Orvosi Hetilap, 1911. november (55. évfolyam, 45-48. szám)

1911-11-05 / 45. szám

' 790 ORVOSI HETILAP 1911. 45. sz. Dron már akkoriban megállapította, hogy a syphilises mellék­­herelob jóformán mindig fájdalmatlan, elsősorban a mellékhere fejét foglalja el s hogy csaknem kivétel nélkül a syphilis leg­koraibb szakában fordul elő. Az átlagos időt, mely a primaer affectio keletkezése és a syphilises mellékherelok kifejlődése között eltelik, 3­2 hónapra tette. A mellékhere önálló syphilises bántalmát még Dron közlése után is kétségbevonták, főként Németországban, a­hol a legutóbbi időkig nem is foglalkoztak e kérdéssel. Csak újabban jelent meg a német irodalomban J. Ullmann-tól­ egy rövid közlemény, a­melyben 2 typusos, a Dion esetei­hez hasonló esetet ír le. Mi ez alkalommal egyedül a mellékherének ezen önálló syphilises bajára óhajtunk kitérni, egyrészt mert valamennyi esetünk erre az alakra vonatkozik, másrészt mert klinikai érde­kessége éppen az esetleges diagnostikai nehézségek miatt csakis ennek a folyamatnak van. A primaer melléheresyphilist klinikai alapon — mert kórbonczolástani adatok alig ismeretesek —, csak úgy mint a heresyphilist, diffus és körülírt gummás alakra lehet osztani. Az irodalmi adatokból kiderül, hogy ez utóbbi, melyet tertiaer alaknak is nevezhetünk, jóval ritkább, mint a diffus syphilises alak, a­melyet viszont secundaer jelenségnek kell fölfognunk (Fournier). Mivelhogy a körülírt alak volta­képpen typusos tertiner tünet, nem lehet csodálni, hogy főként a syphilis későbbi szakában fordul elő s rendszerint egyoldalt jelentkezik. Az önálló mellékheresyphilis valódi typusos alakja azonban a diffus megvastagodással járó folyamat. Ez az alak igen korai tünet s mint ilyen jóformán kivétel nélkül kétoldalt fordul elő. Dron-nnk valamennyi esete ebbe a cso­portba tartozott és ide tartozik saját három esetünk is, a­me­lyek röviden ismertetve a következő módon folytak le: /. eset. X. Y. 23 éves bölcsészethallgató. Az erőteljes betegnek gonorrhoeája sohasem volt. Syphilises infectio 1909 november havában. 1910 január havában általános tünetek. Ezek ellen más helyen mintegy 12 sublimatinfectiót kapott. A tünetek erre visszafejlődtek. Nálunk 1910 május havában jelentkezett először, hogy megtudja, kell-e kúrát végeznie. Ekkor kifejezett általános mirigyduzzanaton kívül más tünetet nem találtunk. A Wassermann-reactió erősen positiv (-j—(—h*)- A herére és függelékeire panasza nincsen. Megszemléléskor a scrotum rendes nagyságúnak látszik. A tapintó vizsgálat alkalmával azonban mindkét mellékhere a herétől jól elkülöníthetően megnagyobbodottnak tűnik föl. A megnagyobbodás, mely férfi-kisujjnyi vastagságú, a jobb mellékherének egész kiterjedésében tapintható, de nem egyenletes eloszlású. A megvastagodás ugyanis főként a mellékhere fején nyil­vánul legerősebben, a­hol az kis cseresznye nagyságú A mellék­herének ez a m­egvastagodása majdnem porczkemény tapintású és kissé egyenetlen felületű. A bal mellékherében ez a keménytapintású megvastagodás csakis a fejben érezhető és mogyoró nagyságú. Mindkét mellékhere még nyomásra sem érzékenyebb a rendesnél. A két here tökéletesen épnek mutatkozik és a herék burkain sem tapintható elváltozás. Szintúgy egészségesnek mutatkozott a két vas deferens is. A beteg két mellékheréjének bajáról mit sem tudott. Minthogy gono­rrhoeája állítólag sohasem volt, a többször vizsgált vizelet pedig állan­dóan