Orvosi Hetilap, 1910. április (54. évfolyam, 14-17. szám)

1910-04-03 / 14. szám

54. évfolyam. Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: LENHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR ÉS SZÉKELY ÁGOSTON EGYET. TANÁR FŐSZERKESZTŐ, SZERKESZTŐ. Mellékletei: SZEMÉSZET Grósz Emil szerkesztésében. GYNAEKOLOGIA Tóth István szerkesztésében. 14. szám, Budapest, 1910. április 3. ORVOSI HETILAP. EREDETI KÖZLÉSE K. Frey Ernő: Közlés a poliklinika I. idegosztályáról és laboratóriumából. (Fő­orvosok : Schaffer Károly dr., egyet. rk. tanár és Vas Bernát dr., egyet. magán­tanár.) A Wassermann-reactio értéke a tabes diagnosisában. 243. lap. Navratil Dezső : Közlés a budapesti magy. kir. tud.-egyetem I. számú sebészeti klinikájáról. (Igazgató : Dollinger Gyula dr., egyet. ny. r. tanár, udvari tanácsos.) A nervus laryngeus inferiornak a ramus descendens nervi h­ypoglossiával való anastomosisa idegvarrat útján (Foramitti szerint). 245. lap. Bauer Lajos: Közlés a székesfővárosi Szt. Margit-közkórházból. A gyermekkori pneumococcus arth­ritisekről. 245. lap. Molnár Béla: Kísérletes vizsgálatok a gyomornedves választás physiologiai és pathologiai mechanismusáról és azokhoz fűzött reflexiók. 248. lap. Gerlóczy Zsigmond: A kiütéses typhus Budapesten 1908-ban. 249. lap. irodalom-szemle. Könyvismertetés. Professor Dr. Viktor Fessel: Studien zur Geschichte der Medizin. — Lapszemle. Idegkórtan. Magnus­ Aisleben: A belső szervek ideges zavarai. — Sebészet. Borchhardt: Idegen testek miatt végzett gastrotomia. — Tietze: A vastagbélresectio új methodusa. — Federmann: A Grossich-féle bőrdesinficiálás jodtincturával. — Gyermekorvostan. Schabach: A phosphor, csukamájolaj és sesamolaj értéke az angolkór gyógyításában. — Berlin : A diphtheria kezelése nagy serumadagoknak intramuscularis és intravenosus be­fecskendezésével. — Venereás bántalmak. Fr. Bernig: A Collesi Baumes- és a Profeta-féle törvény a Wassermann-féle seroreactio megvilágításában. — Húgyszervi betegségek. F. P. Salinger: A prostata-carcinoma tünettana és kórjelzése. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. Romkes: Hyperchlorhydria. — Chassevant : A bőr fertőtlenítése jodchloroformmal. 253—255. lap. Magyar orvosi irodalom. Klinikai füzetek. — Gyógyászat. — Orvosok lapja. — Budapesti orvosi újság. 255. lap. Vegyes h­írek. — Pályázatok. — Hirdetések. 255. lap. Tudományos társulatok és egyesületek. 256—258. lap. TARTALOM: EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlés a poliklinika I. idegosztályáról és laboratóriumából­­(Főorvosok: Schaffer Károly dr., egyet. rk. tanár és Vas Bernát dr., egyet. magántanár.) A Wassermann-reactio értéke a tabes diagno­sisában. Irta : Frey Ernő dr. Midőn Wassermann és Plaut a complem­entkötési eljárás segítségével megállapították, hogy az általuk vizsgált paralysis­­esetekben a spinális folyadék 95%, a verserum pedig 99% posi­tiv reactiót adott (a haemolysist megakadályozta), a Wassermann­­reactio a neurológiában és psychiatriában mind több és több esetben nyert alkalmazást, úgy hogy ma már a vizsgálatok nemcsak azért tör­ténnek, várjon a legtöbb organikus idegmegbetegedés és a lues között micsoda összefüggés van, hanem oly czélból is, hogy a metalueses és lueses idegmegbetegedések elkülöníthetők legyenek az egyéb organikus, de nem lueses eredésű agy- és