Orvosi Hetilap, 1909. október (53. évfolyam, 40-44. szám)
1909-10-03 / 40. szám
53. évfolyam. 40. szám Budapest, 1909. október 3. Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: LENHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR ÉS SZÉKELY ÁGOSTON EGYET. TANÁR FŐSZERKESZTŐ. _____________ SZERKESZTŐ. ORVOSI HETILAP. Mellékletei: SZEMÉSZET Grósz Emil szerkesztésében 4 szám. GYNAEKOLOGIA Tóth István szerkesztésében 4 szám. ELME- ÉS IDEGKÓRTAN Babarczi Schwartzer Ottó és Moravcsik Ernő Emil szerkesztésében 3—4 szám. UROLÓGIAI SZEMLE Haberern Jonathan Pál és Illyés Géza szerkesztésében 4 szám. — Egyéb tudományos mellékletek. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlés a budapesti m. kir. tud.-egyetem I. sz. belorvostani klinikájából. (Igazgató: Kétly Károly dr. udvari tanácsos, egyet. ny. rendes tanár.) Az auscultatiós nyomásmérésnek diagnostikai értékéről, különösen a szív functiovizsgálata szempontjából. Irta: Tornai József dr., klinikai II. tanársegéd. A vérkeringésnek, főképpen pedig a szívnek functiovizsgálata az újabb időben igen nagy mértékben foglalkoztatja a kutatókat, és, bár az idevágó vizsgálatok nagyobbrészt egymástól eltérő utakon haladnak, az eddigi, igazán érdemes munkálatok is reményt nyújtanak, hogy a diagnostika talán már nem sokára oly értékes módszerekkel bővül, melyeknek segítségével a szív munkáját esetről esetre pontosan megmérhetjük és számadatokban is kifejezhetjük. Hogy ily módszer nélkül a diagnostika nem tökéletes, azt ma már minden működő orvos tapasztalja. Nem is csoda hát, ha a vizsgálók ily módszereknek keresésében, az orvosvilágnak igaz örömére, valóságos nemes versengést fejtenek ki. A szívbántalmak pathologiája, de különösen therápiája szempontjából ma valóban nem elégedhetünk meg a puszta anatómiai diagnosis keresésével. Sőt kimondhatjuk: jóval fontosabb volna a functiodiagnosisnak esetről esetre való megállapítása. Valamely billentyűhibának egyszerű megjelöléséből ugyanis a szívnek erőbeli állapotáról, a szájadékelváltozás okozta munkatöbblethez való alkalmazkodásáról, a keringés mechanismusának megváltozott viszonyairól megfelelő képet még nem alkothatunk. Pedig orvostudományunk végcéljának, a lelkiismeretes orvoslásnak helyesen csak akkor felelhetünk meg, ha a beteg szerv functiójának hibáit és hiányait ismerjük és azokat lehetőleg pótolni vagy helyrehozni törekedünk. Az anatómiai diagnosis egymagában nem irányíthatja a therápiát és a prognosis határozott megállapítására sem ad jogot. Hogy orvosló eljárásunk hasznos-e vagy nem és hogy a javulás mily mértékben halad, arról esetről esetre csak a helyes functiovizsgálat adhatna felvilágosítást. Amióta, főképpen egyes ismertebb gyógyhelyeken, a szívnek functioviszonyait is különös figyelemmel ellenőrzik (már amennyire a mai vizsgálatokkal megközelítőleg ellenőrizni lehet), azóta a szívtherápia új és biztosabb úton halad és szép eredményeket mutathat fel. A szív functiójának hibájáról eddig legfeljebb a pulsus qualitásának, az incompensatio viszonyainak kutatásával szerezhettünk némi tájékozódást. Nem szándékom e helyen részletesen felsorolni azon újabb törekvéseket és eljárásokat, melyek a szív functiójának megítélését czélozzák, de ki kell emelnem, hogy a legtöbb ily eljárásnak is a vérnyomásmérés a legszükségesebb kelléke. Egyébiránt igen valószínű, hogy azon kiváló kutatók előtt is, akik diagnostikánkat a vérnyomásmérés módszereivel gazdagították, azon czél lebeghetett, hogy oly módszert adjanak kezünkbe, melynek segítségével a vérkeringést fenntartó erők mechanizmusába betekintést nyerhetünk. A vérnyomás azonban többféle tényező együttműködéséből áll elő. Ezen tényezők között a szívmunka mindenesetre a leginkább számottevő, de pusztán a nyomásmérésnek egyszerű adatát a szíverő mértékének tekinteni nagyon is téves volna. A szívmunka ily módon való becslésének leginkább az áll útjában, hogy a nyomást felidéző másik főtényezőnek, a vérerek rugalmasságának, tónusának értéke rendkívül változó és így szinte kiszámíthatlan. Máskülönben a vérnyomásmérés-módszerek mai alakjukban is a vérkeringésnek erőbeli viszonyairól sok esetben elég értékes felvilágosítást adnak. Tudvalévő, hogy oly eljárásunk ma már több is van, melynek segítségével a verőeres rendszerben uralkodó nyomásnak nemcsak maximumát, de minimumát is, szóval, a pulsus okozta nyomásingadozást, megközelítő pontossággal megmérhetjük. Ezen eljárások közül a legegyszerűbb, és amennyire ma megítélhető, a legpontosabb Korotkon auscultatiós módszere. Egyszerűségén kívül leginkább azért tarthat számot arra, hogy a működő orvosok is általánosan használják, mert használatát a vizsgálónak egyéni subjectivitása nem zavarhatja, a mit bizony Recklinghausen- TARTALOM: EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Tornai József : Közlés a budapesti m. kir. tud.-egyetem I. sz. belorvosiani klinikájából. (Igazgató : Kétly Károly dr. udvari tanácsos, egyet. ny. rendes tanár.) Az auscultatiós nyomásmérésnek diagnostikai értékéről, különösen a szív functiovizsgálata szempontjából. 593. lap. Konrádi Dániel: Közlés a kolozsvári m. kir. Ferencz József tudományegyetem általános kór- és gyógytani intézetéből. (Igazgató : Lőte József dr., nyilv. r. tanár.) A veszettség elleni mentesség öröklése. 697. lap.ord. Elischer Gyula. 702. lap. Fach Henrik: A Társadalmi Múzeum és a közegészségügy fejlesztése. 702. lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Körner Ottó : Fülorvostan. — Lapszemle. Általános kórtan. Mario Pavesi: A Cesaris Demel leírta fehérvérsejtelváltozások genyedéses folyamatokban. — Belorvostan. Wassmuth: A savós kiköpésről pleura-punctio után. — Giovanni Galli: A Karell-féle kúra. Idegkórtan. P. Sainton: Az apoplexia és hemiplegia kezelése. — Bőrkórtan. Morawetz: A sarjadzó sebfelületeknek skarlátvörös-kenőccsel való kezelése. — Fizikai gyógyításmódok. Laqueur: A thermopenetratio hatása. — Orr-, torok- és gégebajok. J. S. Fraser: Az orr-melléküregek genyedéseinek szövettana. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. E. Meyer: Pergenol. — Althoff: A fibrolysin alkalmazása a végbélben és a hüvelyben. 703—707. lap. Magyar orvosi irodalom. Gyógyászat. — Orvosok lapja. — Budapesti orvosi újság. 707. lap. Vegyes hirek. — Pályázatok. — Hirdetések. 707. lap. Tudományos társulatok és egyesületek. 708—710. lap. Melléklet. A Farbwerke, vorm. Meister Lucius & Brünning, Höchst a. M. czég „ Gyógyszerkészítmények ” prospektusa.