Orvosi Hetilap, 1907. augusztus (51. évfolyam, 31-34. szám)
1907-08-04 / 31. szám
556 ORVOSI HETILAP 1907. 31. sz. Ságokat mutat, különösen nem alkot összeálló, sőt tapadós alvadékokat, mint az agglutinin. Ez érthető is, mert hiszen az újonnan keletkezett stroraavegyületek, jóllehet egyéb komponensük közös, különbözők, épen úgy mint pl. a szénsavas baryum és a szénsavas nátrium. Az előbb említett kísérletek további eredményeként különösen a ricin-kísérleteknél kitűnt, hogy igen lényeges befolyású a kísérlethez használt vérsejt-emulsió kémhatása, amennyiben a lúgos kémhatás fokozása inkább az agglutinatiót, csökkentése inkább a haematolytikus jelenségek keletkezését segíti elő és hogy a vérsavó védősajátságokkal bír. Mindezen dolgoknak alább fogjuk hasznát venni. Az agglutinatiónak nevezett tünemény tárgyalását részletes közleményemnek tartom fenn, épen úgy atestüléti víz hatásmódjának ismertetését. Itt csak annyit kívánok megjegyezni, hogy véleményem szerint az agglutinatio és a praecipitatio csak abban különbözik, hogy az előbbi teljesen vagy legalább részben meglevő sejtszerű alakelemek jelenlétéhez van kötve, s hogy a destillált víz haematolytikus hatása komplikált folyamat, melynél aszaptikus folyamatok és az arteria hydrolysise játszanak szerepet. Áttérve a haematolytikus „immunserumok” hatására, előrebocsátjuk, hogy a kísérletek házinyulak serumára szorítkoztak, amelyeket (kimosott) sertésvérsejtek ellen az illető vérsejtek physiologiai NaCl-08, rendszerint 5°/o os emulsiójának bőr alá fecskendezésével immunizáltunk. Vegyük tehát az eredményeket csak ezen feltételekre nézve érvényesnek. Elvi jelentőségük ezzel nem veszít, mert ha a későbbi kísérletek egyéb vérnemekkel és más állatokkal nem is adnák ugyanazon pozitív eredményeket, csak az a kérdés merülhetne fel, hogy miért nem történt az ? És ez azon részletek megállapítására vezetne, melyek a vérsejtek, illetőleg savak különféleségének chemiai feltételeire vonatkoznak. Az említett kísérletek (részben Liebermann Pál és Fenyvessy Béla közreműködésével) lényegükben a következőket mutatták : 1. A haematolytikus immunserum egy agglutinint tartalmaz. Már régóta ismeretes, hogy ilyen serumok 56°-nál inactiválva vérsejteket agglutinálnak, ha nem is olyan feltűnő módon, mint pl. a ricin, de mégis megismerhetőleg azon üledék minőségéről, amelyet akkor nyerünk, ha az inactivált immunserummal kezelt vérsejtemulsiót a thermostatban való állás után kicentrifugáljuk. 2. Ezen agglutinatio kíséretében is, jóllehet gyengén, jelentkeznek a haematolysis jelenségei. 3. Be lehet bizonyítani, hogy ezen agglutinatio mechanismusa a ricin illetőleg a kovasav hatásához hasonló. Az agglutininnak egy vegyülete keletkezett, amely sósavval ismét elbontható, úgy hogy az agglutinin ismét hatásképes lesz. Az így újra nyert agglutinin, vagy helyesebben agglutinintartalmú folyadék illetőleg oldat (pontosan közömbösítve) bizonyos kezelés után, melynek részletei annak idején közöltetni fognak, normalserummal összehozva ismét haematolytikus hatású folyadékot ad. 4. Megállapítottuk azt is, hogy a haematolytikus savók alkalicitásának foka lényeges befolyással bír azok hatásképességére, ésannyira, hogy sikerül a haematolytikus savót bizonyos mennyiségű alkati hozzáadásával épen úgy inactiválni, mint ahogy ez az 56n-ra való hevítéskor történik. Az így inactivált serum az elhasznált alkali pontos közömbösítésével újra reactiválható. 5. Úgy a haematolytikus immunserum, mint a normalserum inactiválásánál 56°-ra való félórai hevítés által a serumok valódi alkalivitása, tehát hydroxyl-ionjaik concentratiója jelentékenyen fokozódik. A hydroxyl ion-concentratio az eredetinek kétszeresére, sőt sőt még magasabbra nőhet. Ezt kétségtelenné tették úgy saját méréseink, mint olyanok is, melyeket felkérésünkre Tangl tanár volt szíves végezni. Például szolgáljon a következő kísérleti sorozat. A titrálható alkalitartalom azonban változatlan marad. Ezek után valószínűnek látszott, hogy az 56°-ra való hevítés is csak azért hat inactiválólag, mert az alkalicitás fokozódik, mert hiszen kimutattuk (I. a 