Orvosi Hetilap, 1914. november (58. évfolyam, 44-48. szám)

1914-11-01 / 44. szám

58. évfolyam. 44. szám. Budapest, 1914 november 1. ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: LENHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR ÉS székely Ágoston EGYET. TANÁR FŐSZERKESZTŐ, SZERKESZTŐ. Mellékletei: SZEMÉSZET Grósz Emil szerkesztésében. GYNAEKOLOGIA Tóth István és Scipiades Elemér szerkesztésében. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. A fejlődés problémájáról.* Előadta: Lenhossék Mihály dr. Tisztelt Orvosegyesület! Előadásom első mondata a hála nyilvánítása kell hogy legyen azért a megtiszteltetésért, a melyben az Orvosegyesü­let részesített, midőn reám ruházta ezen előadás megtartásá­nak díszes feladatát. Ünnepies színt, fényt ad ennek az elő­adásnak már annak a névnek még mindig el nem halványult nimbusza is, melyhez a czíme hozzáfűződik. Balassá-­ a mai orvosi nemzedék már csak hírből ösmerheti; körünkben ugyancsak megritkult már azoknak a száma, a­kik szemé­lyesen ösmerhették a múlt század közepének ezt a kiváló magyar orvosát. De neve, emléke az előző orvosnemzedék hálás kegyeletének drága hagyományaként ma is él még mindnyájunk lelkében s valóban beteljesedtek Balassá­n a költő szavai: Nem hal meg az, ki milliókra költi Dús élte kincsét, habár napja múl. Hanem lerázván, a mi benne földi, Egy éltető eszmévé finomúl. (Arany) Balassa emléke is fogalommá lett körünkben: a magas tudományos képzettségű, etnikailag a legmagasabb színvona­lon álló, nemes szívű, minden szépért, jóért és nagyért lel­kesedő, hazafias érzéstől áthatott, tevékeny magyar orvos fogal­mává. S midőn előadásomat megkezdem, hadd hajtsam én is meg a hódolat zászlaját a Balassa nevében megtestesült eszmény előtt, mely vezércsillaga kell hogy legyen minden magyar orvosnak. * * * Az anatómia irodalmi fejlődésében az utolsó évtizedek­ben látszólag annyira eltávolodott az orvos legközvetlenebb IX. Balassa-előadás, tartatott a Budapesti Kir. Orvosegyesület LXXVI1. nagygyűlésén 1914 október 14.-én, érdekeitől, hogy ma szinte vendégnek tűnhet fel az anatómus az orvosi gyakorlat emberei körében. Valóban, ha végig­lapozzuk az anatómiai, morphologiai szakfolyóiratok újabb évfolyamait, csak elvétve akadunk a sok szövettani, fejlődés­tani, morphológiai dolgozat között olyan közlésre, mely orvosi szempontból indul ki. Kifejeződik ez az elidegenedés abban a körülményben is, hogy az orvosi specialitások sok terüle­tén maga az orvos látta annak szükségét, hogy saját fejeze­tének anatómiai alapjait újra átvizsgálja és a maga igényei­hez képest részletekkel kibővítse. De míg így egyfelül bizonyos eltávolodást látunk az orvos és a morphológus érdekköre között, más oldalról a tudomány haladása nagy közeledést is hozott magával. E közeledés pedig a közös biológiai alapban való találkozásban áll. Az orvostudomány az embert ma a biológia nagy néző­pontjai szerint vizsgálja és az emberi élet kóros zavarainak megítélését belekapcsolja az élet felfogásának tág con­ceptió­­jába. A therapeutikus empirismus és a spekulatív rendszerek köréből kinőve, a kórbonczolástani, kórszövettani és aetioló­­giai irányok egyoldalúságán áthaladva, az orvostudomány a nagy szemhatárú biológiai keretbe fejlődött bele. És ilyen bővülési, mondhatnók átszellemülési folyamaton esett át az anatómia is. Már nem az az egyszerű leíró tudomány ma, a­mely volt még 3—4 évtized előtt, tehát nemcsak a régi tisz­tán makroskopi aerában, hanem később, a szövettannal és fejlődéstannal való bővülése után is. A morphologus ma már nem elégszik meg az alakviszonyok egyszerű leírásával, deskriptív adatok gyűjtésével, hanem maga elé tűzte felada­tául az alakfejlődés okainak, feltételeinek, mélyebb értelmé­nek az elemzését is. Belevitte eszmekörébe az oknyomozó gondolkodást és felvette módszerei közé a kísérletező eljárást is. Ezekkel az ő nagy új kérdéseivel, feladatainak és vizsgá­lati eszközeinek ezzel a nagy tágításával a mai morphológia belekapcsolódik a biológiába s íme itt találkozik újra az ana­tómus a modern orvostudomány eszmekörével és magasabb­­rendű törekvéseivel. Mai előadásomban a rendelkezésemre álló idő rövid­ségéhez mért összevont alakban az egyéni fejlődés általános problémájával kívánok foglalkozni. TARTALOM. EREDETI KÖZLÉSEK. Lenhossék Mihály: A fejlődés problémájáról. 779. lap. Dollinger Béla: Közlemény a budapesti I. sz. sebészeti klinikáról. (Igazgató: Dollinger Gyula dr., ny. r. tanár.) A scoliosis spontan rögzítődése. 782. lap. Kovács Bertalan: Közlés a nagyváradi állami gyermekmenhelyből. (Igazgató főorvos: Edelmann Menyhért dr.) Adatok az elhagyott csecsemők pathologiájához. 783. lap. Szana Sándor: Szalárdy Mór dr. f. 785. lap. Irodalom-szemle. Lapszemle. Belorvostan. Savas: A cholera serumtherapiája. — Sebészet. Durbacher: Tetanus. — E. Kahn és O. Seemann: Sebészi tuberculosis ese­­ teiben a Friedmann-féle szerrel szerzett rossz tapasztalások. — Szülészet és nőorvostan. Veit: Lepsises abortus kezelés. — Gyermekorvostan. Handrick: A bárányhimlő elleni védőoltás értéke. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. Rhodaform. — Joffe: Tetanus. 786 -787. lap. Magyar orvosi irodalom. Gyógyászat. 787. lap. Vegyes hírek. 787. lap.­­ Tudományos társulatok. 786—790 lap.

Next