Orvosi Hetilap, 1915. augusztus (59. évfolyam, 31-35. szám)

1915-08-01 / 31. szám

mmm—■«■JM I 59. évfolyam. 31. szám. Budapest, 1915 augusztus 1. ORVOSI HETILAP Alapította : Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: LENHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR ÉS székely Ágostom EGYET. TAMAR FŐSZERKESZTŐ. SZERKESZTŐ. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény a budapesti tud.-egyetem közegészségtani intézetéből. (Igazgató: id. Liebermann Leo dr., egyet, tanár.) Sensibilizált és nem sensibilizált vérsejtek és typhusbakteriumok mint antigének. Közli: id. Liebermann Leo dr. és Acél Dezső dr. Typhusbetegek gyógyítására, mint ismeretes, a sensibili­zált typhusbacillusok befecskendését ajánlották. Ichikawa 1 a sensibilizált typhusbacillusokat intravénásan, BoineV 1 2 a Bes­­redka-féle vaccinát subcutan alkalmazza. Ichikawa a typhusbacillusokat typhus reconvalescens em­ber savójával, Beszedka pedig typhus ellen immunizált állat savójával sensibilizálta. Theóriásan a sensibilizálás czélja nem világos, sőt fel­merülhet az a kérdés is, hogy immuntestek (amboceptorok) inficiálása nem csökkentheti-e az antigén hatását talán anti­­amboceptorok képződése által. Az antiamboceptorok képződé­sének lehetősége máig sincs teljesen megoldva. Friedberger és Moreschi az amboceptort hatásában siettető ú. n. „gyor­sító immuntesteket“ (beschleunigende Immunkörper) is írt le, melyek az immunsavó befecskendésére keletkeztek. Kísér­leteinkkel a következő kérdéseket kívántuk eldönteni: 1. Immuntest inficiálása vezet-e antiamboceptor-képző­­désre? Ezt egy immunsavó titerének az antiamboceptor­­savó hozzáadása után bekövetkező csökkenésével lehetne megállapítani. 2. Ha ez nem következik be, bekövetkezik-e ennek az ellenkezője, hogy t. i. immunsavó injectiója az antitestek kép­ződését nem sietteti-e talán egy specifikus inger következ­tében, melyet az immunsavó befecskendése vált ki. 3. Ha ez sem következnék be, akkor felmerül az a kérdés, hogy sensibilizált vörösvérsejtek vagy bacteriumok mint új vegyü­letek nem gyakorolnak-e valamilyen erősebb ingert ilyen irányban. * * * A) Vörösvérsejtekkel végzett kísérletek. Ezen kísérletek­hez kísérleti állatokul nyulakat használtunk, melyeket birka­­vérsejtekkel, illetőleg birkavéramboceptort tartalmazó vérsavó­val kezeltünk oly módon, hogy az állatok fülvénájába három egymást követő napon x/2—­—2 cm3 immunsavót fecsken­deztünk be. Az utolsó injectiót követő 7. napon vizsgáltuk az állat vérsavóját arra, hogy vájjon antiamboceptor van-e jelen. Ezen kísérletekben állandóan ugyanazon minőségű immunsavót, egyrészt physiologiás konyhasóoldattal, másrészt inactivált normális nyúlsavóval, s végül a vizsgálandó inac­­tivált nyúlsavóval — melyet antiamboceptorsavónak nevezünk — ugyanazon hígításban (1 rész savó, 10 rész physiologiás konyhasóoldat) s ugyanazon mennyiségben alkalmaztunk, hozzáadva 1 cm3 5%-os birkavérsejtemulsiót s 01 cm3 friss tengerimalacz-savót complement gyanánt. Az I. táblázat mu­tatja ezen kísérletek eredményeit. Ezen kísérletekből az következik, hogy az antiamboceptor­­savóban antiamboceptorok jelenlétét nem sikerült kimutatni. A II. táblázatban látható kísérletekből — melyekben csak