Orvosi Hetilap, 1913. szeptember (57. évfolyam, 36-39. szám)

1913-09-07 / 36. szám

1913. 36. sz. ORVOSI HETILAP 673 TUDOMÁNYOS TÁRSULATOK. TARTALOM: Közkórházi Orvostársulat (VI. bemutató szakülés 1913 április 2.-án) 673. lap. — Budapesti Kir. Orvosegyesület sebészeti szakosztálya (III. ülés 1913 márczius 6.-án.) 673. lap. Közkórházi Orvostársulat. (VI. bemutató szakülés 1913 április 2.-án) Elnök: Fauser Árpád. Jegyző: Szinnyei József. (Vége.) A gyermekkori tuberculosisról. Szontágh Félix: Csakis gyakorlati szempontból foglalko­zik a tuberculosisról szóló tannak eme legérdekesebb fejeze­tével. Legelőször is egy a csecsemőosztályon életének 17. heté­ben elhalt és tuberculosisban szenvedett koraszülött csecsemő esetének kapcsán vázolja a tuberculosis megnyilvánulását a csecsemőkorban. A diagnosis már az élőben a súlyos here­ditas (a­mennyiben az anya nemsokára a szülés után tuber­culosisban meghalt) szemmeltartása mellett tuberculosisra tétetett, a­mit a bonczolás beigazolt; hozzáteszi azonban, hogy ez a diagnosis ez esetben csakis a valószínűség értéké­vel bír. Ezután a hereditas problémájának tárgyára tér át. A tuberculosis pathogenesisében a dispositio, az alkalmi és kiváltó momentumok, csakúgy mint a hereditas, szintén bír­nak jelentőséggel és az elvet, hogy a tuberculosis exogen fertőzésen alapuló megbetegedés, lényegben nem érintik, vagyis a fertőzés elve nem csorbul, ha a hereditásnak is megengedünk aetiológiai jelentőséget. A hereditás nehéz és nagy körültekintést igénylő probléma. Itt a régebbi fictív állás­pontot most a reális álláspont váltja fel, a­mely a tapaszta­lati tényeket híven tükrözteti vissza. Éppen a csecsemőkor tuberculosisának beható analysise odavezet, hogy a meg­betegedésnek mindenek szerint gyakrabban, mintsem felvesz­­szük, a méhen belül kell megindulnia. A folyamat óriási ter­jedelme és az elváltozások súlyossága erre a conclusióra vezet. Az előadó a következő tételt állítja fel: Mennél zsen­gébb a tuberculosisban elhalt csecsemő kora és mennél ki­­terjedtebbek és mélyrehatóbbak az anatómiai elváltozások, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy a csecsemő már a méhen belüli életben fertőztetett. A probléma tehát oda csúcsosodik ki, hogy az anató­miai elváltozásoknak kifejlődésükhöz milyen hosszú időre van szükségük s a lappangási szak milyen hosszú időre terjedett. Öröklött tuberculosisról nem lehet szó, hanem csakis vele­születettről, mint germinativ fertőzésről, de ép placenta révén is. A csecsemő tuberculosisáról eddig kialakult ismeretek semmiképp sem kedveznek akár Behring, akár Baumgarten elméletének, melyek között principiális különbség nincs is. Ezen két elméletnek a legújabb irány kedvezni látszik, mert feltételeznek hosszabb idejű, évekre terjedő lappangási idő­szakot ; ellene nyilatkoznak az ubiquitásnak és a cseppecskék révén történő fertőzés (Tröpscheninfektion) lehetőségét is nagyon megszorítják. Mindezen felvételek Baumgarten elmé­letének kedveznek. Ennek az elméletnek nagyobb concessió­­kat tenni annyit jelent, mint a csecsemők tuberculosisát két egymástól élesen megkülönböztetett alakra hasítani, teljesen latens és teljesen florid alakra, mely utóbbit kitünteti a haj­lam a rapid disseminatióra, a reactív elváltozások és a loca­­lisatio hiánya. A kérdés tehát az, mi okozza az egyik cse­csemőben a teljes védetlenséget, a másik csecsemőben a tel­jes immunitást. Enyhe anatómiai elváltozásokkal, localis tuberculosissal a csecsemőkorban ritkán találkozunk, míg a későbbi gyer­mekkorban a tuberculosis mint mellékbántalom igen gyakran előfordul. Az előadó ezután igen behatóan foglalkozik a