kristálytisztának látszott, más­ok után kellett kutatnunk, mely a bajt okozta. Legközelebb állott a gümős megbetegedés, de ez ellen nemcsak a beteg erőteljes szervezete és a láztalan állapot szólt, hanem a daganatnak teljesen izolált, a környezettel össze nem kapasz­kodott volta is, valamint az, hogy a mellékhere feje volt a legjobban megtámadva. Előző traumáról a beteg mit sem tudott. Mindezek kizárása után s a korai lues fönforgása miatt immár a mellékhere syphilises elváltozására kellett gondolnunk. A­ beteget erre kiadós kenőkúrára fogtuk (10 adag a 3 gr. és 20 adag á 4 gr.) A folyamat már a 10. kenés után szemlátomást kisebbedett. Leggyorsabban a jobboldali mellékherének fark- és test­részében tűnt el a folyamat, a két mellékhere fején ellenben a daganat csak a 15. kenés után kiseb­bedett lényegesen s a 20. kenés után múlt el teljesen. A két mellékheré­nek nyom nélkül elmúlt daganata eddig nem recidivált, noha egyéb recidiva (torok- és ajakplaque-ok) azóta már jelentkezett. 2. eset: X. Y. 29 éves magánhivatalnok lueses infectióját 1909 szeptember havában szerezte. A primaer affectio orvosának (Berlinben) kijelentése szerint az egyik tonsillán volt. Egy hónappal később általános, részben széteső kiütése támadt a testén, melynek nyomaként az alsó végtagokon hegek láthatók. A beteg az első félévben mintegy 95—100 kenést végzett Mi magunk a beteget 1910 április havában láttuk először. Akkoriban a látható nyálkahártyákon és a köztakarón 3 J. Ullmann: Über Erkrankung des Nebenhodens im Frühstadium der Syphilis. Monatshefte für prakt. Dermatologie, 4. k. 1. sz. 1905. * A vérvizsgálatokat az egyetemi bőr- és bujakórtani klinika laboratóriumában végeztem. lueses tünet nem volt, mirigyei is aránylag csak kis fokban voltak meg­nagyobbodva. Vizsgálatkor föltűnt azonban, s erre maga a beteg is figyelmeztetett, hogy a két mellékhere beteg. Elsősorban a bal mellék­here, ez mintegy kisujjnyi vastagságban megnagyobbodott, porczkemény s egyenetlen, dudoros felszínű. A daganat nyomásra is alig fájdalmas. A jobb mellékherének csak a feje és a test­része duzzadt meg hasonló módon, a farka ellenben rendes nagyságában és összeállásában tapint­ható. Mindkét here a mellékheredaganattól jól elkülönülve tapintható és klinikailag egészségesnek mutatkozik. Ugyancsak épnek látszik a két vas deferens is. A Wassermann-reactio kifejezetten positív (+ + +)■ A betegnek évek előtt volt ugyan gonorrhoeája, ennek azonban a nyoma sem a vizeletben, sem egyébként nem található. Mellékheregyuladásra nem emlékszik. A beteg egyébként teljesen jól érzi magát s feltűnő erős, zömök testalkotású. Tuberculosisra semmi gyanú sincs. A megindított antiliteses kezelés (40 adag : 3—4 gr.) meghozta itt is az eredményt, a­mennyiben a felszívódás elég gyorsan vált ész­­lelhetővé. Különösen a bal mellékhere ment feltűnően vissza, a jobb­oldali mellékherének főként a testében azonban még hosszabb ideig állott fönn a resistentia, míg azután jodkurára (jodnatr. 15:300, naponta 3—4 evőkanállal) az is elmúlott. A betegnek ekkor lueses tünete egé­szen a folyó év tavaszáig nem volt, 1911 tavaszán minden egyéb lueses tünet nélkül a bal mellékhere daganata lassankint ismét kiújult. Erélyes kéneses és jódos kúrára (3, 4 és 5 gr.-os kenések) a folyamat ismét visszament, de csak bizonyos fokig,a­mennyiben a mellékhere testében kis resistentia maradt vissza, mely olykor megduzzad, jódra azonban hamar visszafejlődik. 