Orvosi Hetilap, 1911. október (55. évfolyam, 40-44. szám)

1911-10-01 / 40. szám

1911. 40. sz. ORVOSI HETILAP idő előtti megszakadására, még pedig annál biztosabban, minél későbben a terhesség alatt jelentkezik vagy recidivál a tubercu­losis. Hasonlóképpen elég gyakori a spontán abortus Freund­­nek a tapasztalatai szerint is. Kérdés, hogy mi az oka a terhesség megszakadásának a tuberculosis bizonyos eseteiben. Vájjon placentaris, deci­­dualis gu­mős elváltozások, vagy a foetusnak placentaris fer­tőzés útján bekövetkezett halála, vagy a­mint Freund állítja, a cyanosis, a vérnek szénsavval való telítettsége az, a­mely a szülőfájásokat kiváltja. Egyes esetekben talán a tartósan magas temperaturaemelkedések, vagy a szívműködés insuffi­­cientiája okozhatják a magzat elhalását. A tuberculosis placentaris fertőzésének kérdését, a­mely kissé messze vezetne, csak éppen érinteni akarjuk e helyütt. A placentaris infectio lehetősége mellett, a­melyet pedig a vizsgálók egy része nem ismer el, számos megbízható adat áll rendelkezésünkre. Számosan voltak, a­kik a placentában tuberculosis-bacillusokat vagy tuberculumokat tudtak kimu­tatni. Rieldnder és Mayer szerint súlyos tuberculosisban a vérben keringő virulens bacillusok a terhesség alatt a decidua nedvdús szövetében igen kedvező táptalajra találnak. Schmort már egészen kezdődő csúcsaffectiók mellett is tuberculumokat tudott kimutatni a placentában. Úgyszintén Schlimpert, a­ki részben gümőbacillusokat, részben tuberculumokat talált a lepény szövetében. A placentaris tuberculumokat egyrészt reactiós terméknek tekinti a szervezet részéről, mely a pla­­centába elhurczolt bacillusok ártalmatlanná tételére irányul, másrészt úgy fogja fel, mint az anyáról a foetusra átvitt gü­­mős fertőzésnek egyik nyilvánulását. Hann szerint azonban a tuberculosis congenitalis átvitelének bizonyítására nem elég­séges a bacillusoknak és gümős elváltozásoknak kimutatása a lepény szövetében, hanem bizonyságot kell keresni arra, hogy valóban tuberculosis bacillusok jutottak-e be a magzat szer­veibe ; a foetus histológiai vizsgálatának negatív volta azon­ban még nem elég ok arra, hogy a gümőkór placentaris át­vitelének a lehetőségét kizárja. Királyfi állatkísérletei, a­melyek­ben gümős anyától származó, de önmagukban semmiféle tuber­culosus elváltozást nem mutató magzat májából készült emul­­sióval tengeri malaczokat oltott és ezeknek tuberculosisban való elpusztulását észlelte, szintén kétségtelen adatok a gümő­kór placentaris fertőzésének lehetősége mellett. E lehetőség talán még inkább megvan a szülés alatt, a midőn a sérült chorionbolyhok mentén a bacillaris fertőzés a legkönnyebben létrejöhet, a­mint ezt Schlimpert is elismeri. Pankow szerint is az intrauterin szerzett tuberculosisoknak legnagyobb része főképpen a szülés alatt jön létre, a midőn a méhösszehúzódások közben egyes placentaris tuberculumok szétszaggattatnak és ilyen módon a bacillus átvitele az anyá­ról a magzatra igen könnyen bekövetkezhet. A midőn a tuberculosis-graviditas kérdéséről beszélünk, megszoktuk, hogy általában a belgyógyászati tuberculosist és ebben is főképpen a tüdő gümőkórját tekintsük a legvesze­delmesebb complicatiónak. Van azonban a tuberculosisnak egy másik localisatiós alakja, a gégetuberculosis, a­mely a graviditás szempontjából nem kevésbé fontos, sőt talán még súlyosabb megítélés alá is tartozik. A gégephthisis szövődmé­nyének súlyosságát az összes vizsgálók elismerik, sőt még azok is, a­kik a tüdő tuberculosisával szemben conservatí­­vabb álláspontra helyezkednek, a gégetuberculosis elbírálásá­ban a legaktívabb eljárást tartják jogosultnak. Tudjuk külö­nösen Grosskopf vizsgálataiból, hogy a terhesség, a szülés, a gyermekágy magukban is oly körülményeket teremtenek, a­melyek a felső légutaknak izgalmi vagy gyuladásos jelensé­geit okozhatják. Hofbauer szerint rendes körülmények között is 75%-ban mutatható ki terhesség alatt a felső légutaknak, különösen a gége nyálkahártyájának hyperaemiája és meg­­duzzadása. A terhesség alatt fennálló ezen physiologiai dis­positio csak még nagyobb mértékben érvényesülhet a gége tuberculosus megbetegedésével szemben. A gégetuberculosis a terhesség alatt mindig erősen progrediál. A