gerinc­velő megbete­­gedésektől és ezen betegségek netiológiája így megállapítható lévén, mily nemű gyógykezelésben részesüljenek. Mindmegannyi fontos és nagy horderejű kérdés, melyekre azonban ma még nem tudunk teljesen határozott feleletet adni. Hiszen a mai napig még nincsen eldöntve ama kérdés, specifikus reactiónak tekintendő-e a Wasser­­mann-­éle lueses reactio, vagy sem, pedig ezen kérdés eldöntése nélkül az előbb említett nagy problémák megfejthetők nem lesznek. Wassermann a Bordet és Gengou complem­entkötési elve alapján vette vizsgálat alá a lueses vérserumokat és azt találta, hogy a lueses verserum complementkötő képességgel bír. Wasser­mann ezen felfedezése nyomán nagyszámú vizsgálódás indult meg a különböző serológiai és dermatológiai intézetekben és a vizsgálatok eredménye az, hogy a biztosan megállapítható lueses ese­tek egyik legállandóbb jelensége a serumnak olyan magatartása, hogy a haemolysist gátolja. 90%, sőt azon felüli százalékszámban volt kimutatható a positiv Taassernaim-reactio lueses egyéneken. Controll-kísérletek azonban kimutatták azt, hogy nem lueses egyé­nek vérseruma is tud complementet lekötni. Michaelis typhus két és malária egy esetében positiv Wasser­mann-re,aet­ót kapott. Hoffmann és Blumenthal controll-anyaga között is talált egy psoriasisban szenvedő pinczérnőn és egy framboesiában szenvedő négeren positiv Wassermann-reactiót. Leprás egyéneken is nagy számban volt kimutatható a positiv reactio. Nagyobb számú positiv reactiót talált nem lueses egyéneken Elias, Neubauer, Porges és Salamon. Ők 77 eset közül 14 esetben tudták a positiv reac­tiót kimutatni. Hasonlóképpen nagy számú positiv reactióról tesz­nek említést k közlésü­kben Vas és Török is, a­kik 47 nem lueses egyén közül 7 betegen positiv reactiót találtak, ezen betegek legtöbbje tuberculosisban szenvedett. Noha ők keresték azon anyagot, mely esetleg positiv reactiót adhat, mégis feltűnő ezen arányszám nem lueses megbetegedésekben. Weil és Braun 57 nem lueses esetben 13-szor positiv reactiót tudott kimutatni. Landsteiner, Müller és Pötzl trypanosomia eseteiben is positiv reactiót kapott. Much és Eichelberg 100 scarlatinas esetben 45-ször találta positivnak a reactiót. Ez oly magas percentuatio, mely a Wassermann­­reactio használhatóságát teljesen kétségessé tudná tenni. Azon­ban további vizsgálataik őket is némileg más álláspont el­foglalására késztették. Ezzel ellentétben Jochmann és Töpfer 33 scarlatinás esetben egy positiv reactiót sem kapott. Boas és Hauge 61 scarlatinás eset közül egy esetben talált átmenetileg gyengén positiv reactiót, mely később szintén negatívvá lett. Hogy Much és Eichelberg scarlatinás eseteiben oly magas a positiv reactiók arány­száma, azt Plaut és Wassermann technikai hibákkal magyarázza. Újabb vizsgálatok azonban megerősítették a scarlatinás verserum complementkötő képességét. Ezen szerzőkkel ellentétben, vagyis a­kik a nem lueses egyé­neken is megállapíthatták a verserum complementkötő képességét, igen nagy száma a búvároknak a nem lueses egyéneken posi­tiv reactiót sohasem kapott. Wassermann 1100 controll eset közül egyetlen egy esetben sem tudott positiv eredményt felmutatni, hasonlóképpen más szerzők sem, mint Citron, Fleischmann, Meier, Müller, Plaut, Lesser stb. A sok ezerre kiterjedő vizsgálatok tehát kimutatták azt, hogy

Next