Orvosi Hetilap, 1911. április (55. évfolyam, 14-18. szám)

1911-04-02 / 14. szám

236 ORVOSI HETILAP 1911. 14. sz. fájdalmak szüntetésére, továbbá a klimakterium előtti időszakban vérzések és fájdalmak szüntetésére és sterilitás előidézésére. Sikerült megszüntetnie postklimakteriumos vérzéseket, nem vérző myomok által okozott panaszokat a klimakterium után és mindenféle időszakban jelentkező menstruativzavarokat az ovariumok sterilezése nélkül is, vagy ha másként nem lehetett, az ovariumok sterilezésével. Kellemetlen esete csak egy volt, melyben az első besugárzást vérzésfokozódás követte. Ennek az esetnek az elbírálására később fogunk visszatérni. Albers-Schönberg vizsgálatait csakhamar egyéb közlések követték. Schindler1 12, Güri2 9, Bardachzi3 6 esetről számolt be és Albers-Schönberg eredményeit mindenben megerősítette. Krönig és Gauss4 pedig mások és saját vizsgálataik után már befejezett dolognak veszik a Röntgen-therápia kiváló eredményeit és azt a kérdést tárgyalják, hogy mi módon befolyásolja a Röntgen-kezelés az operatív beavatkozást uterusvérzések és myomok esetén? Következtetéseiket 38 besugárzásból vonják le. Szembeállítva az operatiót a Röntgenkezeléssel, a myomát illetőleg Döderlein statisztikai összeállítását veszik alapul, mely szerint a mortalitás 3—5°/„. Szerintük a súlyos kivérzéseket követő anaemia és myodegeneratio cordis több áldozatot szed az operáltak közül, mint ami a betegség súlyosságának megfelel. Azon eseteket, amelyekben az operatio rosszabb prognosist nyújt, a jövőben okvetlen besugárzással kell kezelni. Két esetükben a Röntgen-hatás oly lassú volt, hogy a beteg az operatiót követelte. Szembehelyezkednek Albers Schönberg gel: éppen az erősen kivérzett eseteket tartják röntgenezésre alkalmasnak, mert vérzésfokozódást sem ők, sem a többi észlelő nem tapasztaltak és mert éppen ezeknek az operatív mortalitása nagy. Tárgyalják az operatiót követő munkaképtelenséget, szembeállítva a Röntgen-kezeléssel, melynél a beteg munkaképességét el nem veszti, de a mely drágaságánál fogva inkább a vagyonosabb osztály therápiája lehet. Erős egyéneknél, ahol csak 1—2% mortalitás várható, inkább az operatív beavatkozást választják, mert gyorsabban vezet eredményre. Halberstädter vizsgálatai az ovariumokra gyakorolt Röntgen-hatás kórbonczolástani alapjára vetnek világot. Besugárzott és később operatióval eltávolított ovariumok vizsgálata a Röntgen-sugár electiv hatását mutatja A Graf-tüszők hámja az, ami elsősorban szenved, desquammal, később maga a petesejt is elfajul. A stroma csak protradált kezelésnél vesz részt a degeneratív folyamatban. Faber, aki 20 nőgyógyászati esetet a fentieknek megfelelő jó eredménynyel kezelt, az első besugárzás után már 6 nappal eltávolított uterust, myomát és ovariumot vizsgált meg. A folliculusok degeneráltak, kéregvérzések állottak be s az uterussal és a myoma több helyén sejtszétesések és magnecrosisok voltak láthatók. A lelet tehát a besugárzott szervek nagyfokú Röntgen-sensibilitására utal. Általános az a nézet, hogy a sugárzás az ovariumokra hat s ezeknek a sorvadása másodlagosan hozza létre a myoma sorvadását, úgy mint az a klimaktériumon átesett betegeknél történik. Nagy vonásokban ezek azok az eredmények, amelyeket a Röntgen-therápia a nőgyógyászatban napjainkig elért. A siker kulcsa a mélybesugárzás technikájának a pontos elsajátítása. „Ha vannak még nőgyógyász-szakemberek, akik a Röntgen-therápiáról az utóbbi időben elutasítólag nyilatkoztak, ennek oka csak abban lehet, hogy technikájuk nem volt elég exact. Akinek alkalma volt a fényes eredményeket saját beteganyagán tapasztalni, annak lehetetlen tagadó álláspontot elfoglalni“, mondja Krönig. Van azonban a technikának a nehéz elsajátíthatóságán kívül egyéb nehézsége is. Igen sok dolgot ad és módfelett drága. Ha a kitűnő eredmények mellett a közlemények mégis oly ritkák s oly kevés esetről számolnak be, annak talán nem annyira az az oka, hogy a szerzők ilyen