Orvosi Hetilap, 1910. március (54. évfolyam, 10-13. szám)

1910-03-06 / 10. szám

170 ORVOSI HETILAP 1910. 10. sz távozott el tőlü­nk. Időnként mind a kettőt látjuk, az anya maga táplál, bőséges teje van, a gyermek gyönyörű. II. eset. 1367/1909. Sz. I., 20 éves. I. terhesség. 1909 október 21.-én este 7 órakor jelentkezik a szülőszobára. Az asszony­leány 143 cm. magas. Sp. il. 24­0 cm., Cr. il. 26­0, Conj. ext. 16'5, Conj. diag. 9'5. Egyaránt szűk medencze. Conj. vera 7’5. A magzat I. koponyafekvésben. A hüvely szűk, a méhszáj ujjnyi, a magzat víz elfolyt. A promontorium könnyen tapintható. Másnap, október 22.-én, sűrü fájások közt délután 5 óráig a méhszáj 3 ujjnyira kitágult; a magzat szívhangjai jók, feje magasan a bemenet felett; az anya hőmérséke normális. A terhes leány élő magzatot kér; gyermekének apja feleségül veszi, ha a gyermekük élve szüle­tik meg. A primiparánál egy ujjnyi méhszájon elfolyt a magzat­­víz s a hüvely is szűk; a 7­5 cm. conjugatás egyaránt szűk medenczével szemben a várakozás semmi jót sem ígér ; a burok 24 óra előtt már megrepedt, a fej most is mozgatható; ha a mag­zat elhal, vagy láz keletkezik, akkor nincs egyéb választás, mint egy kisebbítő műtét; a fordítás, mint prophylaxisos műtét, már elkésett; a magas fogókísérlet az adott viszonyok közt eltűnt méh­szájnál is ellenjavall; nem marad más hátra, mint a mag­zat érdekét is tekintetbe véve, kiválasztani a medenczét tágító műtét s a császármetszés valamely fajtája közül azt, melyet emberi számítással az anyára nézve a legjobb kilátással lehet elvégezni. A puchiotomiára a medenczeszűkülés fajtája és foka (egyaránt szűk, 7­5 cm.), meg az a körülmény is ellenjavalat, hogy a szűk hüvelyű leány most még először szül. Ezzel a műtéttel nagyon bizonytalan marad a magzat élete s majdnem bizonyosan súlyosan megsérül az anya. A heliosteotomiáról ezek szerint a jelen alkalom­ból le kellett mondani. A régi császármetszés akkor kecsegtet jó kilátással, ha a szüléshez mintegy előkészülhetünk, ha a méh ürege a hüvely felől elzárt, a burok nincs még megrepedve s a hüvely is érintetlen, egészséges, tiszta, még csak meg sem volt vizsgálva. Továbbá a 20 éves, férjhez készülő leánynak a méhét csak élet­veszély miatt szabad kiirtani, nála még a sterilizálás sem jöhet számításba. A körülmények tehát csaknem kényszerítve egy irányba terelték a gondolatainkat s hogy az anya kívánságának megfelelő módon a magzatot élve kihozhassuk s az ő érdekét is tőlünk tel­­hetőleg a szemünk előtt tartsuk, extraperitoneális császármetszésre határoztuk magunkat. Az indicatio mellett a műtét feltételei szintén adva voltak: a magzat­i anya állapota, a hőmérsék és pulsus teljesen normális, a méhszáj bőven négy ujjnyira tágult, a nyak kihúzódott. A műtét, melyhez október 22.-én este 7 órakor fogtam, Latzko szerint folyt le. A hólyagot 150 cm3 bórsavoldattal meg­töltjük. Egyenes metszés a középvonalban, a hashártyának jobbra­­felé letolása tompán; egy helyen, a­hol a hashártyát tamponnal nehezen sikerül letolni, egy kis ollócsapás kendermagnyi nyilast ejt a hasüreg felé, ezt egy öltéssel azonnal bevarrjuk, a letolás ezután baj nélkül sikerül; a vékony, kihúzott nyakra alkalmazott hosszirányú metszés megnyitja a méhet; a fej előttünk van, a kigördítése azonban nehéz dolog; a II. koponyafekvésben, II. állásban elhelyezett magzat koponyája jobbra és hátra néz; balra és előre, oda, a­hol a méhet feltárta a metszés, a homlok és az arcz tekint; a fejre alkalmazott fogó kétszer is lecsúszik, míg végre arcztar­­tásban mégis csak sikerült kihozni a fejet; a nyak sebe vérzett s vér folyt a méhből is; a nyakat érszorítékba fogva, a lepényt kihoztam s kitömtem a méhet; a tampon átütött, ergotin nem használt s csak adrenalinnak a­ méh falába fecskendezésével tudtam úrrá lenni a nagy vérzés felett; erre a méh, mint a kő, úgy meg­keményedett ; a kitömött méhből kicsüngő végét a tamponnak a hüvelybe vezettem s a méh nyakát formalin-catguttal egyesítettem; a nagy hasseb alsó zugából eredő parenchymás vérszivárgás csil­lapítására, de még azért is, mert a hasseb a műtét lefolyása közben a hüvelyboltozattal a felvágott nyakon keresztül mégis csak összenyílt, ide is felülről tampont helyeztem be. A gyógyulás délutáni hő­­emelkedésekkel sokáig húzódott. A 27. naptól fogva hőemelkedések már nem jelentkeztek, a hasseb azonban e közben szétvállott; azt a gyermekágy 42. napján secundaer varrattal egyesítettem. Az asszony a 63. napon távozott tőlünk. Távozási státusként ez van feljegyezve: A hüvely balfelé kúpszerűen felhúzódik, legfelső pontján ujjhegynyi csatorna, mely a bimanuálisan tapintható méh irányában halad, tehát a nyakcsatornának felel meg; a portio nem tapintható; a rendes nagyságú méhtest a hashegtől kissé balra,­elül foglal helyet. A születéskor 3130 gm. súlyú, 48 cm. hosszú, 34 cm. fejkerületű magzat eleinte soványodni kezdett; az anyjá­nak kevés volt a teje, dajkával neveltük; súlyban gyarapodva, egészségesen vitte el az anyja. III. eset. 1401/19­19. H. J., 26 éves. Y. terhesség. 