Orvosi Hetilap, 1914. május (58. évfolyam, 18-22. szám)
1914-05-03 / 18. szám
Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. 58. évfolyam. 18. szám. Budapest, 1914 május 3. ORVOSI HETILAP SZERKESZTI ÉS KIADJA: LENHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR ÉS SZÉKELY ÁGOSTON EGYET. TANÁR FŐSZERKESZTŐ, SZERKESZTŐ. Mellékletei: SZEMÉSZET Grósz Emil szerkesztésében. GYNAEKOLOGIA Tóth István és Scipiades Elemér szerkesztésében. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény a budapesti kir. tud.egyetem III. számú belklinikájáról. (Igazgató: báró Korányi Sándor dr., egyetemi tanár.) Vizsgálatok a hyperglykaemiás obesitásról. Irta: Róth Miklós dr. A diabetes mellitus és obesitas rokonsága régóta ismeretes. Noorden ismertetett eseteket, amidőn a betegek látszólag ok nélkül hízni kezdtek, majd egy idő múlva glykosuria állott be náluk. Noorden szerint ezen esetekben eleinte csak a sejtek czukorelégető képessége száll le, a szénhydratoknak zsírra való synthesise azonban akadálytalan. A szénhydratok tökéletlen értékesítése a szövetéhség egy nemét létesíti, aminek megfelelően növekszik az étvágy, nagyobb a tápanyagfelvétel és ennek következtében a betegek elhíznak. Noorden ezeket az eseteket diabetegen, diabeteses alapon fejlődött obesitasnak nevezte el és az ú. n. „latens diabetes“ kórképe alá sorozta. 15 ilyen esete közül bizonyos idő múlva 5-ben a glykosuria ex amylo, a valódi diabetes is beállott és állandónak mutatkozott. Noorden ezen felvételét Krehl, Pflüger, Leube, Strümpell és mások megerősítették. Umber csak valószínűnek, de nehezen bebizonyíthatónak tartja. Fleiner és Hirschfeld is konstatáltak obesitásos egyéneken időnként beálló glykosuriát, azonban Fleiner ezt a kövérek túlsó táplálkozásából és csökkent izommunkájából igyekezett magyarázni és eseteiket a valódi diabetestől elkülönítették. A felette fontos, prognostikai és therápiai szempontból egyaránt lényeges kérdéssel hosszabb szünetelés után a belső secretio tanának kiépítése közben kezdtek foglalkozni. A belső secretio tana a különféle aetiologiájú obesitások megismertetése mellett világot derített arra is, hogy a constitutionalis obesitas egyes eseteiben növekedett a szénhydrattolerantia, a vér hypoglykaemiás, másokban pedig hyperglykaemia mellett csökkent a tolerantia. A hypothyreoid, a hypophysaer, a status thymicolymphaticust kisérő obesitas mellett hypoglykaemia van jelen, ezekkel szemben bizonyos esetekben, így hyperpituitarismus mellett, az obesitast hyperglykaemia kiséri. A hypo- és hyperglykaemiás obesitas más és más therápiai és diaetetikai feladatokat állít az orvos elé. Azon régi tapasztalat, hogy vannak bizonyos obesitas-esetek, amelyekben a csökkent caloria-értékű fehérje- és szénhydrátgazdag diaeta mellett sem veszítenek egyes betegek testsúlyokból eleget, meg lett magyarázva azon észleletekből, amelyek alapján az obesitasnak ezen formáit a latens diabetes kórképe alá sorolják. Korányi Sándor londoni congressusi referátumában a különféle okokból keletkezett, a belső secretio anomáliáival összefüggő obesitások tárgyalásakor felemlíti, hogy a hyperglykaemiás obesitások sikeres fogyasztó kúrája antidiabeteses regime-mel vihető keresztül. Azonban a hyperglykaemiás obesitasnak, tehát tulajdonképpen diabetes larvatának a diagnostikája meglehetősen hiányos. Noorden felismerésükre éhgyomorra adott 100 gr. dextroséval az alimentaris glykosuria vizsgálatát ajánlja. Azonban ezen próba, mint arra későbben kitérünk, nem mindig válik be. Más úton kellett tehát a lárváit diabetesek felismeréséhez eljutni s ezen czélra a legmegbízhatóbb a vér czukortartalmának vizsgálata. Hosszú időn keresztül Cl. Bernard, Lehmann, Frerichs, Pavy és mások vizsgálatai alapján a glykosurin létrejöttét bizonyos vérczukor-concentratio jelenlétéhez kötötték s a diabetes felismerésére elegendőnek tartották a vizeletnek czukorra való vizsgálatát. A vérczukorvizsgáló methodusok tökéletesedésével meg lett azonban állapítva, hogy vannak hyperglykaemiák glykosuria nélkül is. Ennek okául pedig vagy a czukornak a vérben való abnormis kötését, vagy pedig a veséknek individuálisan más és más czukorátbocsátó képességét kell felvenni. Bármi legyen is az ok, az bizonyos, hogy a latens diabetesek diagnostikai megoldása: a vér czukortartalmának vizsgálata. Ilyen irányú vizsgálatok az irodalomban nem voltak TARTALOM. EREDETI KÖZLÉSEK. Róth Miklós: Közlemény a budapesti kir. tud.egyetem III. számú belklinikájáról. (Igazgató: báró Korányi Sándor dr., egyetemi tanár.) Vizsgálatok a hyperglykaemiás obesitásról. 353. lap. Áldor Lajos: Közlemény a magy. kir. államvasutak külön betegpénztárának gyomor- és bélbetegek számára fentartott gyógytelepéről Karlsbadban. A gyomor chemismusának zavarairól cholelithiasis eseteiben és ezen zavarok jelentőségéről a cholelithiasis therapiájában. 356. lap. Ság Sándor: Közlemény a pesti izr. hitközség kórházának fülbeteg-osztályáról. (Főorvos : Szenes Zsigmond dr.) A tűlzúgás gyógyszeres kezeléséről. 358. lap. Fabinyi Rudolf: Elmeorvosi tapasztalatok Nagybrittanniában. 360. lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Fedor Krause und Emil Heymann: Lehrbuch der chirurgischen Operationen an der Hand klinischer Erfahrungen. — Új könyvek. — Lapszemle. Belorvosian. Schütz E.: A táplálócsatorna rákjának korai felismerése. — Sebészet. F. Hölscher: A hasüregben előforduló gyuladásos daganatok. — Ideg- és elmekórtan. van der Scheer: A haematoma subdurale klinikai jelei. — Szülészet és nőorvostan. Rachmanow: A köldökzsinór le nem kötése. — Gyermekorvostan. Samelson: A fiatal szopós csecsemők elégtelen súlygyarapodásának okai. — Orr- torok- és gégebajok. Leroux: A lőpormunkások perforáló orrsövényfekélye. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. Buchholtz: Acne. — Lapin: Emetin. — Josué: Szívelégtelenség. 362—365. lap. Magyar orvosi irodalom. Gyógyászat. — Orvosok lapja. — Budapesti orvosi újság, 365. lap. Vegyes hírek. 365. lap. Tudományos társulatok. 366 -367. lap.