Orvosi Hetilap, 1912. szeptember (56. évfolyam, 35-39. szám)
1912-09-01 / 35. szám
56. évfolyam. 35. szám. Budapest, 1912 szeptember 1. SZERKESZTI ÉS KIADJA: LENHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR ÉS SZÉKELY ÁGOSTON EGYET. TANÁR FŐSZERKESZTŐ. SZERKESZTŐ. ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. Mellékletei: SZEMÉSZET Grósz Emil szerkesztésében. GYNAEKOLOGIA Tóth István és Scipiades Elemér szerkesztésében. TARTALOM: EREDETI KÖZLÉSEK. Vidakovich Kamill: Közlés a kolozsvári Ferencz József tudomány-egyetem sebészeti klinikájáról. (Igazgató : Makara Lajos dr., egyetemi tanár.) A koponyába hatolt idegen testek helyének egyszerű meghatározási módja. 643. lap. Ország Oszkár: A tüdőcsúcs körülírt emphysemája. 649. lap. Davidovics József: Közlemény a budapesti kir. magy. tudomány-egyetem közegészségtani intézetéből. (Igazgató: Liebermann Leó dr., ny. r. tanár.) A venereás betegségek elterjedése Magyarországon 650. lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. O. Fellner: Die Therapie der Wiener Spezialärzte. R. Rüge és M. zur Werth: Tropenkrankheiten und Tropenhygiene. — Lapszemle: Belorvosion. O. Folin: A vizelet húgyanyag-tartalmának meghatározása. — Idegkórtan. J. L. Dreyfus: A modern vizsgáló módszerek jelentősége az izolált pupilla-elváltozások megítélésében. — Nőorvostan. Krönig és Gauss: Műtétes eljárással castráljuk-e, avagy Röntgen-kezelésre küldjük nyomás betegeinket ? — Bőrkórtan. A. Heller: Az „onycholysis“ nevű körömbántalom. — Húgyszervi betegségek. A. Boeckel: A húgyhólyag kikapcsolása (exclusio vesicae) vesehólyag-gümőkórban. — Orr-, torok- és gégebajok. Stenger: A rostacsontnak (iköbölnek és homloküregnek) endonasalis műtéte. — Fülorvostan. Manasse: Idősült középfülgyuladás és cholesteatoma. — Fizikai és diaetás gyógyításmódok. Rosenthal: A bőrbetegségeknek massage-zsal való kezelése. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. Lévi-Bing és Duroeux: Lábszárfekély. — Frey : Uraemia. — Tieux: Terhességi hányás. 652—655. lap. Magyar orvosi irodalom. Gyógyászat. — Orvosok lapja. — Klinikai füzetek. — Budapesti orvosi újság. 656. lap. Vegyes hírek. 656. lap. Tudományos társulatok. 657—658. lap EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlés a kolozsvári Ferencz József tudomány-egyetem sebészeti klinikájáról. (Igazgató: Makara Lajos dr., egyetemi tanár.) A koponyába hatolt idegen testek helyének egyszerű meghatározási módja.* Irta: Vidakovích Kamill dr., II. tanársegéd. Az x-sugarak felfedezése előtt az emberi szervezetbe jutott idegen testek helyét vagy egyáltalában nem, vagy csak a sérülés okozta tünetekből tudtuk megállapítani. Rajzoláson vagy számításon alapuló és pontos eredményt nyújtó eljárásról tehát abban az időben nem lehetett szó. Ilyeneket csak azóta ismerünk, mióta az x-sugarak segélyével az idegen testeket vagy legalább is legtöbbjét szemünk számára hozzáférhetővé tudjuk tenni. Az x-sugarak segítségével készített projectogrammok oly ábrákat nyújtanak, melyek alkalmasak arra, hogy utánuk mértani alapon a rajtuk látható árnyékból az idegen test térbeli helyzetét kiszámíthassuk. Ámde a gyakorlat azt mutatta, hogy amilyen könnyű az elméleti számítás, épp oly nehéz lehet annak gyakorlati alkalmazása az emberi test változó alakú és felületű egyes részeiben. Mi sem bizonyítja a nehézségeket jobban, mint az, hogy ma közel 200 ilyen meghatározási eljárást ismerünk már. Ugyane magas szám a mellett is szól, hogy oly eljárást, mely megbízható pontosság mellett egyszerűen bírná a keresett test helyét megállapítani, eddig elé nem ismerünk. Ismerünk tisztán tudományos, elméleti értékű eljárásokat, melyek nagy pontossággal jelölik meg a keresett idegen test helyét; ezek azonban gyakorlati szempontból nem igen válnak be, rendesen már csak azért sem, mert bonyodalmas számításokon alapulnak, ettől pedig, mint Gillet mondja, irtózik minden * Előadás az Erdélyi Múzeum-Egylet orvostudományi szakosztályának 1912 május hó 4.-én tartott ülésén, orvos és röntgenológus. Avval a gondolattal, hogy minden eljárás bizonyos nehézségeket rejt magában, a priori épp úgy meg kell barátkoznunk, mint ahogy nem szabad felednünk azt sem, hogy minden számítás, melynek alapja az élő, folyton mozgó emberi test, nem lehet ment apró, számtani értelemben vett hibáktól. Szerencsére itt is segítségünkre van a gyakorlat, mely a számítás hibáit sok tekintetben kiigazítani tudja. Ilyen apró hibák már csak azért sem zavarják az eredményt, mert nem mértani értelemben vett pont a számításunk és beavatkozásunk tárgya, hanem nagyobb physikai test, rendesen projectil. Ennek méretei sokszor oly nagyok az őt befoglaló testrész méreteihez képest, hogy eltávolításához elegendő helyzetének csak megközelítő ismerete is, például az, hogy a végtag hajlító vagy feszítő oldalán fekszik-e. Másrészt bonczolástani ismereteink és műtéti technikánk alapján a test felkeresése czéljából kisebb vagy nagyobb anatómiai területet tehetünk szabaddá fontos képletek sértése nélkül. Kivétel e tekintetben a koponya. Az agy állománya nem alkalmas arra, hogy a mélyében helyet foglaló idegen testhez az utat szabaddá tegyük, ez csak nagyobb roncsolással történhetnék, ami az agy fontos szerepénél fogva végzetes vagy többé jóvá nem tehető következményekkel járna. Az agyba került idegen testek tehát igen pontos localisatiót követelnek, ha eltávolításuk javalata fenforog, és pedig oly pontos meghatározást, mely lehetővé teszi, hogy hozzájuk a látatlanban férkőzhessünk és őket oly szűk csatornán keresztül távolítsuk el, aminő az eltávolító eszköz bevezetéséhez éppen szükséges. Vajjon lehetséges-e ily pontos meghatározás? A gyakorlat azt mutatja, hogy igen, és pedig azért, mert a természet a koponyát, az agy e csodálatos szerkezetű házát oly kemény, határozott alakú falakból építette fel, melyek nemcsak minden irányban fix pontokból számítható megállapítást tesznek lehetővé, hanem a számítás alapját tevő röntgenogrammon csontos mivoltuknál fogva jól is láthatók. A koponyát mértani szempontból, bizonyos tekintetben szabályos vagy legalább is symmetriás keményfalú testnek tekinthetjük.