Orvosi Hetilap, 1907. december (51. évfolyam, 48-52. szám)
1907-12-01 / 48. szám
51. évfolyam. 48. szám. Budapest, 1907. deczember 1. ORVOSI HETILAP. KIADJÁK ÉS SZERKESZTIK: LENHOSSÉK MIHÁLY egyet. tanár és SZÉKELY ÁGOSTON EGYET. TANÁR, FŐSZERKESZTŐ, SZERKESZTŐ. Mellékletei: SZEMÉSZET Grósz Emil szerkesztésében 4 szám. GYNAEKOLOGIA Tóth István és Temesváry Rezső szerkesztésében 4 szám. ELME- ÉS IDEGKÓRTAN Babarczi Schwartzer Ottó és Moravcsik Ernő Emil szerkesztésében 3—4 szám. — Egyéb tudományos mellékletek. Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatták: Antal Géza és Hőgyes Endre. TARTALOM: EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Veszprémi Dezső és Kanitz Henrik : Közlemény a kolozsvári m. kir. tud.egyitem kórboncztani intézetéből és bőr- és bujakórtani klinikájából. Igazgatók : Buday Kálmán dr és Marschalkó Tamás dr. egyet. ny. r. tanárok. Heveny májsorvadás a bujakor második időszakában. 852. lap. Wenczel Tivadar: Közlemény a budapesti egyetemi 1. számú női klinikáról. (Tanár: Bársony János.) A chorionepitheliomáról egy érdekesebb eset kapcsán. 854. lap. Erdély Jenő: Ritkább esetek a gyermekorvoslás köréből. 855. lap. Tárcza Deutsch Ernő : II. nemzetközi csecsemővédelmi congressus. 857. lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. E. Grätzer : Der Praktiker. — E. Graipitz : Hämatologie des praktischen Arztes. — L. v. Frankl-Hochveht: Die Tetanie der Erwachsenen. — Lapszemle. Általános acór- és gyócsytan. Beszedka : A gyógycsevumok mérgező hatása. — Mandelbaum: A spiroehaeta pallida feltüntetése. — Belorvosion. Pavinsky : Az angina pectoris kezelése — Bennecke : Katheterezés után beállott anuria halálos esete. — Sebészet. Schmieden : A Basedow-kór sebészi kezelése. — J. 11. Gibbon: Allatas-féte endoaneurysmorhaphia. — Crile : A közvetlen vérátömlesztés technikája — B. T. Tilton: A heveny tüdőtályog. — R. Weil: A cystás jellegű hypernephromák. — Orthopaedia. W. Schulthess : A gerincz úgynevezett concavoldali torsioja. — A. Lorenz: A concav torsio. — Gyermekorvostan. Philipp : Rák képződmények a gyermekkorban. — Quinton : Serotherapia tengervízzel a gyermekorvostani gyakorlatban. — Blirkertan. Heymann: A quartlámpával tett tapasztalatok. — Kisebb közlemények az orvosgyakorlatra. Rohlip: Ischaemia. — Wagner : A paralysis progressiva kezelése tuberculinnal. 859—862. lap. Magyar orvosi irodalom. Gyógyászat. — Orvosok lapja. — Budapesti orvosi újság. 863. lap. Vegyes hírek. — Pályázatok. — Hirdetések. 863. lap. Tudományos társulatok és egyesületek 864—866. lap. Melléklet. Gynaekologia. 3. sz. Szerkesztik: Tóth István dr. egyetemi magántanár és Temesváry Rezső dr., egyetemi magántanár. F. Hoffmann-La Roche et Cie czég „Benzosalin“ készítménye. — Goedecke & Co. Leipzig „Pyrenol“ készítménye. 31 EREDETI KÖZLEMÉNYEK Közlemény a kolozsvári m. kir. tud-egyetem kórboncztani intézetéből és bőr- és bujakórtani klinikájából. Igazgatók: Buday Kálmán dr. és Marschalkó Tamás dr. egyet. ny. r. tanárok. Heveny májsorvadás a bujakór második időszakában. Irta: Veszprémi Dezső dr. egyetemi magántanár, kórboncztani adjunctus és Banisz Henrik dr. bőr- és bujakórtani klinikai tanársegéd. Valamikor az volt az uralkodó nézet, hogy a bujakórnak csak késői szakában támadnak belső szervekben is kóros elváltozások. Igen lassan tört magának utat azon — ma már általánosan elismert — felfogás, hogy a bujakóros fertőzés mindjárt kezdettől az egész