Orvosi Hetilap, 1913. szeptember (57. évfolyam, 36-39. szám)
1913-09-07 / 36. szám
1913. 36. sz. ORVOSI HETILAP 673 TUDOMÁNYOS TÁRSULATOK. TARTALOM: Közkórházi Orvostársulat (VI. bemutató szakülés 1913 április 2.-án) 673. lap. — Budapesti Kir. Orvosegyesület sebészeti szakosztálya (III. ülés 1913 márczius 6.-án.) 673. lap. Közkórházi Orvostársulat. (VI. bemutató szakülés 1913 április 2.-án) Elnök: Fauser Árpád. Jegyző: Szinnyei József. (Vége.) A gyermekkori tuberculosisról. Szontágh Félix: Csakis gyakorlati szempontból foglalkozik a tuberculosisról szóló tannak eme legérdekesebb fejezetével. Legelőször is egy a csecsemőosztályon életének 17. hetében elhalt és tuberculosisban szenvedett koraszülött csecsemő esetének kapcsán vázolja a tuberculosis megnyilvánulását a csecsemőkorban. A diagnosis már az élőben a súlyos hereditas (amennyiben az anya nemsokára a szülés után tuberculosisban meghalt) szemmeltartása mellett tuberculosisra tétetett, amit a bonczolás beigazolt; hozzáteszi azonban, hogy ez a diagnosis ez esetben csakis a valószínűség értékével bír. Ezután a hereditas problémájának tárgyára tér át. A tuberculosis pathogenesisében a dispositio, az alkalmi és kiváltó momentumok, csakúgy mint a hereditas, szintén bírnak jelentőséggel és az elvet, hogy a tuberculosis exogen fertőzésen alapuló megbetegedés, lényegben nem érintik, vagyis a fertőzés elve nem csorbul, ha a hereditásnak is megengedünk aetiológiai jelentőséget. A hereditás nehéz és nagy körültekintést igénylő probléma. Itt a régebbi fictív álláspontot most a reális álláspont váltja fel, amely a tapasztalati tényeket híven tükrözteti vissza. Éppen a csecsemőkor tuberculosisának beható analysise odavezet, hogy a megbetegedésnek mindenek szerint gyakrabban, mintsem felveszszük, a méhen belül kell megindulnia. A folyamat óriási terjedelme és az elváltozások súlyossága erre a conclusióra vezet. Az előadó a következő tételt állítja fel: Mennél zsengébb a tuberculosisban elhalt csecsemő kora és mennél kiterjedtebbek és mélyrehatóbbak az anatómiai elváltozások, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy a csecsemő már a méhen belüli életben fertőztetett. A probléma tehát oda csúcsosodik ki, hogy az anatómiai elváltozásoknak kifejlődésükhöz milyen hosszú időre van szükségük s a lappangási szak milyen hosszú időre terjedett. Öröklött tuberculosisról nem lehet szó, hanem csakis veleszületettről, mint germinativ fertőzésről, de ép placenta révén is. A csecsemő tuberculosisáról eddig kialakult ismeretek semmiképp sem kedveznek akár Behring, akár Baumgarten elméletének, melyek között principiális különbség nincs is. Ezen két elméletnek a legújabb irány kedvezni látszik, mert feltételeznek hosszabb idejű, évekre terjedő lappangási időszakot ; ellene nyilatkoznak az ubiquitásnak és a cseppecskék révén történő fertőzés (Tröpscheninfektion) lehetőségét is nagyon megszorítják. Mindezen felvételek Baumgarten elméletének kedveznek. Ennek az elméletnek nagyobb concessiókat tenni annyit jelent, mint a csecsemők tuberculosisát két egymástól élesen megkülönböztetett alakra hasítani, teljesen latens és teljesen florid alakra, mely utóbbit kitünteti a hajlam a rapid disseminatióra, a reactív elváltozások és a localisatio hiánya. A kérdés tehát az, mi okozza az egyik csecsemőben a teljes védetlenséget, a másik csecsemőben a teljes immunitást. Enyhe anatómiai elváltozásokkal, localis tuberculosissal a csecsemőkorban ritkán találkozunk, míg a későbbi gyermekkorban a tuberculosis mint mellékbántalom igen gyakran előfordul. Az előadó ezután igen behatóan