Orvosi Hetilap, 1915. február (59. évfolyam, 7-9. szám)

1915-02-14 / 7. szám

1915. 7. sz. ORVOSI HETILAP olajok hatására azonban ezen természetes védekező folya­matok annyira élénkültek és fokozódtak, hogy lehetővé vált úgy a bacillus-invasiót megakasztani, valamint a gyor­san termelt és vehemens hatású tetanus-toxinokat közömbö­síteni. Ezen állatkísérletek során — függetlenül a tetanus­­vírussal történt sebfertőzéstől — olyan jelenségek voltak észlelhetők, melyekből az észszerű sebkezelésre nézve igen fontos tanulságok és útmutatások vonhatók le. És­pedig: 1. Az illóolajjal kezelt valamennyi állaton, még a teta­­nusban elhullottakon is, az asepsises és antisepsises caute­­lák mellőzésével történt sebzések mind per primum gyógyul­tak, míg az illóolajjal nem kezelt controll-állatokon genyedés állott be az egyesített sebben. Experimentális igazolása ez annak, hogy az illóolajok a fertőzött sebekben is meg tudják akadályozni a fertőzés kifejlődését s per primum gyógyulást tudnak létesíteni. Gyakorlati alkalmazásban tehát minden fris­sen keletkezett seb illóolaj-oldattal okvetlenül leöntendő s egyesítendő, ha a sebfertőzés következményeit el akarjuk ke­rülni. Természetes, hogy ezen utasítás nem vonatkozik az asepsises feltételek mellett ejtett műtéti sebzésekre. 2. Egy másik kísérleti sorozatban a tompa eszközzel ejtett, földdel behintett és nyitva kezelt sebek mind erősen genyedtek s az állatok tetanusban mind elpusztultak. Ezért arra kell törekedni, hogy minden zúzott, roncsolt seben lehe­tőleg jól összefekvő, sima sebfelületeket létesítsünk s illóolaj­jal történt leöntés után azonnal egyesítsük a sebet, ha a fer­tőzés kifejlődésének lehetőségét csökkenteni akarjuk. 3. Ugyanez a kísérleti eredmény azt is mutatja, hogy a szervezet a sebzés helyén a bacillaris fertőzéssel szemben annál eredményesebben védekezik, minél kevesebb ártalom éri a szövetek sejtelemeit és a sebfelületek mielőbb történő összefekvését és összetapadását semmiféle heterogén anyag nem akadályozza s nem hátráltatja. Ezért hangsúlyozom a legnagyobb nyomatékkal, hogy fertőzött friss sérülések sebészi ellátásakor semmiféle diainező anyagot ne használjunk, és ne alkalmazzunk még akkor sem, ha üregképződés mellett retenzióra van kilátás. A sebgyógyu­lást sokkal kevésbé fogja hátráltatni u. i. az, ha a seb vala­melyik részében sebváladék gyűlvén meg, azt a megfelelő úton­­módon kénytelenek lennénk később kibocsátani, mintha a fel­tételezett retentio megelőzése czéljából valamilyen diainező anyagot helyezünk a sebbe, a­midőn az a sebfelületet érintő egész terjedelmében a felületes szövetsejtek decubitusos necro­­sisát idézi elő s a sebfelületek összefekvését megakadályoz­ván, lehetetlenné teszi ezen a részen a szövetelemek termé­szetes védekező folyamatainak a fertőzés leküzdésére irányuló érvényesülését. Az illóolajok sebgyógyító hatásának ismerete után könnyű megállapítani az illóolajos sebkezelés eredményes alkalmazá­sának a területét is. A gyakorlati szempontok és követelmé­nyek figyelembevételével öt csoportba oszthatók mindazon esetek, a­melyekben az illóolajoldat kedvezőbb eredménynyel használható, mint az eddig szokásos desinficiáló eljárás. Különös jelentősége van az illóolajoldatoknak: I. Az egyéni prophylaxis szempontjából. Nemcsak az orvosok, de a laikusok előtt is széltében ismeretesek azok a kellemetlen, sokszor életveszélyes szövődmények, melyek egy­­egy jelentéktelennek látszó karczolás, horzsolás, bemetszés vagy megszűrés nyomán szoktak megjelenni. A bekövetkez­hető bajnak elejét vehetjük, ha az ilyen sérülést illóolajoldat­tal rögtön leöntjük és bekötjük. Megelőzőleg a sebet meg­mosni nem szabad, mert ezzel fertőzhetjük azt. II. Az összes mezőgazdasági, ipari, gyárüzemi balesetek s általában mindazon sérülések alkalmával, a­hol első segély­nyújtásról van szó, megbecsülhetetlen az olyan szer haszná­lata, a­mely egyáltalában nem mérgező s az alkalmazása annyira egyszerű, hogy az első segélynyújtásban külön nem képzett bármely munkás is azonnal igénybe veheti. Ugyan­csak nagy előnye az