Orvosi Hetilap, 1910. május (54. évfolyam, 18-22. szám)
1910-05-01 / 18. szám
54. évfolyam 18. szám. Budapest, 1910. május 1. Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: LENHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR ÉS SZÉKELY ÁGOSTON EGYET. TANÁR FŐSZERKESZTŐ, SZERKESZTŐ. .Mellékletei: SZEMÉSZET Grósz Emil szerkesztésében. GYNAEKOLOGIA Tóth István szerkesztésében. ORVOSI HETILAP. TARTALOM: EREDETI KÖZLÉSEK. Pándy Kálmán : Az orvosoknak és a magyar kultúra más munkásainak elmebajairól. 315. lap. Makai Endre : Közlés a budapesti kir. magyar tudomány-egyetem I. sz. sebészi klinikájáról. (Igazgató : Dollinger Gyula dr., egyetemi ny. r. tanár, magyar kir. udvari tanácsos.) A kemény szájpad vegyes daganata. 318. lap. Galambos Arnold: Közlés a III. számú belklinikáról. (Igazgató : Báró Korányi Sándor egyetemi ny. r. tanár.) A tapintás tökéletesbítéséről a hasban, a hasfal ellazításának új módja alapján. 320. lap. Neuber Ede: Közlés a berlini kir. porosz tud.-egyetem bőr- és bujakórtani klinikájából. (Igazgató : Lesser Ödön dr., titkos orvosi tanácsos, egyetemi tanár.) Befolyásolja-e a kénesőkezelés a szervezet védőanyagait V 321. lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés Réczey Imre: A sebészet újabbkori fejlődése. — Lapszemle. Gyógyszertan. Heimann: Pantopon. — Hain: Thiosinamin-mérgezés esete. — Belorvosium Kreuzfuchs: Az „angina abdominalis“ gyógyítása. — Naegeli : A pseudoleukaemiás mirigybajok gyógyítása arsacetinnel. — Sebészet. Schönberg: Többszörös máj tályog gyógyult esete. — Wilms A prostatának peribeális úton, laterális behatolással végzett kiirtása. — Gyermekorvostan. Arc : A torok- és garatmandulák eltávolításával egybekötött veszélyek. Neumann: A gümőkór jelentősége a gyermekhalandóságban. — Húgyszervi betegségek. P. Asch : Gonorrhoeás hártya- és ránczképződések. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. Renzi: A cysticercus gyógyítása. — Biernacki: Epilepsia. 323—325. lap. Magyar orvosi irodalom. Gyógyászat. — Orvosok lapja. — Budapesti orvosi újság. 325. lap. Vegyes hírek. — Pályázatok. — Hirdetések. 325. lap. Tudományos társulatok és egyesületek. 326—330. lap. Melléklet. G. Hell & Comp. „Alboferin“ prospektusa. — R. Seheuble dr. és A. Hochstetter dr. „Novojodin“ prospektusa. A magyar kultúra elmebajossá lett munkásainak 33°/o-a az elmebajt elkerülhette volna. Erre a megdöbbentő tapasztalatra véletlenül jutottam. Eleinte csak az orvosok elmebaja érdekelt, tudni akartam azt, hogy a lipótmezei elmegyógyintézetbe bekerült orvosok miért és miféle bajjal lesznek elmebeteggé, majd az összehasonlítás kedvéért is tudnom kellett, mi okozza az elmebajokat az ügyvédeknél, bíráknál, művészeknél, papoknál, tanítóknál, földbirtokosoknál és gazdatiszteknél és végre más foglalkozású egyéneknél, akik a kultúrának nem ilyen közvetlen munkásai. Hogy ezen kérdésre felvilágosítást adhassak, átnéztem a lipótmezei elmegyógyító intézetbe 40 év alatt felvett összes — mintegy 12.000 — férfibeteg orvosi jegyzőkönyveit, kikerestem azokat, amelyek a kiválasztott foglalkozású betegekre vonatkoztak, ezekből kivonatokat készítettem, ha szükséges volt, a bonczolástani jegyzőkönyveket is átvizsgáltam , így eredményeim az igazságot jobban megközelíthették, mint ha csak évi statistikák számait dolgoztam volna