Orvosi Hetilap, 1911. szeptember (55. évfolyam, 36-39. szám)

1911-09-03 / 36. szám

638 ORVOSI HETILAP 1911. 36. sz. fogat a jobb oldalon 36­/2, a bal oldalon 36 cm. A jobb láb redresszálását az erősen megfeszült Achilles-ín akadályozza, a bal láb 90 fokig hajlítható fel. A beteg felállani nem tud. A beteg ezen első megvizsgálása után nagyon kétségesnek lát­szott, vájjon elérem-e a beteg talpraállítását; ez elé főleg két nagy akadály tornyosult: a leánynak teljesen bénult mindkét alsó végtagja és a nagy testsúly (73 kgr.). Mindazonáltal a felvételt követő napokban a beteg mind­két kóros alsó végtagjára gipszkötést alkalmaztam, e kötések czélja a térd- és csípőizületek kinyújtása és korrigálása és a lóláb-állásban lévő lábak felhajlítása volt. A számos con­tractura kiegyenlítése azonban ez alkalommal csak részben sikerült. E kötéseket 3 hetenként újították meg, a contrac­­turák nyújtását lassan-lassan fokozva. A jobb láb Achilles-ina erősen akadályozta a lóláb-állás korrigálását, illetőleg felhajlí­­tását. 1910 jún. 6.-án tehát az Achilles-ínt narcosisban sub­­cutan átmetszettem, a lábat pedig 90 fokig hajlítottam fel és ugyanekkor felhasználván a narcosisos állapotot, az ízületeket teljes erővel redresszáltam. Hasonló kötéseket ezentúl 3 heten­ként változtattam. A június 24.-én, vagyis 2 hónappal a gyógy­kezelés kezdete után felvett státus a következő volt: a jobb térd ki van nyújtva, a donga­lólábak korrigálva, a tenotomia helye begyógyult, a bal térd azonban még mindig erős valgás­­állásban van, épp ezért ugyanekkor még egyszer narcosisban korrigáltam a bal térdizület állását. Június 30.-án a beteg gipszkötésben két szolga segélyével megtette az első felállási kísérleteit. E kísérleteket naponta folytatta, a kötéseket ezentúl már csak havonként változtatták, a beteg szeptember 7.-én két mankó segélyével már végig tudott menni a folyosón. A beteg a mankóval való járást mindinkább megszokja és egész nap járkál a klinika folyosóin. E járási kísérletek már azért is szükségesek voltak, mivel csak ily módon ismerhettük meg a szerkesztendő gép kívánalmait. Október 5.-én egy szerkesz­tendő gép czéljából a beteg medenczéjéről és alsó vég­tagjairól gipszmintát vettünk. Október 29.-én készült el a Dollinger tanár által szerkesztett tehermentesítő-támasztó gép, melyet a kétoldali coxitis-gép mintájára készítettünk. A gép, mely kemény bőrből és vékony aczélsínekből készült, a bordaívtől kiindulva, mindkét csípőt szabadon hagyva, a lábakig ér. A csípő- és a térdizületek helyén sarnir-izületek vannak, melyek mindkét oldalt rugó segélyével fixálha­tók vagy ismét szabaddá tehetők. A végtagokat az ülőgumón elhelyezett ülőfelület segélyével tehermentesítettük, az ülőfelület egy a gép oldalsó részén elhelyezett, feljebb és alább csavar­ható sín segélyével magasabbra vagy alacsonyabbra állítható be. A gépszerkezet lábszár-részét a czipőkkel a lábtőizületben ízesülő kengyel köti össze. A lábakon külső bokaszíjas czipők vannak hivatva a csekély supinatiót megszüntetni. A beteg járása akkor a legszabadabb és legkönnyebb, ha a jobb csípőjét fixálja, szintúgy a két térdizületét is, le­üléskor azonban úgy a csípő-valamint a térdizületét az arra szolgáló rugó segélyével kinyitja, azaz mozgathatóvá teszi és az illető ízületet behajlítja. A beteg a gépet lassan megszokta és annak segélyével járt, sőt a mankók helyett botokkal is megtanult járni. A gépet mindennap levettük és a végtagokat kitartóan megmasszál­­tuk. Dec­ember 21.-én a beteg a következő státussal hagyta el a klinikát: A csípőizületek teljesen nyújtott állapotban sza­badon mozgathatók. A térdizületek gacsos állása megszűnt, azok teljesen kinyújthatók, de a behajlításuk kissé fájdalmas és ezért a beteg kíméli őket. A lábak csekély supinatióban vannak, a bal láb 80 fokig, a jobb láb 90 fokig könnyen felhajlítható, az izomzat tónusa a sok massage folytán teltebb és rugalmasabb. A járás legnagyobbrészt mankók segélyével történik, a beteg a szabadban kisebb sétákat végez, a kedély­hangulat teljesen megváltozott, a beteg napról-napra örömmel konstatálta azt a haladást, melyet a járásban elért és a­mely abban áll, hogy az eddig a szobához kötött leány 1 —1­/2 órát tud a szabadban sétálni, sőt a lépcsőn is közlekedni. Tehát ez az eset is bizonyítja azt, hogy kitartó szak­szerű gyógykezelés és czélszerűen szerkesztett gépek nagy jelentőséggel bírnak a poliomyelitis acuta anterior következ­ményeinek gyógykezelésében. Az ily esetek gyógykezelése hosszadalmas és nagyon sok türelmet igényel úgy az orvos, mint a beteg részéről, de az elért és fentebb leírt eredmény elég bizonyíték arra, hogy még az ilyen súlyos bénulásoknál is, melyek az első megtekintésre reménytelennek látszanak, megfelelő kezeléssel sikerül a beteg járóképességét és ennek folytán az általános állapotát is lényegesen megjavítani. Közlés a budapesti kir. m. tudományegyetem I. sz. belklinikájáról. (Igazgató: Kétly Károly dr., udvari tanácsos.) A tuberculosis serodiagnosis a viscositás­­mérések alapján. irta: Torday Árpád dr. és Csépai Károly dr. A tuberculosis eddig ismert reactióinak egyik csoportja a szervezet allergiáján alapul, a­mely t. i. a szervezetbe a tuberculosis bacillus termékeit viszi be és a betegen kifej­lődő reactiv folyamatokból iparkodik következtetést vonni a szervezet tuberculosisos megbetegedésére. A másik csoport a vérserumot vizsgálja az immunitásos ismeretek alapján. Az első csoport hibája, hogy ha positiv, nem mondja, hogy activ tuberculosisban szenved az illető; ha negatív, viszont nem szól biztossággal activ tuberculosis ellen. A serodiagnostikai eljárások azért nem használhatók, mert a legtöbb esetben cserben hagyják az embert. Kísérleteink arra irányultak, hogy főleg activ tuberculo­sisban szenvedő betegek vérserumát megfelelő antigénnel összehozva, nem állnak-e be a keverékben oly változások, melyek a keverék viscositását észrevehető módon megváltoz­tatják. Kísérleteink folyamán arra a meggyőződésre jutottunk, hogy activ tuberculosisban szenvedő egyén seruma Koch-féle

Next