Orvosi Hetilap, 1914. augusztus (58. évfolyam, 31-35. szám)

1914-08-02 / 31. szám

58. évfolyam. 31. szám. Budapest, 1914 augusztus 2. ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: LENHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR ÉS székely Ágoston EGYET. TANÁR FŐSZERKESZTŐ, SZERKESZTŐ. Mellékletei: SZEMÉSZET Grósz Emil szerkesztésében. GYNAEKOLOGIA Tóth István és Scipiades Elemér szerkesztésében. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény a budapesti kir. magy. tud.­egyetemi orr- és gége­gyógyászati klinikáról. (Igazgató: Ónodi A. dr . egyetemi tanár.) Az ozaena kóroktanáról és specifikus (vacci­natiós) orvoslásáról (a Perez-féle coccobacillus foetidus ozaena színtenyészetéből készült vaccinával).* Irta: Safranek Jáno, dr., Operateur, klinikai tanársegéd A midőn az ozaena aetiologiájára vonatkozó újabb kuta­tásokról s ezek eredménye alapján foganatosított — és mint előre jelezhetem — jelentős sikereket mutató specifikus orvos­lásáról óhajtok beszámolni, a tárgyalandó kérdéseket nem csupán rhinológiai szempontból tartom fontosnak, hanem általános orvosgyakorlati, hygienés és sociális szempontból is. Ez utóbbi szempont megvilágítására elegendő, ha utalok azon szerencsétlen oraknás betegekre, a­kik undorító, förtel­mes bűzt árasztva maguk körül, nemcsak a társas életből számkivetettek, de bajuknál fogva sokszor foglalkozásuk vég­zésére is alkalmatlannak mutatkoznak és állásukat vesztik, a mennyiben a legerősebb illatszerek stb. használatával sem tudván leplezni undorító bajukat, környezetüknek, hozzátarto­zóiknak szinte elviselhetetlen terhére válnak s végül önma­­guktól is megundorodván, öngyilkosságra szánják magukat. Ha pedig figyelembe veszszük, hogy az újabb kutatások szerint az ozaena infectiosus, sőt contagiosus baj, nyilvánvaló a kérdés hygienés fontossága. Az ozaenának még tüneti orvoslása is eddigelé tökéletlen s a betegre igen körülményes és nehézkes lévén, szóbanforgó és sikeres orvoslásmódjának gyakorlati fontossága nem szorul magyarázatra. Mint ismeretes, az oraena az orr nyálkahártyájának, de csontos részeinek is, főleg az orkagylóknak sorvadásával járó * Előadatott a Budapesti Kir. Orvosegyesület 1914 május 23.-án ártott ülésén. chronikusan lefolyó kórfolyamat, melynek legkimagaslóbb klinikai tünete a gyorsan beszáradó és sokszor a pörköltnek óriási tömegévé beszáradó váladék s ennek egészen sajátos pestilens bűze. Ez utóbbitól nyerte nevét a baj, mely már az orvostudomány őskorában ismeretes volt ugyan, de a mély­nek pathologiája és therápiája, főleg pedig kóroktana a leg­többet vitatott kérdések közé tartozik. Nem szándékozom az ozaena aetiologiájára vonatkozó összes elméleteket tárgyalni, hanem csupán a tárgyunkkal szoros összefüggésben levő fertőzési theoriára kívánok kitérni. Az irodalomban ezen theoriának első nyoma egy XVII. szá­zadbeli munkában található, melyben Johannes Crato a bajt fertőző természetűnek mondja. A múlt század utolsó tizedei­ben a bakteriológia térfoglalásával az ozaena pathologiájára vonatkozó vizsgálatok is ezen irányba terelődtek s elsőnek 1882-ben E. Frankel végzett behatóbb vizsgálatokat az ozae­nás váladékra vonatkozólag s ebben többféle mikroorganis­­must talált, ezek között bizonyos