fel. Különösen meg kell itt említenem, hogy adataimat 5 éves csoportok szerint rendeztem, mert nyilvánvaló, hogy mivel részint az egyes foglalkozások, a minő például az orvosé, az ügyvédé, a mérnöké, vagy a katonatiszté, csak bizonyos életkorban, megszabott iskolák elvégezése után űzhetők, részint egyes elmebajok, minek a paralysis vagy az öregkori gyengeelméjűség, sőt az iszákossági elmebajok életkorokhoz kötve fordulnak elő, minden olyan következtetés, amely az életkorokkal számot nem vet, már alapjában is hibás.1 Teljesen eltévesztett dolog volna azt állítani, hogy a középiskolai tanulók vagy a közkatonák immunisok a paralysis ellen, vagy például a prostituáltakat nem érheti el a dementia senilis, mert ilyen foglalkozású egyének elmebajai között ezt a kettőt hiába keressük. A dolog úgy áll, hogy a paralysis 30 éven alul alig fordul elő, a prostitutio pedig a dementia senilis életidején már nem foglalkozás. Tehát csak egyforma életkorban levők elmebajait szabad összehasonlítanunk. EREDETI KÖZLEMÉNYEK Az orvosoknak és a magyar kultúra más munkásainak elmebajairól. Irta: Pándy Kálmán dr. főorvos, egyetemi magántanár. Így osztva be vizsgálataimat, szükségesnek láttam azt is, hogy a paralysis gyakoriságával egészen külön foglalkozzam. Nem csak azért, mert ez a „klinikai óriás“ a 40 éves kortól kezdve az elmebajos orvosok 77, az ügyvédek 89%-át pusztítja el, hanem azért is, mert ez azon elmebaj, melynek okát, lefolyását, szomorú végét a legjobban ismerjük. A magyar kultúra munkásai között az első hely természetesen a néptanítókat kell, hogy megillesse. Ezeket két csoportra osztottam, különvéve a keresztény és külön a zsidó tanítókat és így azon meglepő számokhoz jutottam, hogy 40 év alatt a Lipótmezőre felvett, 36 évnél fiatalabb zsidó tanítók között csak 60% volt a paralysis, míg a keresztény tanítók között több mint 3-szor annyi; a 36 évnél idősebb zsidó tanítók között is csak 40%-nak volt paralysise, a keresztény tanítók 61°/6-ával szemközt. A 30 éven aluli átlagos életkor mind a két esetben 25 év volt és így ezt a nagy figyelmet érdemlő dolgot nem lehet másként magyarázni, mint hogy a zsidó tanítókat obligát vallásos életük a syphilis megszerzésének alkalmától visszatartja és így a syphilist követő bajok közül a paralysistől is megmenti. (Megjegyzem itt, hogy a kimutatásomban látható különbség még nagyobb lett volna, ha csupán a hitközségi tanítókat veszem figyelembe, mert természetes dolog, hogy például a fővárosnak zsidó vallású tanítói életmódjukban nincsenek jobban megkötve, mint keresztény kartársaik.) A középiskolai elmebajos tanárok között 36 évig 30%, ezen felül 65% a paralysis. A papokat ismét vallás szerint 4 részre osztottam. Zsidó pap mindössze 7 volt, ezek közül 36 évig egynek sem volt paralysise, a 36 évnél idősebb 2 pap közül az egyik papi paralytikus volt. 36 évnél fiatalabb római katholikus papot 23-at vettünk fel, ezek 26%-a paralytikus volt, míg a 35—36 évnél idősebb római katholikus pap között 42%-nak volt paralysise. Ez a legkisebb szám, melyet a kultúra munkásai között a zsidó tanítók után találtam. És ez a szám, ha nyilvánvalóan mégis cáfolja a legtöbb tankönyv- Minor kimutatta, hogy Oroszországban a zsidók között általában kevés a paralysis, a mint hogy kevés a syphilis is. (Obersteiner: Die progr. alig. Farai, 1908.)