb szegyszélt. A tüdőhatárok mélyek, a tüdők felett igen sok apró hólyagú szörtyzörej, helyenként subcrepitatio, búgások, füttyhangok hallhatók. A köpet még mindig erősen vérrel festett. A májtáj kevésbé érzékeny. A kezeken s lábakon egyre fejlődnek hólyagok, melyek között genymyel testek is találhatók. A hőmérsék 37‘8°. Délután a hőmérsék 37'4°. A pulsus 86. A légzés még mindig 44. A szív jobb felé csak a jobb szegyszélig ér. A szívműködés nyugodt. A pulsus 88, elég telt és feszes. Május 26. A beteg láztalan. A szívműködés teljesen nyugodt, a szívtompulat nem nagyobb. Pulsus 52. A szív felett hallgatódzással szintén csak 52 összehúzódás konstatálható. Extrasystolék nincsenek. A tüdők határai majdnem rendesek, a köpet jóval kevesebb, a köpés még véres. A légzés azonban még mindig igen szapora, percenként 44. A máj nem érzékeny, visszafejlődőben van. Este pulsusa 56, teljesen rendes, semmi arhythmiát nem mutat. Május 27. Hőmérsék 38’6°. Erős szédülésről panaszkodik. Szívműködés nyugodt. Szívlüktetés, valamint pulsus száma 48. Szív felett semmiféle rendellenes hang vagy zörej nem hallható. Szív-, tüdőhatárok rendesek. A köhögés megszűnt. A máj visszafejlődött. Este láztalan. Pulsus 44. A nap folyamán néhány újabb puszula képződött. Május 28. A beteg láztalan, pulsusa 50, légzése rendes. Teljesen jól érzi magát. Tüdő, szív, májhatárok rendesek. A közérzet jó. Este pulsus 72, rendes, légzés 20. Normálisnak érzi magát. Epikrisis. Minthogy az egyes symptomák megbeszélését az összes esetek közlése utánra hagyjuk, csak néhány szót óhajtunk az esetről epikritire mondani. A teljesen typusos kezdet, a rohamokban való jelentkezés, magas pulsusszám, embryocardiás typus stb. kétségtelenné teszi, hogy ez esetben tachycardia paroxysmalissal van dolgunk. Az első rohamok csak a szívtünetekből állottak, a későbbi rohamok mind tünetgazdagabbak lettek. E tünetek azonban nem egyforma jelentőségűek. A tünetek egy része t. i. a paroxysmus tüneteként, tehát a szívtünetek mellé rendelt tünetként fogható fel, egy másik része azonban a szívtünetek következményeként szerepel. Ilyen következményes tünet minden kétségen kívül a májduzzanat, mely a roham alatt keletkező acut szívgyengeség által látszik létrehozatni, ilyen részben a tüdőtágulás az igen nagy huruttal, időnként oedemával és vérköpéssel és részben a dyspnoe. Hogy azonban ezek részben mint mellérendelt tünetek is szerepelhetnek, az már abból is kiviláglik, hogy a betegnél a tüdő határainak a rendesre való visszatérése után, a hurut lényeges megcsökkenése után, 56 szívverés mellett a légzés még mindig 44, tehát tachypnoe áll fenn. Esetleg a szívműködéstől függőnek képzelhető a bradycardia alatt beálló szédülés. Független illetőleg mellérendelt tünet a láz, a hasmenés és a pustulák. Különösen érdekessé és értékessé teszi az esetet a szívműködés lefolyása a roham alatt, a rendkívül nagyfokú tachycardia, mely hirtelen bradycardiának ad helyet; e jelenség jelentőségének megbeszélését szintén az összefoglaló tárgyalásra hagyjuk. N. Sz. H. 17 éves, lakatossegéd. Hereditás nincsen, izületi gyuladása nem volt. Jelen baja 1905 február havában vette kezdetét. Álmából rendkívül heves szívdobogás riasztotta fel, erős, tüzes jellegű fájdalmat érzett tarkótájában, majd hirtelen eszméletlenné lett. Környezetének állítása szerint ilyenkor rendkívül halvány, görcsei nincsenek. Az eszméletlenség csak 2—3 perczig tartott, magához térve jól érezte magát, álmos nem volt. Vizelete a roham alatt soha el nem folyt. Azóta hasonló jellegű rohamjai gyakran jelentkeztek, többnyire éjjel, néha nappal is. Átlag másodnaponként támadtak, néha egy hétre is kimaradtak, máskor naponként is jelentkeztek, sőt volt nap, hogy ötször is volt rohama. A roham többször érte munka közben és az utczán is, ilyenkor összeesett, de meg nem ütötte magát soha, mivel a tarkójában támadó tüzes jellegű fájdalom az eszméletlenség bekövetkezését jelezve, erre elkészülhet. Különben jól érzi magát, csak megerőltető munkánál vagy gyors járásnál van szívdobogása és csekély légzési nehézsége. A beteg első ízben 1905. április 8.-ától június 8.