illóolajoldat alkalmazásának az is, hogy az első segélynyújtáshoz való készletet, az ú. n. mentőszekré­nyek és mentőtáskák felszerelését nagyon egyszerűvé teszi: illóolajoldat, steril gaze, vatta, pólya teljesen elegendő min­dennemű sebnek a bekötözéséhez. III. Az összes genyedő, eres, üszkös sebek, phlegmonés gyuladások, heveny tályogok, scrophylodermák, lupusok, tuber­culosus tendovaginitisek, periostitisek, osteomyelitisek, genyedő lymphomák és hideg tályogok változatos megjelenés­ formái szolgáltatják a megbetegedések azon óriási contingensét, a­hol az illóolajoldattal való kezelés — feltételezve mindig a szükséges sebészi beavatkozások megtörténtét — szembetűnő eredménynyel alkalmazható. Ismétlések elkerülésével itt csak arra akarok rámutatni, hogy az orvosi ténykedésnek ez az a fontos területe, a­hol a magára utalt gyakorló orvosnak iga­zán terhes és felelősségteljes működését felette megkönnyíti az ilyen sebkezelési eljárás azzal, hogy az egyes sebkötözé­sek rövid időt vesznek igénybe, a kötésváltoztatások pedig jelentékenyen nagyobb időközben — 3 — 4 naponként — végezhetők. IV. A venereás megbetegedések prophylaxisának nagy­­jelentőségű sociális problémáját is feltétlenül fel kell említe­nem akkor, a­midőn helybeli fertőzésből kiinduló megbete­gedések elhárításáról van szó. Propositióm és tanácsom eb­ben a kérdésben az, hogy az ú. n. venereás megbetegedések vírusaival bekövetkezhető infectiót is illóolajoldattal igyekez­zünk elhárítani akként, a­mint azt más természetű sebfertő­zések esetén eredménynyel végezhetjük. V. Háború alkalmával a harc­téri sebesültek első seb­kötözését lényegében véve ugyanazon elvek szerint kellene végezni, mint a­melyek az egyéni prophylaxis szempontjából is érvényesek. A háborúk borzalmasságát nem a harc­téren elesettek, hanem azon szerencsétlenek óriási száma adja, a­kik nem halálos sérüléseikkel a hiányos sebellátás folytán beálló seb­fertőzés kínjait kénytelenek elszenvedni s a­kik igen gyakran ennek következtében pusztulnak el vagy lesznek életük java­korában nyomorékká csak azért, mert a sebesülés alkalmával az egészségügyi szolgálat elégtelensége mellett az egyéni prophylaxis érdekében szükséges intézkedéseket nem fogana­tosíthatták, sérülésüket a másodlagos fertőzéstől meg nem óvhatták. Különben is a jelenkor háborújában a harczmodor (roppant hosszú tűzvonal) s a lőfegyverek tökéletessége következtében oly nagy a sebesültek s ezek között a nem halálos sebesültek száma, hogy ezeknek idejében való és szakszerű kezelésére kellő számú egészségügyi személyzetet szervezni s működtetni alig lehetséges. Mennyire egyszerűsí­tené s megkönnyítené éppen a harczvonalban a súlyos sebe­sülteknek az ellátását az, ha a sebesülthordozók és orvosok nem lennének kénytelenek sem ott, sem az első segély- és kötözőhelyen a könnyebben sérültek kötözésével vesződni, a­kik maguk is tudnák sebeiket bekötözni, még­pedig akként, hogy az a kötés 3—4 napig is változatlanul maradna a­nél­kül, hogy a seb másodlagos fertőződésétől, vagy a sebvála­dék bomlásától, bűzössé válásától kellene tartani. Mindez pedig csak úgy volna elérhető, ha a hadseregben az első segélynyújtást az egyéni prophylaxis értelmében szerveznék s rendszeresítenék akként, hogy nemcsak az egészségügyi segédszemélyzetet, de minden egyes katonát is kitanítanának gyakorlatilag arra, hogy miként kösse be maga a sérülését, s az ilyen begyakorlás után ki-ki sebesült bajtársának is könnyen tudna segédkezni ott a helyszínen, nem várva be az egészségügyi szolgálat közegeinek a megérkezését. Ennek legfőbb feltétele természetesen az lenne, hogy minden egyes katonát egy-két seb bekötözésére elegendő kis csomag olyan kötöző- és sebgyógyító-szerrel kellene ellátni, melyet szükség esetén minden különös előkészület s a sebnek bármiféle elő­zetes megtisztítása nélkül azonnal lehetne alkalmazni; a sebe­sült sebének bekötözése után azután nyugodtan várhatná a tábori kórházba való szállítását. S ha tekintetbe vesszük azt, hogy a mostani háborúk­ban a szálfegyverek okozta sérülések 1­ 2%-a mellett a se­ 89

Next