Orvosi Hetilap, 1910. március (54. évfolyam, 10-13. szám)

1910-03-06 / 10. szám

54. évfolyam. 10. szám Budapest, 1910. márczius 6. ORVOSI HETILAP. Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: LENHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR ÉS SZÉKELY ÁGOSTON egyet, tanár FŐSZERKESZTŐ, SZERKESZTŐ. Mellékletei: SZEMÉSZET Grósz Emil szerkesztésében. GYNAEKOLÓGIA Tóth István szerkesztésében. EREDETI KÖZLÉSE­K. Bársony János: Három nehéz szülés. 169. lap. Poór Ferencz: Közlés a székesfővárosi új Szent János-kórházból. A* Kromayer­­féle kénesőkvarczlámpa radiotherapiai értéke. 172. lap. Tornai József: Közlés a budapesti m. kir. tud.-egyetem I. számú belorvostani klinikájából. (Igazgató : Kétly Károly dr. egyetemi ny. r. tanár, udvari tanácsos.) Adatok az angiosclerosis pathogenesisének tanához. 174. lap. Gerlóczy Zsigmond: A kiütéses typhus Budapesten 1908-ban. 176. lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Magyarország Orvosainak Évkönyve és Czím­­tára. — Lapszemle. Belorvostan. Curschmann: Haemorrhagiás exanthemával járó typhus-esetek. — Mosler : Polyserositis rheumatica. — Elmekórtan. Quensel: Az úgynevezett transcorticális motoros aphasia tünetcsoportja. — Gilbert Ballet: A psychosis periodica, kórtani tanulmány a mániáról. — Sebészet. Mae Lean : Az appendicitis aetiologiája. — Hacker: Új plastikai műtét pofadefectus esetei­ben. — Gyermekorvostan. Nobécourt és Paisseau: A torticollis mint a gyermek­kori hastyphus ritkább kezdeti tünete. — Plantier: A Weill-tünet mint a gyer­mekek pneumoniájának első diagnostikai jele. — Húgyszervi betegségek. Dubreuilh: Leukokeratosis genitalis. —■ E. Tikanadze: Lőfegyver által okozott h­ólyag­­sérülés esetében a sebészi beavatkozás kérdése. — Karaffa-Korbul: Pyonephro­sis gravidarum. — Endersen: A ductus deferens összevarrásának technikája. — Börkertan. F. Winkler : A viszkető érzés létrejötte. — Kisebb közlések az orvos­gyakorlatra. Stepp: A tüdővész gyógyítása. — Rosenheim: Neutralen. 180— 183. lap. Magyar orvosi irodalom. Klinikai füzetek. — Gyógyászat. — Orvosok lapja. — Budapesti orvosi újság 183. lap. Vegyes h­irek. — Pályázatok. — Hirdetések. 183. lap. Tudományos társulatok és egyesületek. 184—186. lap. TARTALOM: EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Három nehéz szülés. Irta: Bársony János dr. egyetemi tanár. A sebészeti technika csodálatos fejlődése és a megismerése azoknak a tényezőknek, melyek a legtökéletesebb műtét eredményét is illusóriussá tehetik, mind több és több bátorsággal ruházza fel azokat, a­kik az emberi test betegségeit késsel szokták gyógyítani. Az anatómus a topographiára, a physiologu­s a szövetek szerkeze­tére és functióira, a pathologus a betegség okozta elváltozásokra, a hygienikus és a bakteriológus a káros hatásokra, az internista azokra a tünetekre tanít meg, melyekkel az élő test a káros hatá­sokra reagálni szokott. Tudásával annak, hogy milyen az egészsé­ges s milyen a mi beteg, tudva azt, hogy a betegségnek miként álljuk útját a nélkül, hogy a beavatkozással ártalmára legyünk, tudva azt is, hogy a szövetek és szervek mennyire tudják eltűrni a­mit velük teszünk, csak természetes fejlődésül lehet tekinteni, ha ma már azt is meg meri próbálni a sebész, a­mi előbb még az álmában sem forgott. Az agy, a tüdő, a szív, az erek sebészete, a betegen kiirtott testrészeknek újakkal pótlása bámulatos képét