Orvosi Hetilap, 1913. december (57. évfolyam, 49-52. szám)
1913-12-07 / 49. szám
1913. 49. sz. ORVOSI HETILAP mennyire az eddigi tanulmányaink feljogosítanak és egyelőre ne helyezzünk beléjük túlzott reményeket. Magam azon az állásponton vagyok, hogy kezdődő rák eseteiben, ahol a műtét mortalitása 0 vagy 1—2°/0, a besugározást arra használom fel, hogy a műtét után visszamaradt vagy ilyenül supponált fészkeket iparkodom bénítani vagy pusztítani vele, a műtétre következő egészséges pár év időt enged erre; azután meg jogosultnak tartom a sugaras kezelést azon esetekben, melyeket eddig a leggyakorlottabb műtők is 45—50°/0 primaer halálozással szoktak operálni s amelyek a tapasztalás szerint a műtét után is majdnem bizonyosan és csakhamar ki fognak újulni. A sugárkezelés mellett ezek közül is meggyógyulhat egyik-másik jobb természetű rák éppen úgy, mint ahogy a paquelinnel való kiégetés után is láttunk végleges gyógyulást, ezenfelül a lehetősége ott lebeg annak is, hogy a sugározás folytán megszűnvén a szétesésből eredt állandó autointoxicatio és a környezetben a reactiv megvastagodása a parametriumnak, az inoperabilis betegség operabilis lesz. A bemutatásra szánt esetek közt is van egy negyven éves asszony, akin a megkezdett műtétet abba kellett hagyni, inoperabilisnek tűnt ki a betegség s akit a kiégetés után időszakonkint folyton sugározunk ; a kiégetés tíz év előtt történt s az asszony ma még egészséges. Mindent összevetve, a mai nappal a végkövetkeztetéseimet magam előtt szinte mulatságos módon a következőkben foglalhatom össze. Azért mondom, hogy mulatságos módon, mert két év előtt ugyane helyen a rákvitában azon az állásponton voltam, hogy az eredmények tanúsága szerint nem vagyunk jogosítva a kiterjedt rák gyógyítása okából olyan operatiókra, melyek más rovására va banqueszámba mennek, hiszen — mint mondom — a linea terminalis nem szab határt a rákos burjánzásnak s ha mi az egész kismedenczét, annak összes lágyrészeit kipraeparáljuk is, a parametriumokba, a hólyagra, a bélre stb. elterjedt rákot a testből mégsem irtottuk ki; hivatkoztam akkor is a nyirokhálózatokra, mint ahogy Tauffer tanár is előadásán hivatkozván rájuk, azokat most képen illusztrálta; akkor tehát én voltam a legconservativabb s most meg én fogom az operativ therapia pártját, ajánlván továbbra is, amint pár év előtt tettem, hogy t. i., ahol még az életet momentán érintő nagyobb rizikó nélkül tehetjük, irtsuk csak ki ezentúl is azt a rákos fészket s azután therapeutice, vagy ha úgy tetszik, praeventive röntgenezzünk és rádiumozzunk, iparkodjunk velük biztosítani az eredményt hosszabb időre is. A Röntgen és radium a rákgyógyításban ma is még csak kitűnő segédeszközünk, de nem panacea, a műtét s a radium mellé is hiányzik „még egy“ segédeszköz, egy valami s ez a valami nincsen a kezünkben, addig pedig még nincs okunk a túlságos elbizakodásra. II. A méhrák kezelése Röntgen- és radiumbesugárzással. (Experimentális rész) Irta: Kelen Béla dr. A Röntgen-therapiát klinikánkon 4 év előtt, 1909-ben kezdtük. Eredményeink azóta sokféle megbetegedésben kiállották a tűzpróbát. Első kísérleteinket exercitii causa inoperabilis rákban szenvedő betegeken végeztük. Foveau de Courmelles, Deutsch, M. Fraenkel és Albers Schönberg tanulmányai akkor már ismeretesek voltak, amelyek alapján remélni lehetett, hogy az ováriumok működésének beszüntetésével nevezetes sikerek lesznek elérhetők. Reményeink azóta beváltak, eredményeinkről azóta több ízben beszámoltunk és ma már ezer esetet túlhaladó statisztikánk alapján más alkalommal külön fogunk beszámolni. A carcinomás betegeket akkor nem a gyógyulás reményében sugároztuk be, jóformán csak suggestív hatást vártunk, hanem a dosisok és sugármérések pontosabb meghatározását tanulmányoztuk olyan betegeken, akikkel a röntgenezésen kívül egyebet nem tehettünk. Első kísérleteinkről az Orvosi Hetilap 1910. évi 32. számában számoltunk