Orvosi Hetilap, 1911. október (55. évfolyam, 40-44. szám)
1911-10-01 / 40. szám
1911. 40. sz. ORVOSI HETILAP idő előtti megszakadására, még pedig annál biztosabban, minél későbben a terhesség alatt jelentkezik vagy recidivál a tuberculosis. Hasonlóképpen elég gyakori a spontán abortus Freundnek a tapasztalatai szerint is. Kérdés, hogy mi az oka a terhesség megszakadásának a tuberculosis bizonyos eseteiben. Vájjon placentaris, decidualis gumős elváltozások, vagy a foetusnak placentaris fertőzés útján bekövetkezett halála, vagy amint Freund állítja, a cyanosis, a vérnek szénsavval való telítettsége az, amely a szülőfájásokat kiváltja. Egyes esetekben talán a tartósan magas temperaturaemelkedések, vagy a szívműködés insufficientiája okozhatják a magzat elhalását. A tuberculosis placentaris fertőzésének kérdését, amely kissé messze vezetne, csak éppen érinteni akarjuk e helyütt. A placentaris infectio lehetősége mellett, amelyet pedig a vizsgálók egy része nem ismer el, számos megbízható adat áll rendelkezésünkre. Számosan voltak, akik a placentában tuberculosis-bacillusokat vagy tuberculumokat tudtak kimutatni. Rieldnder és Mayer szerint súlyos tuberculosisban a vérben keringő virulens bacillusok a terhesség alatt a decidua nedvdús szövetében igen kedvező táptalajra találnak. Schmort már egészen kezdődő csúcsaffectiók mellett is tuberculumokat tudott kimutatni a placentában. Úgyszintén Schlimpert, aki részben gümőbacillusokat, részben tuberculumokat talált a lepény szövetében. A placentaris tuberculumokat egyrészt reactiós terméknek tekinti a szervezet részéről, mely a placentába elhurczolt bacillusok ártalmatlanná tételére irányul, másrészt úgy fogja fel, mint az anyáról a foetusra átvitt gümős fertőzésnek egyik nyilvánulását. Hann szerint azonban a tuberculosis congenitalis átvitelének bizonyítására nem elégséges a bacillusoknak és gümős elváltozásoknak kimutatása a lepény szövetében, hanem bizonyságot kell keresni arra, hogy valóban tuberculosis bacillusok jutottak-e be a magzat szerveibe ; a foetus histológiai vizsgálatának negatív volta azonban még nem elég ok arra, hogy a gümőkór placentaris átvitelének a lehetőségét kizárja. Királyfi állatkísérletei, amelyekben gümős anyától származó, de önmagukban semmiféle tuberculosus elváltozást nem mutató magzat májából készült emulsióval tengeri malaczokat oltott és ezeknek tuberculosisban való elpusztulását észlelte, szintén kétségtelen adatok a gümőkór placentaris fertőzésének lehetősége mellett. E lehetőség talán még inkább megvan a szülés alatt, a midőn a sérült chorionbolyhok mentén a bacillaris fertőzés a legkönnyebben létrejöhet, amint ezt Schlimpert is elismeri. Pankow szerint is az intrauterin szerzett tuberculosisoknak legnagyobb része főképpen a szülés alatt jön létre, a midőn a méhösszehúzódások közben egyes placentaris tuberculumok szétszaggattatnak és ilyen módon a bacillus átvitele az anyáról a magzatra igen könnyen bekövetkezhet. A midőn a tuberculosis-graviditas kérdéséről beszélünk, megszoktuk, hogy általában a belgyógyászati tuberculosist és ebben is főképpen a tüdő gümőkórját tekintsük a legveszedelmesebb complicatiónak. Van azonban a tuberculosisnak egy másik localisatiós alakja, a gégetuberculosis, amely a graviditás szempontjából nem kevésbé fontos, sőt talán még súlyosabb megítélés alá is tartozik. A gégephthisis szövődményének súlyosságát az összes vizsgálók elismerik, sőt még azok is, akik a tüdő tuberculosisával szemben conservatívabb álláspontra helyezkednek, a gégetuberculosis elbírálásában a legaktívabb eljárást tartják jogosultnak. Tudjuk különösen Grosskopf vizsgálataiból, hogy a terhesség, a szülés, a gyermekágy magukban is oly körülményeket teremtenek, amelyek a felső légutaknak izgalmi vagy gyuladásos jelenségeit okozhatják. Hofbauer szerint rendes körülmények között is 75%-ban mutatható ki terhesség alatt a felső légutaknak, különösen a gége nyálkahártyájának hyperaemiája és megduzzadása. A terhesség alatt fennálló ezen physiologiai dispositio csak még nagyobb mértékben érvényesülhet a gége tuberculosus megbetegedésével szemben. A gégetuberculosis a terhesség alatt mindig erősen