Orvosi Hetilap, 1908. november (52. évfolyam, 44-48. szám)

1908-11-01 / 44. szám

798 ORVOSI HETILAP 1908. 44. sz. a torokban illetőleg a hajzatos fejbőrön, melyeket bujakóros termé­szetűnek tart. A beteg állapota felvételkor. Középtermetű, gyengén táplált férfi, satnya izomzattal, csak nyomokban kifejezett zsírpárnával. A belső szervek épek, a vizelet tiszta, kóros alkotórészeket nem tar­talmaz. Az idegrendszer sem az érzési, sem a mozgási körben el­térést nem mutat. A megállapítható kóros elváltozás csak a köz­takarót és a látható nyálkahártyákat illeti és azoknak színbeli rendellenességében nyilvánul. A beteg arcra, valamint a k­ajzatos fejbőr majdnem egész ki­terjedésében sötét szennyesszürke színű, erősen a kékesbe áthajtó árnyalattal. E színezet nem egyenletes, hanem váltakozva, éles határokkal nem bíró, erősebben feszenyzett foltokat, és halványabb árnyalatú részeket mutat. Ezenkívül az arczon, a homlokon és a fej­tetőn elég sűrűn, lencsényi egész fillérnyi, zeg-zugos szélű, kissé besüppedő atrophiás szigetecskék láthatók, melyek piszkosfehér színükkel az arczbőr színének tarkaságát fokozzák. A sötétszürke szín felfelé körülbelül a homlokdudorokig terjed, onnan kezdve a fejből, mely csak gyéren van hajjal fedve, egészben véve halvá­nyabb árnyalatú. A még megmaradt hajszálak csenevészek, őszbe vegyültek és azt a sajátságos vörösesbarna fényt mutatják, melyet őszhajú egyéneken lehet észlelni, kik ezüsttartalmú hajfestéket használnak. A fejtetőn jobboldalt egy körülbelül 3 cm. hosszú, 1-2 cm. széles, száraz pörkkel fedett felületes anyaghiány látható. A törzs és a végtagok bőre bár sokkal halványabban­­ ugyanezt a palaszürke színárnyalatot mutatja. Csak a tenyerek és talpak bőre rendes színű, egyébként mindenütt szennyes-szürkés a bőr, mintha egyenletesen piszkos volna. A festenyzettség azonban a törzsön sokkal halványabb mint az arczon és a fejtetőn. A kör­mökön kékesszürke hosszanti sávok láthatók. A szemek kötőhártyája és sclerája szintén szennyesszürke színű, kissé kékes árnyalattal. Az orr nyálkahártyája, valamint a szájüregé ugyanazt a sajátszerű palaszürke elszíneződést mutatja. A feszenyzettség a szájüregben sem egyenletes, az ajkak szederjes­­kékek, a pofák nyálkahártyáján a pigmentatio különböző alakú sötét foltok és sávok alakjában mutatkozik, a­melyek között azonban a diffusus szennyesszürke szín­t tompítva ugyan­­ mindenütt áttűnik. Legerősebb a festékezettség az alsó gingiván és a garat hátulsó falán. Az előbbin majdnem egész szélességében egy sötét kékesszürke, majdnem fekete festenysáv vonul végig, míg a garat hátulsó falának egészben halványszürke nyálkahártyája egy körülbelül ötkoronás nagyságú, igen sötéten festenyzett, szinte fekete foltot mutat. Ezen sötéten pigmentált terület szélén és a baloldali hátulsó garatíven 1- 1 lencsényi, fibrinás lepedőkkel fedett, felületes anyaghiány látható. A szem­fenéki lelet (Borbély dr.) ép viszonyokat tüntet fel. A vázolt kórkép, valamint a kórelőzményi adatok alapján esetünkben a bőrnek és a látható nyálkahártyáknak ezüstnitrát okozta általános palaszürke elszíneződését - argyrosisát - kór­jeleztük. Az argyrosis lehet általános vagy részleges. I. A részleges vagy lokális argyrosisban mindig kic­ifiről jut a fém a bőrbe (vagy a nyálkahártyába) és a keletkező festékezettség sohasem terjed túl az ezüst alkalmazásának, illetőleg a bőrrel (vagy nyálkahártyával) érintkezésének helyén. Az ezüstnek a szövetbe jutása szerint a körülírt argyriának két alakját szokták megkülönböztetni: 1. Az argyrosis localis disseminata kizárólagosan ezü­stáru­­gyárak munkásain fordul elő és úgy jön létre, hogy az ezüstnek feldolgozása közben apró szilánkok lehasadnak és a bőrbe hatolnak. Ez­által a fedetlen testrészeken, úgymint a kezeken, különösen a háti felszínükön, az alkarokon, füleken, állón kölesnyi és nagyobb, szürkés egészen kékesfekete foltok keletkeznek, melyek különösebb kellemetlenséget nem okozva az egész életen keresztül megmarad­nak. Az argyrosis ezen alakját ipari argyria néven Lewin és Blaschko ismertette 1886-ban. 2. Az argyrosis localis extensa a lapispálczikának vagy ezü­st­­nitrát-oldatnak sebfelü­leteken vagy nyálkahártyákon therápiás czélból történő huzamos használata folytán támad. Az argyrosis ezen alakját, melyben szintén körülírt festékezettség jön létre, beivódási argyrosis­­nak (Tmbibitionsargyrie) is nevezik. A beivódási argyrosis létre­jöveteléhez az illető helyeknek gyakori lápiszolása