be és kimondottuk, hogy pontos adagolás mellett az intenzív röntgenezés is veszélytelen. Csodálkozva láttuk e közben, hogy mily feltűnő javulás mutatkozik rákos betegeken. Subjectiv javulások, ú. m. fájdalomcsillapodás, étvágyjavulás, objectív javulások: a megsugárzott daganatrészletek hatalmas visszafejlődése, vérzéscsökkenés és teljes megszűnés, bűzös folyások teljes eltűnése, testsúlyszaporodás. Sikerült a betegek életét tetemesen meghosszabbítani. Megsugároztuk ekkor fehér patkányok heréjét, tehát oly szövetet, amely a daganatok physiologiai paradigmája. A mikroskopi praeparatumokat Tellyesniczky tanár vizsgálta s eredményeiről a Természettudományi Társulat élettani szakosztályán számolt be. Láttuk a hámsejtképleteknek nyomtalanul való eltűnését, melynek a pathologiában egyebütt alig van hasonmása. A pontosabb sugárqualitás-mérések azt mutatták, hogy minél keményebb, minél penetrálóbb a sugár, annál intenzívebb a hatás. A sugárkeménység fokozásának cardinalis hatását már a müncheni nőgyógyászati congressuson hangsúlyoztuk, ami azonban akkor még egyrészről ellenvetésre talált. Ezen ellenvetéssel szemben bennünket Gauss és Lembcke „Tiefentherapie“ czímű művükben nemcsak védelmükbe vettek, hanem tovább mentek és növényeken meg állatokon (békalárvákon) végzett kísérleteik alapján a sugárkeménységnek az eddigieknél tovább fokozását követelték. Az inductorium és a Röntgen-lámpagyártás technikája azonban itt megáll, a hosszas, nagy terhelés az inductort kiolvasztja, a lámpát pedig keresztülüti a szikra. Más utat kell tehát választani. Tudjuk, hogy a Röntgen-sugár nem homogén, hanem lágyabb és keményebb sugarak keveréke. A sugarak útjába alumíniumlemezeket állítunk, ezek a lágyabb sugarakat erősebben nyelik, a keresztülhatoló sugár átlagos keménysége tehát nagyobb. Ennek az ú. n. filter-technikának az általánosítása Krönig és Gauss hervadhatatlan érdeme. Az általuk megállapított „Freiburgi technika“ többi elvének egynémelyikével physikai meggondolás és therápiai kísérlet alapján nem értünk egyet, amint arra majd később rátérünk. Gauss iskolájának eredményei nem jobbak a mieinknél, pedig mi ezeket az eredményeket lényegesen egyszerűbb úton érjük el, ami a röntgenezés költségessége mellett eléggé számot tesz. De mindeddig a keménység fokozásában vaktában jártunk el. Voltak keménységmérőink, de azoknak adatai önkényes „fokok“, holt számozások voltak. Ezért kell Christen keménységjelzésének nagy fontosságot tulajdonítani. Christen a sugárkeménység meghatározására megmondja, hogy hány centiméter vastag azon destillált vízréteg, amely a sugár felét elnyeli. Ez a felező réteg (Halbwertschicht). Természetes, hogy keményebb sugár felezőrétege vastagabb, lágyabb, vékonyabb. Mivel a destillált víz körülbelül úgy absorbeálja a sugarakat, mint az emberi lágyrészek, a Christen-féle felező rétegből ki lehet számítani, hogy adott mélységbe hányadrésze jut annak a sugárnak, amit a bőrre adtunk. Mikor azt mondtuk, hogy a sugárkeménység 10° Wehnelt, akkor természetesen akadt Röntgen-gyógyász, aki ezekkel a sugarakkal megkísérelte azt, hogy a bőr alatt 12 cm. mélyen fekvő szervet gyógyítson. Mikor azonban ma azt mondjuk, hogy „1 cm. félréteg, ami ugyanannyi, akkor tudjuk, hogy a szervet borító szövetben a sugár 12-szer feleződik, a szervhez az eredeti sugárnak tehát csak körülbelül 1/40oo része jut el (l/2, lV, Vs stb............a 12. tag , 1/4698). Ismerve a felező réteget, a sugárqualitást a priori alkalmatlannak találjuk. 3 cm.-nyi felezőrétegű sugár ellenben alkalmasnak látszik, mert a 12 cm. borító rétegben csak 4-szer feleződik, a mélybejutó sugárquantum tehát az eredetinek Vic része. Ebben rejlik a Christen-féle dolgozat nagy hordereje. Keveset változtat ezen azon körülmény, hogy a mélybe hatást még egyéb is (a szövetben való áthaladás közben beálló keménységváltozás) befolyásolja. A számításunk nem pontos, de eredményeit első 909