Orvosi Hetilap, 1912. június (56. évfolyam, 22-26. szám)

1912-06-02 / 22. szám

56. évfolyam. 22. szám. Budapest, 1912 junius 2. ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA : LENHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR ÉS SZÉKELY ÁGOSTON EGYET. TANÁR FŐSZERKESZTŐ, SZERKESZTŐ. Mellékletei: SZEMÉSZET Grósz Emil szerkesztésében. GYNAEKOLOGIA Tóth István és Scipiades Elemér szerkesztésében. EREDETI KÖZLEMÉNYEK.­ ­ A budapesti Stefánia-gyermekkórházzal kapcsolatos egyetemi gyermekklinikáról. (Igazgató : Bókay János dr., egyet. ny. r. tanár, udvari tanácsos.) A gyermekkori hysteria gyógykezeléséről.* Irta: ráthonyi Reusz Frigyes dr., egyetemi magántanár. A hysteria problémájának minden részletében oly phan­­tomszerű jelenséggel van dolgunk, melynek van neve, de nincs határozott teste. Örököltünk régi időkből egy szót, egy elnevezést, melyhez homályos fogalmak és kalandos theoriák számos emléke tapad; de a szó körül, melynek gyakorlati értelmezése az idők folyamán jelentékenyen eltolódott, a ha­tározatlan fogalmaknak oly zavara keletkezett, hogy máig sem sikerült ezen h­aosban rendet teremteni. Braid után Charcot volt az első, ki döntő lépést tett a hysteria problémájának megoldása felé, midőn kimondotta, hogy hysteriások az oly tünetek, melyek suggestio útján ke­letkeznek, s hogy a hysteria nem egyéb, mint fokozott sug­­gestibilitás. Régebbi idők óta közhasználatban forgó szók helyes értelmezése, illetve tudományos definitiója a gyakorlat alapján nyugvó logikai selectio dolga lévén, ezen meghatá­rozás csakugyan megáll, mihelyt bebizonyítható, hogy az addig közhasználatilag hysteriásnak nevezett keresetek túl­nyomó nagy része valóban suggestio útján keletkezik. A nem suggestio útján keletkező többi jelenséget ez esetben ki kell a hysteria fogalmából kapcsolni és mint nem hysteriá­­sokat külön elbírálás alá venni. Állandó akadálya volt azonban minden további selec­­tiónak, hogy Charcot definitiójában ismét egy határozatlan fogalom, a suggestio (idegen suggestio, autosuggestio, sug­­gestibilitás, fokozott suggestibilitás) fogalma szerepelt, mely épp úgy, mint a hysteria, széleskörű használata ellenére — vagy talán éppen azért — még sokkal határozatlanabb, ho­mályosabb valami, mint a milyen a hysteria szó önmaga. Charcot tanításának első nagy jelentősége nem is a hysteria ezen közelebbi meghatározásában, hanem azon meg­ismerésben van, a mi a hysteria ezen meghatározásában már benfoglaltatik s melynek ezen szűkebb definitiót meg kell előznie, t. i. hogy minden hysteriás tünet psychés eredetű s hogy a hysteria a psyche egy sajátos kóros állapotának te­kintendő. Igaz, hogy némelyek, mint pl. Bernstein, a hysteriának tisztán psychés természetét ma sem ismerik el; mások viszont monistikus vagy psychophysikai parallelistikus alapból indulva ki, igyekeznek a hysteriát magyarázni. Az ily magyarázatok azonban túlhaladják mai ismereteink kereteit s oly meta­­physikai területekre kalandoznak el, melyek a természettudo­mányi vizsgálat számára hozzá nem férhetők, miért is többnyire tisztán formulárisak, semmitmondók, sőt nem egy­szer teljesen érthetetlenek is. A hysteria kérdésének ily szempontokból való vizsgá­latát már azért sem tartjuk helyesnek, mert a hysteria-kérdés psychologiai jelentőségének elismerése még nem jelenti azt, hogy psychologiai kérdésekben a priori valamely dualistikus vagy pláne spiritualistikus álláspontra akarnánk helyezkedni, hanem csupán azt, hogy a m­ethodika szempontjából a psychologiai módszer mellett foglalunk állást. Az így értel­mezett psychologiai álláspont azonban úgy gyakorlati, mint elméleti szempontból éppen ezen jelentősége miatt fontos, mert a kérdés hovatartozósága felett való ezen első döntés minden további kutatás methodikáját határozza meg. Ha elismerjük a hysteriakérdésnek tisztán psychológiai természetét, akkor nyilvánvaló, hogy minden további részlet­­kérdés megoldása is tisztán psychologiai methodikával kere­sendő. Bár igen sokszor gondatlanul összeelegyítjük őket, psychologiai és anatomophysiologiai ismereteink között sokkal nagyobb űr tátong, mintsem hogy az egyik methodikája a másikra is alkalmazható volna. Mindaddig, míg a physicalis szervi folyamat psychologiai jelenséggé válásának vagy a * Minden jog fentartva. TARTALOM: EREDETI KÖZLÉSEK. ráthonyi Reusz Frigyes: A budapesti Stefánia-gyermekkórházzal kapcsolatos egyetemi gyermekklinikáról.­­Igazgató: Bókay János dr., egyet. ny. r. tanár, udvari tanácsos.) A gyermekkori hysteria gyógykezeléséről. 413. lap. Lénárd Vilmos: Közlemény a budapesti kir magy. tudomány-egyetem bakteriológiai intézetéből. (Igazgató-tanár: Preisz Hugó dr.) Fertőzés vibrio Metschnikoffi-val ember­ben. 417. lap. Királyi­ Géza : Közlemény az egyetemi 111. számú belklinikáról. (Igazgató: báró Korányi Sándor dr., egyetemi tanár.) Az epe bakteriológiai és chemiai vizsgálata in vivo; dia­­gnostikai eljárása typhus abdominalis korai felismerésére. 419. lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Bókay János, Flesch Ármin és Bókay Zoltán: A gyermekorvoslás tankönyve. — Lapszemle. Sebészet. Frangenheim: A Shoemaker- féle sphincterplastika.— Idegkórtan. Rhese: A fülészeti vizsgálat értéke a koponyasérü­lések megítélésében. — Elmekórtan. Naecke: Az alkohol és a homosexualitás össze­függése. — Böhming: Ureabrominnal elért eredmények. — Gyermekorvostan. Ssoko­­low: A differentialis pneumograph és alkalmazása gyermekeken. — Wittich: Járólagos tuberculin-kezelés a gyermekkori gümőkórban és scrophulosisban. — Venereás beteg­ségek. J. Ruhemann: Salvarsan és latens mikrobismus. — Bőrkórtan. Fabry: A Payr­­féle műtétnek arczlupus eseteiben­­való alkalmazása. — Kisebb közlések az orvos­gyakorlatra. Simonstein: Aponal. — John : Typhus okozta bél­vérzés. — Kayser Asthma bronchiale. 421—423. lap. Magyar orvosi irodalom. — Gyógyászat. — Orvosok lapja. — Budapesti orvosi újság. 423. lap. Vegyes hírek. 424. lap. Tudományos társulatok. 425—430. lap.

Next