Orvosi Hetilap, 1910. augusztus (54. évfolyam, 32-35. szám)
1910-08-07 / 32. szám
54. évfolyam, 32. szám, Budapest, 1910. augusztus 7. ORVOSI HETILAP. Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: LENHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR ÉS SZÉKELY ÁGOSTON EGYET. TANÁR FŐSZERKESZTŐ, SZERKESZTŐ. Mellékletei: SZEMÉSZET Grósz Emil szerkesztésében. GYNAEKOLOGIA Tóth István és Scipiades Elemér szerkesztésében. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlés az egyetemi 1. sz. női klinikáról. (Igazgató: Bársony János dr., egyet. ny. r. tanár.) A fogó alkalmazásáról farfekvés esetén. Irta : Avarffy Elek dr., egyetemi tanársegéd. A fogó alkalmazása a magzat falára Levret-től származik; ő volt az első, aki 1772-ben a fogót így használta. Arra a tapasztalásra, hogy a farfekvésben lévő magzat medenczéje a fogó segítségével is a világra hozható, a véletlen vezetett. Levret ugyanis egy ízben a fartartást hibásan arcztartásnak diagnostizálva, fogót vezetett fel s vele a fart fejtette ki. A téves diagnosis nyomán végzett műtéttel, merő véletlenségből, Levret egészen új, addig ismeretlen eljárásnak lett a kezdeményezője, amely új eljárásnak csakhamar híre ment mindenfelé. Itt is, ott is megpróbálkoztak vele és amíg egyik-másik helyen, Levret methodusa sikert aratott és népszerűségre tett szert, addig más helyütt az ő módszerének hűvös fogadtatás és ellenszenv jutott osztályrészül. Később, idők múltán, amikor a szülészettel foglalkozó orvosok és a szülészeti iskolák a farfekvéses fogóműtéteket illetőleg már bővebb tapasztalásokkal, bővebb ismeretekkel rendelkeztek, a felfogások is tisztultak és kialakult egy általános vélemény, tehát a szülészek többségének a véleménye, amely abban az értelemben nyert kifejezést, hogy a farfekvéses fogóműtét elfogadható bizonyos esetekben, megvan a jogosultsága olyankor, amikor a használatban lévő régi eljárások az illető farfekvéses szülés megoldásában ezélhez nem vezetnek, vagy pedig előreláthatólag csak nagy nehézségekkel volnának keresztülvihetők. Ez az általános álláspont azután uralkodóvá lett és napjainkban is a szülészek túlnyomó része ezt a hitet vallja. A szülészeti gyakorlattal is foglalkozó orvos, akinek alkalma volt komplikált farfekvéses szüléseket észlelni s kezelni, ismeri azokat a nehézségeket, amelyekkel az ilyen szülés folyamán meg kell küzdenie; például a korai burokrepedés koponyafekvéses szüléskor is egyike a legkomolyabb complicatióknak; ha ez medencze-végű szüléskor következik be, akkor a rendellenesség hatványozott mértékben esik elbírálás alá. A prognosis kiváltképpen idős előszörszülőkre homályos. Amig a far a bemenetbe nincs beilleszkedve, elfolyhat minden víz s a méh üregébe könnyen levegő hatolhat; ha meg a magzat fara a medencze bemenetébe szorosan beékelődött, a láb lehozása, amelylyel egyedül biztosíthatnék a szülés rendes lefolyását, ekkor már elkésett. Bizonytalanságban vagyunk ilyenkor a szülés további menetére, az anya és a magzat további sorsára és jövőjére nézve. Az orvos a nehéz kérdések egész sora elé kerül. Tisztában voltak ezzel már a legrégibb korban is s éppen ezért könnyen érthető a szülészeknek az a törekvése, hogy a farfekvéses szülés kezelése, ellátása, a kihúzás műtéte, a magzatnak puszta kézzel vagy eszközökkel való világrahozása minél nagyobb tudományos és technikai kifejlesztést nyerjen s az elérhető