Orvosi Hetilap, 1910. július (54. évfolyam, 27-31. szám)
1910-07-03 / 27. szám
54. évfolyam. 27. szám. Budapest, 1910. július 3. ORVOSI HETILAP. Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: LENHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR ÉS SZÉKELY ÁGOSTON EGYET. TANÁR FŐSZERKESZTŐ, SZERKESZTŐ. Mellékletei: SZEMÉSZET Grósz Emil szerkesztésében. GYNAEKOLOGIA Tóth István szerkesztésében. TARTALOM: EREDETI KÖZLÉSEK. Pólya Jenő: Közlés a budapesti kir. tudomány-egyetem általános kór- és gyógytani intézetéből. (Igazgató : Tangl Ferencz dr. egyetemi nyilvános rendes tanár.) A hasnyálmirigy acut megbetegedéseinek keletkezéséről. 487. lap. Holländer Jenő : Közlés a kassai magy. kir. állami bábaképző-intézetből. (Igazgató-tanár : Widder dr.) A hebiosteotomiáról 5 eset kapcsán. 489. lap. Buday Kálmán: Közlés a kolozsvári egyetem kórbonczolástani és kórszövettani intézetéből. Szövettani vizsgálatok a tüdőüszök keletkezéséről. 491. lap. Dalmady Zoltán : Közlés a budapesti kir. magy. tudomány-egyetem I. számú belorvostani klinikájáról. (Igazgató: Kétly Károly tanár, udvari tanácsos.) A Basedow-kórról. 494. lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. H. Meyer és R. Gottlieb: Die experimentelle Pharmakologie. — Lapszemle. Gyógyszertan. Harnack: A mérgezések általános kezeléséről. — Belorvostan. Volland: A pneumonia gyógyításáról. — Pennato: A latens malaria fellobbanása a lép tapogatása után. — Gyermekorvostan. Pannwitz: A német „Vörös Kereszt“-egyesület és a gyermekkori tuberculosis kérdése. — Kisebb közlések az orvos gyakorlatra. Palm: Az eumenolról. —Cooper : A gonorrhoea. — Heeger : Az ankylosisra vezető izületbajok gyógyítása. — Mezernitzky: Cirrhosis hepatis okozta ascites kezelése. 496—498. lap. Magyar orvosi irodalom. Gyógyászat. —• Orvosok lapja. — Budapesti orvosi újság. 498—499. lap. Vegyes hirek. — Pályázatok. — Hirdetések. 499—500. lap. Tudományos társulatok és egyesületek. 500 —502. lap. Melléklet. Szemészet, 2. szám. Szerkeszti: Grósz Emil dr. egyetemi tanár. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlés a budapesti kir. tudomány-egyetem általános kérés gyógytani intézetéből. (Igazgató: Tangl Ferencz dr. egyetemi nyilvános rendes tanár.) A hasnyálmirigy acut megbetegedéseinek keletkezéséről. Irta: Pólya Jenő dr., egyetemi magántanár, kórházi rendelőorvos. A hasnyálmirigy acut megbetegedései alatt a pankreasnekrosist, pankreasvérzést és az acut pankreatitist értjük, melyek úgy a kísérletileg előidézett, mint a klinice és kórbonczolástanilag megfigyelt esetekben egymással szövődve szoktak előfordulni, ugyanazon kórokozók által idéztetnek elő, ugyanazon következményekkel járnak, úgy hogy teljesen azonos betegségeknek tekintendők. Ha az ezen betegségek pathogenesisére vonatkozó igen nagy irodalmat áttekintjük, arra a sajátszerű eredményre jutunk, hogy azok az ártalmak, amelyekkel kísérletileg leginkább sikerül ezt a betegséget előidézni, amelyek a legszebb, az emberi megbetegedéshez legnagyobb hasonlatosságot mutató kórképeket szolgáltatják, túlnyomóan olyanok, hogy spontán megvalósulásuk nem képzelhető ; viszont olyan ártalmakkal, melyek spontán létrejövetele az emberi organismusban elképzelhető, kísérletileg nem lehet ezt a betegséget előidézni, legalább nem abban a mértékben és abban a formában, amelyet az emberben találunk sectiók és operatív biopsiák alkalmával. Kísérletileg a legszebb, az emberihez leginkább hasonló kórképeket kiterjedt pankreasroncsolással érték el, lett légyen ez a pankreasroncsolás mechanikai vagy kémiai természetű. A kémiai roncsolás történt egyfelől maró anyagokkal (savak, lúgok, formalin, chlorzink stb. befecskendésével), másfelől olyan anyagokkal, melyek önmagukban nem marók ugyan, de a pankreasnedv hatása alatt belőlük olyan anyagok képződnek, melyek a pankreas szövetét megtámadják, ilyen az először Claude Bernard által használt s utóbb Hess és Gulekie kísérleteiben szereplő olaj. Ebből ugyanis a pankreas zsírhasító fermentjének hatása alatt olajsav, szappanok képződnek, melyek a pankreast szétroncsolják (Hess). Mindezen anyagok nyilván az által hatnak, hogy a pankreas szövetét direkt megtámadják: innen a pankreasnekrosis; a pankreas ereit szétroncsolják : innen a vérzések ; a pankreasban levő fermenteket szabaddá teszik: innen a zsírszövetnekrosisok, vérzések a hasüregben, s a pankreasfermentek illetve pankreas-bomlástermékek felszívódása idézi elő a gyors halálos kimenetelt (Guleke, Bergmann, Doberauer). Míg azonban ezen pankreasbetegségek kísérő tüneteinek és az acut pankreasbetegségek halálos kimenetelének megmagyarázása szempontjából ezen kísérletektől bizonyos érték el nem vitatható, másfelől nem lehet ezen kísérleteket az emberi hasonló megbetegedések létrejövetelének megmagyarázására felhasználni. Hlava ugyan azt hitte, hogy hyperacid gyomornedv behatolása a duodenumból a pankreasba okozza a megbetegedést, míg Hess szerint a zsírdús duodenumtartalom behatolása a ductus Wirstingianusba bírna netiologiai jelentőséggel, de könnyű belátni, hogy sem a sósav, sem a zsír nem hatolhat be elegendő menynyiségben és concentratióban a pankreasba, hogy ezeket a megbetegedéseket előidézze. Olyan ártalmak, melyek érvényesülése az emberi pathologiában nagy valószínűséggel bír, elsősorban a vérkeringési zavarok, zavarok a pankreasnedv lefolyásában, az infectio a bél felől vagy a vérpályán át. Ezek kísérleti megvalósításával azonban csak ritkán bírtak eredményhez jutni, kielégítő eredményekhez pedig soha. Circulatiós zavarokkal csak akkor bírtak eredményt elérni, ha velük egyidejűleg a pankreas traumás (Blume, Wulf) vagy kémiai (Bunge, Guleke) sértése járt. A pankreasvezetékek lekötésével sikerült ugyan zsírnekrosisokat előidézni, ha tudniillik az összes vezetékeket az elválasztás tetőpontján kötötték le, illetve a pankreaselválasztást pilocarpinnal fokozták (Hess, Opie), de ezen esetekben csak aránylag csekély elváltozások keletkeztek magában a pankreasban, vérzések soha, a lefolyás sem felelt meg az emberi pankreasnekrosisénak. Ezen kísérletek tehát bizonyítják azt, hogy a váladékkal teli mirigyből, ha ezen váladék lefolyása teljességgel meg van akadályozva, a vála-