vastag bacillusokat is, melyeket a faetor okozójának tartott, de a melyeknek ki­­tenyésztését és izolálását nem végezte. Három évvel utóbb Löwenberg a Frankel bacillusával egyező bacillust talált s ezt kitenyészteni megkísérelte, de teljesen tiszta culturákat nyernie nem sikerült. Löwenberg szerint ez a bacillus nemcsak a a faetornak, de magának a körfolyamatnak is kórokozója, de ezen feltevését nem bizonyította be. Miután még mások (Klaman, Thost, Hajek) a Friedländer-féle pneumobacillushoz hasonló tokos bacillusokat találtak az oraenus secretumban, de ezeknek specifikus jelentőséget nem tulajdonítottak. 1893-ban Abel bacillus mucosusát írta le, melyet utóbb az előbbi kutatók bacillusával azonosnak ismert fel. Abel e bacil­lus culturalis tulajdonságait tüzetesen megállapította, elkülö­nítette a Friedländer-féle bacillustól s az oraena specifikus kórokozójának mondotta. Abel után különösen Paulsen, Löwenberg, Fricke és Stein foglalkozott behatóan e bacillus­­sal , míg Fricke szerint a Friedländer-féle pneumobacillus és az Abel-fé­e bacillus mucosus egyazon bacillus mucosus cap­­sulatusnak csak változata, mely a megváltozott életviszonyok TARTALOM. EREDETI KÖZLÉSEK. Safranek János: Közlemény a budapesti kir. magy. tudomány-egyetem orr- és gégegyó­gyászati klinikáról. (Igazgató: Ónodi A. dr., egyetemi tanár.) Az ozaena kóroktanáról és specifikus (vaccinatiós) orvoslásáról (a Perez-féle coccobacillus foetidus ozaenae színtenyészetéből készült vaccinával). 595. lap. Takács Zoltán: Közlemény a székesfővárosi szt. István-kórház III. sebészeti osztályáról. (Főorvos: Pólya Jenő dr., egyetemi magántanár.) A Whitehead-féle műtéttel szerzett tapasztalatok. 598. lap. Gáli Géza: Közlemény a budapesti izr. hitközségi kórház belgyógyászati osztályáról. (Főorvos: Benedikt Henrik dr., egyetemi magántanár.) Leukaemiás lymphomatosis és paroxismusos haemoglobinuria szövődményének esete. 599. lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. W. Kruse und Paul Selter: Die Gesundheitspflege des Kindes. — O. Polano: Geburtshülflich-gynäkologische Propädeutik. — Lapszemle. Belorvostan. Levi: Pulzáló pleurafolyadékgyülem­ek. — Ludin: A struma és Basedow-kór Röntgen-kezelése. — Sebészet. Weiss: Sérvkizáródás után jelentkezett bélszűkület. — L. Moszkovicz: A bőrnek mekkora darabja távolítandó el emlőrák eseteiben? — Szülészet és nőorvostan. Sielmann: 100 nőorvostani eset Röntgen-kezelése. — Gyermek­­orvostan. Hochsinger: Nagyfokú izolált facialis tünet. — Knöpfelmacher: Pylorospasmus klinikai tünetei. — Húgyszervi betegségek. Alfred Zinnen A vaccinatherapia hatása a húgyszervek idősült, de nem gonorrhoeás betegségeiben. — Fülorvostan. Voss: A belső fül megbetegedéseinek kóroktana parotitis epidemica eseteiben. —Krüger: Az othaematoma kezelése. — Physikai gyógyítómódok. Doumer: A galvánáram inter­polaris hatása. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. Wilenko: Diabetes mellitus. — Porritt: Postoperativ bélpangás. — Berglund: Orbáncz. — Rohmer: Heveny fertőző betegségek kapcsán fejlődő vérkeringés-zavarok. 603—606.1. Magyar orvosi irodalom. Gyógyászat. — Orvosok lapja. — Budapesti orvosi újság. 606. lap. Vegyes hírek. 606. lap.­­ Tudományos társulatok. 607 - 610 lap.

Next