Orvosi Hetilap, 1913. március (57. évfolyam, 9-13. szám)
1913-03-02 / 9. szám
57. évfolyam. 9. szám. Budapest, 1913 márczius 2. Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: LENHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR ÉS székely Ágostom EGYET. TANÁR főszerkesztő, szerkesztő. ORVOSI HETILAP Mellékletei: SZEMÉSZET Orosz Emil szerkesztésében. GYNAEKOLOGIA Tóth István és Scipiades Elemér szerkesztésében. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény a budapesti kir. magy. tud.egyetem III. számú belklinikájáról. (Igazgató: báró Korányi Sándor dr., ny. r. egyet. tanár.) Vizsgálatok a „lisztnapok“-ról diabetesben. Irta: Róth Miklós dr. A diabetes diaetetikájában a Noorden ajánlotta zablisztnapoknak a hyperglykaemiára, illetve glykosuriára s az acidosisra gyakorolt kedvező befolyását ezidőszerint nem tudjuk bizonyosan megmagyarázni. Noorden és iskolája kezdetben a zabliszt specifikus hatását vette fel, amely a pankreas belső secretióját befolyásolva hat a szénhydrátanyagcserére. His ezen specifikus anyagot meg is próbálta alkoholos oldatában izolálni, az általa létesített kedvező eredményeket azonban maga Nootden is kétségbe vonta, Magnus Levy, Zülzer és mások pedig teljesen tagadták. Noorden e theoria hiányossága folytán két más lehetőségre is gondolt : a zabliszthatás okát egyrészt a zabkeményítő különálló chemiai constitutiójában, másrészt pedig a vesefilternek a zabliszt által provokált megváltozásában kereste, amely Eppinger és Barenscheen vizsgálatai szerint látszólag csökkent glykosuria mellett fokozott hyperglykaemiát eredményez; ez utóbbi felvételt azonban Blumnak s legújabban Schirokauernek vizsgálatai megcáfolják, akik zablisztnapok alatt vérczukormeghatározásokat végezve, a glykosurin csökkenése mellett nem találtak magasabb vérczukorértékeket. A zabkeményítő különböző chemiai constitutiójának felvétele sem adott támpontot a zablisztnapok magyarázására. Blum-nak a strassburgi klinikán végzett kísérletei kimutatták, hogy keményítőt tartalmazó különféle lisztféleségek, így búza-, árpa-, rozsliszt a zablisztnapokhoz hasonlóan hatnak, ha a kúrát főzeléknapok vezetik be, ha a diaeta húsmentes s az említett lisztek a zablisztnapok eredeti formájában, vagyis levesek alakjában nyújtatnak. Blum szerint a megelőző caloria- és fehérjeszegény főzeléknapok a fontosak, amelyek a tolerantiát lényegesen emelik. Igen számottevő factorként szerepel a húsmentesség, amennyiben az állati fehérjék kedvezőtlenül hatnak. A növényi fehérjék (robozat, glidin) káros hatása nem volt tapasztalható. Határozott szerepe van az elkészítés módjának, a vajas levesnek, amely alakban Strauss szerint lassabban történik a felszívódás s a vérnek czukorral való elárasztása. Ezen észleleteket többen, így Magnus-Levy, Baumgarten, Rolly és mások is megerősítették. Noorden azonban a másféle lisztekkel elért kedvező eredményeket onnan származtatja, hogy Blum diabeteses esetei olyanok voltak, melyekben éhezés, illetve főzeléknapok után más szénhydrátokat, sőt talán magát a czukrot is jobban értékesítené a szervezet s megmarad azon véleménye mellett, hogy a zablisztnek specifikus hatását kell supponálni. Az eltérő felfogások utánvizsgálása annyival kevésbé látszott érdektelennek, mert a kérdéssel kapcsolatban több olyan probléma adódott, amelyekre választ nyerni nem lehetett felesleges. Elsősorban megvizsgáltuk, hogy kísérleteinkben a diabeteses egyéneknek adott lisztfajták miképpen viselkednek a diastasisos hatással szemben in vitro. Erre vonatkozóan az irodalmi adatok nagyon eltérők. Grierson szerint a zab- és búzaliszt a diastasera egyformán bomlik. Lang azt találta, hogy a zabkeményítő nehezebben bontatik fel, mint a búzakeményítő. Velük szemben Klotz és újabban Nagao vizsgálatai azt mutatták, hogy a zabkeményítőt a diastase könnyebben bontja fel, mint a búzát. Mi vizsgálatainkat olyan módon végeztük, hogy zab-, búza-, árpa-, rozslisztből 5—5 gr.-ot pontosan lemérve, 0'20 gr. tiszta diastaléval kevertük össze, s az egészet 100 cm3 destillált vízzel felöntve s a keveréket az észlelés tartama alatt gyakran felrázva, 30'-tól 3 óráig 38° mellett thermoszatban tartották. A képződött czukrot időközönként polariméterrel s a Sahli módosította Pavy-féle titrálással ható TARTALOM. EREDETI KÖZLÉSEK. Róth Miklós: Közlemény a budapesti kir. magy. tud.egyetem 111. számú belklinikájáról. (Igazgató: báró Korányi Sándor dr., nyilv. r. egyet. tanár.) Vizsgálatok a diabeteses „lisztnapok“-ról. 155. lap. Berkovits Antal és Rudas Bódog: Közlemény a budapesti kir. magy. tud.-egyetem III sz. belklinikájáról. (Igazgató: báró Korányi Sándor dr., egyet. ny. r. tanár.) A köpet fehérjetartalma és annak diagnostikai jelentősége. 159. lap. Longauer Kálmán: Vörhenyben van-e önálló szerepük a tonsilláknak? 161. lap. Pólya Jenő: Közlemény a szent István-kórház HI. sebészeti osztályáról A duodenalis fekélyről. 161. lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Veröffentlichungen der Robert Koch-Stiftung zur Bekämpfung der Tuberkulose. — A. Bum: Technik der ärztlichen Massage. — Uj könyvek. — Lapszemle. Belorvostan. M. Simmonds: A hypophysis megbetegedése folytán keletkezett diabetes insipidus. — Sebészet. H. Harttung: A mutatóujjnak spontán gangraenája. — Szülészet és nőorvostan. Walcher jun.: A colostrumnak az emlőkből való kinyomogatása eklampsia esetén. — Húgyszervi betegségek. O. Marion: Képzelhető-e vesicalis prostatismus prostata nélküli betegeken ? — Fizikai és diaetás gyógyításmódok. Frankenhäuser. A cyclonok hatása a közérzésre. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. Oy : Codeonal. — Hinsberg: Gégebetegségek okozta nyelészavar. 164—166. lap. Magyar orvosi irodalom. Gyógyászat. — Orvosok lapja. — Budapesti orvosi újság. 167. lap. Vegyes hírek. 167. lap. Tudományos társulatok. 168—173. lap