progrediál. A légzési nehézségek gyakran a suffocatio veszedelméig fokozódhatnak, úgy hogy a tracheotomia is szükségessé válhat, amint erre Schauta saját tapasztalatai alapján figyelmeztetett. A tuberculosis-graviditas szövődményében a kérdéseknek egy másik nagy csoportja, amint már előbb jeleztük, azokra a gyakorlati jelentőségű therápiai intézkedésekre vonatkozik, amelyek hasonló esetekben megoldásra várnak. Bizonyos, hogy a tuberculosis-graviditas kérdésében a prophylaxisnak egyetlen helyes eszköze, amelyre nézve véleményeltérés nincs is, magának a terhességnek az elkerülése volna. Amennyire ez nekünk, orvosoknak módunkban áll, igyekszünk is lehetőleg keresztülvinni. Kérdés azonban, hogy a gyakorlati életben, a tuberculosis-graviditas szövődményének fennálló concret eseteiben minő álláspontra helyezkedjünk. Láttuk már az eddig vázlatosan felsorolt irodalmi adatokból is, hogy a graviditás az esetek túlnyomó többségében súlyos és káros befolyással van a tuberculosus folyamatra. Kérdés tehát, hogy szabad-e nyugodtan, összetett kezekkel bevárnunk a graviditás rendes lefolyását, vagy pedig meg kell-e akasztanunk még a terhesség megszakítása útján is ennek a romboló munkáját. Tuberculosis esetén a terhesség művi megszakításának kérdésében három táborra oszlanak a vélemények. A két szélsőséges álláspont: az egyik, amely minden esetben a terhesség művi megszakítását tartja indikáltnak, a másik, amely a mesterséges megszakításnak elvi ellenzője és e kettő közt a középen a harmadik, amely a művi megszakítást ajánlja, de bizonyos korlátok közé igyekszik szorítani. A legszélsőségesebb álláspontra talán az olasz iskola és ennek vezére Maragliano helyezkedik, aki principiálisan, a tuberculosis minden esetében a terhesség művi megszakítását végzi, olyannyira, hogy az ő számára a tüdőtuberculosis diagnosisa egyúttal indicatiót is jelent a graviditás megszakítására. Hangoztatja, hogy nem szabad várnunk addig, amíg az anyára a terhességből nagyobb bajok, nagyobb veszedelmek háramlanak. Minél körülírtabb a tuberculosus elváltozás, minél jobb a tápláltsági állapot, annál sürgősebb az indicatio. A másik végletnek egyik neves képviselője Runge, aki szerint a terhesség művi megszakításának az anya tuberculosisánál jogosultsága nincsen. Figyelmeztet arra, hogy a magzat az anya betegségében nem vesz részt és így egy egészséges életet pusztítunk el azért, hogy egy többé-kevésbé elveszett életet meghosszabbítsunk. Löhlein szerint is a terhesség megszakítása semmiféle haszonnal sem jár az anyára. Vannak, akik mesterséges koraszülések után exitus letalisokról számolnak be, így Brunwick és Rombey. Határozottan a megszakítás ellen nyilatkozik Jaffé, épp úgy Kleinwächter, aki egyenesen azt állítja, hogy a terhesség megszakításával csak előmozdítjuk a tuberculosis terjedését. Hasonló álláspontra helyezkedik általában a franczia iskola és ebben is talán elsősorban Pinard. E két véglet között a középen áll a klinikusoknak túlnyomó többsége, amely a terhesség művi megszakításának nem elvi ellenzője, de nem is kritikában hangoztatója, hanem az indicatiókat bizonyos megállapított korlátok közé szorítja. Bossi kiindulva a klinikai és kísérleti tapasztalatokból, amelyek a terhességnek, a szülésnek és a gyermekágynak a tuberculosus folyamatra való káros hatását bizonyítják, kiindulva továbbá abból, hogy más indicatióknál, mint eclampsia, súlyos vérzés, csillapíthatlan hányás stb., az anya részéről az élethez való jognak elsőbbsége a foetussal szemben el van ismerve, tekintve azt a bizonytalan jövőt, amely a gümős anyától származó magzatra úgy az intra-, mint az extrauterin életben vár, tekintve továbbá a szülészeti technikának a graviditás mesterséges megszakításában, valamint a csecsemőgyógyászatnak a koraszülöttek felnevelésére szolgáló eszközökben bekövetkezett haladását, minden graviditással szövődött tuberculosis-esetben jogosultnak tartja azon kérdés megvitatását, várjon a terhesség mesterséges úton megszakíttassék-e vagy sem. És az indicatiót felállítja minden esetben akkor, amidőn a tuberculosus laesiók, melyek a kezdeti szakban vannak, a terhesség beállása után nyugtalanító módon rosszabbodnak. 701