tökélyig eljusson. A medenczevégű fekvésben lévő magzatnak kézzel való kihúzása olyan régi műtét, a melynek eredése visszanyúlik a szülészeti tudománynak már a bölcsőjéig. Hippokrates, meg Celsus is foglalkozik ezzel a kérdéssel s az utóbbinak köszönhetjük azt a tanácsot is, hogy idejében hozzuk le a lábat. Az idők folyamán a farfekvéses szülések kezelésére mind több és több új eljárást hoztak ajánlatba. Különféle módszereket javasoltak és különféle eszközöket szerkesztettek erre a czélra. Az eljárások javarésze arra volna voltaképpen való, hogy velük a szülést be tudjuk fejezni abban az időben, amikor a magzat fara még magasan, de már a medencze bemenetében vagy az üregében be van ékelődve, amikor tehát a lábat épségben lehozni teljesen lehetetlen. Ekkor ajánlották a far kihúzását a combhajlatba akasztott ujjal, szalaggal, gummicsővel, tompa horoggal, végső szükségben a kranioklasttal is. E módok azonban korántsem tartoznak a magzatot kímélő operátokhoz. A horog szakít és tör, a szalag, a gummicső bevág, a kranioklasia meg eo ipso a magzat életébe kerül. Az említett eljárások közül tehát csak a combhajlatba akasztott ujjal való kifejtése a fajnak az az egyedüli művi beavatkozás, amely az élő magzat testi épségében nem tesz kárt. De a magzatnak e módon való kihúzása sem sikerül mindig s ezek azok az esetek, amelyekben a fogóműtét területére kerülünk. A helyesen alkalmazott és végrehajtott fogóműtéttel olyan operativ birtokában vagyunk. TARTALOM: EREDETI KKZ LÉ S E K. Avarffy Elek: Közlés az egyetemi I. számú női klinikáról. (Igazgató : Bársony János dr., egyet. ny. r. tanár.) A fogó alkalmazásáról farfekvés esetén. 576. 1. Kelen Béla : Közlés az egyetemi I. sz. női klinikáról. (Tanár : Bársony János dr.) A Röntgen-therapiai dosisok mérése. 577. lap. Bókay Zoltán : Közlés a „Stefánia”-szegény gyermekkórházból. (Igazgató : Bókay János dr., egyet. ny. r. tanár.) Hernia diaphragmatica újabb esete. 579. lap. Sarbó Artúr és Kiss Gyula : A Wassermann-féle seroreactio értékéről az idegbántalmak körében. 580. lap. Kollarits Jenő: Közlés a budapesti egyet. II. számú belklinikáról. (Igazgató: Jendrassik Ernő dr. ny. r. tanár.) A reszketésről. 564. oldal. irodalom-szemle. Könyvismertetés. Arthur Schlesinger: Die Praxis der lokalen Anaesthesie. — Leo Langstein und Ludwig F. Meyer: Säuglingsernährung und Säuglingsstoffwechsel. — Lapszemle: Elmekórtan. Kaffka: A liquor cerebrospinalis cytologiás vizsgálatának technikájáról és jelentőségéről. — Sebészet. Ruette : Új műtétei a cirrhosis gyógyítására. — Haertel: Mellkasűr szívódramagea. — Orthopaedia. Gebhardt: A veleszületett kyphosisról. — Venereás bántalmak. H. Loeb: Az Ehrlich-Iffita-féle syphilisellenes gyógyszer. — Börkertan. W. J. Heimann: A heg szöveti szerkezete. — Fizikai és diaetetikai gyógyításmódok. Kuttner: A gyümölcs- és szőlőkúráról. — Bessan és Schmidt: A táplálóanyagok purintartalma. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. Rosenthal: Csúzos és gonorrhoeás izületgyuladás kezelése. — Hillebrecht: Szer scarlatina ellen. 585— 588. lap. Magyar orvosi irodalom. Gyógyászat. — Orvosok lapja. — Budapesti orvosi újság. 588. lap. Vegyes hirek. — Pályázatok. — Hirdetések. 588. lap. Tudományos társulatok és egyesületek. 589—591. lap. Melléklet. Gynaekologia. 2. szám. Szerkeszti: Tóth István egyetemi tanár és Scipiades Elemér egyetemi magántanár.