Orvosi Hetilap, 1913. július (57. évfolyam, 27-30. szám)

1913-07-06 / 27. szám

57. évfolyam. Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: LEMHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR ÉS SZÉKELY ÁGOSTON EGYET. TANÁR FŐSZERKESZTŐ. SZERKESZTŐ. 27. szám. Budapest, /P/3 /w//vs 5. ORVOSI HETILAP Mellékletei: SZEMÉSZET Grósz Emil szerkesztésében. QYNAEKOLOGIA Tóth István és Scipiades Elemér szerkesztésében. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény a szt. István-kórház III. sebészeti osztályáról. Késő utóvérzések cholecystectomia után. Irta: Pólya Jenő dr., egyetemi magántanár, kórházi főorvos. Az epehólyagon és epeutakon végzett műtétek után utó­vérzésekre főleg akkor vagyunk elkészülve, ha elhúzódó sárga­ságban szenvedő betegeket operálunk. Ezeknek vérzékenysége közismeretű. Elég gyakori tapasztalás, hogy az ilyen bete­gek a choledochusból, gyomorból, bélből, a műtét területéből elvéreznek, a­nélkül, hogy a vérzés forrásául valamely nagyobb eret fel lehetne lelni. Nem icterusos esetekben chole­cystectomia után vérzéssel főleg az arteria cystica ligaturájá­­nak lecsúszása vagy átvágása fenyeget. Ez főleg akkor állhat elő, ha az arteria cysticát a ductus cysticussal együtt kötjük le s azért a cysticát mindig külön kell önállóan lekötni vagy aláölteni; én az aláöltés helye előtt a lument még egyszer külön le szoktam kötni. A ligatura átvágása a legtökéletesebb lekötés után is bekövetkezhetik, ha az arteria környezete s az artéria fala maga lábos, szakadékony. Ezek a cystica-ligatura lecsúszása vagy átvágása folytán létrejött vérzések, melyek pár órával, 1—2 nappal a műtét után jelentkeznek, bár ritkák, eléggé ismeretesek. Az is többszörösen le van írva, hogy az első néhány csíkváltás után vérzés keletkezett az arteria cysticából, mely azután tamponádva rendszerint elállt. Nem találtam azonban analógiáját az alább közlendő két esetben tett észleletnek, hogy a cholecystectomia utáni utóvérzés nem icterusos betegen majdnem teljesen begyógyult seb mellett egy, sőt több hónappal a műtét után állott volna be s azért bátorkodom ezen esetekre a figyelmet felhívni. Eseteim a következők: 1. F. D.-né, 53 éves, gazdálkodó neje. Felvétetett a szt. István-kórházba 1912 június 19.-én. Jelen bajáig egészséges volt, görcsei, fájdalmai sohasem­­ voltak. Folyó év április óta lázas, soványodik, időnként hideg­rázásai voltak. 1912 május vége óta sárgasága van, ezen idő óta széke szürke, azonban mindig rendesen van. Felvételkor az erősen lesoványodott beteg jobb borda­íve alatt egy a légzéskor leszálló, kemény, nyomásra érzé­keny térfogatnagyobbodást találunk. A felvételt követő napon 39'3°-ig menő hőemelkedés, rázóhideg. Diagnosis: genyes cholecystitis. Műtét 1912 június 22.-én. Typusos behatolás a jobb rectuson át. A májban carci­­nomásnak imponáló fehéres göbök, vastagfalú epehólyag, mely erős összenövések közé van ágyazva s­zenyet és 3 nagy követ tartalmaz. Kiirtás, drainage vastag csíkkal. A lefolyás teljesen sima és láztalan. Első csíkváltás 11 nappal a műtét után. A seb bevarrt része per primum egyesül, a sebüreg gyorsan húzódik össze, úgy hogy július 21.-én már csak egy kis lencsényi sipolynyílás van; a beteg közérzete teljesen jó, sárgasága elmúlt és másnap akar­ták hazabocsátani. E nap éjjelén hirtelen vérzés indul meg a sipolyból és az inspecties állítása szerint mintegy 150 cm3 vér ürült a sipolyon át, melynek tamponálására a vérzés meg­állt. A beteg azonban nem jól érzi magát, nyugtalan. Július 23.-án délben hirtelen vérhányás áll be, majd súlyos anaemia és profus melaena mutatkozik. Július 24.-én reggel a beteg elhal. Bonczolás (Genersich tanár) július 25.-én. Diagnosis: Anaemia universalis maioris gradus ex arro­­sione rami dextri arteriae hepaticae. A műtét helyén a jobb remesehajlat, a gyomor pylorusos része és a duodenum a ligamentum hepatoduodenaleval és az epehólyag tájával szo­rosan összenőtt s ezen összenövések között az epehólyag táján egy olasz mogyorónyi üreg van, a­melyben megfelelő nagyságú réteges, részben elszínesedett, részben ellágyult véralvadékot találunk. A véralvadék máj felé tekintő részében két áttünő kötés. Szétbontáskor szakadékony, hártyás képre­ TARTALOM. EREDETI KÖZLÉSEK. , Pólya Jenő: Közlemény a szt. István-kórház III. sebészeti osztályáról. Késő utóvér­zések cholecystectomia után. 501. lap. Jacobovics Béla: Közlemény a budapesti Stefánia-gyermekkórházzal kapcsolatos egyet. gyermekklinikáról. (Igazgató: Bókay János dr., udv. tanácsos, egyet. ny. rendes tanár.) A vörheny befolyása a Wassermarin-reactióra. 502. lap. Réthi Aurél: Közlemény a königsbergi kir. egyetem orr- és gégepoliklinikájáról. (Igaz­gató : Werber dr., egyetemi tanár.) A nyálkövek pathologiája és diagnosisa. 506. lap. Hiickl Ernő: Az epekőbetegség kezelése hiologennel. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Moynihan : Das Ulcus duodeni. — Bier, Braun und Kümmel: Chirurgische Operationslehre. — Lapszemle. Belorvostan. Mandelbaum: Meningitis tuberculosának érdekes postmortalis tünete. — Schoenborn: A központi I idegrendszer syphilisének operativ kezelése. — Sebészet. J. S. Haynes: A veleszületett hydrocephalus műtéti gyógyítása. — Sweet és Allen: A hypophysiskiirtás következ­ményei. — Haberer : Basedow-kór eseteiben végzett thymectomia. — Idegkórtan. P. Marie és Foix: A lueses természetű kisagyvelő-hemiplegia klinikai formái és kórjelzése. Gyermekorvostan. Moro: A gyermekkorban előforduló végbélhyperthermia. — Bőrkór­­tan. Gudzent és Winkler: A psoriasisnak thorium x-szel való kezelése. — Húgyszervi betegségek. Marcuse: Prostata-atonia. — Orr-, torok- és gégebajok. Brüggemann: Az orrgaratmandula tuberculosis a felnőtteken. — Fü­lorvostan. Grossmann : Középfülgenye­­dés és amyloid degeneratio. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. Werdnigg: Nagyon feltűnő hegképződés eltüntetése. —Winkler: Sulfidal. — Johannessohn: Elbon. 510-512.1. Magyar orvosi irodalom. Magyar orvosi archivum. — Klinikai füzetek. — Gyógyászat. — Orvosok lapja. — Budapesti orvosi újság. 512. lap. Vegyes hírek. 512. lap. Tudományos társulatok. 514-517. lap Melléklet: Gynaekologia, 1. szám. Szerkeszti: Tóth István és Scipiades Elemér.

Next