Orvosi Hetilap, 1915. augusztus (59. évfolyam, 31-35. szám)
1915-08-01 / 31. szám
mmm—■«■JM I 59. évfolyam. 31. szám. Budapest, 1915 augusztus 1. ORVOSI HETILAP Alapította : Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: LENHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR ÉS székely Ágostom EGYET. TAMAR FŐSZERKESZTŐ. SZERKESZTŐ. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény a budapesti tud.-egyetem közegészségtani intézetéből. (Igazgató: id. Liebermann Leo dr., egyet, tanár.) Sensibilizált és nem sensibilizált vérsejtek és typhusbakteriumok mint antigének. Közli: id. Liebermann Leo dr. és Acél Dezső dr. Typhusbetegek gyógyítására, mint ismeretes, a sensibilizált typhusbacillusok befecskendését ajánlották. Ichikawa 1 a sensibilizált typhusbacillusokat intravénásan, BoineV 1 2 a Besredka-féle vaccinát subcutan alkalmazza. Ichikawa a typhusbacillusokat typhus reconvalescens ember savójával, Beszedka pedig typhus ellen immunizált állat savójával sensibilizálta. Theóriásan a sensibilizálás czélja nem világos, sőt felmerülhet az a kérdés is, hogy immuntestek (amboceptorok) inficiálása nem csökkentheti-e az antigén hatását talán antiamboceptorok képződése által. Az antiamboceptorok képződésének lehetősége máig sincs teljesen megoldva. Friedberger és Moreschi az amboceptort hatásában siettető ú. n. „gyorsító immuntesteket“ (beschleunigende Immunkörper) is írt le, melyek az immunsavó befecskendésére keletkeztek. Kísérleteinkkel a következő kérdéseket kívántuk eldönteni: 1. Immuntest inficiálása vezet-e antiamboceptor-képződésre? Ezt egy immunsavó titerének az antiamboceptorsavó hozzáadása után bekövetkező csökkenésével lehetne megállapítani. 2. Ha ez nem következik be, bekövetkezik-e ennek az ellenkezője, hogy t. i. immunsavó injectiója az antitestek képződését nem sietteti-e talán egy specifikus inger következtében, melyet az immunsavó befecskendése vált ki. 3. Ha ez sem következnék be, akkor felmerül az a kérdés, hogy sensibilizált vörösvérsejtek vagy bacteriumok mint új vegyületek nem gyakorolnak-e valamilyen erősebb ingert ilyen irányban. * * * A) Vörösvérsejtekkel végzett kísérletek. Ezen kísérletekhez kísérleti állatokul nyulakat használtunk, melyeket birkavérsejtekkel, illetőleg birkavéramboceptort tartalmazó vérsavóval kezeltünk oly módon, hogy az állatok fülvénájába három egymást követő napon x/2——2 cm3 immunsavót fecskendeztünk be. Az utolsó injectiót követő 7. napon vizsgáltuk az állat vérsavóját arra, hogy vájjon antiamboceptor van-e jelen. Ezen kísérletekben állandóan ugyanazon minőségű immunsavót, egyrészt physiologiás konyhasóoldattal, másrészt inactivált normális nyúlsavóval, s végül a vizsgálandó inactivált nyúlsavóval — melyet antiamboceptorsavónak nevezünk — ugyanazon hígításban (1 rész savó, 10 rész physiologiás konyhasóoldat) s ugyanazon mennyiségben alkalmaztunk, hozzáadva 1 cm3 5%-os birkavérsejtemulsiót s 01 cm3 friss tengerimalacz-savót complement gyanánt. Az I. táblázat mutatja ezen kísérletek eredményeit. Ezen kísérletekből az következik, hogy az antiamboceptorsavóban antiamboceptorok jelenlétét nem sikerült kimutatni. A II. táblázatban látható kísérletekből — melyekben