vagy ezüstnitrátos készítményeknek huzamos használata szükséges. Ugyanis a pokol­kőnek rövid ideig tartó alkalmazásakor a sebfelületeken és nyálka­hártyákon ezüstchloridból és ezüstfehérjéből álló felületes lepedék illetőleg pörk képződik, mely rövid idő múlva a legfelső sejtréte­gekkel együtt lelökődik. Ha azonban hosszú időn keresztül, gyakran ismételve vagy állandóan alkalmazzák a lapist, akkor az egyre mélyebb és mélyebb rétegekbe hatol, a­hol vegyileg átalakulva finom sötét szemcsék alakjában lerakódik. Ez által illető szövet­nek maradandó és a lapis mennyiségéhez képest többé-kevésbé sötétszürke elszíneződése jön létre, így például észlelték (Graefe, Junge, Knies, Silex) a kötőhártyának argyrosisát lapis-oldattal vég­zett borogatások, szemcseppentések vagy ecsetelések következtében, vagy a­ húgycső argyrosisát (Grünfeld) oly egyénben, a­ki tömény ezüstnitrát-oldattal kezelte hosszú ideig gonorrhoeáját. Leggyakoribb azonban a száj- és garatűr nyálkahártyájának körülírt argyrosisa lapispálczikával illetőleg pokolkő-oldattal huzamosan végzett edzések és ecsetelések következtében. Reuss három ízben látta fényképésze­ken a carunculának és a plica semilunarisnak fekete festenyzett­­ségét, úgy hogy az egyik esetben ezen elváltozásokból meg tudta állapítani a beteg foglalkozását. II. Általános argyrosis eseteiben a palaszürke festékezettség az egész szervezetre kiterjed. Ilyenkor az ezüstlerakódás nemcsak a bőrben és látható nyálkahártyákban, hanem — mint azt a bonczolások mutatják — a belső szervekben (belek nyálkahártyája, agyburkok, máj tokja, vesék kivezető csatornácskái és erei, lép, csontvelő stb.) is fellelhető. Az általános argyrosis keletkezésének több módja van : 1. A legtöbb általános argyria a legenysavas ezüstnek belső használata folytán támad. Az ezüst, ha per os alkalmazzák, a­mi rendesen pilulák alakjában történik, közvetlenül a gyomorba illetőleg a bélcsatornába jut. Onnét felszívódva a véráramba kerül, mely széjjelviszi az egész szervezetbe. Az általános elszínesedés kelet­kezésében a köztakaró szerkezete vagy minősége és általános alkati tényezők nem játszanak szerepet. Az általános festékezettség ki­fejlődése kizárólagosan elegendő mennyiségű ezüstnek a véráramba jutásától függ. Argyrosis universalis eseteiben, a­minek az irodalom­ban ismertetve vannak, 25—30 gm. volt az elhasznált ezüst mini­muma, mely mennyiség legalább is egy évre volt elosztva, sőt Silex betege már 12 gm. ezüstnitrát elfogyasztása után kapott általános argyriát. Azonban a legtöbb esetben az illető egyének sokkal hosszabb ideig legtöbbször évekig végezték az ezü­st­­kúrát, mely idő alatt a fémnek sokkal nagyobb mennyiségét vitték a szervezetükbe. Előfordul természetesen az is, hogy valaki rövid idő alatt igen sok argentum nitricumot fogyaszt el, a­nélkül, hogy argyrosis keletkeznék. Ez érthető is, ha meggondoljuk, hogy a festengződés keletkezése tekintetében nem a gyomorba jutott, hanem a gyomorból felszívódott ezüstmennyiség jön számításba. Azt pedig tudjuk, hogy a por os bevitt ezüstnek igen nagy része nem is szívódik fel, hanem a székletéttel gyorsan elhagyja a szervezetet. 2. Az általános argyrosis keletkezésének másik, bár sokkal rit­kább módja, midőn a festékezettség a lapisnak kizárólagosan külső alkalmazása, még­pedig a száj- és garatűr nyálkahártyájának edzése vagy ecsetelése folytán támad. A kóros festenyzettség ilyen­kor ugyan rendesen a lapis alkalmazásának helyére szorítkozik, de kivételesen általános argyira is előállhat. Dugwet írt le először (1874) 2 ilyen esetet. Az illető betegek éveken keresztül pokolkő­­oldattal ecsetelték a torkukat, mire a lápiszolt helyeknek szürke festenyzettsége jött létre, melyhez később általános argyrosis társult. Baron, Wilkis, Duffey, Walters és Wvedensky hasonló észleleteket közölt. Igen nagyfokú, az egész köztakaróra és a belső szervekre is kiterjedő argyrosis volt jelen a Neumann által szövettanilag feldolgozott esetben is, melyben a beteg 26 éven keresztül lapissal edzette a nyílvgyöknek szemölcseit, melyeket bujakóros elváltozások­nak tartott. Ónodi esetében az igen erős argyrosis 10%-os lapis­­oldattal 3 évig végzett inhalatiók folytán támadt, melyeket a gége­rákban szenvedő beteg folyton erősbödő rekedtsége ellen használt. E mellett 3 hónapig ecsetelték is a gégéjét pokolkőoldattal. Az ezüstkor nemcsak a bőrben és a nyálkahártyákon, hanem a máj­ban, a vesében, a lépben, a herében és az agyvelő érfonatain is

Next