menin­gitis tuberculosával és ezen betegség lényegét a gyermek­korra jellegzetes túlérzékenységgel véli megfejthetni. A menin­gitis tuberculosának előszeretettel egyes családokban való előfordulása a dispositio fenforgása, sőt — tekintve nagy ritka­ságát a zsenge korban — a szervi dispositio, mi több, a szervi túlérzékenység mellett (halál minimális anatómiai el­változások mellett is) látszik bizonyítani. A sensibilizáló fac­­torokról eddig sejtelmünk sincs. Ezután a Forel­ic­e blasto­­phthoriával és a traumának mint kiváltó momentumnak jelen­tőségével foglalkozik. Behatóan leírja a kanyaró befolyását a tuberculosis súlyosságára, melyet úgy vél értelmezhetni, hogy a kanyarós reactio mint biológiai folyamat igénybe vesz olyan immunisatiós berendezkedési factorokat, a­melyek előzőleg a szervezetet a tuberculosissal szemben megvédették. De tapasz­taljuk az ellenkezőjét is, a­hol a szervezet védő apparátusá­ban hiány van, a kanyarós reactio nem tud kifejlődni éppen tuberculosis mellett. Az előadó másnemű bacterium-toxinok­­kal (diphtheria, typhus) végzett vizsgálatai alapján csak meg­erősödött abban a már a priori elfoglalt álláspontjában, hogy a cutan reactiónak sem diagnosisos, sem prognosisos jelen­tősége nincsen és így azon tanoknak és elméleteknek, a­me­lyek a cutan reactio specificitásán mint axiómán épülnek fel, helyességét nem ismeri el. A scrophulosis kérdésében a dua­­listák táborához csatlakozik, mert nem látja bebizonyítottnak, hogy a scrophulosis a tuberculosisnak csak egy nyilvánulási alakja volna. Az exsudativ diathesis felállítása bizonyos tekin­tetben haladás, bár ez sem fedi teljesen a scrophulosis fogal­mát. Behatóbban foglalkozik ezután a peribronchialis miri­gyek tuberculosisával, mint a felnőttek tüdővészének aequi­­valensével és mint a gyermekkori tuberculosisnak leggyako­ribb localisatiójával. Az erythema nodosum semmiképp sem tuberculosisos termék, legfeljebb némely esetben a tuberculosisnak elő­­futárja. Tagadja saját megfigyelései alapján, hogy a savós mell­­hártyaizzadmány mindenkor tuberculosisos természetű volna. Annak magyarázata, hogy a gyermekkorban a gümőkór más alakban zajlik le mint felnőtteken, a gyermek, a fejlődő szervezet élettani, biológiai berendezkedésében keresendő. A döntő szerepet játszó factorok jelentőségéről csak halvány sejtelmünk van. Az előadó ezután behatóan vázolja a tuberculosis le­folyását a gyermekkorban. Végre a prophylaxist beszéli meg, mely elsősorban is hygienés, csak úgy mint a therapia is, mely természetesen a tüneti eljárást sem nélkülözheti. Arra hívja fel a kortársak figyelmét, hogy a prophylaxis, a­milyen fontos, épp annyire hálás, csak úgy mint a therapia, mert különösen a localis tuberculosis (csont- és izület-megbetege­­dések), de még kiterjedtebb folyamatok is (peritonitis tuber­culosa), teljesen gyógyulhatnak. Óhajtandónak minősíti, hogy jódtartalmú forrásaink (Csíz, stb.), nemkülönben Magas Tátránk klimatikus előnyei figyelmen kívül ne hagyassanak. Budapesti Kir. Orvosegyesület sebészeti szak­osztálya. (III. ülés 1913 márczius 6.-án.) Elnök : Dollinger Gyula. Jegyző : Ádám Lajos. (Vége.) Reflexes anymiának műtét után javult esete. Jung Géza: A 33 éves nőt 1912 augusztus 12.-én ope­rálták Herczel tanár osztályán igen előrehaladott, az opera­­bilitás határán álló méhrák miatt, rendes Wertheim-műtéttel, különösebb accidensek nélkül. A 13. napon gyógyultan, tisz­tán sarjadzó hüvelytölcsérrel távozott. 3 hónappal később igen súlyos állapotban, sárgás-zöldes arc­színnel, beesett, kábultság benyomását tevő szemekkel jelentkezik újra osztályukon. Alhasi fájdalmai kb. 1 hónap

Next