Orvosi Hetilap, 1912. április (56. évfolyam, 14-17. szám)
1912-04-07 / 14. szám
■ . ... ■ •-----..................................................-.y. 1912. 14. sz. ORVOSI HETILAP oldattá egészítjük ki és centrifugáljuk. Ezen eljárást mindaddig ismételhetjük, míg oly híg sóoldatra akadunk, melylyel haemolysis már mutatkozik. A BQ meghatározására bármelyik colorimetriás eljárást alkalmazhatjuk, de ajánlom a következő igen egyszerű és a czélnak teljesen megfelelő eljárást. A relatív haemoglobin-tartalom meghatározása B- és H-ban. Eszközök: Két kis, 10 cm3 űrtartalmú, 0-5 cm-ekre beosztott mérőhenger. Csepegtető üveg, destillált vízzel. Fekete papírlap, melyen 8 cm. hosszú és 1 cm. széles nyílást vágunk. Kivitel: A két mérőhengert fehér alapra helyezzük. Az egyikbe a halványabb folyadékból (tehát többnyire //-ból) körülbelül 5 cm3-nyit öntünk. A másik hengerbe viszszük pipettával az erősebben festett (tehát rendesen B) folyadéknak meghatározott mennyiségét, a színeződés erősségéhez képest 1—2 vagy 3 cm3-t (ha halványabb, többet, ha vörösebb, kevesebbet) és destillált vízzel 1/2 cm3-enként addig hígítjuk, míg a színe a másik próbáéval egyenlő. A fekete papírral eltakarjuk a két összehasonlítandó próbát, hogy a hasadékon át mindkettőnek egyenlő rétegét lássuk. Amikor a színegyenlőség beállt, megállapítjuk az előbb erősebben festett folyadék jelenlegi térfogatát és elosztjuk az eredeti térfogattal. Ez a szám jelzi a RQ-t. Példa: fí-folyadék 2 cm3-ét 35 cm3-re kellett felhígíol tanunk, hogy színe //-éval egyezzék, tehát RQ = -2 = 1 '75, ami azt jelenti, hogy a resistens vörös vérsejtek tömege úgy aránylik a nem resistensekéhez, mint 1 ‘75:1. Ha igen nagy resistentiacsökkenés volt, tehát H vörösebb mint B, akkor a //-ból mérünk le határozott mennyiséget és azt hígítjuk, míg ő-vel egyenlő. Feltéve, hogy ily esetben a 2 cm3 H-t 3-5 cm8-re kellett hígítanunk, az RQ = 3.5 = 0-57, ami ismét azt jelenti, hogy 0'57 resistens vörös vérsejtre esik 1 nem resistens. Összefoglalás: 1. Az előbb leírt eljárás alkalmazásakor a 1 2%-os NaCl-oldat egészséges emberek vérét vagy nem, vagy csak nyomokban oldja. Némely kóros állapotban a vörös vérsejtek resistentiája 0,5%-os NaCl-dal szemben nem mutat eltérést, abból tehát, hogy a haemolysis kimarad, még nem következtethetjük, hogy az egyén egészséges. Ellenben, ha a haemolysis erős resistentia-csökkenést jelez, mondhatjuk, hogy az illető egyénben valami nincsen rendben. A betegség természetére vonatkozólag a reactio nem ad fölvilágosítást, mert resistentiacsökkenés mindenféle pathologiás, illetve rendellenes állapotban előfordulhat. Mindazonáltal kimondható, hogy jelentékeny resistentia-csökkenés leginkább általános gyengeséget és vérszegénységet előidéző betegségekben észlelhető. Tehát a leírt módszer a gyengeség megállapítására szolgáló reactio. Némely méreg is erősen csökkenti a vörös vérsejtek resistentiáját, ilyen az alkohol. Ez irányban érdekes állatkísérleteket végeztünk, melyekről más alkalommal számolunk be. 2. Ezen egyszerű eljárás segítségével egy csepp vérrel quantitative megállapíthatjuk a vörös vérsejtek resistentiájának csökkenését, valamint fokozódását is, vagyis azon arányt, mely a resistens és nem resistens vérsejtek közt fennáll. Közlemény a Pesti Izr. Kórház bőr- és bujakóros rendeléséről. (Rendelő főorvos: Justus Jakab dr.) A jodfersan therapeutikai értéke a lues kezelésében. *■ • Ecsedi Ernő dr. és Sebők Zsigmond dr. hogy az 1910. év derekán Ehrliches gyógykezelése lényeges kibővítéstálan joggal remélhettük, hogy ezzel szerrel a syphilisnek és utómegbetegedéseinek a valóságos panaceáját nyertük. Az első eredmények csakugyan kitűnőnek látszottak. Az eddigi kéneső- és