Orvosi Hetilap, 1911. május (55. évfolyam, 19-22. szám)

1911-05-07 / 19. szám

55. évfolyam. 19. szám. Budapest, 1911 május 7. Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: LENHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR ÉS SZÉKELY ÁGOSTON EGYET. TANÁR FŐSZERKESZTŐ. SZERKESZTŐ. ORVOSI HETILAP Mellékletei: SZEMÉSZET Grósz Emil szerkesztésében. GYNAEKOLOGIA Tóth István és Scipiades Elemér szerkesztésében. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény a székesfővárosi Szt. János-közkórház elme­beteg-osztályából. Autointoxicatiós heveny elmezavar gyógyult esete. Közli: Hudovernig Károly dr., egyet, magántanár, főorvos. Az intestinalis eredetű autointoxicatiós elmezavarokról nem túl sok adatot találunk az irodalomban. Az idevonatkozó casuistika feltűnően gyér; a tankönyvek is röviden végeznek ennek a kórformának klinikájával és kóroktanával. A gyomorbéltractus megbetegedéseinél jelentkező elme­zavarok Moravcsik nézete szerint akként keletkeznek, hogy az ilyen esetekben a táplálkozási és vérkeringési zavarok indirekt úton befolyásolják az agyműködést, másrészt a helybeli izgalmi tünetek téves eszmék fejlődését segítik elő, sőt melancholiás lehangoltságra szolgáltathatnak okot. Kraepelin főleg Wagner és Sölder észleletei alapján kizárólag a bélbeli pangásnak és a béltartalom bomlásának tulajdonít jelentő­séget, a­midőn a felszívódott toxinok az okai a psychés megbetegedésnek; ennél a toxinfelszívódásnál leginkább az aceton, az acetec­etsav és az oxyvajsav szerepel. Schule az idült esetekben a vérszegénységnek, acut esetekben pedig a felszívódott acetonnak és kénhydrogénnek tulajdonítja, hogy a corticalis működésben többé-kevésbé mélyreható táplálkozási zavarok állanak be , de Schule egyben valamely direct nervosus összefüggés befolyására is utal, a­mennyiben a bélbeli bomlás­­termékek és folyamatok a nervi splanchnici s további ana­tómiai összefüggésükben a ganglion cervicale inf. révén befolyá­solják a vertebralis vérérrendszert s evvel az agybeli vérkerin­gést, s az ily módon hiányos avagy kórosan módosult agybeli vérkeringés az agyvelőnek, első­sorban az agykéreg­nek táplálkozási s evvel működési viszonyait befolyásolja. A gyomortractus mgbetegedéseinél jelentkező elmezava­rok klinikai alakjáról Moravcsik akként nyilatkozik, hogy az idült esetekben depressionális állapot, sokszor kifejezett melancholiás állapot fejlődik. Kraepelin szerint az acut lefolyású esetekben zavart izgatottságnak, amentiának, sőt néha delirium acutumnak kórképét találjuk. Wagner és Sölder a heveny zavartságon kívül nem egyszer a Korsakow-féle tünetcsoportot (zavartság, amnesia) látta. Régis az ilyen psychosisokra jel­lemzőnek tartja a torport, a zavartságot, az amnesiát és a hallucinatiós álomállapotot. Érdekes, hogy a gastrointestinalis eredetű elmezavarokat illetőleg nagy elvi ellentét van a német és franczia-olasz szerzők között: az előbbiek nem ismernek különbséget a béltoxinok és bacteriumtoxinok által előidézett psychosisok lefolyása közt, míg a latinok (Klippel, Mongert) azon a néze­ten vannak, hogy minden belső szervnek megbetegedéséhez csatlakozó elmezavar egészen sajátos jelleggel bír; szerintük van önálló májpsychosis, bélpsychosis stb. Az autointoxicatiós elmezavarnak igen érdekes esetét volt alkalmam osztályomon észlelhetni, mely nemcsak gyors oldódása, de egyúttal a kezdeti kórjelzési tévedések és a nosologiai kép egynéhány sajátszerű vonása miatt is tanul­ságos. Az esetet nem óhajtom minden részletében leírni, csak jellemző fővonásaiban, s a tudomásomra jutott oktani momentu­mokat csak utólag említem, a­mint azokat a meggyógyult egyéntől hallottam. F. é. márczius 10.-én beszállíttatott osztályomra egy 30 éves, J. D. nevű intelligens egyén, kit hevenyen támadt vakbélgyuladás miatt hoztak előző napon a Szt. János-köz­kórház sebészeti osztályára műtét czéljából, s onnan másnap átkerült a kórház belosztályára, a­nélkül, hogy a műtét meg­történt volna. Itt hasi szervei épnek bizonyultak, de minthogy nagyon nyugtalan és zavart volt, áttétele az elmeosztályra vált szükségessé. Előzményként ezeken kívül csak annyit tudtunk meg, hogy a beteg az előző napon még rendesen végezte hiva­talát, de hevenyen beállott zavartsága miatt nem volt otthon tartható. Osztályomon a betegen neuropathiás jeleket nem találtunk és kivéve tachycardiát és tremort, sem belorvosi, sem idegkórtani tekintetben beidegzési vagy bénulási rend­ellenességeket nem észleltünk. A beteg teljesen láztalan és hasa sehol sem volt érzékeny. A psyche részéről a követ­kezőket találtam: Teljes zavartság és hiányos tájékozódás, szaporosás állapot, a hozzáintézett kérdéseket nem percipiálta. TARTALOM: EREDETI KÖZLÉSEK. Hudovernig Károly: Közlemény a székesfővárosi Szt. János-közkórház elmebeteg-osz­tályából. Autointoxicatiós heveny elmezavar gyógyult esete. 325. 1. Balás Dezső: Néhány szó a fiatal korban előforduló végbélrákos megbetegedésekről. 326. lap. Auszterveil László : Salvarsannal ambulanter gyógykezelt 77 betegről. 333. lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. William Bulloch and Paul Fildes: Haemophilia. — Lapszemle. Belorvostan. Weintraud: A köszvény gyógyítása phenylchinolincarbonsavval. — Jacobsohn és Rewald: A végbélen át táplálás állandósított klysmák segélyével. — Idegkórtan. Oppenheim: Állandó szédülés (vertigo permanens). — Saenger és Ludeck: A Basedow-féle betegség. — Sebészet. Anschütz: Az epehólyagnak ectasiája folytán támadt ileus. — Gyermekorvostan. F. Schleissner és W. Spät: A sepsises és a scarla­tina-streptococcus közti különbség. — W. Salle : A vérnyomás a gyermekkorban. — Húgyszervi betegségek. Minet: A sem kankós, sem traumás eredetű húgycsőszűkk­­­letek. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. Cronquist: Belsőleg használandó anti­­gonorrhosium. — Hellwachs: Toroköblögetés. 335—338. lap. Magyar orvosi irodalom. Gyógyászat. — Klinikai füzetek. — Orvosok lapja. — Buda­pesti orvosi újság. 338. lap. Vegyes hírek. 338. lap. Tudományos társulatok. 340 -342. lap.

Next