Orvosi Hetilap, 1913. február (57. évfolyam, 5-8. szám)

1913-02-02 / 5. szám

57. évfolyam. 5. szám. Budapest, 1913 február 2. Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: LENHOSSÉK MIHÁLY egyet, takar és SZÉKELY ÁGOSTON EGYET. TANÁR FŐSZERKESZTŐ, SZERKESZTŐ. ORVOSI HETILAP Mellékletei: SZEMÉSZET Grósz Emil szerkesztésében. GYNAEKOLOGIA Tóth István és Scipiades Elemér szerkesztésében. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlés a kolozsvári kir. magy. Ferencz József tud.-egyetem se­bészeti klinikájáról. (Igazgató : Makara Lajos dr., egyetemi tanár.) A végbélelőesés okairól és a húgyhólyag és hasprés befolyásáról a végbélelőesés létrejövésére. Irta: Vidakovich Kamill dr., I. tanársegéd. 1. Kóroktani elméletek. Alig ismerünk elváltozást az emberi szervezetben, mely­nek létrejöttéről változatosabb felfogások keletkeztek volna, sőt uralkodnának még ma is, mint a végbélelőesés keletke­zéséről valók, és alig ismerünk betegséget, melynek műtéti kezelésében annyi eljárás állana rendelkezésünkre, mint ebben a bajban. A nagyszámú elmélet keletkezésének okát két körülményben kell keresnünk: egyrészt tarthatatlannak, ki nem elégítőnek bizonyultak a kutatás és tapasztalat újab­ban felderített tényei magyarázatában, másrészt nem bírtak elég szilárd alapot szolgáltatni a recidiva ellen állandó sikert biztosító műtétek felépítéséhez. Különösen ez utóbbi tekin­tetben szerzett csalódások adták az impulzust és directívát is a további kutatásokra. S ha végigtekintünk a kutatók fá­radhatatlan munkájának hosszú, ma már évtizedekre terjedő lefolyására, be kell vallanunk, hogy ma sincsen egységes, mindenki által elfogadott elméletünk, hanem vannak ezek mellett izoláltan álló nézetek, tapasztalatok és experimentális eredmények, melyek között azonban hiányzik az összekötő kapocs. Ezeket mint kóroktani adatokat három osztályba so­rozhatjuk : Először olyanokra, melyek a baj okát a Douglas-féle redő mély állásában keresik; másodszor olyanokra, melyek a medenc­efeneket al­kotó képletek gyöngeségében látják a kifejlődés fő okát; és harmadszor olyanokra, melyek a végbél függesztő készülékének elégtelen voltában (insufficientiájában) vélik az előesés létrejövésének pathogenetikai momentumát felismerni (A. Bauer). Ezen szervi elváltozásokhoz csatlakoznak a végbélnek gyuladások által okozott elváltozásai, továbbá bizonyos se­gítő momentumok, a­milyenek elsősorban a hasprés műkö­dése és szomszédos szervek működésének befolyásoló hatása (húgyhólyag). Dolgozatom második felében éppen ezeknek befolyását igyekszem részletezni. Maguknak az elméleteknek a fenti három osztályba való sorozása helyett érdekesebbnek látszik azokat keletke­zésük történeti sorrendjében taglalni, mert ilyen formában való tárgyalásuk jobban mutatja az egyesek közötti kapcso­latot és megfogalmazásuk indító okait, a­mi egyben tanul­ságosabb is, mint amúgy csoportosított felemlítésük. Az első elmélet, mely általános elfogadásra talált és mely igen sokáig fentartotta magát, Esmarch elmélete volt. E szerint a prolapsus recti és prolapsus mucosae­ani között csak fokozatbeli különbség áll fenn. Létrejöttüket a következőképpen magyarázza: Minden fokozott erőlködéssel járó végbélbaj adott körülmények között az analis nyálka­hártya előesésére vezethet azáltal, hogy a végbél egyes ré­tegei az alapbántalom — rendesen gyuladás — okozta vizenyő által fellazulnak. E fellazulás eredménye a nyálka­hártya leválása az izomrétegről, mely az erőlködésnek en­gedve, a végbélnyíláson keresztül kinyomul. A mozgékony nyálkahártya előesése mind nagyobb mérvet ölt és bizonyos fokon túl maga után vonszolja a szintén mobilissá vált izomréteget is. Klinikailag a folyamat, mint egyáltalában a végbélelőesés képe, eleinte csakis az elülső végbélfal Hóesé­sében nyilvánul; ha azonban az inger elég erős és az eről­ködés elég tartós, megnyúlhatik a végbelet hátulról rögzítő szövettömeg is és így a rectum teljes egészében eshetik elő. A leszálló végbelet követik egyéb hasi szervek is, rendesen vékonybelek, melyek eleinte csak a kis medenczébe, később TARTALOM. EREDETI KÖZLÉSEK. Vidakovich Kamill: Közlés a kir. magy. Ferencz József tud.-egyetem sebészeti kliniká­járól Kolozsvárt. (Igazgató: Makara Lajos dr., egyetemi tanár.) A végbélelőesés okairól és a húgyhólyag és hasprés befolyásáról a végbélelőesés létrejövésében. 79. lap. Dörner Dezső: Közlemény a budapesti kir. magy. tud.-egyetem orr- és gégeorvostani klinikájáról. (Igazgató: Ónodi A. dr., egyetemi tanár.) Az agypunctiókra vonatkozó kísérletes vizsgálatok. 82. lap. Pólya Jenő: Közlemény a szent István-kórház III. sebészeti osztályáról. A duodenalis fekélyről. 86. lap. Pach Henrik: Mechanikai nyomás okozta izomsorvadások. 90. lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Gustav Baar: Die Indikanurie. — Új könyvek.— Lapszemle. Gyógyszertan. Scabosan. — E. Fischer és G. Klemperer: Elarson. — Belor­vosion. Boas: Folliculin. — Etienne: A szív erejének vizsgálata. — Idegkórtan. Oppen­heim : A világrahozott agyvelődaganatok klinikai sajátosságai. — Gyermekorvostan. Vogt: Bélhurutos, mesterségesen táplált csecsemők sikeres kezelésének előmozdítása. — Húgyszervi betegségek. Bachrach: Hólyagdaganatoknak magas feszültségű áramokkal történt endovesicalis gyógyítása. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. Percy: Bright­kór. — Arnozan és Carlos: Typhus abdominalis. — Weissenberg: Felzúgás. _R. Müller: Malum perforans. 91—92. lap. Magyar orvosi irodalom. Gyógyászat. — Orvosok lapja — Budapesti orvosi újság. 92. lap. Vegyes hírek. 93. lap. Tudományos társulatok. 94—98. lap

Next