Orvosi Hetilap, 1913. május (57. évfolyam, 18-21. szám)

1913-05-04 / 18. szám

1913. 18. sz ORVOSI HETILAP gégeideg elfajult törzsében és végágaiban talált ép idegros­tok vagy a sympathicus­ összeköttetések útján ugyanazon oldalról, vagy a gége területében levő összeköttetések útján az ellenoldalról eredhetnek. Tehát olyan cerebrospinalis idegrostok­kal volna dolgunk, melyek vagy a rami communicantes és a rami cardiaci útján az alsó gégeideg pályájába jutnak, vagy azt a felső gégeidegek említett összeköttetése útján az ellen­kező oldalról érik el. Ezen vizsgálati eredményeinket a gégebeidegzés kór­tanára és az idegimpulzus haladása különböző útjainak isme­retére nézve fontosnak tartjuk. A klinikai leletekkel karöltve járó kórbonczolástani és kórszövettani kutatásoknak van fen­­tartva ezen morphologiai tények jelentőségét megvilágítani. Közlemény a budapesti egyetem I. sz. női klinikájáról. (Igazgató: Bársony János dr. udvari tanácsos, egyetemi tanár.) Lehet-e irányadó a bakteriológiai vizsgálat a vetélések kezelésében? Irta: Scherer Sándor dr., egyetemi tanársegéd. Winter königsbergi tanár már az 1909. évben tartott strassburgi congressuson hívta fel a figyelmet arra, hogy a női genitalis tractus bacterium tartalma szerint változhatik egyes esetekben a lázas vetélések és gyermekágyak lefolyása , a bakteriológiai vizsgálatoknak tehát a prognosis felállításá­ban és a therapia megfontolásakor eminens szerepet kell juttatnunk. Ennek a kérdésnek azóta a dolog érdekességénél fogva óriási irodalma keletkezett, a­melynek ezen czikk keretében még csak vázlatosan sem lehet helyet adni; főként csak azon dolgozatokról teszek említést, a­melyek a kérdést tisztán gyakorlati szempontból próbálták megoldani. Bakteriológiai vizsgálataimból az anaerob eljárások értékét s az azokkal elérhető eredményeket ezúttal kikapcsolom, egyrészt mivel a gyakorlatban a vizsgálatok komplikált volta miatt ezeknek szerep egyáltalán nem is juthatna; másrészt, mivel az anaerob eljárások értékéről és fontosságáról a szülészetben külön czikk keretében fogok ugyancsak e lap hasábjain beszá­molni. I. A „Zentralblatt für Gynäkologie“ 1911. évi 15. számá­ban Winter tanár így ír: „Az ú. n. sepsises, azaz lázzal és a petefészek bomlásával járó abortusok prognosisa általános­ságban elég jónak mondható. A tapasztalás inkább odafelé hajlik, hogy a bomlott petefészeket eltávolítván, a láz elmú­lik, s a rendes gyermekágy kifekvése után az asszonyok minden utóbetegség nélkül meggyógyulnak. Ezt annyira meg­szoktuk már, hogy komolyabb veszélyre a lázzal járó abor­tusok kezelésekor sem gondolunk. Pedig nem is olyan ritka, hogy súlyos sepsises tünetek jelentkeznek a lázas abortussal kapcsolatban és halálra, vagy legalább is nehéz betegségekre vezetnek; ezeket az eseteket mint criminális abortusokat szoktuk elkönyvelni és a súlyos kór okát a magzatűzés al­kalmával ejtett szöveti sérülésekben keressük.“ A sepsises abortus prognosisa felől kevés használható statisztikai adat látott napvilágot, ezért Winter csak a klinikáján gyűjtött ta­pasztalatokból közli a következőket: 100 sepsises abortus közül volt: Haláleset....................... 13 Pyaemia (nem halálos) ..............1 4 Peritonitis (nem halálos) ................ 1 Parametritis exsudativa _____... 18 Endometritis ................................ 10 Rendes lefolyás.............. 