Orvosi Hetilap, 1909. február (53. évfolyam, 6-9. szám)

1909-02-07 / 6. szám

116 ORVOSI HETILAP is, ki a vírus quantitativ viszonyát vizsgálván a különböző fertőzési utak mellett, azt a tápcsatornára nézve elég jelentékenynek találta. Már sokkal nehezebb a másik lehetőség, tudniillik annak a megítélése, hogy mennyi szerepe lehet a valóságban az alimentaer fertőzésben a garat falához tapadó gümőbacillusok leszívásának — aspiratiójának — a tüdők megbetegedése szempontjából; kísérleti alapul itt a sokat hangoztatott Paul-féle vizsgálatok szolgálnak. A magam részéről komolyabb gyakorlati jelentőséget ennek a felvétel­nek nem tulajdonítok azon tapasztalataim alapján, a­melyeket már előbb használtam fel érvül az aspiratio figyelembe vétele ellen; a Paul-féle vizsgálatokban tudvalevőleg a baktériumoknak igen nagy mennyisége szerepel és pedig olyan menstruumban, mely semmi­kép sem felel meg annak az állapotnak, mikor 15—20 vagy 30 bacillus a garat nyálkájába beágyazva megtapad. Azt hiszem, hogy az alimentaer fertőzéskor, de még inkább a bacillusok aerogén transportja alkalmával aligha tapad annyi fertőző anyag, a­melynek töredéke leszívatván, elegendő volna a bronchogén fertőzéshez; a Paul-féle vizsgálatokban a bacillusok igen nagy mennyisége vitetett be a garatüregbe és mégis csak egy töredéke szívatott le. Ezzel azonban távolról sem vonom kétségbe, hogy a belégzési és etetési fertőzéseknek mégis vannak bizonyos közös érintkezési pontjaik : már 4 év előtt végzett vizsgálataimban kimutattam, hogy gümőbacillusok kísérleti belélegeztetése alkalmából, még­pedig akár­milyen menstruumban, az állatok orr-garatüregében a fertőző anyag egy része kimutatható; ugyancsak abban az időben meggyőződtem arról is, hogy tuberculosist tartalmazó tejnek az állat száj­üregébe való bevitele után több órával a száj-garatürben szintén találhatók gümőbacillusok; az emberben sem lehet az máskép, hisz Cornet41 és Strauss42 vizsgálataiból tudjuk, hogy azokban is található az orrban és garatban több-kevesebb fertőző csíra, ha tuberculosis­­tartalmú levegőben tartózkodtak és azokon a gyermekeken, a­kik gyöngykóros tejjel való táplálás áldozatai lettek, hasonlóképen meg­találjuk a submentális és cervicális nyirokmirigyek megbetegedését; a kísérlet és a kórtani tapasztalat egyformán a mellett szól, hogy az aerogen és alimentaer fertőzésnek egy közös kapuja van a garat­ban, de mivel mindkét fertőzésnek ezenfelül több más kapuja is van, melyeken a vírus a szervezetbe behatolhat, azok útjait tovább­­menőleg identifikálni nem lehet és kísérleti alapon a belégzési és etetési fertőzés kapuit és útjait még szorosabb kapcsolatba hozni, és a helyzetet még inkább összekuszálni nem tartom megenged­hetőnek. Röviden összegezve: az állatkísérlettel egészen kétségtelenül kimutatható, hogy a tápcsatornán át fertőzés után, ennek még lappangási szakában a fertőző csírák a véráram útján eljuthatnak a tüdőbe, de épen így bebizonyítható az állatkísérletben, hogy egyes csírák a légárammal is eljuthatnak oda és így világos dolog, hogy ezen az alapon azt a kérdést, hogy a gümőbacillusok a véráram vagy légáram útján érik-e el a tüdőt, nem lehet és nem szabad, és pedig annál kevésbé, mivel a kísérletben legalább mind a két esetben a kétféle megbetegedési gócz topographiai viszonyai és bonczolástani képe is egészen megegyeznek egymással. A bronchiá­­lis nyirokmirigyeknek állítólagos különböző magatartása mellett e kétféle fertőzésben egy negatív jellegű sajátságot emelnék még ki, mely a kétféle fertőzési képet megkülönbözteti egymástól, és­pedig azt, hogy az aerogen fertőzésnél primaer abdominalis meg­betegedés nem jön létre, ezzel szemben az alimentaer fertőzésnél ilyen megbetegedés magában vagy tüdőmegbetegedéssel együtt többnyire ki szokott fejlődni, ezt nemcsak belégzési kísérleteimben, hanem intra­­tracheális fertőzési kísérleteimben is így találtam; de hát az ali­mentaer fertőzésben is megtörténik, még­pedig nem épen ritkán, hogy az abdominális megbetegedés végképen elmarad. Mindazonáltal, legalább a gyermekkorra nézve, egybevetve az ezen korban előforduló primaer abdominális megbetegedések szám­arányát a tüdőbeli megbetegedésekével, sok valószínűséggel követ­keztethető, hogy nem minden gyermekkori fertőzés jöhet létre intesti­­nális úton. Az elsődleges tüdőmegbetegedés mellett a vele együtt vagy főleg a gyermekkorban egészen önállóan is előforduló bronchialis nyirokmirigymegbetegedés is szerepel a fent említett kórbonczolástani alapelveknél fogva az inhalatio általi fertőzés igen nyomós bizo­nyítékául, és így természetesen az a kér­dés is bevonatott az utolsó évek