4. pontot), hogy alkali hozzáadásával activ immunserumhoz ugyanaz érhető el. A kérdés közelebbi vizsgálata azonban azt mutatta, hogy nem így áll a dolog, mert ezen két esetben a hydroxyl-ionok concentratiojának igen különböző értékéről van szó. Míg ugyanis a hevítéskor a CH concentratio körülbelül kétszeresére vagy 22-szeresére emelkedik, addig teljes inactiválás alkali hozzáadása által csak akkor érhető el, ha a OH-ionok concentratioja körülbelül 19 szeresét éri el a felhevített serum OH-ion concentratiojának. Ezzel egybehangzóig megállapíttatott, hogy a haematolytikus képesség helyreállítására a fent említett különböző módokon inactivált sórumokban igen különböző savr mennyiségek szükségesek, tudniillik sokkal nagyobb mennyiség a hő által inactivált savénál, úgy hogy annak már amphoter kémhatásúnak kellett lennie, hogy az eredetihez hasonló haematolytikus hatást mutasson. 6. Minthogy tehát az immunserumok agglutininje egymagában véve (az inactivált serumban) csak csekély, az activ serumokéval össze sem hasonlítható haematolytikus hatással bír; minthogy másrészt kitűnt az is, hogy a hevítéssel inactivált savat a OH- ionok concentratiójának eredeti nagyságára való csökkentésével nem lehet újra actívvá tenni: világos dolog volt, hogy, amint a ma általánosan érvényben levő nézetek vallják, az immunserumok activitását csakugyan legalább két anyag okozza, amelyek közül az egyik csak az immunserumban, a másik a normalsavóban is előfordul. Világos tehát az is, hogy a haematolytikus immunserumoknál a haematolytikus hatásnak egy harmadik módjával van dolgunk, amely különbözik egyfelől az agglutinatio kíséretében, másfelől az agglutinatio nélkül (mint a saponinnál) keletkező haematolytikus hatástól. A további kísérleteknek czélja már most a haematolysisnél együttműködő két test elválasztása volt, tehát az ú. n. immuntest és a complementum izolálása. E kísérletek ugyan még távolról sem befejezettek, de mégis már olyan eredményekre vezettek, melyeknek közlése jogosultnak látszik. Azt találtam elsősorban, hogy ha sertésvérsejteket 56°-nál inactivált lapin-immunserummal agglutinálunk, az agglutinált és kicentrifugált üledéket phys. NaCl-oldattal alaposan kimossuk és szétrázzuk és (phys. NaCl oldattal készült!) sósavval elbontjuk, ily módon a vérsejtekből egy test vonható ki, amely normális sertésvérsavéhoz hozzátéve azt eredményezi, hogy ez már most sertésvérsejteket old. A thermostabilis immuntest tehát az őt tartalmazó s valószínűleg általa agglutinált vérsejtekből elvonható volt. Ezen test valószínűleg savtermészetű. A complementumok után való kutatáskor kitűnt, hogy a vérsavakban normális viszonyok között és relative jelentékeny mennyiségben előforduló szappanok ilyen complementumok szerepét játszhatják. Az alkaliszappanok, mint ez már különben régóta ismeretes, exquisit haematolysinek. Ha pl. sapo medicinalist physiol. NaCl-oldatban 1:1000 arányban oldunk, akkor már 0 25 cm3 és még kevesebb elegendő 2 cm8 5°/o-os sertésvérsejt-eraulsio (kimosott vérsejtekből készítve!) 37°-nál néhány perez alatt való teljes feloldására. Különösképen tudtom szerint még sohasem vetették fel azt a kérdést, vajjon mikép lehetséges, hogy ezek a heves vérmérgek, amelyek a normális vérnek is alkotórészei, a szappanok, a vérben nem fejtenek ki hasonló hatást? Arra nem lehet gondolni, hogy mennyiségük itt túl kicsiny volna, mert már öt ezred százalék tartalomnál is erősen hatnak, holott a vér sokkal többet, Köbert egy adata szerint 0'12°/o nyi szappant tartalmaz. Csakugyan úgy áll a dolog, hogy a vérplasma oly alkotórészeket tartalmaz, amelyek a vérsejteket a szappanok behatása elől megvédik és pedig valószínűleg oly módon, hogy velük hatástalan vegyületté egyesülnek. Ilyen alkotórész a serumalbumin. Példaképen közlöm a kísérleti sorozataim közül a következőt, amelyhez serumalbuminnak physiol. NaCl-val készült, átszűrt, OH-ionok concentratiója grammegyenértékben literenként Lapin immunserum I................ ... 10.10-7 Ugyanaz 56°-nál inactiválva 20.10-7 Normális levérsavó............ ... ... 43.10-7 Ugyanaz 56°-nál inactiválva ... ... 92.10-7