Orvosi Hetilap, 1912. június (56. évfolyam, 22-26. szám)
1912-06-02 / 22. szám
56. évfolyam. 22. szám. Budapest, 1912 junius 2. ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA : LENHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR ÉS SZÉKELY ÁGOSTON EGYET. TANÁR FŐSZERKESZTŐ, SZERKESZTŐ. Mellékletei: SZEMÉSZET Grósz Emil szerkesztésében. GYNAEKOLOGIA Tóth István és Scipiades Elemér szerkesztésében. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. A budapesti Stefánia-gyermekkórházzal kapcsolatos egyetemi gyermekklinikáról. (Igazgató : Bókay János dr., egyet. ny. r. tanár, udvari tanácsos.) A gyermekkori hysteria gyógykezeléséről.* Irta: ráthonyi Reusz Frigyes dr., egyetemi magántanár. A hysteria problémájának minden részletében oly phantomszerű jelenséggel van dolgunk, melynek van neve, de nincs határozott teste. Örököltünk régi időkből egy szót, egy elnevezést, melyhez homályos fogalmak és kalandos theoriák számos emléke tapad; de a szó körül, melynek gyakorlati értelmezése az idők folyamán jelentékenyen eltolódott, a határozatlan fogalmaknak oly zavara keletkezett, hogy máig sem sikerült ezen haosban rendet teremteni. Braid után Charcot volt az első, ki döntő lépést tett a hysteria problémájának megoldása felé, midőn kimondotta, hogy hysteriások az oly tünetek, melyek suggestio útján keletkeznek, s hogy a hysteria nem egyéb, mint fokozott suggestibilitás. Régebbi idők óta közhasználatban forgó szók helyes értelmezése, illetve tudományos definitiója a gyakorlat alapján nyugvó logikai selectio dolga lévén, ezen meghatározás csakugyan megáll, mihelyt bebizonyítható, hogy az addig közhasználatilag hysteriásnak nevezett keresetek túlnyomó nagy része valóban suggestio útján keletkezik. A nem suggestio útján keletkező többi jelenséget ez esetben ki kell a hysteria fogalmából kapcsolni és mint nem hysteriásokat külön elbírálás alá venni. Állandó akadálya volt azonban minden további selectiónak, hogy Charcot definitiójában ismét egy határozatlan fogalom, a suggestio (idegen suggestio, autosuggestio, suggestibilitás, fokozott suggestibilitás) fogalma szerepelt, mely épp úgy, mint a hysteria, széleskörű használata ellenére — vagy talán éppen azért — még sokkal határozatlanabb, homályosabb valami, mint a milyen a hysteria szó önmaga. Charcot tanításának első nagy jelentősége nem is a hysteria ezen közelebbi meghatározásában, hanem azon megismerésben van, a mi a hysteria ezen meghatározásában már benfoglaltatik s melynek ezen szűkebb definitiót meg kell előznie, t. i. hogy minden hysteriás tünet psychés eredetű s hogy a hysteria a psyche egy sajátos kóros állapotának tekintendő. Igaz, hogy némelyek, mint pl. Bernstein, a hysteriának tisztán psychés természetét ma sem ismerik el; mások viszont monistikus vagy psychophysikai parallelistikus alapból indulva ki, igyekeznek a hysteriát magyarázni. Az ily magyarázatok azonban túlhaladják mai ismereteink kereteit s oly metaphysikai területekre kalandoznak el, melyek a természettudományi vizsgálat számára hozzá nem férhetők, miért is többnyire tisztán formulárisak, semmitmondók, sőt nem egyszer teljesen érthetetlenek is. A hysteria kérdésének ily szempontokból való vizsgálatát már azért sem tartjuk helyesnek, mert a hysteria-kérdés psychologiai jelentőségének elismerése még nem jelenti azt, hogy psychologiai kérdésekben a priori valamely dualistikus vagy pláne spiritualistikus álláspontra akarnánk helyezkedni, hanem csupán azt, hogy a methodika szempontjából a psychologiai módszer mellett foglalunk állást. Az így értelmezett psychologiai álláspont azonban úgy gyakorlati, mint elméleti szempontból éppen ezen jelentősége miatt fontos, mert a kérdés hovatartozósága felett való ezen első döntés minden további kutatás methodikáját határozza meg. Ha elismerjük a hysteriakérdésnek tisztán psychológiai természetét, akkor nyilvánvaló, hogy minden további részletkérdés megoldása is tisztán psychologiai methodikával keresendő. Bár igen sokszor gondatlanul összeelegyítjük őket, psychologiai és anatomophysiologiai ismereteink között sokkal nagyobb űr tátong, mintsem hogy az egyik methodikája a másikra is alkalmazható volna. Mindaddig, míg a physicalis szervi folyamat psychologiai jelenséggé válásának vagy a * Minden jog fentartva. TARTALOM: EREDETI KÖZLÉSEK. ráthonyi Reusz Frigyes: A budapesti Stefánia-gyermekkórházzal kapcsolatos egyetemi gyermekklinikáról.Igazgató: Bókay János dr., egyet. ny. r. tanár, udvari tanácsos.) A gyermekkori hysteria gyógykezeléséről. 413. lap. Lénárd Vilmos: Közlemény a budapesti kir magy. tudomány-egyetem bakteriológiai intézetéből. (Igazgató-tanár: Preisz Hugó dr.) Fertőzés vibrio Metschnikoffi-val emberben. 417. lap. Királyi Géza : Közlemény az egyetemi 111. számú belklinikáról. (Igazgató: báró Korányi Sándor dr., egyetemi tanár.) Az epe bakteriológiai és chemiai vizsgálata in vivo; diagnostikai eljárása typhus abdominalis korai felismerésére. 419. lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Bókay János, Flesch Ármin és Bókay Zoltán: A gyermekorvoslás tankönyve. — Lapszemle. Sebészet. Frangenheim: A Shoemaker- féle sphincterplastika.— Idegkórtan. Rhese: A fülészeti vizsgálat értéke a koponyasérülések megítélésében. — Elmekórtan. Naecke: Az alkohol és a homosexualitás összefüggése. — Böhming: Ureabrominnal elért eredmények. — Gyermekorvostan. Ssokolow: A differentialis pneumograph és alkalmazása gyermekeken. — Wittich: Járólagos tuberculin-kezelés a gyermekkori gümőkórban és scrophulosisban. — Venereás betegségek. J. Ruhemann: Salvarsan és latens mikrobismus. — Bőrkórtan. Fabry: A Payrféle műtétnek arczlupus eseteibenvaló alkalmazása. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. Simonstein: Aponal. — John : Typhus okozta bélvérzés. — Kayser Asthma bronchiale. 421—423. lap. Magyar orvosi irodalom. — Gyógyászat. — Orvosok lapja. — Budapesti orvosi újság. 423. lap. Vegyes hírek. 424. lap. Tudományos társulatok. 425—430. lap.