vitaanyagába, honnan és hogyan betegednek meg a bronchiális nyirokmirigyek, milyen a tüdő és a bronchiális nyirokmirigyek meg­betegedése közti kapcsolat és végül nem vonható-e következtetés ez alapon a tüdők megbetegedésének eredetére. Általában elfogadott idetartozó ismereteink ezek: a bronchi­ális mirigyek, beleértve a tracheo- és mediastino-bronchiális, valamint a hilus nyirokmirigyeket is, a tüdők és borítékaik táji nyirok­mirigyei és így ezek megbetegedésével állnak összefüggésben. Hogy a gyermekkorban ez máskép van, hogy tudniillik ott gyakran észlelhetők az izoláltan előforduló hörgőnyirokmirigymeg­­betegedések, arra már a 80-as években Weigert43 felhívta a figyel­met ; kiemelte, mily gyakran okai a tüdők megbetegedésének ezek az izoláltan megbetegedett bronchiális nyirokmirigyek; a nyirokmirigyek megbetegedési módjával azonban Weigert tovább nem foglalkozott. Ribbert,44 a mint ismeretes, szintén nagy jelentőséget tulaj­donít a bronchiális nyirokmirigyeknek általában a tü­dőmegbetege­­dések pathogenesisében, úgy állítván oda a dolgot, hogy a gümő­bacillusok belélekeztetnek a tüdőbe, de innen tovavitetnek a nyirok­árammal a táji nyirokmirigyekbe, hogy azután innen haematogén úton inficiálják másodlagosan a tüdőket. Cornet 411 a gyermekkorban gyakoribb különálló hörgőnyirokmirigymegbetegedéseket az ezen kor­ban átjárhatóbb tüdőnyálkahártyával magyarázza és az ő nyomán az inhalatio általi fertőzés hívei ezt a kóralakot ezen fertőzési mód előfordulása mellett döntő bizonyítékul használják fel, a­mint azt Baginsky,40 Neumann,47 Frankel48 és mások tették Behringgel szemben a híres 1904. évi berlini orvostársulati vitában. Ugyanebben az évben Zakada49 kimutatta anatómiailag a retropharyngeális táj összekötteté­sét a bronchiális nyirokmirigyekkel. Bartel 1905-ben megjelent munká­jában szintén a cervicális nyirokmirigyek útján származtatja a hörgő­­nyirokmirigyek megbetegedését. Ugyanabban az évben Weleminsky 51 állatkísérletei alapján a bronchiális nyirokmirigyeket valóságos nyirok­szívnek állítja oda, melybe az összes, a nyirokérrendszerbe be­jutott corpuscularis elemek és infectiosus anyagok beáramlannak; szerinte a tüdők mindenkor a bronchiális nyirokmirigyektől beteged­nek meg a ductus broncho-mediastinus útján ; a hürgőnyirokmirigyek viszont egyik vagy másik perifériás nyirokmirigytől betegednek meg. Weleminsky még tovább megy és azon kísérleti észleleteiből, hogy mindenkor előbb a bronchiális nyirokmirigyeket találta meg­betegedve és csak azután a tüdőket, a­mely észleletei összhangzás­ban vannak Marmorek-nek azon vizsgálati eredményeivel, hogy subcutan fertőzés mellett a vérben gümőbacillusok mindenkor csak a bronchiális nyirokmirigyek megbetegedése után mutathatók ki, és hogy haematogen­­iton előidézett tüdő tuberculosis me­llett a nyúlban sohasem talált bronchiális nyirokmirigymegbetegedést, és végül azon kórbonczolástani és sebészi tapasztalatból, hogy e gümőkóros szer­vek mellett táji nyirok­mirigyeik nem találtatnak officiálva a Bail­­féle52 helybeli immunitásnak megfelelőleg, mindezekből Weleminsky egész határozottsággal oda konkludál, hogy a rendszerint együttesen előforduló tüdő- és hörgönyirokmirigygümökór mellett nem is lehet­séges másképen, minthogy a tüdők a bronchiális nyirokmirigyek felől betegedjenek meg, a tüdők inhalatio általi elsődleges fertőzé­sét pedig egyenesen kizártnak tartja. Az eddig felsorolt szerzőkkel szemben Beitzke 53 anatómiai tanulmányainak azon eredményéből, hogy a cervicális, illetőleg a mesenteriális és a bronchiális nyirokmirigyek közt kimutatható összeköttetést nem talál, viszont azt a következtetést vonja le, hogy így a bronchiális nyirok­mirigyek máshonnan nem betegedhetvén meg, mint a tüdők részéről, tüdő- és hörgőnyirokmirigytuberculosis előfordulása esetén csak az inhalatio általi fertőzés képzelhető el. Azok a vizsgálatok, a­melyeket a szóban levő kérdés tanul­mányozása czéljából végeztem, engem több tekintetben más nézetek elfogadására késztetnek, így megállapítottam nyulakon és malaczo­­kon már 4 évvel ezelőtt, hogy gümőbacillusoknak intratracheális be­fecskendezése után, tehát a tüdők bronchogén fertőzése mellett a tüdők mellett mindenkor a bronchiális nyirokmirigyek is megbeteged­nek, még­pedig már igen korán, malaczon a 13. napon; ugyanilyen eredményre jutott Baumgarten54 is, csakhogy kisebb vírusmennyisé­­get alkalmazván, az ő eseteiben a bronchiális nyirokmirigyek később betegedtek meg. Kimutattam továbbá, hogy a tüdők haematogen fertőzése mel­lett a vírus egy része hasonlóképen transportálva lesz a bronchiális - - - г - .-,r­­. 1 . : - ' ,-л ■"-’■■у 1909. 6. sz.

Next