Orvosi Hetilap, 1909. február (53. évfolyam, 6-9. szám)
1909-02-07 / 6. szám
116 ORVOSI HETILAP is, ki a vírus quantitativ viszonyát vizsgálván a különböző fertőzési utak mellett, azt a tápcsatornára nézve elég jelentékenynek találta. Már sokkal nehezebb a másik lehetőség, tudniillik annak a megítélése, hogy mennyi szerepe lehet a valóságban az alimentaer fertőzésben a garat falához tapadó gümőbacillusok leszívásának — aspiratiójának — a tüdők megbetegedése szempontjából; kísérleti alapul itt a sokat hangoztatott Paul-féle vizsgálatok szolgálnak. A magam részéről komolyabb gyakorlati jelentőséget ennek a felvételnek nem tulajdonítok azon tapasztalataim alapján, amelyeket már előbb használtam fel érvül az aspiratio figyelembe vétele ellen; a Paul-féle vizsgálatokban tudvalevőleg a baktériumoknak igen nagy mennyisége szerepel és pedig olyan menstruumban, mely semmikép sem felel meg annak az állapotnak, mikor 15—20 vagy 30 bacillus a garat nyálkájába beágyazva megtapad. Azt hiszem, hogy az alimentaer fertőzéskor, de még inkább a bacillusok aerogén transportja alkalmával aligha tapad annyi fertőző anyag, amelynek töredéke leszívatván, elegendő volna a bronchogén fertőzéshez; a Paul-féle vizsgálatokban a bacillusok igen nagy mennyisége vitetett be a garatüregbe és mégis csak egy töredéke szívatott le. Ezzel azonban távolról sem vonom kétségbe, hogy a belégzési és etetési fertőzéseknek mégis vannak bizonyos közös érintkezési pontjaik : már 4 év előtt végzett vizsgálataimban kimutattam, hogy gümőbacillusok kísérleti belélegeztetése alkalmából, mégpedig akármilyen menstruumban, az állatok orr-garatüregében a fertőző anyag egy része kimutatható; ugyancsak abban az időben meggyőződtem arról is, hogy tuberculosist tartalmazó tejnek az állat szájüregébe való bevitele után több órával a száj-garatürben szintén találhatók gümőbacillusok; az emberben sem lehet az máskép, hisz Cornet41 és Strauss42 vizsgálataiból tudjuk, hogy azokban is található az orrban és garatban több-kevesebb fertőző csíra, ha tuberculosistartalmú levegőben tartózkodtak és azokon a gyermekeken, akik gyöngykóros tejjel való táplálás áldozatai lettek, hasonlóképen megtaláljuk a submentális és cervicális nyirokmirigyek megbetegedését; a kísérlet és a kórtani tapasztalat egyformán a mellett szól, hogy az aerogen és alimentaer fertőzésnek egy közös kapuja van a garatban, de mivel mindkét fertőzésnek ezenfelül több más kapuja is van, melyeken a vírus a szervezetbe behatolhat, azok útjait továbbmenőleg identifikálni nem lehet és kísérleti alapon a belégzési és etetési fertőzés kapuit és útjait még szorosabb kapcsolatba hozni, és a helyzetet még inkább összekuszálni nem tartom megengedhetőnek. Röviden összegezve: az állatkísérlettel egészen kétségtelenül kimutatható, hogy a tápcsatornán át fertőzés után, ennek még lappangási szakában a fertőző csírák a véráram útján eljuthatnak a tüdőbe, de épen így bebizonyítható az állatkísérletben, hogy egyes csírák a légárammal is eljuthatnak oda és így világos dolog, hogy ezen az alapon azt a kérdést, hogy a gümőbacillusok a véráram vagy légáram útján érik-e el a tüdőt, nem lehet és nem szabad, és pedig annál kevésbé, mivel a kísérletben legalább mind a két esetben a kétféle megbetegedési gócz topographiai viszonyai és bonczolástani képe is egészen megegyeznek egymással. A bronchiális nyirokmirigyeknek állítólagos különböző magatartása mellett e kétféle fertőzésben egy negatív jellegű sajátságot emelnék még ki, mely a kétféle fertőzési képet megkülönbözteti egymástól, éspedig azt, hogy az aerogen fertőzésnél primaer abdominalis megbetegedés nem jön létre, ezzel szemben az alimentaer fertőzésnél ilyen megbetegedés magában vagy tüdőmegbetegedéssel együtt többnyire ki szokott fejlődni, ezt nemcsak belégzési kísérleteimben, hanem intratracheális fertőzési kísérleteimben is így találtam; de hát az alimentaer fertőzésben is megtörténik, mégpedig nem épen ritkán, hogy az abdominális megbetegedés végképen elmarad. Mindazonáltal, legalább a gyermekkorra nézve, egybevetve az ezen korban előforduló primaer abdominális megbetegedések számarányát a tüdőbeli megbetegedésekével, sok valószínűséggel következtethető, hogy nem minden gyermekkori fertőzés jöhet létre intestinális úton. Az elsődleges tüdőmegbetegedés mellett a vele együtt vagy főleg a gyermekkorban egészen önállóan is előforduló bronchialis nyirokmirigymegbetegedés is szerepel a fent említett kórbonczolástani alapelveknél fogva az inhalatio általi fertőzés igen nyomós bizonyítékául, és így természetesen az a kérdés is bevonatott az utolsó