-áig időzött klinikánkon. Ekkor a következő státust vettük fel nála : Szívcsúcslökés az 5. bordaközben a bimbóvonalon kívül tapintható egy ujjnyira, szívtompulat kifelé idáig terjed, befelé normális. Szívcsúcs felett gyenge systolés zörej hallható, systoles és diastolés hang, a nagyerek hangjai tiszták, a pulmonalis 2. hangja nem ékelt. Szívműködés arhythmiás. Időnként gyors egymásra következő egy vagy két, sőt több szívcsúcslökést lehet érezni, melyeknek megfelelően pulsus vagy egyáltalán nem érezhető vagy csak igen kicsiny, alig érezhető lüktetés van jelen. A szív felett hallgatódzva, ilyenkor rövid dobbanó systolés hangot lehet hallani, a szív egész területe felett egyenlően mindenütt. A sphygmographiai felvétel azt mutatja, hogy typikus extrasystolékkal van dolgunk , úgy a compensatorius pausa, mint a postcompensatorikus emelkedés igen kifejezett. Idegrendszer: A látószervek szabadok, a szemfenék ép. Hátul az I—IV. cervicalis segmentumra kiterjedő bőrhyperaesthesia található, hasonló bőrhyperaesthesia található elül is, baloldalt a 3—4. bordaközben kifelé a bimbóvonalig terjedően, befelé a sternum jobb szólót kissé meghaladva. Erős vasomotorius labilitás , a mély reflexek fokozottak. A klinikai észlelés alatt a betegnél eszméletlenséggel járó roham észlelhető nem volt. Ellenben gyakran, úgyszólva naponta, sőt naponként többször is volt néhány perez egész 1—l’/a óráig tartó rendkívül heves szívdobogással járó rohama. Ezen rohamoknak lefolyása a következő volt. A beteg hirtelen jelenti, hogy a szívdobogás beállott. A betegnél rendkívül heves, gyors, az egész bal mellkasfelet megrázkódtató szívütések tapinthatók, melyek oly gyorsan következnek egymásra, hogy alig számlálhatók, számuk mintegy 230 —240. Ezen idő alatt a beteg arca halvány, erős tarkófájdalomról panaszkodik, teljesen eszméleténél van. Légzés kissé dyspnoea, száma perczenként 32. A pulsus alig tapintható. A beteg arcza aggodalmat nem fejez ki, kérdésre azonnal, elég élénken felel. A beteg hirtelen jelzi, hogy a szívdobogás megszűnt. Előbb halvány arcza erősen kipirul, erősen szédül. A szívdobogás megszűnt, úgy a szíven, mint a pulsuson órákig fennálló arhythmia követi a rohamot, az arhythmia typusa extrasystolés jelleget mutat. Ezen kifejezett rohamok mellett a betegnél kisebb abortív rohamok is voltak jelen. Ilyenek például, hogy a betegnél a nagy rohamnak megfelelő szívdobogási érzés, valamint typikus kezdet mellett csak 106—110 volt a verőérlökések száma, e mellett a pulsus igen gyors, elég magas hullámú. Ezen rohamok is néhány pereznyi fennállás után hirtelen szűntek, erős szédülési érzéssel, hosszan tartó arhythmiát hagyva maguk után. Ilyen kisebb rohama a betegnek sok volt naponta, ritkán maradtak ki egy-egy napra teljesen, végül voltak a betegnek olyan rohamai is, hogy a szívdobogás csak néhány másodpercig tartott, a rendkívül kellemetlennek mondott szédülési érzés azonban minden egyes ilyen rohamnál is jelentkezett. Egy ízben 24 óra alatt 27 ilyen szédüléssel járó kis rohama volt. A mérsékelt szívdilatatio fokozódását kimutatni a roham alatt egy ízben sem sikerült. Május közepe táján a kisebb rohamok sűrűn követték egymást, ez időben a betegnél feltűnő polyárra mutatkozott, a vizelet napi mennyisége 3200—3900-ra emelkedett, sem czukor, sem fehérje benne kimutatható nem volt. A klinikai megfigyelés alatt volt idő, hogy a beteg szívműködése teljesen normális volt 72 pulsussal, máskor hosszabb ideig tartó állandó szívbigeminia volt jelen 54—60 pulsust kitevő pseudo-bradycardiával. Feltűnő volt a betegnél az úgyszólván állandó tachypnoe ; egy ízben 72 teljesen szabályos pulsus mellett 40 felületes, gyors légzést lehetett megállapítani a be- és kilégzés végének sajátszerű, szakadozott voltával. Szívincompensationak semmi jele az egész klinikai tartózkodás alatt megfigyelhető nem volt. A betegnél roboráló eljárást, arsent, majd camphora monobromatát kísértettünk meg hydrotherapiával és elektrotherapiával összekötve anélkül, hogy 2 hónapi kezelés alatt feltűnőbb javulást elérni sikerült volna. A roham gyors megszüntetésére semmiféle eljárás hatásosnak nem mutatkozott. A beteget 1906 őszén láttuk újból. Előadja, hogy klinikai tartózkodása óta állandóan vannak kisebb-nagyobb rohamjai, néha egy héten át mindennap, de már három hónapra is kimaradtak. A rohamok