Orvosi Hetilap, 1911. augusztus (55. évfolyam, 32-35. szám)

1911-08-06 / 32. szám

55. évfolyam. 32. szám. Budapest, 1911 augusztus 6. Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: LENHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR ÉS székely Ágostom EGYET. TANÁR FŐSZERKESZTŐ. SZERKESZTŐ. ORVOSI HETILAP Mellékletei: SZEMÉSZET Grósz Emil szerkesztésében. GYNAEKOLOGIA Tóth István és Scipiades Elemér szerkesztésében. EREDETI KÖZLEMÉNYEK, Közlemény a kir. magy. tud.­egyetem II. számú (igaz­gató: Réczey Imre tanár, udvari tanácsos) sebészeti klinikumáról. A kerek gyomorfekély sebészeti gyógyítása. Irta: Borszéky Károly dr., egyetemi magántanár, adjunctus és Báron Sándor dr., műtőorvos. Ha a belorvos a gyom­orfekélylyel nem boldogul, ha már minden tudását kimerítette, a sebészhez küldi a beteget azon meggyőződéssel, hogy a­mire ő nem volt képes, azt amaz biztosan meg tudja tenni. Pedig a gyom­orfekélylyel szemben bizony nem egyszer éppen úgy van a sebész, mint a belorvos: vagy semmit sem tehet a beteg meggyógyítására, vagy oly műtétet végez, a­melynek gyógyító hatását maga sem becsüli többre, mint a belorvos a maga diaetás kúráját vagy orvosságát. A fekély okozta foudroyans vérzéssel vagy egy kedvezőtlen elhelyeződésű, magasan a cardia tájékán székelő, átfúródott fekélylyel szemben a sebész is majdnem olyan tehetetlen, mint a belorvos. És ha újabban néhány se­bész részéről azt halljuk, hogy minden gyomorfekély, még az is, a­mely semmi szövődményt sem okozott, sebészileg kezelendő, nagyon érthetőnek tartjuk a belorvosok élénk til­takozását. A­míg az úgynevezett peptikus vagy kerek gyomor­fekély pathogenesisének kérdése véglegesen tisztázva nincs, addig a sebészeti kezelés általánosításához nagyon is sok szó fér. A szövődmény nélküli nyílt fekélyek nagy része belső kezelésre is gyógyul, még­pedig tartósan, a­nélkül, hogy kiújulna vagy a hegből rák fejlődnek. Az ilyen fekélyek operatív kezelése tehát javulva nincs és az a sebész, a­ki azokat mégis eltávolítja, eljárását sok mindennel okolhatja meg, csak azzal nem, hogy betege javát tartotta szem előtt. A statisztikai adatokra építeni itt semmit sem lehet, mert ha Ali Krogius, Rydggier, Hinterstoisser vagy Moynihan 12%-nyi vagy ennél kisebb közvetlen műtéti halálozással akarják bi­zonyítani a műtéti beavatkozás előnyét a belorvostanival szemben, akkor jogosan lehet Lenke statisztikájára hivatkozni, a­mely belső kezelés után a fekélyek mortalitását 0­ 3%-ban állapítja meg. A sebészetileg kezelt esetek statisztikája csak a közvetlen műtéti halálozást mutatja, de nem egyszersmind azt is, hogy a beteg véglegesen kigyógyult-e bajából; annál kevésbé azt, hogy az operált betegek műtét nélkül nem gyó­­gyultak-e volna meg; viszont a belorvostani statisztikák mindegyikének sarkalatos hibája, hogy a kórjelzés biztossá­gában kételkedni lehet és abban is, hogy a gyógyultnak te­kintett beteg fekélye valóban begyógyult-e és nem szűnt-e meg csupán tüneteket okozni. Természetesen másként áll a dolog, ha a fekély olyan szövődményekhez vezetett, a­melyekkel szemben a belorvos tehetetlen. Fekélyátfúródás és gyakran megismétlődő profá­­sabb vérzés esetén ma már jó eredményt tudunk felmutatni, különösen akkor, ha a betegek még idejekorán kerülnek mű­tét alá. A fekély meggyógyulása után keletkezett heges pylorus­­szűkület vagy homokóragyomor sebészeti kezelésében is ma már véglegesnek mondhatók a megállapodások. Azonban a lobos tumorképződéssel járó úgynevezett callosus fekély ke­zelésének kérdésében a vélemények még nagyon eltérők. Pe­dig éppen az ilyen fekély az, a­mely legtöbbször tárgya a műtéti beavatkozásnak. Ugyanis a callosus fekélyre jellemző a nagy fájdalmasság, a gyakran megismétlődő vérzés és a hányás, a­mely tünetek a legszigorúbban keresztülvitt belső kezelés mellett sem enyhülnek. Ehhez járul még, hogy a lo­bos daganat jelenléte diagnostikai kétségre ad okot; ezen tünetek, valamint a pyloro­spasmusból magyarázható pylorus­­szűkület tünetei teszik érthetővé, hogy a fekély ezen alakjá­nál még a legkonzervatívabb belorvosok is elkerülhetetlennek tartják a műtétet. Az 1906­-i német sebészeti congressuson az ilyenfajta fekélyek kezelésére Krönlein is egyedül a gastro­­enteroanastomosist tartotta javultnak, mint legmegbízhatóbb és legenyhébb műtéti beavatkozást. A gastroenteroanastomo­­sisnak a callosus fekélyekre való gyógyító hatását abból ma- TARTAL­OM: EREDETI KÖZLÉSEK. Borszeky Károly és Báron Sándor: Közlemény a kir. magy. tud.-egyetem II. számú (Igazgató: Réczey Imre tanár, udvari tanácsos) sebészeti klinikumáról. A kerek gyomor­fekély sebészi gyógyítása. 565. lap. Bálint Rezső: Közlemény a III. számú belklinikáról. (Igazgató: Korányi Sándor báró, egyetemi tanár.) A diabeteses acidosis kezeléséről czukorinfusiókkal. 568. lap. Kentzler Gyula: Közlemény a III. számú belgyógyászati klinika laboratóriumából. (Igaz­gató : báró Korányi Sándor dr., egy. nyilv. r. tanár.) Cadhexiások vérsavójának a subli­­matvéroldásra gyakorolt hatásáról. 569. lap. Deák István : Közlés a m­. kir. Ferencz József tud.-egyetem ideg- és elmegyógyászati klinikájáról. (Igazgató: Dr. Lechner Károly, egy­ ny. r. tanár, udvari tanácsos.) Ascaris lumbrichides okozta pyromania. 570. lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Báró Korányi Sándor dr.: Belorvostani előadások. — Lapszemle. Belorvostan. Magnus Lewy: A zablisztkúra a czukorbetegségben. — Sebészet. Cassirer és Mi­hsam: Az agy angiomájának exstirpatiója. — Elmekórtan- Frankhauser: A testvérpsychosisok. — Gyermekorvostan. Blumenau : A phlegmonosus diphtheria és kezelése. — Börkertan. G. Scheiber : A syphilis korai kezelése. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. Hatzfeld: A lágyfekély kezelése pyocyanaseval. — Georgiewsky: Köszvény. — Binet: A natrium bicarbonicum használata gyomorbajok­ban. — Tüdővészesek anaemiás állapotai. 571—575. lap. Magyar orvosi irodalom. Gyógyászat. — Klinikai füzetek. — Orvosok lapja. — Buda­pesti orvosi újság. 575. lap. Vegyes hirek. 575. lap. Tudományos társulatok. 576 - 581. lap.

Next