veti a jövőnek. Mindannak, a­ki eszközökkel véres úton gyógyít, chirurgus a neve ; ily módon chirurgusok vagyunk mi, a szülészek is s ha az a vaskos törzs, a­melynek tekintélyes ága a szülészet, szakadatlanul új és termékeny lombot hajt, lépést kell hogy tartsunk a fejlődés terén mi is a törzsünkkel, a melyhez tartozunk. Annak illusztrálásául, hogy ez csakugyan így történik, három nehéz szülést mondok el ezúttal s egyben veszem az alkalmat arra is, hogy őket összehasonlítva, belőlük tanulságokat vonjak le magamnak. I. eset. 1286/1909. Sz. J.-né, 34 éves. VII. terhesség. 1909 október 8.-án este 8 órakor jött a klinikára. A múltja érde­kes: I. partus 10 év előtt rendesen folyt le, az ekkor született gyermeke ma is él; II. partus 8 év előtt perforatióval a budapesti bábaképezdében ; III. partus 5 év előtt perforatióval a mi klinikánkon ; IV. partus 4 év előtt szintén klinikánkon: harántfekvés, köldök­­zsinórelőesés, lábrafordítás, extractio, az algid asphyxiás magzat nem éleszthető fel; V. partus 3 év előtt a mi klinikánkon: elő­esett, nem pulzáló köldökzsinór, perforatio; VI. partus 2 év előtt: a múlt tapasztalatai folytán heliosteotomia a mi klinikánkon, a lábrafordítás kísérlete közben köldökelőesés s a most már elhalt magzat perforatiója. Az asszony 147’5 cm. magas. Sp. il. 23‘5 cm., Cr. il. 27­5 cm., Conj. ext. 18­0 cm., Conj. diag. 11­3. Egyaránt szűk medencze. Conj. vera 9­3. A magzat II. koponyafekvésben. A mérszáj ujjnyi tág, a burok ép. Az anya mindenáron élő magzatot kíván s bármilyen műtétet elvállal, csak az a kikötése, hogy miután hét terhessége alatt eleget szenvedett, gondoskodjunk róla, hogy többé ne essék teherbe. A puciotomiával nála egy ízben már nem tudtunk czélt érni, de meg sem ezzel a műtéttel, sem az extra­­peritoneális császármetszéssel sterilizálni nem lehet a méhet, a választás tehát csak a régi császármetszésre eshetett. A feltételei ennek a műtétnek teljes mértékben megvoltak. Most még azt a kérdést kellett eldönteni, hogy a sterilisatiót hogyan hajtsuk végre. A conservativ császármetszés vérzéssel és sepsissel fenyegeti a műtött életét; mind a kettőnek a méh belső fala, leginkább a placenta tapadási helye a kiinduló pontja, a­hol ez bentmarad, ott a jövő kiszámíthatatlan. A sterilizálás még két úton történhet: vagy castratio útján, vagy tubaátmetszéssel; castratio után ovarium nél­kül nincs értelme annak, hogy a megsebzett méh bajnak bent­maradjon ; a tuba átmetszése, lekötése, a terhes, tehát vérbő geni­­táliákon a vérzéscsillapítás, a tubacsonkoknak fedése a széles szala­gokkal és mindez mind a két oldalon megnyujtja a műtét ide­jét s mert bennmarad a méh is, a közvetetlen jövő mégis bizony­talan. Ez az asszony a múlt idők alatt eleget szenvedett s joggal kívánhatta, a mit egyébiránt maga is kikötött, hogy olyan műtétet válaszszunk a gyógyítására, a m­elylyel ő is, gyermeke is biztosan életben marad s a mely után nem lehet többé a méhe részéről kitéve olyan veszélyeknek, milyeneken eddig többször keresztül­ment. Én tehát Chrobak-műtétet végeztem; pillanatok alatt künn volt az uterus; a csonkot szokás szerint paquelinnel égettem s hashártyával fedtem. A gyors műtét után az volt a subjectiv érzé­sem, mint a­hogyan a legegyszerűbb myoma-amputatiókor érezzük magunkat, hogy tudniillik sepsis nem fenyeget. Az asszony a leg­simábban gyógyult s 3500 gm.-es leányával teljes egészségben

Next