Orvosi Hetilap, 1910. október (54. évfolyam, 40-44. szám)

1910-10-02 / 40. szám

54. évfolyam. 40. szám. Budapest, 1910. október 2. ORVOSI HETILAP. Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: LENHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR ÉS SZÉKELY ÁGOSTON EGYET. TANÁR FŐSZERKESZTŐ, SZERKESZTŐ. Mellékletei : SZEMÉSZET G­rósz Emil szerkesztésében. GYNAEKOLÓGIA Tóth­ István és Scipiarles Elemér szerkesztésében. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Antagonismus és therapia. (Magántanári próbaelőadás.) Irta : Mansfeld Géza dr. Már igen régóta ismeretes, hogy számos méreg hatását más mérgekkel meg tudjuk szüntetni. Ámde a mérgek antagonismusának lényegét csak akkor sikerült felismernünk, a­mikor a pharmakológia oly módszerek birtokába jutott, a­melyek alkalmasak voltak arra, hogy kellő pontossággal megállapítsuk a mérgek támadás­pontját a szervezetben. A méregantagonismusok lényegének felismerése lehetővé tette, hogy különválasszuk az antagonismusok különböző fajtáit egymástól, hogy megismerjük azokat a mérgeket, a­melyek ellentétes hatása csupán látszólagos, és azokat, melyek a szerve­zetben egyugyanazon szervben hatnak, egymás hatását tehát való­ságban meg tudják szünteti. E vizsgálatok, melyekről ma be fogok számolni, nem csupán physiologiai ismereteinket gyarapították, fel­derítve szervezetünkben normálisan meglevő antagonista­ folyama­­tok egész sorát, hanem új teret nyitottak pharmakotherapiai törekvéseknek is, mert hiszen a therapia alapja tulajdonképpen nem más, mint az az antagonismus, mely beteg szerveink functiói és bizonyos gyógyszerek hatása között fennáll. Első­sorban is az antagonismus különféle alakjait kell egymás­tól külön választanunk és tisztába jönnünk azzal, hogy mikor szól­hatunk valóságos antagonismusról. Számos esetét ismerjük ugyanis annak, hogy valamely méreg okozta elváltozást, különösen, ha az csak functionális, meg tudunk szüntetni valamely más méreggel, és ilyenkor rendszerint készek vagyunk a két mérget antagonista tulajdonságokkal felruházni, holott esetleg a két méreg között physiologiai vonatkozás nem is áll fenn, így például nem tekinthetjük antagonistáknak mindazokat a mér­geket, a­melyeknek antagonismusa azon alapszik, hogy egymással kémiai vagy fizikai vonatkozásba tudnak lépni. Mert ha két anyag egy­mással egyesülve mérgező tulajdonságait elveszti és mi ezt a kémiai reactiót a szervezeten belül létesítjük, akkor világos, hogy nem a mérgezést, nem a már kifejlődött betegséget szüntetjük meg, hanem a mérget fosztjuk meg mérgező tulajdonságaitól. Egy savmérge­­zettet alkaliákkal csupán akkor tudunk az életnek megmenteni, hogyha módunkban van a még támadásra készülő savat ártalmat­lanná tenni, és az életmentés feltétele éppen az, hogy az a sav­­menn­yiség, mely hatását már kifejtette, nem volt elegendő ahhoz, hogy az életet kioltsa. De a sejteknek azt az elváltozását, a­mit a sav már okozott, helyreállítani alkalmukkal többé nem tudjuk. Ennél az antagonism­usnál maga a szervezet teljesen passive visel­kedik, tehát pharmakológiai értelemben ez a kémiai antagonismus csak látszólagos. Ugyanígy tudjuk a mérgezések nagy számát megakadályozni, így hat a cholesterin saponinokkal szemben, a fehérjék marófém­mérgek ellen, Ca­sók oxalsav ellen stb., a­hol azonban sohasem beteg­séget gyógyítunk, hanem magát a mérget tesszük ártalmatlanná. Hogy az antagonismusnak ez a módja, ha el is tekintünk direkt toxicológiai értékétől, practice milyen fontos, azt mindenki belátja, a­ki tudja, hogy a fertőző betegségek therápiájának legfőbb törek­vése éppen az, hogy a kór okát — akár baktériumot, akár toxint — mérgező képességétől foszsza meg, ártalmatlanná tegye, még mielőtt káros­ hatását kifejti. Ámde a therapiának másik nagy feladata az, hogy bizonyos szervek functionális elváltozását állítsa helyre, már meglevő beteg­séget szüntessen, és tulajdonképpen csupán ez az, a­mit joggal nevezünk gyógyításnak. Nem tagadható, hogy ne ismernék a gyó­gyítás e módjának néhány sikeres példáját. A renyhe bélperistal­­tikát mérgekkel fokozni tudjuk ; az idegrendszer izgalmát hódítókkal csökkentjük ; a lázat antipyretieumok megszüntetik. De csaknem vala­mennyi esetben a gyógyítás ez a módja csupán a végeredményt tartja szem előtt és joggal nevezzük tüneti kezelésnek. A thera­piának ez a ma még végtelenül fontos tényezője azonos a méreg­­antagonismus azon második alakjával, mely oly mérgek között áll fenn, melyek egymással kémiai vonatkozásba ugyan nem lépnek, de hatásukat nem is egymás ellen a mérgezett szervben, hanem két teljesen különböző helyen fejtik ki. Tehát egyik méreg a másiknak hatását nem is szünteti meg, hanem csak elpalástolja, így a­mikor például valamely állat gerinczagyát strychninnel mér- TARTALOM: EREDETI KÖZLÉSEK. Mansfeld Géza : Antagonismus és therapia. 705. lap. Ország Oszkár: Közlés a III. sz. belklinikáról. (Igazgató : báró Korányi Sán­dor dr., egyet. tanár.) Vérelváltozások tabesben. 707. lap. Steiner Pál : Közlés a kolozsvári Ferencz József tud.-egyetem sebészeti klinikájá­ról. (Igazgató : Makara Lajos dr., egy. ny. r. tanár.) Adatok a Freyer-féle pro­­statektomia kérdéséhez. 708. lap. Csiky József: Közlés a kir. magy. tud.-egyetem II. sz. belklinikájáról. (Igazgató: Jendrassik Ernő dr. egyet. ny. r. tanár, udvari tanácsos.) A myasthenia gravis pseudoparalyticáról és a vele kapcsolatosan kimutatható izomelváltozásokról. 710. lap. Irodalom-szemle. Összefoglaló ismertetés. Hainiss Géza: A táplálkozási zava­rok és az ezek folyamán jelentkező intoxicatio. A Finkelstein-Meyer-féle fehérjetej. — Lapszemle. Belorvostan. Treupel: A pneumothoraxról és orvos­lásáról. — Idegkórtan. Léri: Az idegrendszer az idült csúzban. — Venereás bántalmak. Az Ehrlich-Hata-féle syphilisellenes gyógyszer. — Orr-, torok- és gégebajok. Ponthiére: A chorea naso-pharyngeális eredete. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. Hallervorden: Pantopon. — Porten: Szer delirium tremens ellen. — Hirschberg: Aperitol. 712—717. lap. Magyar orvosi irodalom. Gyógyászat. — Orvosok lapja. — Budapesti orvosi újság. 717. lap. Vegyes hírek. — Pályázatok. — Hirdetések. 717. lap. Tudományos társulatok és egyesületek. 718—719. lap. Melléklet: Dr. R. Scheuble és Dr. A. Hochstetter, chemiai gyárának „Novojodin“ czímű prospektusa.

Next