ú. n. antiamboceptor, ill. normalsavó szerepelt — az következik, hogy az antiamboceptorsavó haemolysises hatása nagyobb, mint a normalsavóé. Ezek után fel­ kellett venni azt, hogy a normalsavóban már jelenlevő normalamboceptorok­­hoz még haemolysises immuntestek is járultak. Ezen haemo­lysises immuntestek eredetére nézve pedig az volt a legter­mészetesebb gondolat, hogy ezeket magunk vittük be az állatba az immunsavó inficiálásakor. Megvizsgálandó azt, hogy a quantitatív viszonyok a fenti felvétellel megegyeznek-e (hogy t. i. az úgynevezett anti­­amboceptor-savóban jelenlevő amboceptortöbblet az inficiált immunsavótól ered-e?), végeztük a következő kísérletet: A kísérletben szereplő nyúl intravénásán annyi immun­savót kapott, hogy az a testsúlyából kiszámított vérsavójával az 1:50 hígításnak felelt meg. A nyúl vérsavójának haemo­lysises képességét vizsgálták közvetlenül az injectio előtt, majd az injectio után 20 perc­c­el vett vérből; ezen kísérlet­­sorozatban harmadik tag gyanánt szerepel az injectio előtt vett vérsavó, hozzáadva in vitro annyi immunsavó, hogy az 50: 1 hígításnak felelt meg. (A negyedik tag a complement­­controll, a­mely ugyanabban a volumenben, physiologiás konyhasóoldattal felhígítva, csak complementet és vörös vér­­sejtemulsiót tartalmazott.) A haemolysises kísérlet 10 perc­ elteltével félbe lett szakítva. Az eredmények, melyek a III. táblázaton láthatók, kétféle módon vannak kifejezve: a szo­kásos „+“ és “ jelekkel, és a Fleichl-Miescher-féle fo­kokkal. 1 Zeitschrift für Immunitätsforschung, XXIII. köt., 1. sz. 2 Annales de Tinstitut Pasteur, 1914, 5—6. sz. TARTALOM. EREDETI KÖZLÉSEK. Id. Liebermann Leó és Acél Dezső: Közlemény a budapesti egyetem közegészséges intézetéből. (Igazgató: id. Liebermann Leó egyet. tanár.) Sensibilizált és nem sensibili­­zált vérsejtek és typhusbakteriumok mint antigének. 414. lap. Barabás Zoltán: Közlés a budapesti Stefánia-gyermekkórh­ázzal kapcsolatos egyetemi gyermekklinikáról. (Igazgató: Bókay János dr., udv. tanácsos, egyet. ny. r. tanár.) Érzési eltérések diphtheria utáni hűdös eseteiben. 415. lap. Vidakovich Kamill: A háborús lőfegyverek által okozott csonttörésekről, különös tekintettel a functionális kezelésre. 418. lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. L. Jankau : Kriegsärztliches Taschenbuch. — Hugo Bach: Anleitung und Indikationen für Bestrahlungen mit der Quarzlampe „Künstliche Höhensonne“. — Új könyvek. — Lapszemle. Belorvosion. Knoblauch és Quincke: Sajátságos járványos lázas betegség. — Einhorn: A gyomor syphilise. — Sebészet. Rothruchs: A tetanus kezelése salvariannal. — Goebel: Hadsebészeti hibák. — Ideg­es elmekórtan. Kollarits Jenő: A pillanat érdekének döntése a tett megválasztásában. — Bőrkórtan. M. Oppenheim: A különböző foglalkozást űzők bőrének stigmái. — Húgyszervi betegségek. Ch. K. Chetwood: A húgycsőszűkületek gyógyítása. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. Epstein: Foligan. — Geyer: Phenoval. — Lief­mann : Idősült malária gyógyítása. — Michaelis: Fájdalmas callosus hegek. — Edel: Chlor­­mész-bolus alba-keverék. 421—424. lap. Magyar orvosi irodalom. Gyógyászat. — Budapesti orvosi újság. 424. lap. Vegyes­­hírek. 424. lap.

Next