szervezetre megbetegítő hatással van és valószínűleg igen gyakran már a betegség korai szakában okozhat a belső szervekben is kóros elváltozásokat. A bujakór korai szakában keletkező viscerális megbetegedésekre vonatkozó ismereteink csak nagyon nehezen és lassan bővültek, minthogy e tekintetben — kt közleletek által sem megerősítést, sem tájékozást nem szerezhetve — pusztán a klinikai észlelésre vagyunk utalva. A klinikai észlelés pedig e körfolyamatok természetét illetőleg sokszor teljesen homályban hagy. És pedig azért, mert a különböző kórfolyamatokban, amelyek a belső szervekben keletkezhetnek, nem zárhatók ki az összes nem specifikus, illetőleg nem bujakórra visszavezethető okok, valamint hiányozhatnak a belső szervek megbetegedésére jellemző tünetek is. Ezek miatt tehát a legtöbbször nem vagyunk abban a helyzetben, hogy a belső szerveknek valamely bujakóros egyénen jelentkező megbetegedését kétség nélkül csakugyan a bujakór által feltételezettnek tekinthessük. Mindazonáltal ma már gondos klinikai észlelések, továbbá kórboncztani és kórszövettani vizsgálatok kétségen kivül bizonyítják . Előadatott az ,.Erdélyi Muzeum-Egyesület kár ősi szakosztályának 1906. november hó 10.-én tartott ülésén kórboncztani és kórszövettani készítmények bemutatásával kapcsolatban. a belső szerveknek a syphilis máj korai szakában támadó bujakóros megbetegedését s a belső szervek közül különösen gyakran a májnak bujakóros bántalmát. A lues másodlagos szakában a máj megbetegedése többnyire „icterus“ által árulja el magát Jóllehet már a legrégibb észlelők előtt sem volt teljesen ismeretlen dolog a bujakórosok sárgasága, mégis Gubler volt az első, aki 1853-ban — miután Ricordót megelőzőleg kifejezte volt az okozati összefüggés gyanúját — igen beható tanulmány alapján megállapította a friss alkati bujakór és a sárgaság közti kórtani összefüggést. Ezt a nézetet azóta igen sok észlelés megerősítette, úgy hogy manapság az „icterus syphiliticus11 a luea kórtanában állandóan szerepel. A bujakóros sárgaság lefolyása rendszerint jó természetű, csak kevés alanyi panaszra ad okot, a beteg közérzetét alig zavarja és az esetek többségében a bujakórellenes kezelésre csakhamar visszafejlődik. A bujakóros sárgaságnak ezen jó természetű alakja mellett észlelhetők azonban néha rossz természetűek is, ugyancsak a bujakór korai időszakában. Az addig jó természetűnek mutatkozott sárgaság folyamán hirtelen igen súlyos tünetek, mint emésztési zavarok, hányás, nagyfokú elesettség, öntudatzavarok keletkeznek, a májtompulat napról napra kisebbedik, majd nemsokára coma, deliriumok közben beáll a halál. A bonczolás ilyen esetekben a májnak heveny sárga és vörös sorvadását deríti ki. Hogy a bujakórnak a heveny májsorvadás keletkezésében van-e és minő szerepe, még mindig igen vitás kérdés Való az, hogy az esetek nem csekély számában a heveny májsorvadás a bujakóros folyamat egyéb nyilvánításaival egyidejűleg jelentkezik és hogy jól észlelt, kifogástalan esetek ismeretesek, amelyek a kétféle betegség között felvehető okozati összefüggés mellett szólnak. Nem régen nekünk is volt alkalmunk halálosan végződő esetet vizsgálni, amelyben a heveny májsorvadás a florid bujakórral egyidejűleg jelentkezett. Esetünk közlését nemcsak a kórkép érdekessége, a szövődmény ritkasága indokolja, hanem azon körülmény is, amely egyszersmind talán némi értéket is kölcsönöz neki, hogy alkalmat adott — tekintettel az újabb buja-