jódkezelésnek makacsul ellenálló súlyos esetek egyetlen salvarsanbefecskendezésre rohamos javulást mutattak: régóta fennálló fekélyek, exubcerált bőrgummák olykor 48 óra alatt teljesen behámosodtak, meggyógyultak. A „606“ arsentartalma pedig arra a véleményre jogosíthatott fel, hogy mindazon esetekben, amelyekben azelőtt a kéneső és a jód adagolásán kívül az általános gyöngeségi állapotnak, a vérszegénységnek, neurosisoknak stb. megszüntetésére is ügyet kellett vetni, egyúttal a zsongító hatás is beáll. Sajnos, az öröm korai volt. Amint a későbbi megfigyelések bebizonyították, a salvarsan alkalmazása után az egyéb kellemetlen következményeken kívül éppen úgy jelentkeztek recidivák. Azelőtt is megtörtént, hogy egyetlen kénesőkúra után újabb tünetek hosszabb ideig, gyakran több éven keresztül nem jelentkeztek. Maga Ehrlich a német természetbúvárok königsbergi gyűlésén, majd közleményeiben kénytelen volt kijelenteni, hogy az ő készítménye nem tudja ugyan a lues gyógykezelésében eddig alkalmazott gyógyeljárásokat kiküszöbölni, de a kénesővel és jóddal kombinálva igenis ajánlható. Az osztályunkon észlelt egyéb kedvezőtlen tapasztalataink alapján is kénytelenek voltunk figyelmünket a salvarsanon kívül újra a kéneső- és jódkészítményekre terelni. A kéneső-kezelésre vonatkozó megfigyeléseinket ezúttal nincs szándékunkban érinteni, hanem csupán csak a jódra vonatkozó észleleteinket teszszük közzé. A jódot tudvalevőleg rendszerint jodkalium vagy jodnatrium alakjában szoktuk belsőleg adagolni, mégpedig oldatban, pirula vagy por alakjában. Felszívódása a gyomorban történik, a szervezetből való kiválasztása pedig a veséken, bőrön és nyálkahártyákon át, mégpedig oly gyorsan, hogy rendesen már 5 perc múlva kimutatható a nyálban. Tekintetbe kell vennünk a jódnak nemcsak a luesra gyakorolt gyógyító hatását, hanem azon általa előidézett melléktüneteket is, melyek a szervezetre károsan hatnak. Eme káros hatásnak, a jodismusnak a foka függ természetesen: 1.hogy az illető szervezetnek milyen a türelmi határa a jóddal szemben, 2. hogy milyen nagy adagokban és milyen összetételben adjuk a jódot. Hiszen gyakran már kis adagokra is észlelhetjük a jodismus jelentkezését a kötőhártyák hurutja, máskor gyomor- és béltünetek formájában, sokszor pedig erős főfájás, majd pedig bőrtünetek alakjában. Ezek után természetesen úgy véljük, hogy az egyes jódkészítmények alkalmazásakor a következőket kell szem előtt tartani: 1. Várjon a szervezet jól tari-e valamely formában ? Nincsenek-e kellemetlen vagy egyenesen káros mellékhatásai ? 2. Mily gyorsan, 3. mily mértékben jelentkezik a gyógyszer alkalmazásakor a gyógyító hatás? Nyolcz hónapon keresztül részletes kísérleteket folytattunk többféle jódkészítménynyel, mely tanulmányozásunk közepette érdeklődésünket és figyelmünket főkép a jodfersan kötötte le. A fersan marhavérből előállított, vastartalmú acidalbumin, mely a vörös vérsejtek egész vas- és phosphor-mennyiségét tartalmazza. A fersanra a gyomornedv nincs hatással s felszívódása a belekben megy végbe, mint azt a Korányi,a Senator stb. klinikájáról megjelent munkálatok igazolják. Jóddal kombinálva első ízben Jolles (Wien) hozta javaslatba, nálunk Alpárt másutt Bennnghoven, Herlings stb. ajánlotta s jodfersan névvel kerül pastillák alakjában forgalomba. A csokoládéval bevont pastilla 040 jodkaliumot és 040 fersant tartalmaz. A gyermekeknek való pastillák felényi gyógyszert tartalmaznak. Tudvalevő, hogy a jódalkaliák könnyen szívódnak fel, de eme könnyű felszívódás azután, mint már említettük, azt eredményezi, hogy a jód a vérben és a szövetekben a ki-1 Orvosi Hetilap, 1901. 2 Therapie der Gegenwart, 1901, 2. sz. 3 Budapesti Orvosi Újság, 1906, 29. sz. 257