csak ú. n. antiamboceptor, ill. normalsavó szerepelt — az következik, hogy az antiamboceptorsavó haemolysises hatása nagyobb, mint a normalsavóé. Ezek után fel kellett venni azt, hogy a normalsavóban már jelenlevő normalamboceptorokhoz még haemolysises immuntestek is járultak. Ezen haemolysises immuntestek eredetére nézve pedig az volt a legtermészetesebb gondolat, hogy ezeket magunk vittük be az állatba az immunsavó inficiálásakor. Megvizsgálandó azt, hogy a quantitatív viszonyok a fenti felvétellel megegyeznek-e (hogy t. i. az úgynevezett antiamboceptor-savóban jelenlevő amboceptortöbblet az inficiált immunsavótól ered-e?), végeztük a következő kísérletet: A kísérletben szereplő nyúl intravénásán annyi immunsavót kapott, hogy az a testsúlyából kiszámított vérsavójával az 1:50 hígításnak felelt meg. A nyúl vérsavójának haemolysises képességét vizsgálták közvetlenül az injectio előtt, majd az injectio után 20 perccel vett vérből; ezen kísérletsorozatban harmadik tag gyanánt szerepel az injectio előtt vett vérsavó, hozzáadva in vitro annyi immunsavó, hogy az 50: 1 hígításnak felelt meg. (A negyedik tag a complementcontroll, amely ugyanabban a volumenben, physiologiás konyhasóoldattal felhígítva, csak complementet és vörös vérsejtemulsiót tartalmazott.) A haemolysises kísérlet 10 perc elteltével félbe lett szakítva. Az eredmények, melyek a III. táblázaton láthatók, kétféle módon vannak kifejezve: a szokásos „+“ és “ jelekkel, és a Fleichl-Miescher-féle fokokkal. 1 Zeitschrift für Immunitätsforschung, XXIII. köt., 1. sz. 2 Annales de Tinstitut Pasteur, 1914, 5—6. sz. TARTALOM. EREDETI KÖZLÉSEK. Id. Liebermann Leó és Acél Dezső: Közlemény a budapesti egyetem közegészséges intézetéből. (Igazgató: id. Liebermann Leó egyet. tanár.) Sensibilizált és nem sensibilizált vérsejtek és typhusbakteriumok mint antigének. 414. lap. Barabás Zoltán: Közlés a budapesti Stefánia-gyermekkórházzal kapcsolatos egyetemi gyermekklinikáról. (Igazgató: Bókay János dr., udv. tanácsos, egyet. ny. r. tanár.) Érzési eltérések diphtheria utáni hűdös eseteiben. 415. lap. Vidakovich Kamill: A háborús lőfegyverek által okozott csonttörésekről, különös tekintettel a functionális kezelésre. 418. lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. L. Jankau : Kriegsärztliches Taschenbuch. — Hugo Bach: Anleitung und Indikationen für Bestrahlungen mit der Quarzlampe „Künstliche Höhensonne“. — Új könyvek. — Lapszemle. Belorvosion. Knoblauch és Quincke: Sajátságos járványos lázas betegség. — Einhorn: A gyomor syphilise. — Sebészet. Rothruchs: A tetanus kezelése salvariannal. — Goebel: Hadsebészeti hibák. — Ideges elmekórtan. Kollarits Jenő: A pillanat érdekének döntése a tett megválasztásában. — Bőrkórtan. M. Oppenheim: A különböző foglalkozást űzők bőrének stigmái. — Húgyszervi betegségek. Ch. K. Chetwood: A húgycsőszűkületek gyógyítása. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. Epstein: Foligan. — Geyer: Phenoval. — Liefmann : Idősült malária gyógyítása. — Michaelis: Fájdalmas callosus hegek. — Edel: Chlormész-bolus alba-keverék. 421—424. lap. Magyar orvosi irodalom. Gyógyászat. — Budapesti orvosi újság. 424. lap. Vegyeshírek. 424. lap.