3. eset: X. Y. 25 éves kovács kórházi rendelésünkön 1911 már­­czius 1.-én jelentkezett először. Lueses infectiója 1910 őszén volt. A primaer-affectio után, mely a penis sulcus coronariusában ült, általános kiütést kapott Ez ellen a kezelőorvosa 15 infectiót adott. Gonorrhoeája állítólag sohasem volt. Vizelete kristálytiszta s gonorrhoeára egyébként sincs gyanú. A beteg különben erőteljes szervezetű. Jelentkezésekor a törzsön elszórt recidiv, annularis jellegű roseolát találtunk; ezenkívül erős polyadenitis. A herék teljesen épek. A két mellékhere azonban jelentékenyen duzzadt, porczkemény, egyenetlen felszínű és teljesen fájdalmatlan. A duzzanat mindkét mellékhere egész kiterjedésére vonatkozik s körül­belül kisujjnyi vastagságú. A jobb mellékhere fejében azonban a daga­nat mogyorónyi nagyságot ér el. Jellemző, hogy a bajról a beteg semmit sem tudott s így a keletkezése idejéről pontos tudomásunk nincsen. A megindított antisyphilises kúra, mely 30 kenésből és jódadagolásból állott, ez esetben teljes sikerrel járt. A roseolák — a rendes tapasztalás­nak megfelelően — már az első 5—6 kenés nyomán eltűntek, nem így a két mellékheredaganat, ezek a nagymérvű beszűrődés következtében csak a 20. kenés után látszottak lényegesen kisebbedni, a 25. kenés után pedig nyomtalanul elmúltak. A beteg azóta csak egyszer jelentkezett (2 hónappal később) s akkor polyadenitisen kívül semmi tünetet sem találtunk. A két mellékhere ez alkalommal szintén teljesen épnek látszott. Ha most e három esetünket áttekintjük, nyilvánvaló, hogy typusos korai önálló mellékherelyes­ esetek voltak, a­melyek föl­ismerése voltaképpen nem okozott diagnostikai nehézségeket, mert valamennyi a Dron-féle typust követte. A mellékheresyphilis Dron-féle typusának a diagnostikai része pedig jól van megálla­pítva, a tünetek meglehetősen egyöntetűek és állandóak minden esetben. A­mint saját eseteinkből is kiviláglik, ezek a tünetek rendszerint abban nyilvánulnak, hogy a mellékhere tömötten beszűrődött, a­mi elsősorban annak fejében tapintható ki élesen. Ez a megnagyobbodás fájdalom nélkül és lappangva, idősült gyuladás alakjában szokott jelentkezni. A gonorrhoeas epididymitis fölvételét ez a lefolyás már eleve kizárja, mert az többé-kevésbé hevesebb tünetekkel­ köszönt be. Jellemző a bántalomra, hogy csaknem kivétel nélkül kétoldalt fejlődik ki. Az elváltozás azonban gyakran nem egyforma mértékben szokott jelentkezni. A megnagyobbodás és megkeményedés annyira lappangva szokott támadni, hogy a betegeknek csak a kisebb része (eseteink közül a II.) bir egyáltalában tudo­mással a bajról s rendesen csak az orvos veszi először észre. Ez természetesen csak azért lehetséges, mert a folyamat úgyszólván teljesen fájdalom nélkül jár. A bajnak ez az indolens, észrevétlen keletkezése és ki­fejlődése rendkívül jellegzetes s igen eltér a mellékhere syphi­­lisének önálló gummás alakjától. Ez utóbbi ugyanis nem rit­kán lázzal és fájdalommal jár, a­mi lényegesen megváltoztatja az egész kórképet. A daganat ezen alakban diónagyságot is elérhet és fontos, hogy csak az egyik mellékherére szorít­kozik. Durand, E. Rollet, Jonnart valamennyi esete ezt bizonyítja. A mellékhere izolált gummás alakjára jellemző továbbá az is, hogy szemben a diffus Dion-féle typussal, a syphilisnek aránylag csak késői szakában szokott kifejlődni, Ch. Allen tapasztalása szerint a 3—10. év között. És ez tér­

Next