54 Körülbelül 5—10%-ra lehet tenni a mortalitást. Ezen czikkében Winter teljesen pontos adatokat nem tud felhozni, de ez szerinte nem is lényeges, mert csak a rossz prognosis okait és az annak megjavítását czélzó javaslatait akarja előter­jeszteni. Bakteriológiai leoltásokat végeztetett 80 esetben. Ezek közül active kezeltek 63 esetet. A lochiából kitenyészthető volt . Az ideiktatott táblázatból következteti Winter, hogy a spontán lefolyt abortusok prognosisa bármiféle bacteriumos fertőzés esetében (leszámítva az egészen indifferens közönséges hüvely-streptococcusokat) sokkalta jobb és hogy az abortu­sok activ befejezése különösen haemolytikus streptococcusok jelenlétében nagy veszélyeket rejt magában. Pár esetet közöl még, melyekkel igazát bizonyítja, majd czikke végén a következő indítványt teszi a sepsises abortus kezelése módjára vonatkozólag: 1. Ha abortus alkalmával láz áll be, s annak eredete méhbeli fertőzésre vezethető vissza, desinfectio és belső vizs­gálat előtt váladékvizsgálatot végezzünk. Utána desinfectio, belső vizsgálat. A hüvelyben levő peterészleteket eltávolíthat­juk, a méhet azonban hagyjuk érintetlenül s a méh kitaka­rítását csak túl erős vérzés esetén végezzük. 2. A váladékot vizsgálat czéljából a legközelebbi bakte­riológiai vizsgáló állomásra küldjük s főleg a haemolytikus streptococcusra hívjuk fel a bakteriológus figyelmét. 3. Ha a váladékból haemolytikus streptococcusok nem voltak kitenyészthetők, vagy gyengén haemolyzálók, akkor Winter szerint átjárható méhszáj mellett a méh kiürítése helyénvaló. A méhszáj művi tágítását s a méhnek ily mó­don való kitakarítását azonban ekkor sem találja jónak; lehet, hogy az okozott sebzésekben és a zúzott szövetekben a kü­lönben ártalmatlan staphylococcusok és streptococcusok viru­­lentiája fokozódik. 4. Ha a bakteriológiai lelet: „Streptococcus haemolyti­cus, tiszta tenyészetben“, akkor ne nyúljunk a méhhez. Minden vizsgálat, hüvelyöblítés, befejezési kísérlet káros lehet. S bár előfordulhat, hogy a haemolytikus streptococcus elle­nére befejezett abortus is jól gyógyul, de Winter szerint ez mindig koc­kázatos. Hacsak tehát életveszélyes vérzés nem kényszeríti a szülészt, várja meg (és segítse elő chinin, pituitrin stb. adagolásával) az abortus spontán befejeződését, avagy pedig várja meg, míg a haemolytikus streptococcusok ebbeli tulajdonságukat megváltoztatják, vagy míg azok telje­sen eltűnnek, a­mihez persze újabb váladékvizsgálat szük­séges. Winter tanár ezen javaslatát nagy kiterjedésű klinikai vizsgálatok és ebből kifolyólag irodalmi viták követték. A szerzők közül Opitz és Zangemeister áll Winter javaslatának pártjára. Walthard­ Traugott még tovább megy; szerintük mindenféle streptococcus, gonococcus és gelatinát elfolyósító staphylococcus esetében, hacsak életveszélyes vérzés nem áll fenn, nem szabad befejezni a vetélést; ha a végzett bakte­riológiai oltás egyéb saprophytákat jelez, akkor ki lehet Streptococcus haemolyticus Streptococcus ahaemolyticus Streptococcus (haemolysisre nem vizsgálták) _. ... Staphylococcus... _ ... Bacterium coli ............... Hüvelypálczika.............. Spontán befejeződött 17 eset. Streptococcus haemolyticus Streptococcus ahaemolyticus Streptococcus (különféle) Staphylococcus... . ... Bacterium coli......... ... Hüvelypálczika ... ... ... Meghalt Súlyos beteg Könnyű lázas Normalis 5 4 — 5* 10 4 2 2 1 2 1 16 — 1 2 5 3 109 3 41 1 — 1 4 3­­ —1 — 2 3 1 1 1 1 14 * Ezen esetekben mindenkor várt a befejezéssel, míg a strepto­coccus haemolyticus eltűnt a lochiából. 337

Next