légzési nehéz­ségek gyakran a suffocatio veszedelméig fokozódhatnak, úgy hogy a tracheotomia is szükségessé válhat, a­mint erre Schauta saját tapasztalatai alapján figyelmeztetett. A tuberculosis-graviditas szövődményében a kérdések­nek egy másik nagy csoportja, a­mint már előbb jeleztük, azokra a gyakorlati jelentőségű therápiai intézkedésekre vonat­kozik, a­melyek hasonló esetekben megoldásra várnak. Bizonyos, hogy a tuberculosis-graviditas kérdésében a prophylaxisnak egyetlen helyes eszköze, a­melyre nézve véle­ményeltérés nincs is, magának a terhességnek az elkerülése volna. A­mennyire ez nekünk, orvosoknak módunkban áll, igyekszünk is lehetőleg keresztülvinni. Kérdés azonban, hogy a gyakorlati életben, a tuberculosis-graviditas szövődményé­nek fennálló concret eseteiben minő álláspontra helyezkedjünk. Láttuk már az eddig vázlatosan felsorolt irodalmi adatokból is, hogy a graviditás az esetek túlnyomó többségében súlyos és káros befolyással van a tuberculosus folyamatra. Kérdés tehát, hogy szabad-e nyugodtan, összetett kezekkel bevárnunk a graviditás rendes lefolyását, vagy pedig meg kell-e akasz­tanunk még a terhesség megszakítása útján is ennek a rom­boló munkáját. Tuberculosis esetén a terhesség művi megszakításának kérdésében három táborra oszlanak a vélemények. A két szél­sőséges álláspont: az egyik, a­mely minden esetben a terhesség művi megszakítását tartja indikáltnak, a másik, a­mely a mesterséges megszakításnak elvi ellenzője és e kettő közt a középen a harmadik, a­mely a művi megszakítást ajánlja, de bizonyos korlátok közé igyekszik szorítani. A legszélsőségesebb álláspontra talán az olasz iskola és ennek vezére Maragliano helyezkedik, a­ki principiálisan, a tuberculosis minden esetében a terhesség művi megszakí­tását végzi, olyannyira, hogy az ő számára a tüdőtuberculosis diagnosisa egyúttal indicatiót is jelent a graviditás megszakí­tására. Hangoztatja, hogy nem szabad várnunk addig, a­míg az anyára a terhességből nagyobb bajok, nagyobb veszedel­mek háramlanak. Minél körülírtabb a tuberculosus elváltozás, minél jobb a tápláltsági állapot, annál sürgősebb az indicatio. A másik végletnek egyik neves képviselője Runge, a­ki szerint a terhesség művi megszakításának az anya tuber­­culosisánál jogosultsága nincsen. Figyelmeztet arra, hogy a magzat az anya betegségében nem vesz részt és így egy egészséges életet pusztítunk el azért, hogy egy többé-kevésbé elveszett életet meghosszabbítsunk. Löhlein szerint is a ter­hesség megszakítása semmiféle haszonnal sem jár az anyára. Vannak, a­kik mesterséges koraszülések után exitus letalisok­­ról számolnak be, így Brunwick és Rombey. Határozottan a megszakítás ellen nyilatkozik Jaffé, épp úgy Kleinwächter, a­ki egyenesen azt állítja, hogy a terhesség megszakításával csak előmozdítjuk a tuberculosis terjedését. Hasonló állás­pontra helyezkedik általában a franczia iskola és ebben is talán első­sorban Pinard. E két véglet között a középen áll a klinikusoknak túl­nyomó többsége, a­mely a terhesség művi megszakításának nem elvi ellenzője, de nem is kritikában hangoztatója, hanem az indicatiókat bizonyos megállapított korlátok közé szorítja. Bossi kiindulva a klinikai és kísérleti tapasztalatokból, a­me­lyek a terhességnek, a szülésnek és a gyermekágynak a tuber­culosus folyamatra való káros hatását bizonyítják, kiindulva továbbá abból, hogy más indicatióknál, mint eclampsia, súlyos vérzés, csillapíthatlan hányás stb., az anya részéről az élethez való jognak elsőbbsége a foetussal szemben el van ismerve, tekintve azt a bizonytalan jövőt, a­mely a gümős anyától származó magzatra úgy az intra-, mint az extrauterin életben vár, tekintve továbbá a szülészeti tech­nikának a graviditás mesterséges megszakításában, valamint a csecsemőgyógyászatnak a koraszülöttek felnevelésére szol­gáló eszközökben bekövetkezett haladását, minden graviditás­­sal szövődött tuberculosis-esetben jogosultnak tartja azon kérdés megvitatását, várjon a terhesség mesterséges úton meg­­szakíttassék-e vagy sem. És az indicatiót felállítja minden esetben akkor, a­midőn a tuberculosus laesiók, melyek a kezdeti szakban vannak, a terhesség beállása után nyugtalanító módon rosszabbodnak. 701

Next