foglalkozik a meningitis tuberculosával és ezen betegség lényegét a gyermekkorra jellegzetes túlérzékenységgel véli megfejthetni. A meningitis tuberculosának előszeretettel egyes családokban való előfordulása a dispositio fenforgása, sőt — tekintve nagy ritkaságát a zsenge korban — a szervi dispositio, mi több, a szervi túlérzékenység mellett (halál minimális anatómiai elváltozások mellett is) látszik bizonyítani. A sensibilizáló factorokról eddig sejtelmünk sincs. Ezután a Forelice blastophthoriával és a traumának mint kiváltó momentumnak jelentőségével foglalkozik. Behatóan leírja a kanyaró befolyását a tuberculosis súlyosságára, melyet úgy vél értelmezhetni, hogy a kanyarós reactio mint biológiai folyamat igénybe vesz olyan immunisatiós berendezkedési factorokat, amelyek előzőleg a szervezetet a tuberculosissal szemben megvédették. De tapasztaljuk az ellenkezőjét is, ahol a szervezet védő apparátusában hiány van, a kanyarós reactio nem tud kifejlődni éppen tuberculosis mellett. Az előadó másnemű bacterium-toxinokkal (diphtheria, typhus) végzett vizsgálatai alapján csak megerősödött abban a már a priori elfoglalt álláspontjában, hogy a cutan reactiónak sem diagnosisos, sem prognosisos jelentősége nincsen és így azon tanoknak és elméleteknek, amelyek a cutan reactio specificitásán mint axiómán épülnek fel, helyességét nem ismeri el. A scrophulosis kérdésében a dualisták táborához csatlakozik, mert nem látja bebizonyítottnak, hogy a scrophulosis a tuberculosisnak csak egy nyilvánulási alakja volna. Az exsudativ diathesis felállítása bizonyos tekintetben haladás, bár ez sem fedi teljesen a scrophulosis fogalmát. Behatóbban foglalkozik ezután a peribronchialis mirigyek tuberculosisával, mint a felnőttek tüdővészének aequivalensével és mint a gyermekkori tuberculosisnak leggyakoribb localisatiójával. Az erythema nodosum semmiképp sem tuberculosisos termék, legfeljebb némely esetben a tuberculosisnak előfutárja. Tagadja saját megfigyelései alapján, hogy a savós mellhártyaizzadmány mindenkor tuberculosisos természetű volna. Annak magyarázata, hogy a gyermekkorban a gümőkór más alakban zajlik le mint felnőtteken, a gyermek, a fejlődő szervezet élettani, biológiai berendezkedésében keresendő. A döntő szerepet játszó factorok jelentőségéről csak halvány sejtelmünk van. Az előadó ezután behatóan vázolja a tuberculosis lefolyását a gyermekkorban. Végre a prophylaxist beszéli meg, mely elsősorban is hygienés, csak úgy mint a therapia is, mely természetesen a tüneti eljárást sem nélkülözheti. Arra hívja fel a kortársak figyelmét, hogy a prophylaxis, amilyen fontos, épp annyire hálás, csak úgy mint a therapia, mert különösen a localis tuberculosis (csont- és izület-megbetegedések), de még kiterjedtebb folyamatok is (peritonitis tuberculosa), teljesen gyógyulhatnak. Óhajtandónak minősíti, hogy jódtartalmú forrásaink (Csíz, stb.), nemkülönben Magas Tátránk klimatikus előnyei figyelmen kívül ne hagyassanak. Budapesti Kir. Orvosegyesület sebészeti szakosztálya. (III. ülés 1913 márczius 6.-án.) Elnök : Dollinger Gyula. Jegyző : Ádám Lajos. (Vége.) Reflexes anymiának műtét után javult esete. Jung Géza: A 33 éves nőt 1912 augusztus 12.-én operálták Herczel tanár osztályán igen előrehaladott, az operabilitás határán álló méhrák miatt, rendes Wertheim-műtéttel, különösebb accidensek nélkül. A 13. napon gyógyultan, tisztán sarjadzó hüvelytölcsérrel távozott. 3 hónappal később igen súlyos állapotban, sárgás-zöldes arcszínnel, beesett, kábultság benyomását tevő szemekkel jelentkezik újra osztályukon. Alhasi fájdalmai kb. 1 hónap