Orvosi Hetilap, 1908. április (52. évfolyam, 14-17. szám)

1908-04-05 / 14. szám

227 ORVOSI HETILAP ben a beteg maga sem bírt biztos tudomással arról, hogy idegen test jutott a gégéjébe, legfeljebb csak sejtette. A légcsőmetszés után rövidebb-hosszabb idővel az esetlegesen fejlődött tályog felfakadása után maga a beteg köhögte ki az idegen testet. Félheveny gégeszűkületek támadására a syphilis és a gtünőkór szolgáltat leginkább okot. Az előbbi alkati betegség kapcsán fejlődött gégeszűkület a luesnek 2. és 3. szakában szokott létrejönni, bár az utóbbi szakban inkább észleljük az idült alakot. A félheveny szűkületek gyógyítására hathatós szer a higany, a szürke kenőcsnek nagy adagokban való alkalmazása : még gyorsabb a hatás — s itt ez a fő — a sublimat-oldatnak az izomzatba befecskendezése és az atoxyl adagolása után. Áll ez mindazon esetekre, amelyekben a fuldoklás még nem érte el a legmagasabb fokát s a rögtönös segélynyújtással még várhatunk, továbbá mindazon esetekre, a melyekben a baj csak a lágyrészekben fészkel s ezek beszűrődése okozza a gyűrü-kanna-izület merevségét; ha azonban a gyuladás magát a porczot is a szenvedés körébe vonta, avagy kiterjedt, mély fekélyesedéssel párosult gyuladásos beszűrődés a szűkület oka — ilyenkor nagyobb fokú is a nehézlégzés —, a légcsőmetszéssel, mint leggyorsabb és legbiztosabb mentőszerrel nem szabad késlekedni. A lágyrészekre szorítkozó gégeszűkületek antiliteses kezelésre rendszerint visszafejlődnek, alig akad eset, hogy utólagosan tágítani kellene. Az idült alakban is elég gyakran látjuk visszafejlődni a szűkületet, ha a légcsőmetszés után hathatósabb antiliteses gyógyítást alkalmazunk, de itt már gyakrabban áll elő a szüksége, hogy tágítsuk a szűkületet. Erre a czélra az O’Dwyer-féle intubatiót használtam : a hangrés tágult, olykor mind a két ízület, gyakrabban csak az egyik felszabadult a merevség alól, a szerint amint csak kisebb vagy nagyobb fokban szenvedtek az ízületek. Azon esetekben azonban, amelyekben részint az izmok, részint főleg a porozok részéről volt állományveszteség, tágíthattam a gégét a legvastagabb tubussal is, az izmok többé nem működtek, a porozváz összeesett, a beteg az ekképen megszűkített hangrésen levegőt nem kapott, a canule viselése állandóvá vált. Ilyen esetek kórházi gyakorlatomban egy-két évtized előtt elég gyakoriak voltak ; most, midőn a szegény és kevésbé művelt beteg is hamarabb keres orvosi segélyt, felette ritkák. * * * A félhevenyen fejlődő gümős megbetegedései a gégének elég gyakran okoznak gégeszűkületet; gyógyításukban kiváló szer a légcsőmetszés. A légcső megnyitása által létesített absolut nyugalom a legjótékonyabb és leghathatósabb gyógyító tényezőnek bizonyult ily esetekben. Nem értem a tüdőgümősödés phthisis — előrehaladt szakában fejlődött porczkörüli gyuladását, fekélyesedést a gégének. Ez esetekben a légcsőmetszés rendesen csak rövid — ritkán valamivel hosszabb — időre nyújtja meg a beteg életét. Óvakodjunk lázas phthisises betegeken — hisz itt ritkán is jó létre a légzőfelület kicsinysége miatt nehézlégzés — megnyitni a légcsövet, mert rendesen a műtét közben, vagy csakhamar utána meghal a beteg. A gümős granulomák okozta gégeszűkületek gyógyításakor úgy járunk el helyesen, ha mindenekelőtt megnyitjuk a légcsövet s azután, ha elmúlt a műtét folytán támadt lobos reactio, cocámnál vagy alupinnal való érzéstelenítés mellett kikettezést alkalmazunk. Jó eredményét láttam e beavatkozásnak azon ritka esetekben, amelyekben a beteg még elég jó erőben van, láztalan és a csúcshuruton kívül a tüdő még nem nagyobb mértékben beteg. Ily kedvező viszonyok közt kielégítő eredménynyel kísérlettem meg néhány betegen a gégének a középvonalban való felhasítását és a granulomáknak explaryngealitel való eltávolítását. Ha a légcsőmetszés után nem fejlődik vissza a szűkület, az intubálást nem találtam czélra vezetőnek s azért nem is ajánlhatom. * * * Különösen leköti az érdeklődést a Galicziából és Romániából bevándorlók révén hozzánk eleinte csak a felföldre jutott, újabban már az alföldre is mindinkább terjedő