1909 október 30.-án délelőtt 9 órakor jött a klinikára. I. pártus 7 év előtt farfekvésben, halott magzat; II. partus 5 év előtt, 4 1/2 havi vetélés; III. partus 4 év előtt farfekvésben, halott magzat; IV. partus 1­2 év előtt farfekvésben, halott magzat. Az asszony 150 cm. magas. Sp. il. 24­0 cm., Cr. il. 28­0 cm.,­­Conj. ext. 17­0 cm., Conj. diag. 10­7. Egyaránt szűk medencze. Conj. vera 8­7 cm. A magzat II. tökéletes lábfekvésben. A méhszáj tünőfélben, a burok ép. A lefolyt szülések mutatják, hogy a kedvező körülmények elle­nére (mind a három magzat farfekvésben feküdt) sem sikerült a magzatot életben tartani, az asszony meg mindenáron kíván élő magzatot s ezért bármilyen műtétet kész kiállani. A magzat most is medenczefekvésben, kitűnő szívhangok, a láb mintegy benne a méhszájban , az asszony multipara, a burok ép, a méhszáj tűnő­­félben. Azt hiszem, hogy megrendelésre sem lehetne a műtét fel­tételeit és indicatióit jobban összehozni, én tehát heliosteotomiát végeztem. Bumm-tűvel subcutan vittem fel a drótot s a bal szemé­remcsontot fűrészeltem át. A Bumm-tű hegyesebb mint a Döder­­lein-é és az utóbbinak van egy kampója is a fűrész beakasztására, ez a tű nem mehet szorosan a csonton, a kampó meg a tű vissza­húzásakor megakad és szakít. Az éles Bumm-tűnek az a nagy előnye, hogy alulról vezetve, szorosan a csonton, majdnem a csont­hártya alatt mehetünk előre s azt hiszem, hogy ez a szorosan a csonton való felvezetés a műtét lényege, a vérzés kevesebb az ilyen tűvezetés folytán; ha még a constrictor cumnit is az extrac­tio előtt szélesen átmetszszük, akkor a lehetősége meg lesz adva annak, hogy elül és­ felül a bemenet tájékán, a­hol a csontvégek tátongani fognak, tágulhat a hüvely s az erek is kevésbé fognak szétszakadni. Ebben az esetben például, a­melyet leírok, vért nem vesztett az asszony. A műtét könnyen, simán folyt le s hasonló simán folyt le a gyermekágy. A műtét után körülbelül 3 cm.-nyire tátongó csontvégek lassan összenőttek. A fűrészelés helyén callus érezhető. A magzat születésekor 3775 gm.-ot nyomott, 51 cm. hosszúsággal és 36 cm. fej kerülettel. Az asszony a 16. napon kelt fel s a 24. napon gyermekével a legjobb egészségben hagyta el a klinikát. * * * A három eset felől gondolkodván, legelőször az a különös véletlen tűnik fel, hogy nálunk, a­hol a szűk medenc­éknek az a fajtája és foka, mely nagyobb műtétekre adja az alkalmat, ritka­ságszámba megy, egy hónapra (október 8.-án, 21.-én és 30.-án) halmozódott össze három olyan szülés, melynél typusos indicatiót találunk a corporális, a cervicális császármetszésre és a heliosteo­­tomiára. Mind a három esetben az anya kívánsága, hogy bármely műtét árán a gyermeke életben maradjon. Az első esetben, teljesen érintetlen genitáliákkal, a magzatra legkönnyebb módja a szülésnek a corporális metszés. A második esetben hosszabb vajadozás után a corporális metszés az anyára fokozva veszélyes, tehát már el­késett ; a 20 éves asszonyon most már a császármetszésnek azt a módját kellett választanunk, melylyel neki legkevésbé ártunk s nem is csonkítjuk meg; mindkét czélt szolgálta az extraperitoneális cervicális metszés; a heliosteotomia ebben az esetben több okból ellenjavall volt (I. partus, szűk hüvely, egyaránt szűk medencze, 7­5 conj. vera). A harmadik eset meg úgy kínálja magát a heli­­osteotom­iára, hogy e műtét elől kitérni sem lehet. A typusos feltételek s indicatiók közt hamar egymás után végzett három nagyobb műtét önkénytelenül is arra késztet, hogy felettük kritikát gyakoroljunk és őket összehasonlítsuk. Tagadhatat­lan tény marad, hogy a legkönnyebb, legsimább s a magzatra is a legkedvezőbb műtét a régi császármetszés; a szigorú chirurgus kritikáját is ez a műtét állja ki legjobban; ennél a műtétnél a műtő ura a helyzetnek, váratlan meglepetések, melyekkel szemben tehetetlenül áll, nem vetődhetnek fel; az egyetlen incidens, a­mely operálás közben zavarólag hathat, az arom­ás vérzés, ezt pedig a legrosszabb esetben az erek leszorításával, amputatióval biztosan és gyorsan lehet csillapítani. Ha a fertőzés ellen is tudnánk védekezni olyan bizonyosan, mint a­hogy a vérzés felett uralkodni tudunk.

Next