évek vitaanyagába, honnan és hogyan betegednek meg a bronchiális nyirokmirigyek, milyen a tüdő és a bronchiális nyirokmirigyek megbetegedése közti kapcsolat és végül nem vonható-e következtetés ez alapon a tüdők megbetegedésének eredetére. Általában elfogadott idetartozó ismereteink ezek: a bronchiális mirigyek, beleértve a tracheo- és mediastino-bronchiális, valamint a hilus nyirokmirigyeket is, a tüdők és borítékaik táji nyirokmirigyei és így ezek megbetegedésével állnak összefüggésben. Hogy a gyermekkorban ez máskép van, hogy tudniillik ott gyakran észlelhetők az izoláltan előforduló hörgőnyirokmirigymegbetegedések, arra már a 80-as években Weigert43 felhívta a figyelmet ; kiemelte, mily gyakran okai a tüdők megbetegedésének ezek az izoláltan megbetegedett bronchiális nyirokmirigyek; a nyirokmirigyek megbetegedési módjával azonban Weigert tovább nem foglalkozott. Ribbert,44 a mint ismeretes, szintén nagy jelentőséget tulajdonít a bronchiális nyirokmirigyeknek általában a tüdőmegbetegedések pathogenesisében, úgy állítván oda a dolgot, hogy a gümőbacillusok belélekeztetnek a tüdőbe, de innen tovavitetnek a nyirokárammal a táji nyirokmirigyekbe, hogy azután innen haematogén úton inficiálják másodlagosan a tüdőket. Cornet 411 a gyermekkorban gyakoribb különálló hörgőnyirokmirigymegbetegedéseket az ezen korban átjárhatóbb tüdőnyálkahártyával magyarázza és az ő nyomán az inhalatio általi fertőzés hívei ezt a kóralakot ezen fertőzési mód előfordulása mellett döntő bizonyítékul használják fel, amint azt Baginsky,40 Neumann,47 Frankel48 és mások tették Behringgel szemben a híres 1904. évi berlini orvostársulati vitában. Ugyanebben az évben Zakada49 kimutatta anatómiailag a retropharyngeális táj összeköttetését a bronchiális nyirokmirigyekkel. Bartel 1905-ben megjelent munkájában szintén a cervicális nyirokmirigyek útján származtatja a hörgőnyirokmirigyek megbetegedését. Ugyanabban az évben Weleminsky 51 állatkísérletei alapján a bronchiális nyirokmirigyeket valóságos nyirokszívnek állítja oda, melybe az összes, a nyirokérrendszerbe bejutott corpuscularis elemek és infectiosus anyagok beáramlannak; szerinte a tüdők mindenkor a bronchiális nyirokmirigyektől betegednek meg a ductus broncho-mediastinus útján ; a hürgőnyirokmirigyek viszont egyik vagy másik perifériás nyirokmirigytől betegednek meg. Weleminsky még tovább megy és azon kísérleti észleleteiből, hogy mindenkor előbb a bronchiális nyirokmirigyeket találta megbetegedve és csak azután a tüdőket, amely észleletei összhangzásban vannak Marmorek-nek azon vizsgálati eredményeivel, hogy subcutan fertőzés mellett a vérben gümőbacillusok mindenkor csak a bronchiális nyirokmirigyek megbetegedése után mutathatók ki, és hogy haematogeniton előidézett tüdő tuberculosis mellett a nyúlban sohasem talált bronchiális nyirokmirigymegbetegedést, és végül azon kórbonczolástani és sebészi tapasztalatból, hogy e gümőkóros szervek mellett táji nyirokmirigyeik nem találtatnak officiálva a Bailféle52 helybeli immunitásnak megfelelőleg, mindezekből Weleminsky egész határozottsággal oda konkludál, hogy a rendszerint együttesen előforduló tüdő- és hörgönyirokmirigygümökór mellett nem is lehetséges másképen, minthogy a tüdők a bronchiális nyirokmirigyek felől betegedjenek meg, a tüdők inhalatio általi elsődleges fertőzését pedig egyenesen kizártnak tartja. Az eddig felsorolt szerzőkkel szemben Beitzke 53 anatómiai tanulmányainak azon eredményéből, hogy a cervicális, illetőleg a mesenteriális és a bronchiális nyirokmirigyek közt kimutatható összeköttetést nem talál, viszont azt a következtetést vonja le, hogy így a bronchiális nyirokmirigyek máshonnan nem betegedhetvén meg, mint a tüdők részéről, tüdő- és hörgőnyirokmirigytuberculosis előfordulása esetén csak az inhalatio általi fertőzés képzelhető el. Azok a vizsgálatok, amelyeket a szóban levő kérdés tanulmányozása czéljából végeztem, engem több tekintetben más nézetek elfogadására késztetnek, így megállapítottam nyulakon és malaczokon már 4 évvel ezelőtt, hogy gümőbacillusoknak intratracheális befecskendezése után, tehát a tüdők bronchogén fertőzése mellett a tüdők mellett mindenkor a bronchiális nyirokmirigyek is megbetegednek, mégpedig már igen korán, malaczon a 13. napon; ugyanilyen eredményre jutott Baumgarten54 is, csakhogy kisebb vírusmennyiséget alkalmazván, az ő eseteiben a bronchiális nyirokmirigyek később betegedtek meg. Kimutattam továbbá, hogy a tüdők haematogen fertőzése mellett a vírus egy része hasonlóképen transportálva lesz a bronchiális - - - г - .-,r. 1 . : - ' ,-л ■"-’■■у 1909. 6. sz.