megbetegedése az orrnak, a felső ajaknak, a garatnak, a gégének s a légcsőnek, a skleromának, amely a fent említett szervek nagyfokú kóros elváltozásain kívül kérgesedésüket, különböző alakú összenövésüket okozza, minek következtében félhold- és gyűrűszerű hártyás képletek (diaphragmák) és csöves szerkezetű csatornák képződnek a gégelégcsőben. A skleroma (kérgesedés) okozta kóros elváltozások kisebbnagyobb fokú szűkületet hoznak létre a gégében s így fuladozásra, sőt megfulásra is vezethetnek. A szövetek kérges beszűrődése lassan fejlődik, kezdetleges szakában lágyabb, majd mind tömöttebbé, keményebbé válik. Az orrgázban és a gégében levő kérgesedés rendesen az orr, a garat, a gége és a légcső száraz hurutjával párosul; a szag hasonlít az ozaenáéhoz (hisz a skleroma baciflusa a Fridländer-féle capsulus diplococeushoz és ez az ozaenadiplococeushoz közel áll), de mégis más , oly jellemző, hogy ha egyszer érezzük, könnyen megkülönböztethetjük az ozaenáétól. A gégelégcső-skleroma kezelése csak helyi, sebészi lehet. A hangszalagok elsődleges, kezdetleges, még lágy beszűrődéseit jó eredménynyel kezeljük egyszerűen intubatioval. A diaphragmákat a Krause-féle kettős kürettel metszszük szét s távolítjuk el, utána, hogy összenövés ne képződjék, szorgosan intubálunk. Ha keményebb a skleroma s már légzészavart, sőt fuladozást okoz, légcsőmetszést végzünk, s utána alkalmazzuk az intubálást, rendesen jó eredménynyel. 4—6 heti intubálás után a canulet eltávolíthatjuk. Az intubatiót előzetes (cocain, alupin) érzéstelenítéssel végezzük, közben naponta kétszer 2—3%-os konyhasóoldatot légeztetünk be a beteggel. A recidiva nem ritka. Ilyenkor újabb intubálás újabb javulást eredményez. A légcső mélyebb helyeire, az oszlása helyére kiterjedő skleroma eseteiben csak palliatív kezelésre szorítkozhatunk. Az orr- és ajak-skleroma ellen némi eredménynyel használt x-sugarakat a bolygóidegnek nagyfokú, esetleg életveszélyes izgalma miatt nem alkalmazzuk. * * * A gégelégesőszükületeknek elég gyakori okai a daganatok, amelyek akár magában a gégében s légcsőben, akár a szomszédságukban fejlődve, nyomják, szűkítik a gégét és a légcsövet. Ide számítjuk a nagyobb nyálkás és rostos polypusokat, a szemölcsdaganatokat (papilloma multiplex), a sarkomás és rákos elfajulásokat és a golyvát. Bár ritkán, de mégis vannak esetek, amelyekben nagy nyálkás, főleg rostos polypusok eltömeszelve a hangrést, légzészavart, sőt fuladást okoznak. Nehézlégzés esetén, ha az endolaryngeális műtét többé nem végezhető, laryngofissiót végzek s a készített nyíláson távolítom el a nagy tömegű daganatot. Rendesen 6—7 nap alatt teljes gyógyulás követi a műtétet. Fuladozás esetében mély légcsőmetszést végzek s a szájon át veszem ki a polypust, vagy ha ez a nagysága miatt nem lehetséges, laryngotissio segélyével távolítom el. * * * A sokszoros gégeszemölcsdaganatokat, ha csak nehézlégzést s még nem fuladozást okoznak, endolaryngeális úton távolítom el. Fuladozás esetében mély légcsőmetszést végzek s néhány nap múlva, ha a reactiós gégelob visszafejlődött, a szájon át távolítom el a szemölcsöket. A recidiva lehetőségére gondolván, a canulet jó ideig 3—5 hónapig hagyom benn. Kiújulás esetén, főleg ha körkörösa szemölcsdaganat, gégefelhasítást végzek, szorosan a középvonalban választom el a pajzsporczokat. A szemölcsdaganatok tökéletes eltávolítása után Thiersch-lebenyeket ültetek a gégébe és a légcsőbe ; ezen eljárással több esetben sikerült megszabadítani a beteget a szemölcsök kiújulásától, átjárhatóvá tenni a gégét, sőt lehetővé tenni a hangszalagok működését. Gyermekeken 10 éves korukig sokszoros szemölcsdaganat eseteiben, akár kisebb, akár nagyobb a légzési nehézség, a szájon át való kellő műtevés nehézségei, sőt olykor lehetetlensége miatt, mindig gégefelhasítást végeztem, fuldoklás esetén előzetes légcsőmetszés után, s ezután irtottam ki a szemölcsöket; az utóbbi időkben nyílt sebkezelés mellett recidiva nélkül jó eredményt értem el, míg előbbi eseteimben, amelyekben a pajzsporczokat azonnal egyesítettem, a szemölcsök rendesen kiújultak. * * * 1908. 14. sz.