mindennapi betegségekből nagyobb anyagot nem tudtak volna gyűjteni, hanem inkább az, hogy több beteg ellátására nem vállalkozhattak. Látjuk tehát, hogy bár a therápiai eredmények megvannak, mégis az eljárás nehézkességei miatt a nőgyógyászati Röntgen-therápia napjainkig alig tekinthető egyébnek, mint reményekre jogosító laboratórium-kísérletnek. Az experimentális kutatásnak ezek szerint tehát most már oda kell irányulnia, hogy az eljárást hatásosságának csökkentése nélkül egyszerűvé és olcsóvá tegye s ezáltal egyrészt a további kutatásra nagyobb teret nyújtson, másrészt pedig az eljárást a praxisnak átadja. A tudománynak talán egyik ágában sem kell oly elővigyázattal ellenőrizni a közleményeket, mint éppen a röntgenológia ezen részében. A Röntgen-therapia olyan határterület, amelybe orvosoknak és physikusoknak egyaránt beleszólása van. A physikusok elegendő pathologiai ismeretek hiányában hoznak eszközöket, melyek diagonálisan ellenkeznek a kórbonczolástan alapelveivel, az orvosok pedig gyakran a mathematikai physika útvesztőjében tévednek el. Pontos kísérleti mérésekkel kell tehát ellenőrizni a sokszor téves és egymásnak ellenmondó közleményeket. Ily módon állítottuk össze therápiai technikánkat, mely egyszerűségénél és olcsóságánál fogva immáron képesít bennünket arra, hogy meglehetős nagyforgalmú beteganyagunkat számbavehető kiadás nélkül teljesen feldolgozzuk. Technikánk főbb vonásokban a következő: Lámpa-távolság. Th. Christen1 mathematikai levezetéseinek értelmében 5-ször oly távolra állítjuk a lámpát a bőrtől, mint amilyen mélyen fekszik a besugárzott testrész. Adagolás. Választanunk kellett, hogy rövidebb időközökben kisebb dosisokkal, vagy egy ülésben adott teljes dosissal végezzük-e a gyógyítást ? Az egy üléses nagy dosis mellett döntöttünk, mely a mai pontos mérések mellett kockázattal már egyáltalában nem jár. A besugárzást lappangási időszak követi, mely egyénenként és a sugárzás minősége szerint is kisebb ingadozásokat mutat, a lappangás időszakán belül történő sugárzásokat követő cumulatiók végeredményével pedig sohasem lehetünk tisztában. A cumulatiók teljes kikerülése czéljából azon penetratio-fok mellett, amelyet mi alkalmaztunk, nem kellett és nem is lehetett hamarabb újra röntgenezni, mint egy hónap múlva. Egyszeri nagy dosis mellett szól azonkívül azon körülmény is, hogy a tudomány jelen állásán mi a sugárzás deletaer hatásait akarjuk kiaknázni, de tudjuk, hogy e mellett kétségtelenül vannak kevéssé ismert serkentő, productív hatások is, amelyeket apró dosisok után észleltek. Talán ide számítható Albers Schönberg esete is, amelyben az első besugárzásokat ellenkező hatás: vérzésfokozódás követte. Helytelennek kell tartanunk azt a technikát, amely óvatosságból apró dosisokkal kezel. Ha vérzés fenyeget, ne várjunk, hanem egyszeri nagy dosissal igyekezzünk a vérzésnek elébe vágni. Egyszeri nagy dosis után 418 esetben egyszer sem tapasztaltunk vérzésfokozódást, pedig amikor a nagy dosis mindenkori csillapító hatásáról meggyőződtünk, a vérzés tartama alatt is röntgenezünk, éppen a gyors segítség szempontjából. Hogy a cumulatiókat teljesen kikerüljük, egy-egy ülés között 4 heti szünetet kellett tartanunk. Sugármérés. A therapia szempontjából a sugárzás kétféle tulajdonságának az ismerete szükséges. Az egyik a sugárzás ereje vagy intensitása, a másik a sugárzás penetratiója vagy keménysége. Ez a két tulajdonság egymástól merőben független. Az egyik quantitás, a másik qualitás. Mind a kettőt mérnünk kell és a nőgyógyászati therápiában speciálisan nagy intensitású és ugyanakkor nagy penetratiójú sugárzás szükséges, hogy elég rövid idő alatt nagy hatást érjünk el a Fortschritte auf dem Gebiete der Röntgen-Strahlen. XV. kötet, I 6. füzet. 1 Deutsche med. Wschrift, 1910 márcz. 3. 2 Münch, med. Wschrift, 1910 aug. 23. 3 Münch, med. Wschrift, 1910 okt. 18. 4 Münch, med. Wschrift, jul. 19. 5 Zeitschr. für Röntgenkunde und Radiumforschung, XII. kötet, 2. füzet.