Orvosi Hetilap, 1914. november (58. évfolyam, 44-48. szám)
1914-11-01 / 44. szám
58. évfolyam. 44. szám. Budapest, 1914 november 1. ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: LENHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR ÉS székely Ágoston EGYET. TANÁR FŐSZERKESZTŐ, SZERKESZTŐ. Mellékletei: SZEMÉSZET Grósz Emil szerkesztésében. GYNAEKOLOGIA Tóth István és Scipiades Elemér szerkesztésében. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. A fejlődés problémájáról.* Előadta: Lenhossék Mihály dr. Tisztelt Orvosegyesület! Előadásom első mondata a hála nyilvánítása kell hogy legyen azért a megtiszteltetésért, a melyben az Orvosegyesület részesített, midőn reám ruházta ezen előadás megtartásának díszes feladatát. Ünnepies színt, fényt ad ennek az előadásnak már annak a névnek még mindig el nem halványult nimbusza is, melyhez a czíme hozzáfűződik. Balassá- a mai orvosi nemzedék már csak hírből ösmerheti; körünkben ugyancsak megritkult már azoknak a száma, akik személyesen ösmerhették a múlt század közepének ezt a kiváló magyar orvosát. De neve, emléke az előző orvosnemzedék hálás kegyeletének drága hagyományaként ma is él még mindnyájunk lelkében s valóban beteljesedtek Balassán a költő szavai: Nem hal meg az, ki milliókra költi Dús élte kincsét, habár napja múl. Hanem lerázván, a mi benne földi, Egy éltető eszmévé finomúl. (Arany) Balassa emléke is fogalommá lett körünkben: a magas tudományos képzettségű, etnikailag a legmagasabb színvonalon álló, nemes szívű, minden szépért, jóért és nagyért lelkesedő, hazafias érzéstől áthatott, tevékeny magyar orvos fogalmává. S midőn előadásomat megkezdem, hadd hajtsam én is meg a hódolat zászlaját a Balassa nevében megtestesült eszmény előtt, mely vezércsillaga kell hogy legyen minden magyar orvosnak. * * * Az anatómia irodalmi fejlődésében az utolsó évtizedekben látszólag annyira eltávolodott az orvos legközvetlenebb IX. Balassa-előadás, tartatott a Budapesti Kir. Orvosegyesület LXXVI1. nagygyűlésén 1914 október 14.-én, érdekeitől, hogy ma szinte vendégnek tűnhet fel az anatómus az orvosi gyakorlat emberei körében. Valóban, ha végiglapozzuk az anatómiai, morphologiai szakfolyóiratok újabb évfolyamait, csak elvétve akadunk a sok szövettani, fejlődéstani, morphológiai dolgozat között olyan közlésre, mely orvosi szempontból indul ki. Kifejeződik ez az elidegenedés abban a körülményben is, hogy az orvosi specialitások sok területén maga az orvos látta annak szükségét, hogy saját fejezetének anatómiai alapjait újra átvizsgálja és a maga igényeihez képest részletekkel kibővítse. De míg így egyfelül bizonyos eltávolodást látunk az orvos és a morphológus érdekköre között, más oldalról a tudomány haladása nagy közeledést is hozott magával. E közeledés pedig a közös biológiai alapban való találkozásban áll. Az orvostudomány az embert ma a biológia nagy nézőpontjai szerint vizsgálja és az emberi élet kóros zavarainak megítélését belekapcsolja az élet felfogásának tág conceptiójába. A therapeutikus empirismus és a spekulatív rendszerek köréből kinőve, a kórbonczolástani, kórszövettani és aetiológiai irányok egyoldalúságán áthaladva, az orvostudomány a nagy szemhatárú biológiai keretbe fejlődött bele. És ilyen bővülési, mondhatnók átszellemülési folyamaton esett át az anatómia is. Már nem az az egyszerű leíró tudomány ma, amely volt még 3—4 évtized előtt, tehát nemcsak a régi tisztán makroskopi aerában, hanem később, a szövettannal és fejlődéstannal való bővülése után is. A morphologus ma már nem elégszik meg az alakviszonyok egyszerű leírásával, deskriptív adatok gyűjtésével, hanem maga elé tűzte feladatául az alakfejlődés okainak, feltételeinek, mélyebb értelmének az elemzését is. Belevitte eszmekörébe az oknyomozó gondolkodást és felvette módszerei közé a kísérletező eljárást is. Ezekkel az ő nagy új kérdéseivel, feladatainak és vizsgálati eszközeinek ezzel a nagy tágításával a mai morphológia belekapcsolódik a biológiába s íme itt találkozik újra az anatómus a modern orvostudomány eszmekörével és magasabbrendű törekvéseivel. Mai előadásomban a rendelkezésemre álló idő rövidségéhez mért összevont alakban az egyéni fejlődés általános problémájával kívánok foglalkozni. TARTALOM. EREDETI KÖZLÉSEK. Lenhossék Mihály: A fejlődés problémájáról. 779. lap. Dollinger Béla: Közlemény a budapesti I. sz. sebészeti klinikáról. (Igazgató: Dollinger Gyula dr., ny. r. tanár.) A scoliosis spontan rögzítődése. 782. lap. Kovács Bertalan: Közlés a nagyváradi állami gyermekmenhelyből. (Igazgató főorvos: Edelmann Menyhért dr.) Adatok az elhagyott csecsemők pathologiájához. 783. lap. Szana Sándor: Szalárdy Mór dr. f. 785. lap. Irodalom-szemle. Lapszemle. Belorvostan. Savas: A cholera serumtherapiája. — Sebészet. Durbacher: Tetanus. — E. Kahn és O. Seemann: Sebészi tuberculosis ese teiben a Friedmann-féle szerrel szerzett rossz tapasztalások. — Szülészet és nőorvostan. Veit: Lepsises abortus kezelés. — Gyermekorvostan. Handrick: A bárányhimlő elleni védőoltás értéke. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. Rhodaform. — Joffe: Tetanus. 786 -787. lap. Magyar orvosi irodalom. Gyógyászat. 787. lap. Vegyes hírek. 787. lap. Tudományos társulatok. 786—790 lap.