Orvosi Hetilap, 1911. március (55. évfolyam, 10-13. szám)

1911-03-05 / 10. szám

55. évfolyam. 10. szám. Budapest, 1911 márczius 5. ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: LENHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR ÉS SZÉKELY ÁGOSTOM EGYET. TANÁR FŐSZERKESZTŐ, SZERKESZTŐ. Mellékletei: SZEMÉSZET Grósz Emil szerkesztésében. GYNAEKOLOGIA Tóth István és Scipiades Elemér szerkesztésében. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. A budapesti kir. tud.­egyetem II. sebészeti klinikájáról. (Igazgató: Réczey Imre dr. tanár, udvari tanácsos.) Adatok a cholekithiasis pathologiájához. Irta: Báron Sándor dr., műtőorvos. /. Bakteriológia. A cholelithiasis mondhatnék minden szakában bacteriu­­mos megbetegedés. Ha vannak is a bacteriumos eredetű kövek (Aschoff és Backmeister), mégis a legtöbb epekő mikro­­organismus közreműködésével jön létre. Az egyes rohamok gyengébb vagy súlyosabb fertőzések, illetve újrafertőzések eredményei. Hasonlóképp a szövődmények, úgymint peri­cholecystitis, cholangitis, perforates peritonitis, májtályog stb. Wright és követői ezért bacteriotherapiai alapon re­mélik a cholelithiasis gyógyítását elérni. Természetes tehát, hogy az epeutak bakteriológiája az újabb időben fokozott érdek­lődéssel találkozott. A klinikum anyagán végzett vizsgálataim és számos kísérlet alapján következő idevonatkozó kérdé­sekkel foglalkoztam: 1. Tartalmaz-e az ép epehólyag bacte­­riumot? 2. Honnét származnak a beteg epetractusban talál­ható bacteriumok? 3. Mely külső, tehát az epetractuson kívül fekvő, és mely belső, azaz magában az epetractusban rejlő körülmények vonják maguk után az epetractus fertőződését és idézik elő a beléje jutott vagy már eredetileg ott tartózkodó bacteriumok elszaporodását? 4. Melyek az előforduló fonto­sabb bacteriumalakok ? Az első kérdésre vonatkozólag az egyes vizsgálók ered­ményei eltérők. Netter, Dapré, Naunyn, Gilbert, Myake, Duclaux stb. sterilnek találták az ép ember és állat epéjét, ha a hólyagból, a cysticusból és a hepaticusból vették, el­lenben a choledochusból vett epe mindig tartalmazott bacte­­riumot. Ehret és Stolz ellenben kimutatták, hogy pontos te­nyésztési eljárásokkal majdnem minden emberi és állati epe­hólyag epéjében mikroorganism­us található. Eljárásuk abban csúcsosodik, hogy számos különféle táptalajra oltanak és pedig lehetőleg nagy mennyiségű epét. Ezirányú vizsgálataim, melyeket 12 élő kutyán végeztem, arra a meggyőződésre juttattak, hogy az eredmény csakugyan az alkalmazott vizsgálati eljárástól függ. Ha az egészséges állat epehólyagjából egy­két „őse“-nyi epét oltottam különböző táptalajokra, az ered­mény 48 órán belül mindig negatív volt. A midőn ellenben 3 — 4 cm3 epét oltottam és a culturákat huzamosabb ideig figyeltem meg, az eredmény 8 eset közül 6-ban positív volt, a­mennyiben 5-ször b. colit, 1-szer pedig egy hosszú Gram­­negativ bacillust sikerült nyernem. Anaerob culturát két eset­ben készítettem negatív eredmény­nyel. A fentebbiek alapján az a véleményem, hogy az ép kutyaepehólyag epéje csak relative steril, azaz vagy (a­mi ritkább) egyáltalán nem tartalmaz mikroorganismust, vagy (a mi gyakoribb) igen keveset és csekély virulentiájút. Az ilyen epe gyakorlati (operatív) szem­pontból aseptikusnak tekinthető. Sem az epehólyagban, sem azon kívül, például a hasüregben, erős reactiót nem vált ki (Ehrhardt, Blasch, Kaschulin), legfeljebb vegyi ingert képvi­sel. Viszont fontos szerep juthat az ép epehólyagban tartóz­kodó bacteriumoknak az esetben, ha epepangás, vagy vala­mely más körülmény, például kő, trauma, vérzés által előse­gítve virulenssé válnak és elszaporodnak, a­mikor újabb haema­­togén illetőleg enterogén fertőzés hozzájárulása nélkül is gyuladást idézhetnek elő. A­mi a kóros epeutakban talált mikroorganismusok provenientiáját illeti, elméletileg a következő lehetőségek ál­lanak fenn A mikroorganismusok az epeutakba juthatnak: a) direct fertőzés vagy sebzés útján (például szúrás), vagy pedig a műtétileg feltárt epetractusban kötszer, eszköz, drain által, vagy végül a bélhuzam bármely részéből, mely­­lyel az epetractus műtét, illetőleg kóros folyamat után össze­köttetésbe jutott; b) arteriosus embolia által; c) a venosus rendszer útján; d) a nyirokutak révén. TARTALOM: EREDETI KÖZLÉSEK. Báron Sándor: A budapesti kir. tud.­egyetem II. sebészi kórodájáról. (Igazgató: Réczey Imre dr. tanár, udvari tanácsos ) Adatok a cholekithiasis pathologiájához. 157. lap. Dalmady Zoltán: A hydrotherapiás reactioképesség mérése. 161. lap. Arany S. Zsigmond: A szénhydrátok anyagcseréjének élet- és kórtana. 162 lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Dollinger Gyula: A budapesti kir. m. tudomány­­egyetem I. számú sebészeti klinikájának évkönyve az 1907-1908. tanítási évről. — Sobotta J.: Az ember anatómiájának atlasza. — Lapszemle. Belorvostan. Kausch: A subcutan és intravénás táplálásról szőlőczukorral. — Williams T. Owen: A vakbél­­gyuladás és a táplálkozásmód összefüggése. — Idegkórtan. Levy: A tabeses és syringomyeliás csont- és izületelváltozások. — Lüdin: Az arteria vertebralis thrombo­­­­sisa. — Sebészet. Riedel: A farkastorokkal szövődött egyoldali nyulajk kezelése. — Henle: A peristaltica-hormon használhatóságáról a sebészetben. — Szülészet és nő­­orvostan. Roth E.: Eklampsia eseteiben Stroganoff módszerével tett újabb tapasztala­tok. — Gyermekorvostan. Hamburger: A verőerek merevségéről a gyermekkorban. — Húgyszervi betegségek. H. Kümmel: A vese- és hólyagtuberculosis sebészi és speci­fikus kezelése. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. Horovitz: Atheromák elektrolysises kezelése. — Tabulae antiscleroticae és tabulae jod­ antiscleroticae. — Variot: Csecsemőkori hányás kezelése. 166—170. lap. Magyar orvosi irodalom. Gyógyászat. — Klinikai füzetek. — Orvosok lapja. — Budapesti orvosi újság. 170. lap. Vegyes hírek. 170. lap. Tudományos társulatok. 171-175. lap.

Next