Orvosi Hetilap, 1914. február (58. évfolyam, 5-8. szám)

1914-02-01 / 5. szám

58. évfolyam. 5. szám. Budapest, 1914 február 1. ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: LENHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR ÉS SZÉKELY ÁGOSTON EGYET. TANÁR FŐSZERKESZTŐ, SZERKESZTŐ. Mellékletei: SZEMÉSZET Grósz Emil szerkesztésében. GYNAEKOLOGIA Tóth István és Scipiades Elemér szerkesztésében. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlés a budapesti kir. magy. tudományegyetem II. sz. belkliniká­ról. (Igazgató: Jendrassik Ernő dr., udv. tan., nyilv. rendes tanár.) A lymphogranulomatosis pathologiája* Irta: Schütz János dr., kiin. gyakornok, volt kórbonczolástani tanársegéd. A lymphogranulomatosis (Paltauf-Sternberg), granuloma malignum vagy lymphomatosis granulomatosa nevű betegsé­get mint önálló kórképet nem régen ismerjük. Egészen a múlt század végéig klinikailag és kórbonczolástanilag is bele­tartozott a pseudoleukaemia, illetve Hodgkin-féle betegségcom­­plexumba, vagy a lymphosarkoma egy fajának mondották (lymphosarkoma durum, lymphoma malignum). A betegség kórjelzése csak klinikai megfigyeléssel, esetleg próbakimetszésnek szövettani vizsgálatával állapítható meg teljes bizonyossággal. A gyakorló orvosnak tehát nem igen lehet alkalma­s kórképet tanulmányozni, a­miből magyaráz­ható, hogy a lymphogranulomatosis ismerete, a pseudoleuk­­aemiától és lymposarkomától való különbözősége még nem ment át eléggé a köztudatba. Hogy mi a II. sz. belklinika részéről ehhez a kérdéshez hozzászólunk, erre talán eléggé feljogosít bennünket az a kö­rülmény, hogy 4 év leforgása alatt több lymphogranulomato­­sis-esetet észlelhettünk, melyek közül 10 bonczolásra került, 5 esetben pedig próbakimetszés történt, úgy hogy 15 olyan esettel rendelkezünk, melyben a lymphogranulomatosis szö­veti elváltozásait is behatóan tanulmányozhattuk. A lympho­granulomatosis kórbonczolástanának és kórszövettanának tár­gyalásakor is — az irodalom figyelembevétele mellett — elsősorban saját vizsgálataimra fogok támaszkodni; az idő rövidsége miatt természetesen csak vázlatos képét adhatom ezen baj anatómiájának. A lymphogranulomatosis kifejezett kötőszövet-újképző­­déssel járó, idősült gyuladásos megbetegedése a nyirokcso­m Előadás a Budapesti Kir. Orvosegyesület 1913. decz. 6.-i ülésén. móknak. Valamely tájéki — többnyire valamely oldali — nyaki nyirokcsomónak megnagyobbodásával kezdődik, egy­­idei helybeli fennállás (helybeli stádium) után étappeszerűen terjed át más tájék nyirokcsomóira, sokszor az összes nyirok­csomókra (generalizálás stádiuma), sőt elég gyakran granu- tomás szöveti elváltozások keletkeznek a legkülönbözőbb szervekben. Előfordulhat azonban, hogy a betegségnek még többé-kevésbé lokalizált stádiumában mechanikai okok miatt bekövetkezik a halál (pl. mediastinumtumorok esetén fulladás). Általános lymphogranulomatosis typusos eseteiben majd­nem az összes nyirokcsomók, a nyaki, hónalji, trachea- és hörgőkörüli, a retroperitonealis és inguinalis nyirokcsomók mogyoró-dió-tyúktojásnyira meg vannak nagyobbodva, s ren­desen egymással összekapaszkodott, többnyire azonban a bőr­rel össze nem nőtt, nagy dudoros daganatokat alkotnak. Egy-egy tájék nyirokcsomókomplexumai ökölnyinél is jóval nagyobb daganatot alkothatnak. Gyakran találjuk, hogy az egyes régiók nyirokcsomódaganatai a nyirokutak mentén fekvő egészen kicsiny nyirokcsomók megnagyobbodásából szárma­zott csomós kötegek útján egymással összefüggnek, úgy hogy egymástól nem is határolhatók el. Az egyes nyirokcsomók rendesen igen tömött tapinta­­túak, vagy még aránylag puha, a metszéslapon áttünő hal­ványvöröses szürke, vagy szivósabb, kevésbé áttünő fehéres szövetből állanak. A metszésfelületen gyakran látható, a mint szürkésfehér szivósabb kötegek hálózata áttünő vörösesszürke (fiatalabb sarjadzásos szövet)­szigetekre osztja. Egyes nyirok­csomók egészen kérges, száraz, fehéres szövetté alakultak át, mások metszéslapján fakósárgás, eléggé éles, sokszor mappa­szerű határokkal bíró elhalásos foltok láthatók. Az elhalt szö­vet azonban sokkal tömöttebb, mint a gümős sajt; az elfolyó­­sodás pedig a legnagyobb ritkaságok közé tartozik. Nem mondhatjuk, hogy a szabad mozgathatóság a gra­­nulomás nyirokcsomók sajátja s megkülönböztetésül használ­ható fel a lymphosarkomával szemben. A granulomás szövet­­képződés épp úgy, mint a rossztermészetű daganatos burjánzás TARTALOM. EREDETI KÖZLÉSEK. Schütz János: Közlés a budapesti kir. magy. tudományegyetem II. sz. belklinikájáról. (Igazgató: Jendrassik Ernő dr., udv. tan., nyilv. rendes tanár.) A lymphogranulomatosis pathologiája. 85. lap. John M. Károly: Közlemény az Országos anya- és csecsemővédő-egyesület II. sz. ott­honából. (Igazgató-főorvos: Temesváry Rezső dr., egyetemi magántanár. A csecsemő­osztályt vezeti: Heim Pál dr., egyet. magántanár és John M. Károly dr.) A csecsemő­táplálás fontosabb kérdéseiről. 88. lap. Winter Mária : Közlemény a „Stefánia“-gyermekkórházzal kapcsolatos egyet. gyermek­­klinikáról. (Igazgató: Bókay János dr., egyet. ny. r. tanár, m. kir. udv. tanácsos.) Kanyaró 16, illetőleg 18 napos csecsemőn. 92. lap. Günther József: Újabb adatok a hastyphus járványtanához. 93. lap. I­­rodalom­szemle. Könyvismertetés. Benczúr Gyula : Hydro- és thermotherapia orvostan­hallgatók és orvosok számára. — Lapszemle. Belorvostan. Schiicking: Az idősült vese­­gyuladásnak vassal való rendszeres kezelése. — Sebészet. P. Ewald: A condylus media­lis femoris typusos sérülései. — Szülészet és nőorvostan. Graff: A rossztermészetű daganatok fejlődése és az egyidejűleg fennálló terhesség kölcsönös befolyása. — Gyer­mekorvostan. R. O. Clock: A bacillus lactis bulgaricus. — Húgyszervi betegségek. Char­les Eastmond: A vese- és ureterkövek pontos diagnosisa. — Kisebb közlések az orvos­gyakorlatra. Borchardt: Asthma-rohamok. — Klemperer: Atophan. 95—99. lap. Magyar orvosi irodalom. Magyar orvosi archivum. — Gyógyászat. — Orvosok lapja. — Budapesti orvosi újság. 99. lap. Vegyes hírek. 99. lap. Tudományos társulatok, 100 -103. lap.

Next